Felszólalás adatai

Az egyik, hogy ön azzal nem néz szembe, hogy a kormányok, ez a kormány is, meg az előző is úgy hoz döntéseket kiemelt beruházásokról, hogy semmiféle indokolási kötelezettsége nincsen. Nem volt indokolási kötelezettsége a Gyurcsány-kormánynak sem, a Bajnai-kormánynak sem, és nincsen indokolási kötelezettsége az Orbán-kormánynak sem. Éppen ezért ezek a kormányok nem elszámoltathatók abban a tekintetben, hogy miért most, miért pont ezt, miért pont azt a vállalkozást, annak miért pont azt a beruházását nyilvánítják kiemelt jelentőségűvé. Nem tudják a magyar emberek azt ellenőrizni, hogy ha egy kormány kiemeltté nyilvánít egy beruházást, az valóban indokolt-e, valóban szolgálja-e a közösség érdekeit. Sem indokolási kötelezettség nincsen, sem jogorvoslati lehetőség.

Ön itt azt vetette fel nekünk, ellenzéki képviselőknek, hogy biztosan tudjuk, hogy ön miről beszél, hiszen jönnek hozzánk is emberek, akiknek a pályázatokkal nehézségeik vannak. Tudja, Horváth képviselő úr, nem jönnek hozzánk ilyen emberek. Nekünk a demokráciafelfogásunk egészen más, mint amit itt önök húsz éven keresztül megszoktak, és erről szeretnénk önöket is leszoktatni. Egy parlamenti képviselőnek, egy politikusnak nem az a dolga, hogy pályázatírásokban segítsen, erre vannak pályázatírási tanácsadók, és főként nem az a dolga, hogy pályázatok útját egyengesse. Tudja, ezt hívják korrupciónak. Egy demokratikus parlamentben nem azért vannak képviselők, hogy pályázatok érdekében kijárjanak.

Végezetül annyit azzal kapcsolatban, amit Staudt képviselőtársam említett, hogy önök még ezt a jogszabályt sem voltak képesek tökéletesen megalkotni, kormánymegbízottakról beszélnek, holott kormánymegbízottnak nem biztos, hogy van kormányhivatala. Továbbra is él a kérdés: így ez a jogszabály, a 2/A. § (1), illetve (2), (3) bekezdése egymásra vetítve azt jelenti, hogy ha egy kormánymegbízott kap egy kiemelt jelentőségű ügyet, akkor kap mellé kormányhivatalt is?

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)