Felszólalás adatai

DR. KOCZKA CSABA, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A törvényjavaslat kapcsán először engedjék meg, hogy néhány gondolatot az előzményekről, a régmúlt előzményeiről is néhány szót elmondjak.

A magyar szabálysértési jog gyökerei a kihágási jogba nyúlnak vissza, a kihágás pedig az első magyar, modern értelemben vett büntető törvénykönyv, az 1878. évi V. törvénycikk hármas felosztása szerint a büntetés, a vétség mellett enyhébb alakja a bűncselekményeknek. Ennek megfelelően az 1879. évi XL. törvénycikk külön szabályozta a kihágásokat. A Csemegi-kódex szerint a bűntettek és a vétségek törvényi tényállásait kizárólag törvény határozhatta meg, és e cselekményeket csak bíróságok bírálhatták el. A kihágások konstituálására viszont a közigazgatási hatóságok is jogosultak voltak, és a kihágások egy részét a közigazgatási hatóságok bírálhatták el.

Az 1878-79-től kialakult magyar büntetőjogi hagyomány szerint tehát a kihágások - mint a szabálysértések büntetőjogi előzményei - a büntetőjog részéhez tartoztak, és alapvető karakterüket is büntetőjogiasnak mondhatjuk.

(10.30)

Komoly változás 1955-ben állt be a magyar büntetőjog rendszerében. A szabálysértés jogintézményét az 1955. évi 17. törvényerejű rendelet vezette be Magyarországon oly módon, hogy a korábbi kihágások egy részét a büntetőjogban hagyta bűntetti alakzatban, egy jelentősebb hányadát pedig szabálysértésként az államigazgatási szervek hatáskörébe utalta. Világossá vált, hogy ez a döntő, kardinális változás a bírói kontroll nélküli állami beavatkozásnak egy nagyon határozott, jelentős törekvését jelenítette meg jogszabályi szinten.

Az 1955. évi törvényerejű rendeletet követően hatályba lépett 1968-ban a mostani és a jelen törvénytervezettel felváltani kívánt 1968. évi I. törvény, és a 17/1968-as kormányrendelet, az úgynevezett szabálysértési kódex. Ez a szabálysértési kódex különböző részeket önállóan nevesített, de egy összefogott rendszerben szabályozott, így a szabálysértési jog általános részét, a szabálysértési eljárást, a végrehajtás szabályait és az egyes szabálysértési tényállásokat tartalmazta. A szabálysértések így továbbra sem képezték a büntetőjog részét, de azzal egyre több rokon vonást mutattak. Véleményem szerint a most benyújtott törvénytervezet is arra az 1878-79-től 1955-ig tartó időszakra vonatkozó és akkor kialakult magyar büntetőjogi hagyományra igyekszik visszatérni, amely bevált intézményrendszerével és szabályozási technikájával közmegelégedésre szolgált.

A büntetőjog és a szabálysértési jog között azonban éles különbségtétel is van. Beszélhetünk a büntetőjog és a szabálysértési jog közötti egyfajta sajátos munkamegosztásról is, hiszen ugyanannak az életviszonynak a védelmét aszerint látják el, hogy a jogalkotó az életviszony elleni támadást milyen súlyosnak ítéli meg, nyilván a bagatellebb támadásokat, kisebb súlyú támadásokat sorolja a szabálysértések körébe. A szabálysértési jog általános részét némely szakértők lényegében a Btk. kicsinyített másának is szokták nevezni. A tisztelt Ház asztalán fekvő törvénytervezet, törvényjavaslat szerint ez ismét alátámasztásra kerül, hiszen a Btk. szerinti általános részi fogalommeghatározások egy utaló szabállyal kerültek be a törvényjavaslatba. Véleményem szerint ez a szabályozási technika felel meg a magyar jogi hagyományoknak.

A mostani törvényjavaslat kialakulásának előéletéről engedjenek meg néhány szót. A szabálysértési jog reformja először 1988-90 között szerepelt az akkori kormány elképzelései között. Elég élénk tudományos vita, elméleti értekezés folyt ebben az időszakban, és a megváltozott életviszonyok, a rendszerváltozás kiváltotta változtatási igény folytán került is sor törvényi változásra, azonban egy teljes, átfogó felülvizsgálatra nem futotta akkor az erőkből, energiákból. Az a változás, ami jelentősnek mondható, az 1990. évi XXII. törvényben nyilvánult meg, amikor is ez a törvény hatályon kívül helyezte az önálló elzárás büntetést, továbbá a szabálysértési őrizetbe vételt. Nyilvánvaló, hogy a rendszerváltozás folyamatában ezek a garanciális jellegű változások a korábbi, elmúlt több évtized állami túlkapásainak ismeretében, tudatában indokoltnak tűntnek.

A következő lépcső az előzmények körében az 1993. évi XXXI. törvény, amely a csatlakozás kihirdetését jelentette az Emberi Jogok Európai Egyezményéhez. Az előttem felszólaló képviselőtársaim már említették, hogy ennek a nemzetközi egyezménynek a 6. cikkelye írja elő a fair és korrekt eljárás igényét, illetőleg a bírósági út biztosításának kötelezettségét Magyarország számára. Ennek megfelelően 1995-től a kormány intenzíven foglalkozott a szabálysértési törvény újrakodifikálásával, a szabálysértési jog átfogó reformjával. Az én ismereteim szerint az alábbi kormányhatározatok fogalmaztak meg ehhez kapcsolódóan feladatokat: az 1991/1995., a 2192/1995., az 1040/1996. és végül az 1078/1996. kormányhatározat.

Az utóbb említett kormányhatározat már eljutott arra a szintre, hogy pontosan kitért a szabálysértési jog szabályozásának koncepciójára, pontosan rögzítette a szükséges intézkedéseket, és 13 pontban meghatározta az alapvető szempontokat, aminek alapján a szabálysértési törvény tervezetét el kell készíteni, és az 1997. évi költségvetésben tervezni rendelte az ehhez szükséges forrásokat, ennek biztosítását határozta el. Sajnálatos módon azonban rejtélyes okok miatt nem került sor ennek a szabálysértési kódexnek, ennek a törvényjavaslatnak a benyújtására, és ez a mulasztás, ez a jogellenes állapot odáig fajult, hogy az Alkotmánybíróság volt kénytelen foglalkozni ezzel a visszás helyzettel, ezzel az alkotmányos visszássággal.

A kodifikáció számára a végső lökést az előttem szólók által többször említett 1997. decemberi 63/1997. alkotmánybírósági határozat adta meg. Hogy mennyire súlyos volt az Alkotmánybíróság megítélése, és mennyire komoly volt az akkori kormány mulasztása, arra csak egy mondatot szeretnék idézni ebből az alkotmánybírósági határozatból, amely így szól: "Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a szabálysértési jog reformja nélkül a magyar jogrendszer nem felel meg a jogállamiság követelményének." Ilyen előzmények után, tisztelt Ház, nyilvánvaló, hogy az új kormány alapvető feladatának tekintette, hogy ezt a visszás helyzetet megszüntesse, gyors, hatékony lépéseket tett, és ez most az előttünk fekvő törvényjavaslatban testesül meg.

Szeretném kiemelni néhány lényeges változását ennek a tervezetnek az 1968. évi szabálysértési törvényhez képest. Szerencsére az új törvényjavaslat befejez egy szokatlan és a magyar jogrendszerhez nem illő hagyományt, amikor az intézkedések köréből törli a szabálysértési határozat nyilvános közzétételét. Úgy gondolom, hogy az a nyilvános megszégyenítés, a kollektíva előtti szabálysértési határozat felolvasása, a vállalati hirdetőtáblákra való kihelyezése olyan torz, zsákutcás megoldás volt, ami esetében kiemelésre méltó, hogy ezzel véget ér.

Új intézkedéssel számol a törvényjavaslat a járművezetéstől való eltiltással, ami régi igény már, és valóban egy határozottabb, ha úgy tetszik, szigorúbb szabálysértési elbírálás, szankcionálás irányába mutat. Visszahozza a javaslat az elzárást - de nem önálló büntetésként, hanem vagylagos büntetésként, pénzbüntetés mellett - két darab szabálysértés esetén: a rendzavarás és a veszélyes fenyegetés esetén. Ha a tisztelt képviselőtársaim megnézték ennek a két szabálysértési törvényi tényállásnak a tartalmi részét, akkor, úgy gondolom, egyetértünk abban, hogy indokolt ennek a szigorú szankcionálása.

A helyszíni bírságolás szabályozásának megváltoztatása egy újabb újdonság a törvényjavaslatban.

(10.40)

Az esetleges félreértések, netalán korrupció veszélyét zárja ki a javaslat akkor, amikor előírja, hogy csak befizetési utalványon, készpénzhasználat nélkül lehet a helyszíni bírság összegét megfizetni, tehát nem kerül sor pénzkezelésre a szabálysértési hatóságok eljáró személyei részéről. Ugyanakkor megemeli a helyszíni bírság mértékét tízezer forintra, ez nyilván az időközi inflációs hatásokkal is magyarázható, de nyilván a visszatartó erőt is növeli.

A Fidesz-Magyar Polgári Párt képviselőcsoportja az alábbi célok megvalósulását látja a benyújtott törvényjavaslatban. Véleményünk szerint a törvényjavaslat a hatékonyabb, gyorsabb és alaposabb szabálysértési eljárások érdekében született, és ennek jogi feltételeit teremti meg. Üdvözöljük, hogy a bírósági felülvizsgálat lehetőségének teljes körű biztosítására helyezkedett a törvényjavaslat, és ezáltal végre több év után megfelelünk mind a nemzetközi közvélemény - nemzetközi jogszabályok, megállapodások -, mind az Alkotmánybíróság elvárásainak.

Nagyon fontos, hogy a törvényjavaslat a közrend, a közbiztonság kisebb súlyú megzavarásának megfelelő súlyú szankcionálását biztosítja, és a társadalmi együttélés kialakult rendjét is védi ezáltal. Fontos garanciális szabály a bírósághoz fordulás jogának biztosítása mellett, hogy a bizonyítás elveit és eszköztárait részletesen és pontosan szabályozza a törvényjavaslat. Fontos garanciális elem továbbá, hogy csak törvény állapíthat meg elzárással is sújtható szabálysértést.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Úgy érzem, ilyen körülmények között a törvényjavaslat támogatásra érdemes és méltó, egy alapos, kiérlelt szakmai előkészítés után egy megfelelő, korrekt szabályozás került a Ház asztalára. Talán kis túlzással úgy zárhatnám a hozzászólásomat, hogy megteremtődik annak a lehetősége az új szabálysértési kódex elfogadásával, hogy a jogállamiság fontos sarokköve kerül beillesztésre a magyar jogrendszerbe, hiszen ahogy a bevezetőben mondtam, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint addig nem beszélhetünk teljeskörűen a jogállamiságról Magyarországon, amíg ez a felülvizsgálat nem történik meg.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)