Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Hölgy és Urak! Kedves Képviselőtársaim! A költségvetési vita során számos jó hírrel szolgálhatunk, bővülő családtámogatásról, csökkenő adókról számolunk be. Több pénz jut az ország védelmére. Tíz-, százmilliárdos növekmények is szerepelnek a tervek között. E tekintetben az én hozzászólásom kakukktojás lesz, hiszen egy 5, 2 és 0,5 milliárdos pályázatról kívánok szólni, amely talán nem tartozik az elsődleges prioritások közé, hiszen a Csoóri Sándor Alap forrásai nélkül, a nemzeti értéktárok és hungarikumok népszerűsítésére szánt összegek nélkül vagy éppen a zártkerti program támogatása nélkül lehetne élni. Lehetne élni, de sokan gondoljuk, hogy nem érdemes, hiszen ezek a programok az élő hagyományt támogatják, ezek a programok identitásunk megerősítését szolgálják, egyszóval a hazaszeretet, amely a szülőföldhöz való ragaszkodást edzi meg. A három programban talán az a közös, hogy egyrészt nemzeti forrásokból táplálkozik, másrészt pedig az elmúlt évek szellemi terméke. Voltak próbálkozások, bátortalan próbálkozások arra, hogy nagyobb forrást szánjunk a folklórra, nagyobb összegeket vagy egyáltalán fordítsunk összegeket a falusi szőlőhegyek megmentésére, azonban erre csupán az Orbán-kormány volt hajlandó.

A Csoóri Sándor Alap a hazai magyar és nemzetiségi és határon túli néptánc-, népzeneegyüttesek, népdalkörök számára nyújt támogatást, valamint a tárgyalkotó népművészeti alkotóközösséget támogatja, népi kézművességet juttatja forráshoz. Ezeknél a pályázatoknál mindenekelőtt a tudásátadás elősegítése, a szakmai közösségek megerősítése fontos szempont, és mindezek mellett természetesen a közösségek támogatása is, hiszen amellett, hogy a legkiválóbb néptáncegyüttesek, zenekarok kiváló művészeti produkciót szolgáltatnak, amellett remek közösségeket is létrehoznak. 2017-ben erre a területre 2 és fél milliárd jutott, ebben az esztendőben már 5 milliárd, és a kormány ígéretének megfelelően a jövő évi költségvetésben is 5 milliárd forintot szán az alapra. Ebből az együttesek a népviseleteiket készíthetik el, praktikusan fellépőruháikat, élő népzenei együttesek szolgáltatásait vehetik igénybe, szakmai oktatási költségeket finanszíroznak, illetve kis értékű eszközbeszerzés is megtörténik, például hangszerbeszerzés.

Keveset gyakorló népzenészként hadd említsem meg, hogy magára a kézművességre több forrást kellene fordítani akár a többi terület rovására is, hiszen ezen a területen bizony nagyobb a baj. Hogy megmaradjon az utolsó kékfestő, az utolsó szegedi papucskészítő át tudja adni a tudását, erre bizony forrást kell biztosítani.

Kiemelem még a táncházak támogatását. Hadd idézzem Csoóri Sándort, az alap névadóját, aki a néptáncmozgalom hajnalán azt mondta, hogy a néptánc történetének két fontos történelmi pillanata volt. Az egyik: mikor a néptánc felkerült a színpadra. A másik: mikor újra visszakerült a földre, de már nem művészetként, hanem hogy tánc maradhasson, ahogy a szél az szél, eső az eső. Nos, nem véletlenül került be a táncházmozgalom mint módszer az UNESCO szellemi kulturális örökség listájára, és ily módon került be a hungarikumok gyűjteményébe.

Áttérve a másik területre, a hungarikumok, nemzeti értékek körére, emlékeztetnék rá, hogy erre a 2012. évi törvényalkotás adott lehetőséget. Most már 70 elem szerepel a hungarikumok tárában, az ipari-műszaki megoldásoktól, az agráriumon át a természeti és épített örökségig.

De legalább annyira fontos, hogy egy másik dimenzióban is támogassuk az értékek létrehozását, ez pedig a települési kör vagy kistérségi, tájegységi kör, ahol észre kell vennünk, hogy mind Magyarországon, mind a határon túli területeken egy hungarikummozgalom alakult ki, hiszen több mint ezer település hozta már létre a települési értéktárát. Hasonló ez a mai tevékenység a rendszerváltozáskorihoz, mikor a címereiket alkották meg a települések, és megkeresték azt a néhány karakterelemet, amellyel ők saját magukat azonosítják. Ez az értékgyűjtés most egy bővebb lehetőséget ad számukra. Itt mintegy 500 milliós forrás szolgálja azt, hogy egyrészt a hungarikumok körét bővítsük, megismertessük, és ezzel az országimázst is szolgáljuk, másfelől a települések támogatását, egyesületek támogatását is biztosítsuk.

Itt van a harmadik program, a zártkerti program, amely látszólag különbözik az előző kettőtől. Az országban mintegy 200 ezer hektár zártkert van. Ez a név félrevezető, itt a falusi szőlőhegyekről és gyümölcsösökről beszélünk, és nem feltétlenül a történelmi borvidékekről; kisparaszti tájfenntartó gazdálkodásról, amelynek a maradványai még megvannak. Ha megnézzük ezt a 200 ezer hektár zártkertet, amely áll 1 150 000 parcellából, az osztatlan közös tulajdonok révén akár több millió tulajdonosból is, akkor láthatjuk, hogy bizony ebben a szegmensben baj van, a területeknek mintegy fele akár gondozatlan is lehet. Elveszni látszik bizony az a termelési potenciál is, amely egyfajta vidékfejlesztési funkciót is szolgált a településeknek, az önfenntartást szolgálta. Most azonban ezek a szőlőhegyek elpusztulnak, beerdősödnek; egyébként hozzáteszem, ez a jobbik folyamat, amikor már látjuk az erdőben a szőlőkarót, hiszen ez egy jóval gazdagabb ökoszisztéma, mintha agrársivataggá változtatnánk, napraforgót, kukoricát raknánk bele oda, ahova nem való. Tehát egyrészt ez az irány lehetséges, másrészt, hogy szervezett módon, az eredeti művelési ág megtartásával akár biztosítsuk a professzionális agráriumnak.

(10.20)

De az elsődleges cél mégiscsak az, hogy fennmaradjon az eredeti funkció, fennmaradjon a kisegítő gazdaság lehetősége, és ez a program ahhoz dob mentőövet. Ahhoz ad segítséget, hogy az utakat rendbe rakják, vízvételi lehetőséget alakítsanak ki, villamos árammal ellássák a szőlőhegyeket, illetve vadkerítést építsenek. Az idei forráshoz hasonlóan a költségvetés az elkövetkező évben is 2 milliárd forintot biztosít erre.

Ha úgy tetszik, ez is egy 24. óra program; ahogy annak idején Bartók Béla, Kodály Zoltán és követői összegyűjtötték az utolsó népdalt, az utolsó zenekari produkciót, majd később Martin György, Pesovár Ernő az utolsó táncmozdulatokat, ugyanúgy kell most megóvnunk a gyümölcsészeti kultúrát is, akár ezzel a programmal. Az elmúlt esztendőkben a Földművelésügyi Minisztérium egyébként mintaprogramokat támogatott, 69-et az országban, ahol kerestük annak a lehetőségét, hogy hogyan lehetne a XXI. században megmenteni ezeket az értékeket, a kert egyes részét akár közösségi művelésbe is venni.

Ez a program mindamellett tájfenntartó program, hiszen ez a mozaikos szőlőhegyes vidék szerves része az országnak, annak karakterének. Hogyha ez elveszik, akkor szegényebbek leszünk. És a biodiverzitást is szolgálja, hiszen az elmúlt száz esztendőben elveszítettük az élelmezési célú növényeinknek mintegy 75 százalékát. Tehát nemcsak a vadon élő növények és állatok pusztulnak, hanem szűkül az agro-biodiverzitás is.

Tehát fontos az, hogy megmaradjon még az eredeti termőhelyen, nemcsak a génbankokban a cigányalmafa, a szentiványi almafa, a bakszar körte, a sózókörte, és még folytathatnám, mert ez hitelesíti, tulajdonképpen ez leplezi le annak értelmét, hogy miért kell ezeket a gyümölcsöket megóvni, miért kell ezt a kultúrát támogatni, ápolni, hiszen itt nemcsak valamiféle élelmiszer-termelésről van szó, nemcsak szermaradványmentes gyümölcsöknek az előállításáról, hanem az ehhez kapcsolódó kultúra megtartásáról is. Ahogy mondta egy kiváló néprajzos, a szőlőhegyek korszakokon átívelő menedéket és ellenvilágot is jelentettek. Szeretnénk, hogyha ezekkel a támogatásokkal ez a menedék továbbra is fennmaradna.

Én kívánom azt, hogy ehhez hasonló programok még szülessenek, amelyek révén tulajdonképpen megerősíthetjük nemzeti identitásunkat, ragaszkodásunkat megedzhetjük a közvetlen szülőföldhöz, hozzájárulhatunk ahhoz, hogy egészségesebben éljünk. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)