Felszólalás adatai

GAZDA LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Az év legfontosabb törvényjavaslatát vitatjuk meg ezen a héten, és ez a törvényjavaslat nemcsak a 2009-es év szempontjából fontos számunkra, december végéig kiderül, mindannyian megértettük-e az idők szavát, és el tudunk-e közösen, együttműködve indítani egy intézkedéssorozatot, amely egy jobb, élhetőbb, versenyképesebb Magyarországot teremt, vagy szűkkeblűen, önös érdekeket követve továbbmegyünk azon az úton, amely sok veszélyt rejt magában.

2006-ig útitársak voltunk, útitársak voltunk ezen az úton, hibáztunk, felismertük, változtattunk, és 2006 közepe óta konszolidációra törekszünk. Lassan haladtunk, mert arra törekedtünk, hogy a társadalom védtelenjei ne érezzék meg a szociális és jóléti kiadásokban a szűkebb esztendőket. Talán nem túlzok, amikor azt mondom, hogy rendkívüli időket élünk, és mintha az is rendkívüli lenne ebben a helyzetben, hogy nem akarjuk ezt tudomásul venni.

(16.10)

Azt hisszük, legalábbis egy részünk, hogy bár két-három éve hallunk az amerikai hitelválságról, a virtuális pénzvilágról, amit előbb-utóbb majd az egész világ örököl, de bennünket nem érint majd egészen. A másik részünk pedig továbbfolytatja azt a háborút, amit elkezdett az országon belül - itt mértéktartó, hozzáértő emberek kevesek játékszerévé válnak, semmi sem számít. Hogy a 2006 közepétől megkezdett költségvetési konszolidáció kötelezően szükséges, de még nem elégséges feltétel a boldoguláshoz, ezt szintén mindnyájan értettük, éreztük. A gazdasági növekedés lelassult, az állami beruházások kiadásainak visszafogása, az egyensúlyjavító intézkedések mutatták meg igazán, hogy a magyar gazdaság mikro-, kis- és középvállalkozásai sem tőkeerejükben, sem szervezettségükben, sem virulékonyságukban nem mérhetők olasz, spanyol társaikhoz, tőkeszegények, kiszolgáltatottak, és még mindazzal a tudással sem rendelkeznek, ami a megkapaszkodásukat lehetővé tenné.

Biztatjuk egymást: minden válságban egy lehetőség, készülj a válság utáni időszakra. Igen, lehetőség, ha felismerjük, hogy egy kis és nyitott gazdaság mennyire sérülékeny, és amire büszkék vagyunk, abból milyen sok problémánk keletkezhet, mert egyetlen magyar bankkal rendelkező bankrendszerünk konszolidációjánál még csak nem is csodálkozhatunk azon, hogy az anyabankok otthon konszolidálnak, és itthon, nálunk szűkmarkúbbak. Egyetértek dr. Juhászné Lévai Katalin és Molnár Albert képviselőtársaimmal, hogy ez a költségvetés nem a lehetőségek költségvetése, hanem a kényszereké és a korlátoké, és ha ezt felismerjük, most valóságos összefogásra van és lesz szükség, gyors és hatékony intézkedéssorozatra, amelyek elsősorban az értékteremtő, az új értéket előállító gazdaságot védik. De ne csodálkozzunk azon, hogy a bankrendszer és az államháztartás konszolidációja után még mindig itt maradhat egy gyengélkedő gazdaság, ha most nem sietünk a segítségére, mert a hitelforrások szűkülnek, a piacok bizonytalanná válnak, nagyon nehéz helyzetbe kerülhetünk.

Lehet, hogy először a fejekben kell rendet teremteni, hogy mindannyian értsük, csak azt tudjuk elosztani, amennyi új értéket ez a gazdaság előállít, ha a jó értelemben vett bürokrácia, engedélyező hatóságok, közigazgatási, környezetvédelmi és természetvédelmi hatóságok felismerik, hogy értéket őriznek, és csak annyiban teremtenek, amennyiben elősegítik, hogy a gazdaság hatékonyabbá, versenyképesebbé váljék, őrködnek azon, hogy egy fenntartható világot építsünk, és most igazán szükség van arra, hogy a kiadásainkat is racionalizáljuk.

A pénzügyminiszter úr, az Állami Számvevőszék elnöke, a pártok vezérszónokai elmondták az expozéjukat, véleményüket, ki támogatólag szólt hozzá, ki nem, tiszte szerint. Egyvalamiben egyetértettek, hogy a 2009. évi költségvetésről beszélünk, de látni kell a következő két, három, négy év hatásait, és hogy egyetlen év költségvetésével rendben lévőnek vélni a dolgokat nem lehet.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az oktatással, képzéssel, neveléssel, területfejlesztéssel, annak decentralizációjával, az önkormányzatisággal és az önkormányzati rendszerrel szeretnék röviden foglalkozni. Egy gondolat minden témában közös: át kell vizsgálnunk, jól csináltuk-e, amit csináltunk, mit kell átgondolnunk, mit kell másképp csinálnunk, másképpen, jobban, fenntarthatóbban.

Az oktatásról: hatása a költségvetésben már rövid távon érvényesülhet, a fejekben csak hosszú távon, de ez a lényegesebb. A gyermekeket el kell juttatni hároméves korban az óvodákba, mert csak így biztosítható, hogy a gyermekek mindegyike hátrány nélkül érkezzen az iskolákba. Itt lehet a válasz Varga József képviselő úrnak is, hogy itt lehet a roma népességen, de nem csak a roma népességen, a szegény népességen is segíteni. Hazai forrásokból el kell indítani egy óvodaprogramot - építés, képzés, továbbképzés -, mely középtávon megoldást adhat. Az alapfokú oktatásnál az európai uniós forrásokkal lehetőleg a leghamarabb el kell kezdenünk az iskola-korszerűsítési programot, melyhez a képzés és továbbképzés mellett középtávon még egy bérlakás-építési programot is indítani kellene, mely a leghátrányosabb és a hátrányos térségekben elősegíthetné a minőségibb oktatás megteremtését.

A területfejlesztésről: más megszervezni - ez most kiderült - 200-300 milliárd forintos forrás elosztását és elindítását, és más 1200-1300 milliárd forintot évente. Az intézményrendszerre, a jogszabályokra, az eljárási rendekre és az eljárásokra két év kellett, ez iszonyúan hosszú idő volt. A program elindul, és jövőre már a hazai építőipar érezheti a hatásait. Most fel kell gyorsítanunk a projektek megvalósítását, csak hogy egy példát mondjak: csak az Észak-Alföldön 25 milliárd forintért 73 helyen iskolák és óvodák korszerűsödhetnek a következő két évben. Azonban a veszélyekre is figyelnünk kell. Szükséges, hogy az önerőalap támogatási területei kibővüljenek - ma csak az önkormányzatok számára és ott is korlátozottan biztosít ez a forrás lehetőséget -, hogy a hazai források tartalmi elemeit fokuszáljuk, hogy a regionális operatív programok gazdasági prioritásait bővítsük, és ezen belül lehetőséget biztosítsunk válságkezelő programok indítására is.

A leghátrányosabb térségeknél, ahol 1 millió ember él, a biztosított forrásoknál és a LEADER-programoknál a decentralizáció kiterjesztését a döntéseknél és a végrehajtásnál nagyon fontosnak tartom.

Önkormányzatiság: sokan, sokat beszélünk, beszéltünk róla, már-már finanszírozhatatlan ebben a formában, és nem is hatékony, még csak nem is a demokrácia fokmérője. Figyelemmel kísérve az önkormányzatok kötvénykibocsátásait, állítom, hogy ez a 2009. évi költségvetés legsebezhetőbb területe. Közel két évtized után el kellene jutnunk végre a középfokú önkormányzatok megteremtéséig, végig kellene gondolnunk a kötelező állami feladatok visszavételét, mely minőségileg jobb, lényegesen olcsóbb működtetést eredményezhetne.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmaradott térségekben a foglalkoztatás, illetve annak alacsony színvonala a legnagyobb probléma. Ezt minden gazdaságot támogató intézkedésünknél figyelembe kell vennünk a következő időszakban, a regionális foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésénél, a rendelkezésre álló forrásoknál, nagybefektetések egyedi támogatásainál; ha valamikor, akkor most kellő figyelemmel kell ehhez a témához fordulnunk. A közmunkákhoz sokkal bátrabban kell nyúlni, többéves képzéssel megtámogatott közmunkákra van szükség ezekben a térségekben.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)