Felszólalás adatai

(10.40)

Ez nem számszerű javaslatot tartalmaz, hanem a törvényjavaslat normaszövegét érinti, közelebbről azt a normaszöveg-tervezetet a 23. § (10) bekezdésében, amely azt indítványozza, azt szeretné, ha az Országgyűlés főigazgatója átcsoportosítási jogkört kapna az Országgyűlés fejezetben a Kossuth tér rekonstrukciójára előirányzott 17 milliárd forint körüli összegből az Országgyűlés Hivatala javára, illetve átcsoportosítási jogkört kapna a jövő évi képviselő-választásokra előirányzott összeg terhére és az Országgyűlés Hivatala javára.

Én azt gondolom, hogy értem szakmailag ennek a törvényszöveg-tervezetnek a célját vagy a tartalmát, hiszen konzultáltam erről az Országgyűlés gazdasági főigazgató-helyettesével, de nem kívánok ennek a szakmai mélységeibe belebonyolódni, tekintettel arra, hogy költségvetési vitáról van szó, és nem számviteli, elszámolástechnikai kérdésről. Azonban szeretném arra felhívni a figyelmet, hogy nem lenne jó, ha ez így maradna, ezért törölni javasoltam ezt a (10) bekezdést a törvényjavaslat szövegéből, ugyanis itt arról van szó, hogy ez egy súlyos megsértése lenne olyan költségvetési elveknek, amelyek hosszú évtizedek alatt alakultak ki Magyarországon is. Ugyanis az Országgyűlés által eldöntött, az Országgyűlés által meghatározott előirányzatot egy mégoly jeles intézménynek a főigazgatója sem módosíthat, mint az Országgyűlés.

Az Országgyűlés által meghatározott előirányzat módosítására van mód az államháztartási törvény szerint, a kormánynak van ilyen lehetősége, sőt a fejezetgazdáknak is van ilyen lehetősége. A fejezet felügyeletéért felelős szerv vezetője vagy a miniszter jogosult átcsoportosítani a fejezeten belül bizonyos mértékig. Ez érthető és természetes, hiszen a parlament által meghatározott előirányzatok sem tekinthetők szentírásnak a szónak abban az értelmében, hogy azok nem mozdíthatók meg, nem változtathatók meg. Az élet időnként felülírja az elképzeléseket, bizonyos rugalmasságot tehát bele kell vinni a rendszerbe. Ez a rugalmasság Magyarországon rendkívül nagy, de legitim az a megoldás, ami szerint a miniszter vagy a fejezet felügyeletéért felelős szerv vezetője átcsoportosíthat.

A nemzetközi gyakorlat az, hogy a rugalmasság vagy a flexibilitás elve azt jelenti, hogy valahány százaléka a fejezeti kiadásoknak fejezetvezetői hatáskörben átcsoportosítható. Ez az Európai Unióban például 10 százalék, például a német költségvetési jogban 10 százalékát mozgathatja a parlament által jóváhagyott előirányzatnak a fejezetért felelős miniszter vagy a helyettese vagy az őt képviselő szerv vezetője. Itt azonban egy korlátlan átcsoportosítási jogkör keletkezne, ha így maradna a törvénynek a normaszövege, hiszen semmiféle korlátot nem szab a jogalkotó az Országgyűlés főigazgatójának az átcsoportosítással kapcsolatban. Ad absurdum, a 17 milliárdos Kossuth téri előirányzat terhére, amennyiben itt, tételezzük fel, megtakarítások keletkeznének vagy bizonyos rekonstrukciós munkákat valamilyen oknál fogva esetleg elhagynának, ebből átcsoportosításra kerülhetne sor, mint mondtam, az Országgyűlés Hivatala javára.

Az Országgyűlés Hivatalának az előirányzatait szintén meghatározza majd a költségvetési törvény, de nem lehet tudni, ebből a szövegből nem derül ki, hogy az átcsoportosítás, ha a hivatal javára történik, azon belül mire, milyen jogcímre: személyi juttatásokra, dologi kiadásokra, egyéb működési célú kiadásokra, beruházásokra, felújításokra? - ez mind kérdés, és ez nincs pontosítva. Feltéve, de meg nem engedve egy példát: ha mondjuk, az Országgyűlés főigazgatója úgy minősíti az Országgyűlés személyi állományának a 2013. évi tevékenységét, hogy az rendkívül magas színvonalú - egyébként zárójelben megjegyzem, hogy a magam véleménye az, hogy valóban, én a magam személyes tapasztalatai alapján nagyon jó véleménnyel vagyok az Országgyűlés apparátusának a tevékenységéről, bezárva a zárójel -, tehát amennyiben a főigazgató is így vélekedne, és miért ne vélekedhetne így, akkor a jogszabályi felhatalmazás alapján megtehetné azt, hogy a Kossuth téri rekonstrukció terhére abból lecsíp, mondjuk, 500 millió forintot - mondok egy ex has számot teljes mértékben -, és ezt az 500 millió forintot az apparátusának a jutalmazására fordítja, és szervez számukra egy emlékezetes, két ünnep közötti kirándulást, például valami kies osztrák síelőhelyre. Ez a példa fiktív, de beleférne abba a megoldásba, amit a törvényjavaslat tartalmaz.

Ugyanez a helyzet a képviselő-testület váltásával kapcsolatos előirányzatra is. Nyilvánvalóan ez egy becslés, hogy mennyibe fog kerülni a jövő évi képviselő-választás. Kerülhet akár többe is, mint amennyit előirányozni kíván erre a törvényjavaslat tevője, meg lehet persze kevesebb is, de amennyiben ez kevesebb lenne, akkor az itt felszabaduló összeget megint csak az Országgyűlés főigazgatója átcsoportosíthatja korlátozás nélkül az Országgyűlés Hivatala javára. Én feltételezem, hogy ilyen szándéka nincs az Országgyűlés főigazgatójának, tehát én nem gondolom, hogy ez megtörténne, de egy törvényben nem személyes garancia kell, és nem az a hit vagy vélelem vagy hiszékenység, ami egy képviselőt vagy egy adófizető állampolgárt esetleg jellemez, hogy ó, hát úgyse fogja megtenni, hiszen megbízhatunk benne; ez rendben van, de intézményes garancia kell, jogszabályban lévő garancia kell, valamiféle korlátozás kell. Ezt a korlátozást be kell építeni a törvényjavaslatba valamilyen formában, hogy milyen céllal csoportosíthat át, milyen mértékig csoportosíthat át, mikor csoportosíthat át, minek a javára csoportosíthat át, és ott mi történik az előirányzattal, mire használható fel - tartalékba kerül? Vagy a fiktív példa, amit mondtam, netán arra a célra is felhasználható, speciel jutalmazásokra vagy béremelésekre?

Ez nincs tisztázva, ezért én azt javasoltam, tisztelt elnök úr, hogy ezt a paragrafustervezetet vegye ki az Országgyűlés a törvény tervezetéből, és vagy más megoldást kell erre javasolni, még van erre mód a zárószavazás előtt, vagy pedig ezt a jogkört a parlamentnek saját magának kell fenntartania, mármint azt, hogy az előirányzatokat, amelyeket megszavazott, módosítsa, és ha úgy adódik a helyzet, hogy a Kossuth téri rekonstrukciónak az előirányzata más lesz, mint amit az előirányzat tartalmaz, vagy a képviselő-választásokra előirányzott összeg lényegesen változik, akkor a törvényt módosítani kell. Ez máskor is előfordult, most is előfordulhat. De az a megoldás, hogy egy főtisztviselőnek a hatáskörébe kerül egy olyan döntés, amiről az Országgyűlés hozott előirányzatot, ez példa nélküli, és teljes mértékben sérti a parlament költségvetési jogát és a rugalmasság költségvetési elvét is.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)