Felszólalás adatai

DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Tisztelt elnök Úr! Tisztelt miniszter Úr! Tisztelt Ház! Az a véleményem - és itt frakciótársaimmal is vitatkoznék -, hogy egyáltalán nem szellemi önkielégítés, ami itt folyik, és nem is iszapbirkózás; egy országgyűlési képviselő, ha megválasztották, tartozik azzal a lelkiismeretének, hogy véleményét elmondja, még akkor is, ha tudja, hogy nem száz százalék, hogy azt az előterjesztő méltányolni fogja. Tehát szólnunk kell, hogy megmentsük a lelkünket.

Másrészt egy törvényjavaslatnál, amikor általános vitáról van szó, nem szorítkozhatunk pusztán a törvényjavaslatra magára, hanem vizsgálnunk kell a törvényjavaslat indítékait, várható társadalmi hatásait is. Vizsgálnunk kell az indítékok között a bevallott indítékot is. Esetünkben arról van szó, hogy a bevallott indítékok is eléggé ijesztőek, hiszen benne van az indoklásban, a hatástanulmányban, hogy ténylegesen nem sok esélyük van a szövetkezeteknek eme javaslat túlélésére. Vannak persze be nem vallott, a háttérből kiolvasható indítékok is; itt kénytelen az ember vizionálni, hiszen feltételezésekbe bocsátkozhat, bár hozzáteszem, hogy ebben, mivel én a Kádár-rendszerrel is foglalkoztam mint politológus, már van gyakorlata az embernek, hiszen a Kádár-rendszer kutatása elsősorban abból állt, hogy az ember a sorok között olvasott. Sőt, nemcsak a kutató olvasott abban az időben a sorok között, hanem (Közbeszólások.) az akkori társadalom többsége is a sorok között próbált olvasni, hiszen nyíltan nem mondtak meg semmit abban a korszakban; tehát, ha úgy tetszik, fantazmagóriákat is kell alkotni. (Járvás István közbeszólására:) Ez tizenöt perces, kedves fideszes polgár-polgár képviselőtársam.

Vizsgáltuk már a kisgazdák indítékait. Erről most csak annyit szeretnék mondani, hogy a kisgazdák kezdettől nyíltkalapos politikát folytattak - nem mondok sisakot, hiszen a kisgazdákhoz a kalap illik -, megmondták az elején, tehát a választási kampányban, az előző ciklusban ellenzékként is azt mondták, hogy ezt a kérdést meg akarják oldani, és továbbra sem fogadták el a '92-es szövetkezeti törvényt, az abban részt vevő kisgazda képviselőtársaikat azóta árulónak minősítették, és kitörölték a kisgazda-történelemből.

Legfeljebb azt kellene most újra és újra körbejárnunk, hogy arról próbálnánk meggyőzni kisgazda képviselőtársainkat, hogy ezzel a törvényjavaslattal szavazatot nem fognak kapni. Ez persze bennünket különösebben nem aggaszt, hiszen ez lehet jó valakinek, mert ha nem szavaz a Kisgazdapártra, aki eddig szerette, akkor másra fog szavazni vagy otthon marad; valószínűnek tartom, hogy a Fideszre sem fog szavazni, hiszen a kormányzat felelősségét egységesen látja el a választópolgár, nem különíti el benne a koalíciós vitákban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) lévő partnereket.

ELNÖK: Képviselő úr, ne haragudjon, megint kénytelen leszek figyelmeztetni. Előbb is a kétpercesében politológiai tanulmányt folytatott...

DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Igen, most is ezt fogom tenni, elnök úr, mert hozzá tartozik...

ELNÖK: Nem, képviselő úr...

DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Nem, elnök úr, ne haragudjon...

ELNÖK: Képviselő úr, a két törvényjavaslathoz tessék szólni!

DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Ez a két törvényjavaslat, pontosan azt akarom...

ELNÖK: Ne politológiai tanulmányt tessék folytatni, ne tessék haragudni, kénytelen vagyok megállapítani. A két törvényjavaslatot tessék elemezni!

DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Nekem az a véleményem, elnök úr, hogy ez a törvény politikai és társadalmi hatásokkal bír, ezért a társadalmi hatásait és politikai indítékait is lehet vizsgálni, tehát arra kérem elnök urat, hogy viselje türelemmel a még hátralévő 11 perces hozzászólásomat.

Tehát csak azt szeretném mondani, hogy a várható társadalmi hatása nem különösebben fogja erősíteni a magyar gazdatársadalmat.

(20.20)

A magyar gazdatársadalom többsége vélhetően nem fog tudni bekapcsolódni az itt felszabaduló vagyonok megszerzésébe, egészen mások kezébe kerül, valószínűsíthető, hogy az agrárszférán kívüli, a felszámolás területén ügyesebben mozgó szereplők kezében fog ez a vagyon kikötni.

Tehát ezt csak azért szeretném még egyszer mondani, hogy hátha meghallják. De vizsgálnunk kellene - mert ez ma még nem nagyon történt meg - a Fidesz, a legnagyobb koalíciós párt vélhető indítékait is, hiszen kívülről úgy látszik, hogy ebben a döntésben nem a Fidesz gyengülő agrárlobbija volt a döntő, hanem vélhetően - hacsak nem történik valami néhány napon, héten belül - a Fidesz vezérkara döntött úgy, hogy ezt a javaslatot két év halasztás után ebben az évben támogatja. Látszik, hogy ez a döntés valamikor április-májusban született meg, hiszen akkoriban indult el a törvény most már a parlament felé, korábban mindig fennakadt a parlamenti napirendre tűzés szűrőjén.

Mi történt tavasszal? Két dolog történt. Az egyik az, hogy Torgyán úr történelmi felelősségérzettel végül is nem lett köztársasági elnök, és sokan azt mondják, a sajtóban rengeteg találgatás jelent meg, hogy itt esetleg benyújtotta a számlát ezért. Ez még önmagában nem lenne elegendő ok a Fidesz magatartásának a megváltozására, hiszen (Közbeszólás az FKGP soraiból: Maradjunk a témánál!) ez a döntés ezt a javaslatot közvetlenül nem befolyásolja. Tehát én nem értek egyet azokkal a sajtóbeli elemzésekkel, amelyek szinte sajnálkoztak a Fideszen, hogy a koalíciós partnere fogságában kénytelen ezt a törvényt beterjeszteni.

A másik, ami a gyenge agrárdemonstráció hatását jelentheti, júniusban kiderült, hogy az érintettek nem képesek hatékonyan megszervezni az érdekeiket, tehát valószínűsíthető, hogy a szövetkezeti vezetők és a szövetkezeti tagság a köztük lévő egyébként természetes érdekkülönbség miatt sem tudott egységesen fellépni a hasonló tendenciák ellen. Ez tehát felbátoríthatta a kormánykoalíciót, hogy nem találkozhat itt olyan ellenállással, amellyel különösképpen számolnia kell. Hiszen itt az a néhány tízezer vagy néhány százezer ember, aki szövetkezeti tagként, más egzisztencia hiányában munkavállalóként vagy egyébként a szövetkezet környékén dolgozik, ezek többsége gyenge érdekvédelmi képességgel rendelkezik, vélhetően a választásoknál úgy fog bosszút állni, hogy azt mondja - mint ahogy máris hallok ettől a rétegtől ilyen kijelentéseket -, hogy nem megyek el szavazni. Tehát az is kiderült, hogy akkor valami mást kell keresnünk az indítékok között.

Egy következtetési lehetőséget teremt számunkra az agrárkamarák sorsa. Én akkor elmondtam kisgazda képviselőtársainknak is, talán éppen még a miniszter úrnak is, hogy szerintem az agrárkamarák meggyengítése természetes módon gyengíti a Kisgazdapárt társadalmi-közéleti bázisát, hiszen az agrárkamarák természetes módon inkább a konzervatív irányba húzódnak. Tehát ez olyan bázist jelentett volna a kisgazda irányzatnak, ami a választási eredményeket esetleg - ha azok rosszul sikerülnek - ellensúlyozhatta volna.

Itt viszont az látszott, hogy a Fidesz valamilyen módon az agrárkamarákat egy olyan társadalmi, köztestületi ellensúlynak tekintette, amely miatt ezeket meg kellett gyengíteni. Ez egyértelműen tévedés volt, hiszen ezzel nem lett erősebb a konzervatív kormány, de hát ez egy másik probléma.

A másik indíték az is lehet - és erről lehetett olvasni, Kövér László úr nyilatkozott is a Népszabadságban -, hogy egy új középréteget kívánnak teremteni. Ebben már lehet valami, mert ha az elején kifejtett gondolatomhoz visszatérünk, akkor az a valószínűbb, hogy az az új középréteg, amit a polgári kormány elképzel magának... - én egyébként nem hiszek többféle középrétegben, tehát egy országban a középréteg, a polgárság az egységes lehet, függetlenül a politikai besorolásától, de esetleg lehet azt vélni, hogy azok a körök, amelyek közel állnak esetleg a Fidesz értékrendjéhez, azok lesznek olyan információs és egyéb más helyzetben, hogy a fölszámolások és egyebek során ebből a fölszabaduló vagyonból zsákmányhoz juthatnak.

A másik vélekedésem az - megint csak ismerve a Fidesz ideologikus törzskarának a gondolkodását -, hogy itt arról szól a mese, hogy van 1400 szövetkezet, ami ellenséges a mindenkori konzervatív kormányzattal szemben, és ezeket a rogyadozó vidéki fellegvárakat most e törvénnyel véglegesen le kell rombolni. Itt a tudományos szocializmus fordított tétele léphet érvénybe, hiszen annak idején az a hamis szöveg volt, az elmúlt rendszerben, hogy a kisárutermelés napról napra újratermeli a kapitalizmust. Ebből az egészből az a szöveg, az a vélekedés sejthető ki, hogy ezek a szövetkezetek napról napra újratermelik a kommunizmust.

Ebben egyetlenegy igazság van, hogy az agrárértelmiség az elmúlt tíz évben annyi megalázásban részesült, hogy egyébként a jelentős köreikben meglévő konzervatív szimpátia meglehetősen elenyészett. Egyébként az a bizonyos kéznyújtás, ami az agrárértelmiség és az akkori kisgazda körök között volt, elmaradt, tehát ezért elképzelhető, hogy ez a szövetkezeti intézményrendszer per pillanat nincs különösebben abban a helyzetben, hogy lelkesedjen a konzervatív kormányzatért, és most ez a törvény aztán ebben a vélekedésében véglegesen megerősíti. Tehát azt lehet vélni, hogy sokan azt gondolják, hogy mire jön a választás, addigra ez az intézményrendszer odalesz, tehát az ellenzék általuk vélt eme bázisa meg fog szűnni.

(20.30)

Ez persze a valóságban egyáltalán nem így van, hiszen az agrárértelmiség is azonosan tagolódik a társadalomban. Vannak olyanok, akik a baloldallal, vannak olyanok, akik a liberális, és vannak olyanok, akik a konzervatív iránnyal szimpatizálnak.

De ez a vélekedés bizony nagyon valószínűsíthető, hiszen másképp nem lenne érthető az, hogy amikor az előterjesztő és a kormánykoalíció köre nyilvánvalóan látja - a hatástanulmány és más eddigi vagy akár Csatári úr elszólása kapcsán -, hogy ez a törvényjavaslat ténylegesen a külső üzletrész-tulajdonosokat és a szövetkezeti tagokat többségében nem tudja majd kielégíteni, nagyon kicsi lesz az a vagyon vagy pénz, ami nekik juthat, a vagyon többsége a várható földindulással, felszámolással, banki eljárásokkal és egyebekkel elenyészik.

Úgyhogy az az én álláspontom, hogy ez egy olyan politikai törvény, amely azt gondolja, hogy a választásokig ezt a megsemmisítő hadműveletet ebben a most már viszonylag szűk intézményi- társadalmi szegmentben megcsinálja, és az a feltételezés, hogy ez a réteg, ez a, mondjuk, 70 ezer munkavállaló, a hozzájuk kapcsolódó családtagok, a szolgáltatásban részesülők jelentős köre, ez a 100 milliárd, 50 milliárd, 200 milliárd, attól függ, hogy melyik vagyonvesztést számoljuk, ez a vagyon nem akkora veszteség. Ezt a magyar gazdaság, a magyar társadalom kibírja, hiszen az agrárnépesség ma Magyarországon már 7-8 százalék körül van, tehát az egyébként fellendülő gazdaság mellett ez a veszteség leírható. Azt viszont nem érti az ember, hogy ha ez a szféra ilyen kis jelentőségű, akkor miért nem lehet állami garanciavállalással örökre megteremteni a társadalmi békét, és esetleg ebben az esetben az érintett tömegek szimpátiáját is visszaszerezni.

Azzal fejezném be, hogy nekem van egy olyan gyanúm, hogy a Fidesz azzal az árokkal, amit az országon végighúzott, próbálta elhitetni az emberekkel, hogy itt két Magyarország van, a polgárok Magyarországa és a szocialisták Magyarországa, nem pedig a szocialistákkal, a Fidesszel és a kisgazdákkal s a többi szimpatizáló polgárok egységes Magyarországa, ezt az árkot most szépen végig akarja húzni vidéken is, hiszen vidéken az emberek ezt az egész hatalmi ideológiai felosztást eddig még nem értették.

Végezetül csak annyit jegyeznék meg, hogy vannak persze pragmatikus érvek is, hiszen nyilvánvaló, hogy léteznek a kormánykoalíció környékén olyan erők, amelyek olyan helyzetben vannak, hogy irányítottan is képesek vagyonhoz jutni, és vannak olyan hírek - ezek szintén abból a körből érkeztek -, hogy van néhány olyan szövetkezet, amely kívánatos csemegének ígérkezik, tehát meg kellene nézni azt az első tíz szövetkezetet az érintett szövetkezeti tagoknak, hogy az az első tíz, ami az ország legértékesebb szövetkezetei... - elképzelhető, hogy ezek megszerzéséről is szó van.

Ezekhez képest úgy tűnik számomra, hogy az anyagi veszteség, az emberi veszteség keveset számít, márpedig nekem az a véleményem, hogy úgyis nagyon sok veszteség van ebben az országban mind emberi területen, mind anyagi területen, ezért törvény által egyforintos kárt is bűn okozni, és egy ember veszteségét, kárát, egzisztenciájának megszüntetését is nagyon nagy bűn okozni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)