Felszólalás adatai

Ami az alkotmányügyi bizottság előtt történt, az az, hogy négy vagy öt javaslatcsomag zuhant be természetesen formálisan az alkotmányügyi bizottság által benyújtva, gyakorlatilag meg valószínűleg a kormányzattól érkezve. Láthattuk ezeknek a javaslatoknak a kidolgozottságában és mennyiségében, hogy ez csak a minisztériumi kormányzati szervezetrendszeren keresztül érkezhetett.

Mindig el szoktuk mondani, hogy nem méltó, ha a részletes vita kapcsán úgy kell általános vitát lefolytatni, hogy konkrét, ide nem illő törvényeket módosítanak, ráadásul sokszor nemcsak egy-két pontban, hanem nagymértékben, szinte teljesen átírva ezeket a törvényeket. Ezért néhány pontban kénytelen leszek effektíve a módosító javaslatokhoz hozzászólni, de ez általános vitaként is felfogható, lévén, hogy ezek a módosító javaslatok nem klasszikus értelemben születtek, hanem az alkotmányügyi bizottságot egyfajta jogi manufaktúrának, jogi gyárnak tekintve be lettek ömlesztve.

Az egyik ilyen pont az ajánlás 5. pontja. Ez a honvédségről szóló törvényt módosítja. Érezzük, hogy a polgári törvénykönyvről beszéltünk; ezt be lehetett volna hozni valamiféle olyan körbe, ami valóban a honvédségről szóló törvényre vonatkozik, akár behozhatta volna a Honvédelmi Minisztérium is. Arról van szó, hogy a szövetségeseinknek, például a NATO számára magyar honvédségi ingatlanokat milyen formában engedhetünk át, illetve osztott tulajdont és különböző használati jogokat hogyan lehet létesíteni, illetve a létesítésre való felhatalmazásról szól, és természetesen ennek a részletes szabályait majd alacsonyabb szintű jogszabályokban fogják kidolgozni.

De a lényeg az, hogy az osztott tulajdon létesítése az, ami a leginkább felháborított, megmondom őszintén. Mert az még, hogy használati jogot biztosítunk a szövetségeseink számára, valahol még érthető lehet. Bár hozzáteszem, hogy nem ennél a törvényjavaslatnál kellene módosító javaslatként becsempészni, hanem önállóan lenne tisztességes benyújtani ezt. Viszont ha osztott tulajdont létesítünk, az számomra úgy tűnik, mintha tulajdont adnánk nekik. Ezt máshogy nem tudom értelmezni. Ha viszont arról van szó, hogy külföldi haderőnek tudunk majd magyar honvédségi ingatlanokat, gondolom, odaajándékozni, szintén a szövegkörnyezetből ez tűnik leglogikusabbnak, akkor ez egy olyan téma, amelyet illett volna a honvédelmi bizottságnak is megtárgyalnia, és talán megért volna egy misét, ahogy szokták mondani.

(15.00)

Nem gondolom, hogy itt, ebben a pontban elrejtve, az alkotmányügyi bizottsághoz behozva, ahol többnyire jogászok és nem honvédelmi szakértők ülnek, ez lenne a megfelelő módja. Természetesen ez a Jobbik számára ebben a formában nem támogatható.

A 8. ajánlási pont esetében egy inkább jogszakmai felvetéssel szeretnék élni. Itt a fogyasztói szerződések, tisztességtelen szerződési feltételek megtámadásáról beszélünk és a polgári perrendtartásról szóló törvény módosításáról. Azt én értem, és ezt a magyar jogi szabályozás eddig is így tartalmazta, hogy aki fogyasztóként meg szeretné támadni ezeknek a szerződéseknek a kikötéseit, tehesse ezt meg a fogyasztó lakóhelye szerint illetékes bíróságnál. Nyilván a fogyasztót ne kötelezzük arra, hogy azért, mert az ország más részében van a cég, amelyik ezeket a tisztességtelen feltételeket alkalmazta, oda kelljen utaznia. Viszont van egy olyan kitétel, hogy ha a felperes belföldi lakóhellyel nem rendelkezik, tehát fogyasztó, de nincs magyarországi lakóhelye, abban az esetben az alperes székhelye, tehát a cég székhelye fogja az illetőséget megállapítani.

Ezzel csak az a kérdésem államtitkár úr felé, hogy ha jól tudom, akkor az Európai Unió jogrendszerében elvárás az, hogy a fogyasztók a saját lakóhelyük szerinti illetékes bíróságon tudjanak pert indítani. És ez független attól, hogy az Európai Unión belül mely ország állampolgáráról beszélünk. Tehát ez így elsőre nekem, bár lehet, hogy van valamiféle jogi magyarázat, és én nem látom ezt teljes egészében, az bizonyos, hogy az Európai Unióban van egy olyan szabály, bár ez pont egy logikus fogyasztóvédelmi szabály, ami nem engedi azt, hogy egy fogyasztó perelhető legyen eltérő ország bíróságai előtt, eltérő illetőségű bíróságok előtt, mint ahol a fogyasztó lakóhelye van; illetve, ha ő pert indít, akkor ezt szintén megtehesse a saját lakóhelye szerinti bíróságon.

És ami a 19. pontot illeti, most ezt választottam ki, de több pontban is szó van az ügyvédi törvény módosításáról, ennek részleteibe már bele sem mennék, de egy dolgot meg fogok említeni. Az az eljárásmód, ahogy ezt megint csak az alkotmányügyi bizottság elé bekerült, teljes módosító csomagként az ügyvédi törvényhez, még azokon az eseteken is túlmutat, amelyeket az előbb láthattunk. Ez egy oly mértékű nagy módosítási csomag, ezt a sokpontos módosító javaslatot igazán be lehetett volna már önmagában hozni az ügyvédi törvény módosításaként, önálló kormányzati előterjesztésként vagy akár önálló képviselői előterjesztésként. Persze, hozzáteszem, itt a kormány előterjesztése hatékonyabb lenne, lévén, hogy azért illik az ügyvédi kamarával egyeztetni; bár Répássy államtitkár úr azt mondta, hogy jelen javaslatnál ez az egyeztetés megtörtént. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Miért nem kaptuk meg?) Akkor azt nem értem, hogy miért nem kaptuk ezt meg, ahogy Gaudi-Nagy képviselőtársam jogosan veti fel. Illetőleg, ha volt idejük egyeztetni az ügyvédi kamarával, akkor miért nem volt idejük ezt egy külön törvényként behozni?

Most abba már nem is mennék bele, hogy nem tartom ezt egyébként házszabályszerűnek. Túlterjeszkedőnek tartom azt, hogy a jogalkotási törvény alapján lefolytatják az egyeztetéseket a kamarával, ami nagyon helyes, de ezután módosító javaslatokként nyomják be egy másik törvényjavaslathoz. Nyilván mindig a többség dönt a házszabályszerűségről, és mindig kéjesen, baltaarccal megszavazzák az alkotmányügyi bizottságban is. De egy-két pontban szeretnék arra kitérni, hogy ha ez egyébként a kamarával egyeztetve volt, akkor miért jár rossz úton a kamara és a kormány is. Hozzáteszem nagyon halkan, ha viszont egyeztetve volt, akkor az még egy dolgot megmutat, azt, hogy ez valójában nem bizottsági módosító javaslat, hiszen ha a bizottsági módosító javaslat lenne, ahogy bekerült elénk, akkor nyilván a bizottságnak kellett volna vagy a bizottság valamely tagjának a kamarával egyeztetnie. Tehát ezen a ponton is sajnálatos módon a kormány elárulta magát és azt a gyakorlatot, hogy hogyan veszik semmibe a jogalkotásról szóló szabályokat.

Ami viszont ebben, és tényleg csak egy pontot emelnék ki idő hiányában az ügyvédi törvény módosításából... - mert vannak akár még támogatható pontok is, például a földvédelem és a termőföldek adásvétele kapcsán egy plusz védelmi mechanizmus bevezetésével. Viszont az, hogy az ügyvédi titok körét oly módon korlátozzák, hogy az ügyvédi kamara által indított fegyelmi vizsgálat, ellenőrzés ügyében az eljáró kamarai szervek és a bíróság előtt nem terheli titoktartási kötelezettség az ügyvédeket, elsőre logikusnak tűnhet, de némely veszélyt is felvethet. Gondoljanak bele, hogy az ügyvédi kamarában természetszerűleg ügyvédek töltik be azokat a pozíciókat, amelyek akár, mondjuk, a fegyelmi tanácsok alakítására és a fegyelmi tanácsok, fegyelmi bizottság működtetésére vonatkoznak.

Ezen ügyvédek természetszerűleg vizsgálják más, bepanaszolt ügyvédek etikai, fegyelmi ügyeit. Ez sem lenne baj, de alapvetően ezeknek az ügyeknek meg kellene állni azon a szinten, ami az eljárás alá vont ügyvéd felelősségének kiderítése. Viszont ha teret nyitunk annak, hogy megismerhető legyen a bepanaszolt ügyvéd adott ügyeinek teljes tartalma, és semmiféle titoktartási kötelezettség a törvény alapján nem áll fenn, tehát azt nem is kell kérni az ügyféltől, hogy adja meg, akkor annak a veszélynek tesszük ki az ügyfeleket, hogy bizonyos módokon ezek a titkok kiszivároghatnak. Sokszor elég komoly üzleti titkokról beszélhetünk, de kiszivároghatnak, mert túl sokan fognak róla tudni. És hiába kötik akár az eljárókat az ügyvédi titoktartási és az egyéb kamarai titoktartási szabályok, megeshet, hogy ezek mégis kikerülnek. Ez hátrányosabb lehet, mint az adott ügyben azok a részinformációk, amelyek alapján az eljárást le lehet folytatni.

Úgy gondolom, ahogy ez eddig is megoldásra került, eddig is működött, nem arrafelé kellett volna elvinni az eljárást, hogy ezek után tulajdonképpen ezek az eddig az ügyvédi titok körébe tartozó információk szabadon megismerhetőek legyenek. Ez nem egy olyan passzus, ami teljes mértékben megvédené az ügyfeleket. Érthető, hogy a vizsgálatot lefolytató kamara nem fog tiltakozni ez ellen, de ebben az esetben azért komolyabb mérlegelést igényelt volna az ügy.

Az egyéb pontokba nem mennék bele. Talán még a 2. ajánlási pontot említeném meg, ez Schiffer András javaslata. Ők kivennék azt a Jobbik által támogatott passzust, ami a művi meddővé tételt szigorítaná. Itt egyébként az alapjavaslat nagyon helyesen a 40. betöltött életév esetén vagy három vér szerinti gyermekkel rendelkező személynek engedné meg, hogy döntsön a művi meddővé tételről. Ennek örülünk, hogy ez a javaslat bekerült a törvénybe. Nem tudunk egyetérteni az LMP-nek ezzel a javaslatával, hogy ezt a fontos garanciát kivennék. Úgy gondoljuk, hogy a magyar demográfiai adatok nem engedik azt meg, hogy szabadon megengedhessük bárkinek, hogy akármilyen fiatal korban a művi meddővé tételről rendelkezhessen úgy, hogy egyébként nincs abban a helyzetben, hogy ezt a döntését teljeskörűen, hosszú távon belátható módon meg tudja hozni, és esetleg néhány év múlva ezt ne változtassa meg. Ha ezáltal is kevesebb magyar gyermek születik meg, akkor az LMP-nek ezt az ultraliberális javaslatát emiatt sem szabad támogatni, és ebben az esetben örülnénk neki, ha az eredeti javaslat kerülne elfogadásra.

Elnök úr, ennyit szerettem volna mondani. Köszönöm. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

(15.10)