Felszólalás adatai

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: Tisztelt Házelnök Asszony! Mélyen tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Az ország azért választ vezetőket, mert az ország nagyon-nagyon sokfajta érdek összehangolását igényli. Ráadásul egyre bonyolultabbak azok az ügyek, minél bonyolultabbak társadalmi kapcsolataink. A kormányzás ezért árnyalt gondolkodást, jelentős erőfeszítést és arra vonatkozó ambíciókat is igényel, hogy az ember ne csak egyoldalú látásmóddal és egyoldalú közléssel próbáljon meg megoldani dolgokat.

Dávid Ibolya elnök asszonyra az elmúlt időszakban az volt a jellemző, hogy tudott árnyalatokban fogalmazni. Értette, hogy a legtöbb ügyet nem “vagyö-ok, hanem “ésö-ek kapcsolnak össze. Értette, hogy a politikában bár általában jók a hangzatos igazságok, amelyek nagyon szimplák, de az esetek többségében ezek nem igazak. Mai hozzászólása e tekintetben kilóg a sorból. (Moraj és közbeszólások az ellenzék soraiban.) Szívesen végigmegyek azokon a kérdéseken, amelyeket az elnök asszony itt előhozott. (Derültség és moraj az ellenzéki padsorokban.)

A legelső felvetése az volt az elnök asszonynak, hogy középosztályos társadalompolitikára van szükség. Miután engem idézett, engedje meg, hogy pontosítsam a megjegyzéseit, és pontosítsam az idézetét. Merthogy miről is van szó? Arról van szó, hogy a modern társadalmakban - mint amilyen a magyar is egyébként - az állam általános társadalompolitikai és szociálpolitikai szerepe túlnyomórészt éppen hogy középosztályos társadalompolitikán nyugszik.

Valamennyi társadalom- és szociálpolitikai intézkedésünk vagy azok túlnyomó többsége az átlag és az átlagot egy kevéssé meghaladók számára jelenti a könnyebbséget, jelent segítséget. Majdnem minden társadalompolitikai modell azokból indul ki, akik a társadalom zömét alkotják. Nem ahhoz kell erőfeszítést tenni egy ilyen országban, mint Magyarország, hogy a valóságos középosztály, az átlag környékiek azok, akik erősödjenek, hiszen ez a társadalom működésének fő mechanizmusa. Ráadásul ezt erősíti a piac is, és ezt erősíti a modern állam is.

Amikor engem idéz - pontatlanul - két dolgot nem vesz figyelembe az idézetében: az elhangzott szöveg a társadalom két különböző metszetére irányul; próbálok olyan egyszerűen fogalmazni, amennyire csak lehetséges, hogy ne menjünk nagyon bele a részletekbe. Az egyik, hogy szociálpolitikai szempontból éppen ezért minden, egyébként az igazságosság eszményére adó kormánynak arra kell ügyelni, hogy szociális szempontból a leszakadók felé fordítsa a figyelmét, különleges méltánylást jelentő magatartást folytasson.

Ha viszont azt akarjuk, hogy az ország egyben növekedjen és fejlődjön, akkor a teljesítménymetszetben pedig a legjobbak, az elöl haladók számára kell biztosítani a nagyobb teljesítmény lehetőségét. Így kapcsolódik össze az igazságos társadalom és a versenyképes gazdaság két párhuzamos igénye, mert aki csak az egyiket hangsúlyozza, az elmarad valamelyik oldalon, és ebben az értelemben zsákutcába viszi az országot.

Tehát középosztályos társadalompolitika, két jelentős kitekintéssel: szociális kérdésben a lemaradókat kell figyelni, teljesítmény tekintetében pedig a teljesítményelit számára kell biztosítani a magasabb teljesítményhez szükséges lehetőségeket. Nem érdemes ezt a politika egyszerű nyelvére lefordítani, mert egyébként ha azt mondanám, amit ön most itt idézett, azzal valóban én sem értenék egyet, de hát nem azt képviselem, és nem azt mondom, elnök asszony.

Ami az adósságot illeti - merthogy az elmúlt három év slágertémája -  mutatnék egy grafikont. (Dr. Dávid Ibolya felé fordulva felmutat egy táblázatot.) Az MDF-kormány első időszakában, ’91 és ’94 között 182 százalékkal növekedett az államadósság, elnök asszony. ’95 és ’98 között 60 százalékkal. Az Orbán-kormány alatt 49 százalékkal, ez ideig pedig 46 százalékkal. (Felzúdulás a Fidesz soraiban. - Font Sándor: És a GDP?)

Érdemes tehát annak, aki nem egyszerűen politikai hatásvadászattal foglalkozik, hanem próbál felelős államférfiként tényekből és adatokból kiindulni, azt a nagyon egyszerű igazságot akkor megtanulni és memorizálni, hogy az elmúlt 15 év egymást váltó kormányai egyre kisebb ütemben növelték az adósságot. Ez például az utolsó két ciklusra egyelőre úgy áll, hogy az Orbán-kormány alatt 49 százalékkal növekedett a kormányra lépés időpontjához képest a kormányátadás időpontjáig az államadósság, 2002-t követően pedig 46 százalékkal. Ezek a tények.

(13.50)

Amit pedig Kisszékelybe Rozi néninek üzenünk - akkor megtanulunk egy újabb nevet itt az Országgyűlésben -  akkor vegyük végig, elnök asszony! Vegyük végig, mert azt gondolom, hogy ha van, amire büszke lehet Medgyessy Péter kormánya és büszke lehet ez a kormány, akkor éppen azon intézkedések hosszú sora, amelyeket annak érdekében tett, hogy valamivel könnyebb legyen nyugdíjasnak lenni. Hát akkor segítek felidézni önnek és nyilvánvalóan a nézőknek és a rádióhallgatóknak mindazt, ami megtörtént.

A legelső lépés az volt, hogy visszaadtuk azt a 19 ezer forintot, amit az önök kormánya, amelyben ön igazságügy-miniszter volt, nem adott meg a nyugdíjasoknak. Ez volt az első lépés. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

A második lépés az volt, hogy 13. havi nyugdíjat adtunk a nyugdíjasoknak, amelyet, ha jól hallom, mostanában már úgy tesz az ellenzék, mintha ő talált volna ki. Hát akkor emlékeztessük az ellenzéket, és emlékeztessük az országot, hogy a 13. havi nyugdíjat ez a kormány vezette be, és az ön pártja egyébként az első száz nap programját meg sem szavazta. Üzenem Rozi néninek: a 13. havi nyugdíjat mi vezettük be. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Üzenem Kisszékelybe Rozi néninek, hogy ez az a kormány, amely nyugdíjkorrekciós programot jelentett be a következő öt évre, és ha Rozi néni özvegy, akkor az özvegyi nyugdíjat mind a két ágon, mind a két oldalon, a saját jogú özvegyeknél is és az elhunyt élettárs jogán nyugdíjat kapó nyugdíjat is mi emeltük és január 1-jétől mi emeljük meg.

Negyedik pont. Üzenem Rozi néninek Kisszékelybe, hogy mi voltunk az a kormány, amelyik bevezette a méltányossági nyugdíjat, és most éppen a jelenlegi intézkedések közepette a megismételt méltányossággyakorlásnak a lehetséges határidejét még szűkebbre vettük, hogy gyorsabban lehessen fordulni méltányossági nyugdíjért.

Rozi néni minden bizonnyal gyógyszert szed. Rozi néninek elmondanám, hogy az önök első évében, ’99-ben tudja, mennyivel növekedtek a gyógyszerárak? 32 százalékkal. Hát ez fölötte van az inflációnak! 10 százalék volt akkor az infláció. Majd 2000-ben tudja, mennyivel emelték a gyógyszerárakat? 26 százalékkal. Akkor 9 százalék volt az infláció. Ennek lett az a következménye, hogy a gyógyszerek fogyasztói ára az önök kormányzása időszakában éppen kétszeresére változott - kettőszörösére változott a gyógyszerek fogyasztói ára -  az első két évben mindkét évben háromszorosan haladta meg az inflációt a gyógyszerek árnövekedése. Mi eddig három év alatt 24 százaléknál tartunk. Azt gondolom tehát, Rozi néni, aki időnként elmegy a patikába vagy elküldi az unokáját, most azt mondja, hogy lám, lám, unokám, ezek a szociáldemokraták és ezek a liberálisok, ezek tudják, hogyan kell árat szabályozni a gyógyszerek területén. (Zaj az ellenzéki padsorokban. - Taps és derültség a kormánypárti padsorokban.)

És miután Rozi néni beszedi a gyógyszereket, azt mondja, hogy megnéztem a nyugdíjak alakulását az elmúlt négy évben, és a kormányalakítás óta azt látom, hogy 28 százalékkal növekedett a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány alatt a nyugdíj, míg Orbán Viktor kormánya alatt - bár egyszer megpróbált bennünket átverni egy vitában, magához számolva a saját emelésünket - 17,8 százalékkal. És Rozi néni, aki egyébként még jól emlékszik arra, hogy mit tanult számtanból, fejből tudja, hogy a 28 százalék több, mint a 18 százalék. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

Hölgyeim és Uraim! Be kell fejezni az átverés politikáját! Be kell fejezni azt a politikát (Zaj, derültség és taps az ellenzéki padsorokban. - Gyurcsány Ferenc ezt követő szavai alatt folyamatos taps az ellenzéki padsorokból.), amelyben a magyar ellenzék képtelen szembenézni azzal, hogy folyamatosan (Az elnök csenget.) nem igaz dolgokat állítva elvitatja mindazt a teljesítményt, amelyet a szociálliberálisok, szociáldemokraták és liberálisok (Az elnök csenget.) folyamatosan annak érdekében tesznek, hogy Magyarországon könnyebb legyen az élete a nyugdíjasoknak is, könnyebb legyen az élete a felnövekvő gyermekeknek, hogy olyan élet legyen Magyarországon…

ELNÖK: Képviselőtársaim!

GYURCSÁNY FERENC miniszterelnök: …amelyben könnyebb élni, amelyben kiszámíthatóbb a jövő (A taps megszűnik.), és olyan az élet, amelyben nyugdíjasok, gyermekek és családok egyaránt tudják, hogy Magyarországnak ma olyan kormánya van, amely nem beszél, hanem cselekszik (Zaj, derültség az ellenzéki padsorokban.), amely képes arra, hogy a világnak nagyon sokfajta bonyolultságát egy átfogó, koherens programba rakja, amelyben több lesz az igazságosság.

Persze, ehhez kell némi állhatatosság is. Persze ehhez az kell, hogy nem arról beszélünk, hogy megfékezzük az árakat, hanem hogy cselekszünk. Meg kell fékezni! Nem arról beszélünk és nyújtunk be javaslatokat, hogy állítsuk meg a gyógyszerárak növekedését. Úgy kellett volna viselkedni! Nagyon jó lett volna, ha azok, akik ma azt szeretnék, hogy a gyógyszerárak csak az inflációval növekedjenek, amikor volt erre lehetőségük és kormányon voltak, nem 30 százalékkal növelték volna az árakat, meg nem 26 százalékkal növelték volna a gyógyszerárat. És azok, akik, amikor volt lehetőségük cselekedni, akkor bevezették volna a 13. havi nyugdíjat, ahogyan nem vezették be, bevezették volna a 13. havi családi pótlékot, ahogyan nem vezették be, bevezették volna példának okáért azt a szociális tarifarendszert gázban is és elektromos áramban is, amit nem vezettek be, hanem mi vezettük be.

Ezért aztán azt javasolom, hagyjuk meg ezt a szereposztást: mi felelősen cselekedjünk, a polgári felelőtlenséget pedig hagyjuk meg az ellenzék pártjainak.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)