Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Tisztelt Ház! Csapody Miklós, a Magyar Demokrata Fórum képviselője, kérdést kíván feltenni a külügyminiszternek, “Mit tett a magyar kormány az aradi szabadságszobor felállításáért?ö címmel. Képviselő úr, öné a szó.

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Külügyminiszter Úr! Képzeljük el a következő történetet, Iliescu elnök úr után szabadon. Ő szokta ugyanis emlegetni a német-francia megbékélési modellt. Igen nehéz volna megértetni ugyanis a német választókkal, miért kéri a német kormányt egy német képviselő, hogy küzdjön egy német szabadságszobor felállításáért, mondjuk, a francia Strasbourgban; aki - mármint a német képviselő - a Bundestagban azért volna kénytelen a német kormánytól diplomáciai segítséget kérni, a saját kormányától, mert a strasbourgi városi tanács döntését a szobor újrafelállításáról, mondjuk, a párizsi kormány megvétózta volna. Ilyen eset természetesen Európában nem fordulhat elő, ott nem, és meggyőződésem, hogy a románok aradi esetét nem értené sem a német, sem pedig a francia polgár, már ha egyáltalában érdekelné őket.

Minket azonban, ellenzéket és kormányt ez a kérdés nagyon is foglalkoztat. Az aradi szabadságszobor már rég nemcsak a román kormány és az RMDSZ ügye, hanem a két ország közötti kapcsolatok kérdése is; egy zavaró tüske vagy egy zavaró momentum, ahogy ön egyszer ezt említette. Ezért kérdezem tehát a kormányt, mit tett, mit tesz a meghozott döntés érvényre juttatásáért. Mert a döntés megszületett az idén tavasszal Bukarestben, és annak idején a román miniszterelnök a fülünk hallatára mondta el, hogy a helyi önkormányzat döntésével teljes mértékben egyetért, azt tiszteletben kell tartani. Azt már nem tette hozzá, hogy a törvény Romániában az, amit a kormány annak tekint. Aztán előállt az egyik miniszter, és azt mondta, hogy ez a szoborcsoport o creaţie banală, azaz egy átlagos és középszerű, banális kreáció.

Nos, ne firtassuk, hogy a Románia-szerte látható köztéri emlékművek milyen célt szolgálnak és milyen műértéket képviselnek, mert ma már az a kérdés, hogy az aradi szoborról szólva Romániában az úgynevezett megbékélésről van-e szó, vagy pedig a közelgő választásokról.

Figyelemmel várom a miniszter úr válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. A kérdésre Kovács László külügyminiszter úr válaszol. Parancsoljon, öné a szó, miniszter úr.

KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Őszintén köszönöm a kérdést, mert lehetőséget ad arra, hogy a kormány álláspontját ebben az igen fontos és meglehetősen kényes kérdésben röviden összegezzem. Szeretném hangsúlyozni, hogy a Medgyessy-kormány kezdettől, az első pillanattól felvállalta a szoborcsoport felállításának a támogatását, és sokáig úgy nézett ki, hogy nincs is itt igazán szükség komoly kormányzati erőfeszítésekre, hiszen sikerült elérni az RMDSZ-nek azt, hogy az aradi városi tanács hozzon egy pozitív döntést az újrafelállításról, és bár én egy picit másképp emlékszem a miniszterelnök nyilatkozatára, mert ő azt mondta, hogy ő nem ért egyet vele, nem is támogatja, de nem fog semmit tenni, hogy megakadályozza, és ez akkor elégnek is tűnt, hogy a dolog menjen a maga útján.

Tulajdonképpen augusztusban jött egy kellemetlen fordulat a dologban, amikor a kulturális minisztérium nyilatkozott úgy, én nem az esztétikai érveket ismerem, hanem azt, hogy van egy bizottság a kulturális minisztériumon belül, és bizonyos előzmények okán most ez hivatott dönteni minden szobor, minden emlékmű felállításáról; és ez a bizottság arra hivatkozva, hogy Nagy-Magyarország szimbóluma ez a szobor, ezért vonta vissza, illetve akadályozza meg és közli, hogy nem engedélyezi a szoborcsoport újrafelállítását.

A kormány természetesen ezt nem veszi tudomásul, és nem is nyugszik bele. Azóta, amióta ez a fordulat megtörtént, az RMDSZ-szel egyeztetve folyamatosan napirenden tartjuk a kérdést a kétoldalú magyar-román tárgyalásokon. Mivel lassan végéhez közeledik az első két perc, ennek néhány részletéről a második megszólalásomban fogok szólni. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, miniszter úr. Viszontválaszra megadom a szót a képviselő úrnak. Parancsoljon!

DR. CSAPODY MIKLÓS (MDF): Köszönöm szépen, miniszter úr. Nem is annyira viszontválaszt mondanék, mint inkább a dialógust folytatnám ebben a nemzeti kérdésben. Én előzékenységből, mármint a román partner iránti előzékenységből nem mondtam el a nem esztétikai érveket, úgyhogy hadd folytassam az esztétikával. A miniszterelnök úr azt nyilatkozta, a magyar miniszterelnöknek adott válaszában azt írta, hogy “sokat olvastam erről a vitathatatlan művészi értékű emlékműrőlö. Nos, ha a miniszterelnök szerint ez egy vitathatatlan műérték, a saját kulturális minisztere szerint pedig egy vacak, akkor arra is reagálnom kell, ami ugyancsak elhangzott ebben a levélben, azt válaszolja a román miniszterelnök a magyarnak, hogy - idézem szó szerint - „ az emlékmű a múltról és nem a jövőről szólö. Egyetértünk. Csak ugye a vissza a jövőbe, meg a jövő emlékművei, ez más műfaj.

Én megértem azt, hogy a román miniszterelnök szívéhez nem áll közel az aradi szoborcsoport, azonban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) egyetértek azzal, miniszter úr, hogy ezt tisztelni kell. A helyi döntést tisztelni kell. Ezért tehát én - és elnézést a még hátralevő fél mondatért - arra kérem a kormányt, hogy az RMDSZ-szel egyeztetve a továbbiakban is tegyen meg mindent annak érdekében, hogy az összmagyarság (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) szabadságküzdelmeit megjelenítő szoborcsoport mielőbb a helyére kerülhessen.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Viszontválaszra megilleti a szó a külügyminiszter urat.

KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Nos, nézzünk akkor néhány lépést, amit tettünk. A képviselő úr is utalt rá, hogy Medgyessy Péter miniszterelnök levelet írt román partnerének, amelyben sürgette a dolog kedvező rendezését. Szerepelt ma délelőtt a köztársasági elnökök találkozóján, és én ezzel párhuzamosan folytattam egy megbeszélést Mircea Geoana román külügyminiszterrel, ahol szintén ez volt az első számú kérdés. Az érveink teljesen nyilvánvalóak, ez jól illeszkedne a román-magyar stratégiai partnerségről szóló dokumentum szellemiségéhez, egyrészt tükrözné az eddigi eredményeket a viszonyban, másrészt pedig további lépésekre adna lehetőséget a kölcsönös bizalom erősítésével, tehát minden érv amellett szól, hogy ne akadályozzák meg a felállítást.

A román javaslat most úgy szól, hogy készek egy ilyen megbékélési parkot, szoborparkot létrehozni, erről folytassunk megbeszéléseket. Szeptember 23-án, a tervezett miniszterelnöki (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) találkozón ez újra téma lesz, és ezzel kapcsolatban lesz konkrét javaslatunk is, de a kettő nem áll egymással vagy-vagy viszonyban, hanem inkább is.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)