Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH JÁNOS, a gazdasági bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés gazdasági bizottsága megtárgyalta a környezetvédelmi termékdíjról, továbbá az egyes termékek környezetvédelmi termékdíjáról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. A bizottság alaposan szemügyre vette, analizálta és vitatta ezt a témát, sőt ismételt bizottsági ülésre is sor került, ami elég ritka ebben a műfajban. Ez is egy indikátora, jelzője, hogy mennyire komolyan vette, veszi az Országgyűlés gazdasági bizottsága ezt a témát.

A benyújtott törvényjavaslattal kapcsolatban a miniszter úr és a kormány részéről a minisztérium képviselői válaszoltak a kérdésekre, igen sok kérdésre. Azonban a bizottság ezeket a válaszokat feltételes módban és részletesen fogadta el. Nem mindig azért, mert így vagy úgy egyik helyes volt, a másik nem, hanem ez is mutatja, hogy a bizottságon belül a bizottsági tagok többféle nézetet fogalmaztak meg, vagy többféle nézetet vallanak ebben a kérdésben.

A fő vitatéma az volt, hogy milyen lesz az árra való hatása, az inflációra való hatása, az életszínvonalra való hatása a környezetdíjnak. Régóta ismerős, most már lassan évtizedes történelme van a környezetvédelmi szabályozásoknak; megint elhangzott mintegy refrénszerűen, hogy bizony az árak emelkednek, ebből infláció lesz, és ez baj, ez nem jó, és az infláció különösen sújtja az alacsonyabb jövedelmű embereket; szóval, ezek a természetes nézetek fölvetődtek képviselőtársaink részéről. Talán majd a kisebbségi véleményben erről még többet is hallunk.

A másik téma egészen speciálisan a víz alapú festékek ára, hogy hogyan is alakul az, ha a termékdíj bevezetődik; hasonlóképpen a gumiabroncs. Ez volt az a két termék, amit analizált, vitatott a bizottság. A gumiabroncs témájában az, hogy exportáljuk vagy importáljuk, mire lehet fölhasználni? Miért nem lehet Magyarországon felhasználni azt a megőrölt gumiabroncsot, amit Németországban föl tudnak használni? Azért, mert el vagyunk maradva technológiailag? Hát miért vagyunk elmaradva technológiailag? Sok tekintetben a magyar technológia, gépipar olyan jó, hogy Németországba exportálunk. Miért éppen itt vagyunk elmaradva? Tehát a bizottság alaposan belemélyedt az egyes termékekbe és az alternatívákba is.

Elhangzott, a kormány képviselője felkészülten és a közgazdasági alapokat is hasznosítva adott hangot annak és magyarázta, hogy a termékdíj egyfajta ösztönző a fogyasztónak is és a termelőnek is. Ha a termékdíj emeli az árat - mint ahogy emeli az árat, mert az egyfajta adónak tekinthető absztrakt értelemben -, akkor az a magasabb ár üzenetet küld a fogyasztónak, hogy kevesebbet fogyasszon. Nem azt jelenti, hogy éhezzen vagy szükséget szenvedjen, hanem keressen egy alternatív terméket vagy szolgáltatást. Ugyanakkor üzenet a termelőnek is, hogy keressen alternatív technológiát vagy alternatív nyersanyagot, vagy valami megoldást. Tehát a termékdíjnak az a nagyszerű tulajdonsága - tudatosan használom ezt a szót: nagyszerű tulajdonsága -, hogy üzenetet küld. Üzenetet küld mindenkinek, s ha valaki nem hallgatja meg az üzenetet, akkor az azt jelenti, hogy ők magasabb árat fognak fizetni, mert szennyezik a környezetet, a társadalmat, kárt okoznak sok millió, tízmillió magyarnak, azért, mert néhány ezer vagy egy-két millió ember elejét veszi annak, hogy olyasmit használjanak, amit nem kellene, ami kárt okoz, ami szennyez.

Ezekkel a gondolatokkal a bizottság megtárgyalta a javaslatot, és többségi véleménnyel a tisztelt Háznak megvitatásra és elfogadásra ajánljuk.

Köszönöm. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)