Felszólalás adatai

DR. HANKÓ FARAGÓ MIKLÓS (SZDSZ): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A liberális frakció álláspontját a vezérszónoki körben már ismertettem, az természetesen nem változott, s ha több képviselő kolléga nem szólalt volna fel előttem, talán én sem jelentkeztem volna újra felszólalásra. Azt gondolom, van néhány dolog, amit érdemes tisztáznunk annak érdekében, hogy előrelépés történhessen a törvényjavaslat sorsát illetően.

Vannak olyan rendelkezések, amelyeket én a vezérszónoki felszólalásomban is támogathatónak és elfogadhatónak tartottam. Ezeket szívesen fogjuk támogatni. Szívesen támogatjuk például a közösség tagja elleni erőszak esetében azt, hogy a törvényi tényállás elemévé váljon a lakosság egyes csoportjaihoz tartozás kitétel. Ezt helyesnek tartjuk, jónak gondoljuk, úgy véljük, hogy az Alkotmánybíróság korábbi döntéseivel is összhangban állhat. A törvényjavaslatnak ezt a részét tehát tudjuk támogatni.

Azt is támogatjuk, hogy az egyesülési és gyülekezési szabadság, valamint a választási gyűlésen való részvétel jogának megsértése, ez a részben új elemet tartalmazó, de egyébként korábban is ismert és meglévő tényállás a 228/A. §-ból a 174/C. §-ba kerüljön. Ez nemcsak a számozásban, hanem a törvényben való elhelyezkedésben is változást jelent. Rendben van, ezt támogathatjuk, de ezzel a pillanattal adunk menlevelet az összes korábban törvénytelenül meg nem indított eljárásra. Tudniillik ha ezt most megtesszük, akkor elismerjük azt, hogy korábban helyesen cselekedtek a hatóságok, amikor ilyen ügyekben csak azért nem indítottak eljárást, mert ugyan az "aki mást" általános megfogalmazásban bárki elkövetője lehetett ennek a bűncselekménynek, a hivatali bűncselekmények körében való elhelyezés miatt nagyon sok esetben nem indítottak eljárást. Azt gondolom, ez önmagában egy üzenet, de nem biztos, hogy minden tekintetben jó üzenet. Azt el tudom fogadni annak érdekében, hogy ezt az annál jóval gyakrabban megvalósuló bűncselekményt, mint ahány eljárás indul, végre talán a hatóságok alkalmazni fogják.

Érdekes módon talán meg is lepett néhányunkat, hogy az előkészületre vonatkozóan az előttem kettővel szóló Pettkó András képviselő úr ilyen hosszú fejtegetésbe bocsátkozott. Én ezt nem tenném. Az kétségtelenül érdekes kérdés, hogy megvalósulhat-e előkészület. Én is azon az állásponton vagyok, mint Bárándy Gergely kollégám, hogy természetesen igen. A probléma azonban véleményem szerint nem ezzel van. A probléma egészen mással van; azzal, hogy nyolc büntetőjogi tényállás esetében ezután majd büntetni rendeljük az előkészületet. A nyolc tényállás között vannak frekventáltak, amelyeknél nagyon nagy jelentősége lesz annak, hogy az előkészület büntetendő-e vagy sem. Kétségtelen, hogy nagyon nagy a látencia, ahogyan a korrupciós vesztegetési bűncselekmények kapcsán mindenki által ismerten talán az egyik legnagyobb látencia mutatható ki; bár talán merész, hogy a sorban ezt a törvényi tényállást teszem előre, pontosan nem tudjuk, mindenesetre az egészen biztos, hogy valahol elöl szerepel. És ez nagyon nagy baj.

A korrupciós világranglistán sajnos egyre hátrébb sorolódunk, ennek egyikünk sem örül. Ha itt körbenézek a teremben, bármelyikünk választókörzetére biztosan igaz az, hogy tudjuk, hol, melyik ügyintézőnek milyen árfolyama van, ki mennyiért intéz el dolgokat, s arról már ne is beszéljünk, időnként bizony az is felmerül, hogy a politikában is megvalósulhat ez a törvényi tényállás. Csak az a kérdés, hogy milyen számban indulnak eljárások, és hogyan lehet hatékonyabban üldözni az ilyen típusú cselekményeket.

Ugyanez a helyzet az előkészületi cselekményekre vonatkozóan is. Korábban is elmondtam, önmagában nem az a problémánk, hogy a kényszervallatásnak vagy a bántalmazás hivatalos eljárásban bűncselekménynek most már az előkészületét is büntetni rendelnénk. Helyes és egyetértek azzal, amit Bárándy Gergely mondott, hogy időnként önmagában a törvényes fenyegetettség is lehet akár jelentős visszatartó hatású, sőt elképzelhető, hogy könnyebben lehet majd eredményes eljárásokat indítani, ha a későbbiek során egy adott bűncselekmény előkészülete is büntetendő lesz.

Az a problémám ezzel, hogy ezt önmagában nem tartom elegendőnek. Csak az, hogy ezt az egy lépést megtesszük, véleményem szerint nem elég, messze nem elég. Nem elég, mert - persze ilyet nem nagyon mondhatunk, hogy ha fogadnánk abban - jövőre mennyivel több eredményes eljárás indul, mondjuk, kényszervallatás kapcsán, ha így lépne hatályba a törvény, és ezután büntethetővé válna; de bízzunk benne, hogy esetleg igen, mert azt tudjuk, hogy itt is nagy a látencia.

(14.10)

Tudjuk, hogy ezeknél a típusú cselekményeknél akár mind a nyolc tényállásra igaz - merthogy nyolc tényállás esetében rendeljük majd ezután büntetni az előkészületet -, valószínű, hogy mind a nyolcra igaz, hogy sokkal nagyobb a látencia, mint ahány ügyről bármilyen statisztikával is rendelkeznénk. Tehát kellene hatékonyabb fellépés a hatóságok részéről, csak nem biztos, hogy ez elegendő. És igenis lehetne hatékonyabban fellépniük, akár a nyomozó ügyészeknek, akár a Rendvédelmi Szervek Védelmi Szolgálatának vagy bármilyen más létező hatóságnak annak érdekében, hogy például az ilyen típusú bűncselekmények - bántalmazás hivatalos eljárásban, kényszervallatás - esetén hatékonyabbak legyenek. Lehet, hogy a szolgálati törvényt kell módosítani.

Én szívesen mondom azt, hogy a frakciónk nevében akár ezekhez a módosításokhoz is partnerként odaállunk a kormány mellé és az MSZP frakciója mellé, amely nyilván támogatja ezt a törvényjavaslatot, de csak azzal a feltétellel, ha ezt a lépést továbbiak követik, tehát olyan lépések, amelyek a valódi eredményes bűnüldözést elősegítik, és törvényes eszközök.

Az is többször elhangzott ennek a törvényjavaslatnak a vitája kapcsán, hogy önmagában lehet, hogy a hatósági intézkedések hiányoznak, mert a törvényi keretek rendelkezésre állnak, de ha a hatóságok nem lépnek, akkor valószínűleg a jogalkotónak az az egyetlen lehetősége - Balogh képviselő úr is említett ilyet, és teljesen egyetértek -, hogy törvényt módosít, merthogy más eszköze nincs, hiszen sem az ügyészségre, sem más bűnüldözéssel foglalkozó hatóságokra - leszámítva a rendőrséget - nincsen közvetlen ráhatása. Lehet, hogy törvényt kell módosítani, csak akkor azt tegyük hatékonyan, hogy valóban megtörténjen az, amit célul tűzünk ki.

Elmondtam azt is - itt csak egyetlenegy dologra térnék ki; Balogh képviselő úr említette, és egyetértek -, hogy bizony a 4. §-ban a zaklatás tényállását módosító rendelkezések között az, hogy a "félelemkeltés céljából annak a látszatnak a keltésére törekvés" - hát igen, azt gondolom, hogy itt biztos, hogy baj van a normaszöveggel, a normavilágossággal. Itt egészen biztosan változtatásra van szükség. Én értem a jogalkotó szándékát, tudunk ilyen cselekményekről, de arra is érdemes odafigyelnünk, hogy szabad-e néhány közelmúltbeli konkrét történésből rögtön megpróbálnunk egy általános normát találni, és rögtön büntetőjogi, törvényhozási, törvénymódosítási eszközökkel fellépni. Nem vagyok benne biztos.

Elhangzott az is, hogy milyen új típusú cselekményekkel próbálnak másokat zaklatni, fenyegetni, zsarolni, a szót nem feltétlenül a törvényi tényállás szerinti értelmében használva. Igaz, jó lenne ellene hatékonyabban fellépni, de az óvatosság, azt gondolom, hogy mindig szükséges.

Nem térek ki bővebben a szabálysértési törvény módosítására, mert arra vonatkozóan benyújtottam az egész rész elhagyására vonatkozó módosító javaslatot. Ezt elmondtam a múltkori felszólalásomban, semmiképpen nem szeretném megismételni. Valahogyan jó lenne kettéválasztanunk a törvényjavaslatnak ezt a két, tartalmilag legalábbis könnyen elkülöníthető részét, mert az első részben, ahogy elmondtam, számos elemmel szívesen egyet tudunk érteni, és szívesen meg is szavazzuk. A szabálysértésre vonatkozó rendelkezésekkel nem nagyon tudunk azonosulni. Nyilván lehetne olyat találni, amivel egyetértek, de sokkal többel nem, és ezért annak egészét nem tudnánk támogatni.

Azt gondolom, hogy ha ezen a téren valamit sikerül változtatni a helyzeten, akkor még van esély arra, hogy a törvénynek az első része viszonylag nagyobb támogatottsággal elfogadásra kerülhessen, a második részével pedig valamit mindenképpen érdemes majd kezdeni a későbbiek során.

Köszönöm szépen a figyelmet.