Felszólalás adatai

A munkahelyvédelmi akcióterv tehát nem rossz dolog, a járulékcsökkentés a célzott járulékok megjelölésével nem elvetendő, de szeretném hozzátenni, hogy az sem lett volna baj, ha tisztán és világosan lehetne és lehetett volna látni azt, hogy hol van ennek a forrásfedezete, a költségvetésnek mely soraiban fedhetők fel azok a pénzügyi források háttérként, amelyek majd ennek a finanszírozási hátterét fogják biztosítani. Nem lelhetők fel. Ilyen értelemben ez egy félelmetesen nagy bizonytalanságot jelent.

Azt is hozzá kell tennem, hogy itt a törvénytervezet barkácsolása kapcsán - mert másképp nem tudok fogalmazni - némi apró, pici változtatásokat tettek, olyanokat, hogy a jogosultsági feltételeket mondjuk, a hónap adott időszakában, ha tört hónapról van szó, akkor ki lehessen egészíteni őket egész hónapra, érvényesíthetők legyenek egész hónapra, vagy olyanokat, amelyek biztosítási kötelezettséggel nem járó jogviszonyokat és alkalmi munkavállalást és egyéb mást beemelnek a 180 nap számításának az időtartamába. Ezek jók, ezek hasznosak, csak szeretném hozzátenni, önmagában az egész bizonytalan, hiszen költségvetési forrásoldalról, mint ahogy mondtam, nem alátámasztott. Másik oldalról nézve pedig: tudjuk mindannyian, hogy a járulékok csökkentése, legkiváltképp mondjuk, a jelzett célzott csökkentés önmagában nem oldja meg a helyzetet.

Ez egy szükségszerű, de nem elégséges lépés. Önök a szükségszerű lépésben valami kicsit tesznek, de az elégséges feltételeket nem biztosítják, mert egy működő gazdasági háttér kellene, és olyan gazdasági környezet, amely gyakorlatilag annak adná meg az alapját, hogy azok az emberek, akik ma foglalkoztatottak, ilyen célzott járulékcsökkentés mellett biztonsággal foglalkoztathatók legyenek az elkövetkezendő időszakban is. De ha még ez meg is lenne, akkor sem tudnak megfelelni azoknak az önmaguk által vállalt követelményeknek, amelyek pedig arról szóltak, hogy egymillió új adózott munkahelyet fognak teremteni az elkövetkezendő tíz évben. Arányosan most 250 ezernél kellene tartani, és sehol nem tartanak, önök is tudják, nem kell a részletekbe bocsátkozni.

Összességében azt lehet mondani tehát, hogy mindaz, amit tesznek, az egyrészt pótcselekvés, másrészt ezen keresztül be kívánják csapni az embereket; ezen keresztül olyan helyzetet kívánnak teremteni, mintha önök most nagyon jót tennének az emberekkel, holott ez a nagyon jó tétemény egy alapvető kötelezettség és elvárás az aktuális kormányokkal szemben, főleg akkor, amikor nem a válság időszakát éljük. Visszaidézhetjük Matolcsy miniszter szavait is e tekintetben. Önök tehát nem hozzátesznek, hanem elvesznek, elvesznek mindabból, amit meg kellene teremteniük. Az tehát, hogy egy munkahelyvédelmi akcióterv megjelenik, az önmagában támogatható és támogatandó, az már, hogy költségvetési háttér nincs mögötte, viszont elítélendő, hiszen ilyen értelemben minden jó szándék teljes körű bizonytalansággal van felruházva az elkövetkezendő időszakra vonatkozóan.

Hogy nincsenek új munkahelyek, ezt az is alátámasztja, hogy ma Magyarországon a pályakezdő fiatalok esetében közel 30 százalékos, 29,1 százalékos a munkanélküliségi ráta értéke. Ugye, tudják, hogy ez mit jelent? Akkor, amikor 18,4 százalékos a foglalkoztatási rátája ennek a korcsoportnak, a 15-24 éves korosztálynak, akkor 29,1 százalékos a munkanélküliségi rátája. Akkor, amikor önök munkahelyvédelmi akciótervről beszélnek, akkor azzal is számolniuk kell, hogy mindaz, ami célzott támogatásként megadatásra kerül, az bizonyos értelemben azokat, akik törekszenek a munkaerőpiacra, pedig kiszorítja a munkaerőpiacról.

Mindezek az érvek és az legkiváltképp, hogy költségvetési háttere nincs ennek a törvénytervezetnek, teszi azt szükségessé (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Idő!), hogy a Magyar Szocialista Párt tartózkodjon.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)