A felszólalás szövege:

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vita e szakaszában a 2. és a 3. számú módosító javaslatokhoz szeretnék hozzászólni. A 2. számú módosító javaslatom a törvényjavaslat 1. §-ában szereplő, a szövetkezetekről szóló 1992. évi I. törvény hatálybalépéséről és az átmeneti szabályokról szóló 1992. évi II. törvény 25/A. § (2), (3) bekezdéseinek a módosítását javasolja. A 3. számú módosító javaslatom pedig a törvényjavaslat 2. §-ában szereplő, a földrendező és földkiadó bizottságokról szóló 1993. évi II. törvény (1) bekezdésének a módosítását javasolja.

A 2. számú módosító javaslatom értelmében a szövetkezet jogutód nélküli megszűnése esetén azokat, akik a szövetkezetben részaránytulajdonra jogosultak voltak, az állami tulajdonba került maradvány termőföldek után 4 ezer forint/aranykorona helyett 8 ezer forint/aranykorona értékben kártalanítás illeti meg, melyről az FM-hivatal határoz. Ugyanezen módosító javaslatom értelmében a kártalanítás kiszámításának alapjául szolgáló összeg számításánál is természetesen a 4 ezer forint/aranykorna helyett a 8 ezer forint/aranykorona alkalmazandó.

A 3. számú módosító javaslatom szerint pedig a részaránytulajdonnal rendelkező személyek a Nemzeti Földalap földkészletéből szintén 4 ezer forint/aranykorona helyett 8 ezer forint/aranykorona értékben tarthatnak kártalanításra igényt. Ezt a kiegészítést a következőképpen indokoltam.

A törvényjavaslatban szereplő 4 ezer forint/aranykorona kártalanítási összeget irreálisan alacsonynak tartjuk, valójában hektáronként átlagosan mindössze 80 ezer forintnak felel meg, noha a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet átlagosan jelenleg is 300 ezer forint/hektár áron vásárol földet. A 8 ezer forint/aranykorona kártalanítási összeget a 4 ezer forint/aranykoronával szemben méltányosabbnak érezzük. Az eredeti törvényjavaslat elfogadása esetén a jövőben már csupán egy nagyon-nagyon részleges, 4 ezer forint/aranykorona kártalanítást kapnának a termőföldjogosultak.

Egyébként a maga a törvénymódosítást beterjesztő kormány is elismert egyfajta államosítási szándékot, hiszen a részarány-tulajdonos akarata ellenére történik a termőföld járandóságának az elállamosítása, továbbá a piaci érték töredékét kapja csupán kártalanítás címén.

(20.20)

Ha az állam mindenáron meg akarja szerezni a még ki nem osztott részaránytulajdonokat, legalább méltányosabb árat fizessen érte. Vagy ha ez nem elfogadható, akkor fogadják meg az egyik kormánypárti képviselőtársam javaslatát, és vonják vissza a törvényjavaslat erre vonatkozó részét.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A vita e szakaszában a 4. számú módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni. Ez a módosító javaslatom a törvényjavaslat 4. §-ának a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény 21. § (3)-(4) bekezdéseit érintően az elhagyását javasolja. Mivel nincs definiálva az állattartó telep fogalma, a működéséről nem is beszélve, a törvényjavaslat 4. §-ának nincs értelme. Az általános vita során is kifejtettem, és most is elmondom, hogy ez a módosítás ugyanis nagykaput nyitna a pénzügyi befektető társaságok magyarországi termőföld-monopóliuma felé.

A földtörvény módosítása az egész magyar agrárium érdekei ellen van. De elsődlegesen éppen azt az állattenyésztő ágazatot teszi tönkre, amelynek az érdekében hivatkozik álnokul. Talán nem véletlen, hogy az állattenyésztő szakmai szervezetek, köztük az Állattenyésztők Szövetsége, az állattenyésztő szakmai körök és az illetékes akadémikusok törvénytervezettel kapcsolatos támogató álláspontjával sehol sem találkozunk. Természetesen nem találkozunk a mindannyiunk által szakmai tiszteletnek örvendő Agrárgazdasági Tanács szakmai támogatásával sem, hiszen egy önmagára valamit is adó szakmai szervezet és szakember egy ilyen nemzeti ágazati önleépítést nem támogathat. Magyarországon, ahol ez ellen a szakvélemény publikálására még ma sincs tényleges lehetőség, sokatmondó a szakmai körök ezen beszédes némasága.

A törvénytervezetek benyújtóitól részletes szakmai indokolást és hatástanulmányt vártunk volna el, de az előterjesztés mellől mindkettő hiányzik; valójában azért, mert az állattenyésztés csupán egy hivatkozási alap a földtörvény tulajdonképpeni fellazítása érdekében.

Szintén az általános vita során elmondtam, fordítsuk le a jogi nyelvezetet szakmaira, és meglátjuk, mit is tartalmaz valójában ez a törvénymódosítás. A 4. § (3) bekezdése hiteles állattenyésztői fordítása a következőképpen hangzik:

Bármely társas vállalkozás, egy kecskeól egyéves működtetése fejében örök időkre jogot nyer az adott település bármely művelési ágú teljes területére. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van!) A kizárólagos jog megszerzésének pillanatától fogva a kecskeól további működtetésétől már el is lehet tekinteni. Persze, hiszen a kecskeól és az állattenyésztés csupán hivatkozásul szolgál a társas vállalkozások korlátlan földszerzéséhez. Egyébként a jogilag nem definiált állattartó telepnek az ugyancsak nem definiált működtetését nevezi az előterjesztő feltételekhez kötöttségnek. Na meg még azt tartja erős korlátnak, hogy a nevezett kecskeól egyéves működtetése fejében nem szerez az egész országra elő-haszonbérleti jogot a társas vállalkozás, csupán a kecskeól fekvése szerinti település egész határára válik jogosulttá.

Amennyiben egy kicsit is komoly szakmai előterjesztésről, nem pedig nemzetközi társas vállalkozások diktátumáról lenne szó, úgy nem kellett volna a megelőző többéves működtetés éves árukibocsátásához, vagy éves átlagos számosállat-létszámhoz kötni, majd ebből kiszámítani a szükséges takarmányterület igényét? Ezzel a törvényjavaslattal a tényleges állattenyésztő telepek elől vinnék el ezek a preferált föld- és EU-támogatás-spekulánsok a takarmánytermő területeket. Módosító javaslatommal ezt szeretném megakadályozni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban. - Font Sándor: Nagyon igaz!)

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Németh Imre képviselőtársamnak emlékeznie kellene arra, hogy annak idején, amikor a polgári kormány volt hatalmon vagy kormányzott, akkor közel 5 milliós sertésállomány volt az országban. Semmi köze nincs a földtulajdonlásnak ahhoz, hogy az ön minisztersége ideje alatt 4 millió alá csökkent a sertésállomány. Tehát ennek teljesen más okai vannak, elsősorban a felvásárlási ár volt az oka az ilyen mérvű csökkenésnek.

És ön felhívta a figyelmemet az agrárgazdaság 2004. évi helyzetéről szóló jelentéssel kapcsolatban az Agrárgazdasági Tanács állásfoglalására, felolvasom, hogy mit írnak benne. “Az állattenyésztés piacorientált fejlesztése elkerülhetetlen feladat. Színvonalas állattenyésztés nélkül sem a környezet kultúrállapotban való megőrzése, sem pedig a vidéki népesség megtartása nem oldható meg, és nem enyhíthető a hozzáadottérték-termelésben meglévő súlyos lemaradásunk.ö Semmi köze ehhez a jelenlegi törvényjavaslathoz.

Köszönöm szépen.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Font Sándor képviselőtársam a módosító javaslatához elmondta a véleményét, teljesen egyetértek vele. Az az érdekessége még a mostani törvény tárgyalásának, hogy a költségvetésbe másfél milliárd forint már előre be lett tervezve. Nem tudom, hogy mi lesz a költségvetéssel, ha esetleg ezt olyan formában módosítjuk, mint ahogy Font Sándor elmondta, és elfogadjuk, akkor a költségvetést ezt bizonyos fokig borítani fogja. De mégis azt mondom, hogy figyelembe kellene venni Font Sándor képviselőtársam javaslatát, és annak megfelelően kellene esetleg még kapcsolódó módosító javaslattal módosítani.

De én ebben a szakaszban a 16. számú módosító javaslatomhoz szeretnék hozzászólni. Ez a módosító javaslatom a törvényjavaslat 5. §-ában szereplő, szőlőtermesztésről és borgazdálkodásról szóló 2004. évi XVIII. törvény 24/A. § (3), (4) bekezdésének a módosítását, és a paragrafus új (5) bekezdéssel történő kiegészítését javasolja. Ennek értelmében a forgalombahozatali járulék címén befizetett összegnek nem 60, hanem 55 százalékát kell Magyarországon termelt borok közösségi marketingprogramjának kidolgozására és végrehajtására fordítani, illetve az OBI-t szintén ennek az összegnek 40 helyett 35 százaléka illeti meg. Az így fennmaradó 10 százalék pedig a Hegyközségek Nemzeti Tanácsát illetné meg működési célú támogatásokra, kiadásokra.

Ezen módosítást az teszi indokolttá, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa jelezte, a pénzügyi forrás hiánya miatt az EU-s jelentésekhez szükséges feladatokat nem tudja ellátni, esetleg kénytelen lesz tevékenységét felfüggeszteni. Mint Gráf József miniszter úrnak benyújtott petíciójukban kifejtik, nem kérnek mást, mint ami a szőlő- és bortermelőket alapvetően megilleti, és a szőlő- és bortermelők befizetéséből származó források ésszerű felhasználására tesznek javaslatot.

Az is indokolja ezt a módosító javaslatot, hogy a költségvetésben az idei 150 millió forint támogatással szemben 2006-ra már csak 135 millió forintot terveznek, pedig a májusi petíciójukban említik, hogy a 150 millió forint is kevésnek bizonyul tevékenységük végzéséhez. Ez a módosító javaslat ilyenformán próbál többletforrást biztosítani számukra, ezért kérem, támogassák a 16. számú módosító javaslatomat.

Köszönöm a figyelmet.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A mezőgazdasági bizottság 2005. november 21-én, hétfőn megtartott ülésén megtárgyalta a Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvény módosítását kezdeményező T/18363. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát. A bizottsági ülésen kifejtettük: örömmel vettük tudomásul, hogy a 9. §-ba bekerült az önkormányzatok földhöz juttatásának lehetősége szociális földprogram megvalósítása céljából. Azért meg kell jegyeznünk, hogy annak idején a polgári kormány birtokpolitikai elveiről szóló kormányhatározatában, amit a jelenlegi kormány amint hatalomra került, azonnal eltörölt, ez a cél már szerepelt. Emlékeztetőül idézem az erre vonatkozó részt. “A földalap aktívan működjön együtt a települési önkormányzatokkal és a kisebbségi önkormányzatokkal a szociális földprogram végrehajtásában.ö Kár, hogy ennek az eltörlésével az önkormányzatoknál a szociális földprogram megvalósítása már eddig is három és fél évet csúszott. De már most meg kell jegyeznünk, ez a módosítás sem jelent elegendő garanciát arra, hogy a szándék érdemben megvalósuljon. Emellett van ennek a törvényjavaslatnak még egy olyan érdekessége, hogy a parlament előtt fekszik egy másik, a Nemzeti Földalapról szóló törvényjavaslat is. Annak előreláthatólag holnap lesz a zárószavazása. Kíváncsian várjuk a szavazás eredményét, ugyanis az általános vita megkezdésekor még nem támogatta azt a kormányt, viszont múltkor a módosító javaslatok tárgyalásánál már hajlott arra.

De hogy miért lesz igazán érdekes ez a zárószavazás, arra választ a jelen törvényjavaslat ad, a 12. §-ban a következő olvasható: “E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az NFA-törvény 5. §-a.ö Ez az a paragrafus, amiről június óta vitatkoztunk a parlamentben, általános vitára nem is egy, hanem két nap állt rendelkezésre; mellesleg a mostani, jóval összetettebb törvényjavaslatra csak egy napot biztosítottak. Most mégis inkább elmondható az, amit már az akkori általános vitánál jeleztem, hogy tudniillik a törvényalkotási munka kifigurázása folyik, hiszen míg a T/16418. számú törvényjavaslat egy egyszerű rendeletmódosítási feladat helyett teljesen feleslegesen és szakszerűtlenül magát a törvényt akarja módosítani, addig a jelenlegi törvényjavaslat a másikkal párhuzamosan újból kormányrendeletben szabályozná még azt is, hogy kitől lehet a földet megvásárolni, aminek célszerűségére egyébként mi már annak idején is felhívtuk a figyelmet. Akkor, mivel ellenzéki oldalról hangzott el ez a javaslat, azt helyből elvetették. A huzavona, amely immár a kormány és a kormánypártok között folyt, nem volt lezárható presztízsveszteség nélkül, ráadásul még a látszatát is kerülni akarták, hogy esetleg nekünk van igazunk, így annak most egy huszárvágással vetettek véget. A két alkalommal általános vitában tárgyalt 5. §-t most egy tollvonással végképp eltörlik, mint a múltat.

(21.50)

Van a dolognak tehát egy pikantériája. Alig két hete voltunk szemtanúi a kormány és kormánypártok egymásra találásának, amikor ennek az ominózus 5. §-nak a módosításáról volt szó, és újból fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a jelenlegi törvényjavaslat éppen ezt a paragrafust törli el, amiről egyébként holnap még zárószavazás lesz.

Ezek után kíváncsian várjuk a szavazás eredményét, hogy kormánypárti képviselőtársaim hogyan szavaznak egy olyan kormánypártiak által kezdeményezett javaslatról, ami a kormány által benyújtott jelenlegi törvényjavaslat szerint minden bizonnyal a szemétkosárba kerül. Most már nemcsak a kormánypárti képviselőkről, de magáról a kormányról is elmondhatjuk, hogy a törvényalkotási munka kifigurázásához kollaborál.

A hozzá nem értés mellett másra nem lehet gondolni, mint hogy valójában nem is annyira a törvény jobbító szándékú módosításával állunk szemben, hiszen amit beleraknak, saját maguk ki is veszik. Sokkal inkább már itt is a bújtatott választási korteskedés folyik az idős emberek szavazatainak elnyeréséért. Ezért nem támogattuk a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Hát én is fölteszem a kérdést Németh Imre képviselőtársamnak, hogy holnap a zárószavazáskor, amely a Nemzeti Földalapról szól, hogyan fog szavazni. Mert a holnapi nap folyamán szavazunk arról az 5. §-ról, amit ez a törvényjavaslat pedig kivesz. Tehát egy olyanról fogunk szavazni, ami lényegében a mai vitánk során már elvileg nem is létezik. Kíváncsian várom, hogy ön valóban hogyan fog szavazni. Az a paragrafus a “földet életjáradékértö programról szól. Ha önök közt ilyen zavar van, hogy nem tudják azt, hogy ez az 5. § szükséges vagy nem szükséges, és helyette egy 13/A. §-t hozunk be, amiben majdnem ugyanaz van, ami a régi 5. §-ban volt - hát végre egyszer a kormányoldal döntse már el, hogy a “földért életjáradékö programot hogyan szeretné működtetni!

Teljesen egyetértek Lengyel képviselőtársammal, hogy 2004-től már működtethette volna ez a kormány a korkedvezményes nyugdíjat, amit az Európai Unió biztosít számunkra. Nem éltünk ezzel a lehetőséggel 2004-ben, nem éltünk ezzel a lehetőséggel 2005-ben, és úgy néz ki, hogy 2006-ban pedig nem tudunk élni ezzel a lehetőséggel. Kinek a hibája ez?

Köszönöm szépen.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Mint ahogy az előbb is mondtam, és bizottsági kisebbségi véleményben is, a Nemzeti Földalapról szóló törvény beterjesztésének van egy törvényalkotói szempontból érthetetlen, árulkodó momentuma, ugyanis mégsem nevezhető normális állapotnak, hogy ugyanaz a törvény egy hónapon belül kétszer kerüljön beterjesztésre.

Amennyiben objektíven nézzük, már az is érthetetlen, hogy a földtörvénycsomag koherensen egymásra épülő törvényi elemeit nem egyidejűleg tárgyaljuk. Ráadásul a kormány az egyes résztörvényekkel külön-külön kampányol, ezzel leplezve a földtörvénycsomag módosításán végighúzódó központi szándékát. Hiszen emlékszünk és ma is tárgyaltuk, az állattenyésztők érdekeire való hivatkozással valósult meg a termőföldtörvény módosítása, amely módosítás nyomán a tőkeerős külföldi társas vállalkozások rá lettek szabadítva a már amúgy is koldusbotra támaszkodó magyar vidék termőföldjeire, elsődlegesen éppen a hazai állattenyésztő társadalom elől orozva el ezáltal a potenciális takarmánytermő területeket.

A földtörvény ilyen drasztikus fellazítása, a nemzetközi pénzügyi befektetőknek ilyen feltétel nélküli, termőföldpiacra történő rázúdítása után ezt a külföldi társas vállalkozások földszerzését biztosító törvényi nagykaput természetesen át kellett vezetnie a kormánynak a kapcsolódó földjogi törvényeken. Itt tartunk most. Az NFA-törvény egy hónapon belüli újbóli elővételének ez az egyetlen oka.

(22.10)

Sőt, miután a nemzetközi pénzvilágnak a magyar földpiaci befektetésére irányuló diktátumát a kormány szolgaian teljesítette, ezzel párhuzamosan ugyanezen privilegizált kört még a szövetkezetek vagyonára is ráeresztette, a vagyont létrehozó szövetkezeti tagság jogaival szemben. Tehát egyszer az állattenyésztők érdekeire hivatkozik a kormány, miközben éppen ők az elsődleges kárvallottjai a földtörvény-módosításnak, azután pedig a szövetkezeti tagság érdekeire történik a hivatkozás, miközben éppen az ő szövetkezeti vagyonuk megszerzésére irányul a szövetkezeti törvény módosítása.

Ezek után nem meglepő, hogy a Nemzeti Földalapról szóló törvény módosításakor is más a kommunikáció és más a valóságos törvénymódosítási szándék. Miniszterelnök úr új földosztásról beszélt, de csak a törvénymódosítások kézhezvételekor derült ki, hogy ennek az új földosztásnak a tőkés társas vállalkozások a haszonélvezői. Ezekben a szocialista földosztó szlogenekben immár 60 éve van valami közös, ami egyeseknek ugyanis földosztást jelent, jelen esetben a külföldi társas vállalkozásoknak, az mások földtulajdonának kárára történik. Kiknek a földjét ígérte oda ugyanis a kormány? Egyfelől a már hivatkozott állattenyésztők takarmánybázisáról van szó, másfelől a már ugyancsak hivatkozott szövetkezeti tagok földjeiről van szó, akik tulajdonukat osztatlan közös tulajdon formájában kapták, illetve fizikailag mind a mai napig nem kapták meg.

Hogyan merészel földosztó szerepben tetszelegni az a kormány, amely közel másfél millió hektár osztatlan közös tulajdonban lévő szántóterület tulajdonosait nem engedi hozzáférni tulajdonukhoz és ezáltal a gazdálkodás lehetőségéhez?! Pedig ők nem a városi gazdálkodók és városi földbérlők, hiszen éppen ők az évtizedek óta mezőgazdaságban dolgozó szövetkezeti tagok. Nos, rájuk az NFA-törvényben egy bekezdést sem szenteltek, pedig 2001-ben éppen a tulajdonhoz jutás elősegítésére, a földcserék előmozdítására, a birtokösszevonások lehetővé tételére, a belföldi földpiac beindításához segítséget adó pufferföldterületek mobilizálhatóságára született meg a Nemzeti Földalapról szóló törvény és a birtokpolitika elveiről szóló kormányhatározat.

Ugyanis a szociális földprogram működését és az önkormányzatoknak közcélú tevékenységük ellátásához szükséges földterületek biztosítását eddig is lehetővé tette a 2001-ben elfogadott Nemzeti Földalapról szóló törvény. Éppen az elmondottak megvalósításához alkotta meg ezt a törvényt és ezt a földjogi intézményt a polgári kormány. Hogy három és fél évig nem éltek ezzel a törvényi lehetőséggel a szocialista kormányok, ez szakmailag érthetetlen. De három és fél év elfektetése mellett a választási ígérgetések után a törvényhozás választási eszközként való jelenlegi felhasználása egészen rossz emlékű idők törvénykezési gyakorlatára emlékeztet.

A törvény eredeti céljait, elveit, előírásait fektette el ez idáig a szocialista kormány, és az eredeti törvényi szándékokkal szemben a Nemzeti Földalapot az öncélú földállamosítás eszközévé degradálta. Ezt az államosítási szándékot egyébként két hete az egyes agrárágazati törvények tárgyalása kapcsán saját előterjesztésben maga a kormány is elismerte - Németh Imrének mondom. Idézem: “Az állami tulajdonú termőföldvagyon köre lehetőleg bővüljön azáltal is, hogy a szabályozás elősegíti a termőföldek meghatározott körének állami tulajdonba kerülését.ö Nos, itt érhető tetten az NFA-törvény jelenlegi módosítási szándéka is, vagyis az államosítási szándékhoz igazítani a törvényt.

Ezért is került be hangsúlyosan a “Földet életjáradékértö program a törvénybe, immár másfél millió hektár osztatlan közös tulajdon államosításának törvényi eszközeként, majd pedig a már államosított termőföldek felett a kontroll nélküli, önkényes gazdálkodás lehetőségének biztosítása. Ahogy a törvénytervezet általános indoklása önkritikusan ezt be is ismeri, idézem: “A javaslat tartalmazza a Nemzeti Földalap vagyoni körébe tartozó földrészletek nyilvános pályáztatás mellőzésével történő átruházásának, illetve haszonbérbe adásának kivételes esetekben történő lehetőségét is.ö

Igen, éppen ezekkel a törvénybe iktatott, nem definiált különleges esetekkel kellene egyszer s mindenkorra felhagyni. De úgy tűnik, a kormány éppen a jogszabályi kontrollt kívánja önmaga vonatkozásában kiiktatni. Mert mi másként lehet értelmezni a 9. § (4) bekezdésének meghagyását? Idézem: “Ha jogszabály az adott tevékenység közérdekűségét nem mondja ki, úgy a közérdekű cél fennállásáról az NFA javaslata alapján a kormány dönt.ö Íme, a szocialista kormány törvényekfelettiségének törvénybe iktatása. Egyúttal ez a bekezdés teremt lehetőséget a kormány számára a másoktól elállamosított területek klientúra közötti hűbéri elosztogatására.

A jelenleg hatályos NFA-törvény tudatos fellazításának szándéka számos további ponton tetten érhető. Még egy példát engedjenek meg az eddigiek mellé: a törvénymódosítás 6. § (2) bekezdése kihagyja a törvényből a megvásárolni felajánlott termőföld vételi ármegállapításához eddig előírt, a települési önkormányzat jegyzője által kiállított adó- és értékbizonyítványban meghatározott összeget, és helyette csupán a helyben kialakult piaci árra hivatkozik. (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.)

Még lett volna egy mondat. Elmondhatom?

ELNÖK: Azt az egy mondatot még elmondhatja, képviselő úr.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Hasonlóan relativizáló törvényekkel kapcsolatban írta a neves költő, Mécs László az '50-es években: “Ki a betyár, ki a szent, ha a mérték tönkrement?ö

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.)

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Sajnálom, hogy három és fél év volt a miniszter úrnak hosszú idő, és elfelejtette, hogy annak idején ők módosították gyorsan, még a nyár folyamán, ahogy kormányra kerültek, azt a törvényt, amelyben biztosítottuk volna az osztatlan közös tulajdonok megszüntetését. (Dr. Németh Imre: Négy év alatt semmi sem történt.) Igenis megvolt, rendelkezésre állt, az az érdekes, hogy ez a kormány is a Németh Imre miniszter úréknak biztosított 1,2 milliárd forintot osztatlan közös tulajdon megszüntetésére, de nem éltek vele.

(22.20)

Tehát úgy néz ki, a miniszter úr volt ellene, hogy megszűnjön az osztatlan közös tulajdon. Az idei költségvetésbe is be van tervezve, de jóval kevesebb összeg.

Tehát nem kellett volna 2002 nyarán megszüntetni azt a törvényt, amit annak idején a polgári kormány hozott, annak a törvénynek értelmében sikerült volna megszüntetni az osztatlan közös tulajdoni formát.

Köszönöm szépen.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő törvénytervezet pontos tükörképét adja az MSZP választási ígéretei és a szocialista kormányzás valósága közötti égbekiáltó ellentétnek, hiszen mindannyian emlékszünk még a Szocialista Párt választási ígéretére, amikor is minden szövetkezeti üzletrész-tulajdonost biztosítottak üzletrészük megvásárlásáról. Mint tudjuk, ez is egyike maradt a számtalan választási ígéretnek.

És ilyen előzmények után kaptuk kézhez a szövetkezeti törvény tervezetét, amelyből kiderül, hogy a szocialista-liberális kormány immár a belső tagokat is meg kívánja fosztani üzletrészüktől, kvázi őket is a külső üzletrészesek sorsára juttatja. Mindezt az európai szövetkezetek gyakorlatától teljesen idegen, a gazdasági társaságok és a szövetkezetek hibridesítését eredményező gazdálkodási formáció törvénybe erőltetése útján valósítja meg.

Ezt a jelenlegi szövetkezeti törvénykonstrukciót két prioritásnak rendelték alá: a szövetkezeti belső tag üzletrész-tulajdonosok tagi és tulajdonosi jogainak ellehetetlenítése, továbbá ezzel párhuzamosan a befektetői tag intézményének bevezetésével a szövetkezeteknek egy kívülről jövő szűk érdekcsoport felé történő kiszolgáltatása. Mindez akkor történik, amikor a magyar mezőgazdasági szövetkezetekben is már kezdett kialakulni az EU-15-öknél működő gyakorlat, a tulajdonosok és a munkavállalók, külső menedzsment szövetkezeten belüli egészséges koegzisztenciája. Nos, ezt az állapotot készül felrúgni a jelenlegi törvény, a szövetkezeti tag tulajdonosok jogainak és tulajdonuknak relativizálásával.

(22.30)

A túlnyomórészt a foglalkoztatásból már kiszorított, passzív szövetkezeti tagság üzletrésztulajdonból való kirekesztésének ez a törvényi megfogalmazása pedig egyértelműsíti a kívülről érkező, a törvénytervezetben befektetői tagnak nevezett körnek a szövetkezeti tagok tulajdonába érkeztetését támogató spekulációs szándékot. Érdekes, a szövetkezeti tagsággal szembeni törvénymódosító lobbitevékenység olvasható ki a MOSZ felső vezetőjének a mezőgazdasági bizottsághoz írott leveléből, amely szerint: “A jelenleg üzletrésszel rendelkező szövetkezetek vagyona több évtizedes, a mai tulajdonosi összetételhez nem köthető gazdálkodás során jött létre.ö

Érdekes és egyúttal elgondolkodtató a szövetkezeti érdekképviselet egyik vezetőjének eme freudi elszólása, amely nem kevesebbet állít, mint hogy a tulajdonos tagságnak semmi köze sincs a mai szövetkezeti tulajdonhoz. Annak a szövetkezeti tagságnak, amely tagság évtizedek fáradságos és viszontagságos munkájával teremtette meg a jelenlegi szövetkezeti vagyont, ráadásul ennek a derékhadnak a passzív tagi állományba kerülése óta évről évre csökken a szövetkezetek vagyona, és mintha ezt a statisztikai adatot sem ismerné a szövetkezeti érdekképviselet.

Amennyiben a jelenlegi szövetkezeti tagsághoz nem köthető a jelenlegi tulajdon, akkor kinek a gazdálkodásához köthető ez a tulajdon? Talán csak nem az 1988 és 1990 között a szövetkezeti vagyont saját vagyonba apportáló felső vezetéshez köthető a vagyonteremtés, amely vagyonkimenekítés valójában már 1990 előtt tönkretette a szövetkezeteket? Igen. Most érkeztünk el ahhoz a történelmi fordulathoz, amikor a belső tagok jog- és tulajdonfosztása kerül törvényerőre az egyik szövetkezeti érdek-képviseleti szervezet asszisztenciájával. Mint ahogyan a klasszikus szocialista idők forgatókönyvei szerint történni szokott, mindig a dolgozók kérték a számukra hátrányos intézkedéseket, most is a szövetkezeti érdekképviselet kérte a mezőgazdasági bizottságtól a szövetkezeti tagság érdekeivel ellentétes módosítások törvénybe kerülését. Mindig emlékezni fogunk a MOSZ-nak ezen a szövetkezeti tagokkal szembeni politikai állásfoglalására.

A szövetkezeti tagság vagyonteremtő tevékenysége megkérdőjelezésének egyedüli célja az üzletrész-tulajdoni hányaduknak ezáltali megkérdőjelezése, majd törvényi relativizálása. Ezt az üzletrész-tulajdonfosztást a tagok közötti permanens diszkriminálással valósítja meg az előterjesztő. Korábban a külső és belső üzletrész-tulajdonos tagok között folyt a megosztó munka, jelenleg az aktív és passzív szövetkezeti tagok közötti megkülönböztetés van napirenden, amely megosztó politika tudvalevően mindig az illetők vagyoni kifosztását szolgálja.

Mivel jelen esetben ezek a diszkriminációs megnyilvánulások a törvénytervezetbe is bekerültek, a jelenlegi törvénytervezet alkotmányos aggályokat is felvet. A 99. § a szövetkezeti üzletrészek befektetői részjeggyé történő átalakításáról rendelkezik. A jelenleg hatályos 2000. évi új szövetkezeti törvény ezzel szemben az üzletrészek részjeggyé történő átalakítását írja elő, de ezzel a részjeggyel a szövetkezeti tag szabadon rendelkezhet. A befektetői részjegy ezt a tulajdonról való szabad rendelkezést hivatott megszüntetni. A fennmaradó korlátozott lehetőségekről a törvénytervezet 100-102. §-ai rendelkeznek. Ezen paragrafusok lényegi rendelkezései arra irányulnak, hogy az immár befektetői részjegytulajdonossá avanzsált tulajdonos tag semmiféleképpen sem férhessen hozzá a tulajdonához. Az üzletrészeknek befektetői részjeggyé történő konvertálásáról rendelkező 103. § szolgál az átszámítás alapjául: “A megelőző 12 naptári évben alkalmazott, a szövetkezet által visszavásárolt üzletrészek árfolyamának súlyozott számtani átlaga.ö

Mivel közismertek a névérték 5, 10, 15 százalékán történt egykori üzletrészmegváltások, ebből látható a tulajdonos szövetkezeti tagok tulajdonrészének tudatos törvényi leértékelése. Ezáltal az a diszkriminatív helyzet áll elő, hogy a névérték 100 százalékán kifizetett külső üzletrész-tulajdonossal szemben a belső tag tulajdonát a törvény devalválja. Másik diszkriminatív eleme a jelen tervezetnek, hogy miközben a szövetkezeti tag tulajdona leértékelésre kerül, addig a szövetkezet az ÁPV Rt. kezelésében lévő szövetkezeti üzletrészekhez 100 százalékos névértéken, térítés- és tehermentesen jut hozzá. Ugyanazon törvényen belül ugyanazon üzletrésszel kapcsolatban egészen eltérő a szabályozás.

Hasonlóan diszkriminatív törvényi helyeket lehetne idézni az előterjesztő által most kreált befektetői tag jogai és a szövetkezeti tag jogai között. Természetesen itt is a szövetkezeti tag hátrányára történik a kodifikáció.

Mint a törvényalkotásban részt vevő képviselő, hivatalból ádáz ellensége és elutasítója vagyok mindenfajta diszkriminációnak. Ezért képviselői mandátumomból kifolyólag tiltakozom a szövetkezeti törvénybe éppen a szövetkezeti tagok tagi és tulajdoni jogait csorbító, ellehetetlenítő, a jelen törvénytervezet által becsempészni szándékozó, jogilag indokolhatatlan törvényi megkülönböztetés ellen.

A szövetkezeti törvényt nem támogatjuk. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Elnök úr, előre szeretném jelezni, hogy először az 1. és 2. számú módosító javaslatomhoz szeretnék hozzászólni, és majd még egy felszólalásban a 3., 4. számú módosító javaslathoz.

Tehát most az 1. és 2. számú módosító javaslatomhoz szeretnék hozzászólni. Mindkét módosító javaslatom a törvényjavaslat 2. §-ában az NVH-törvény 10. § (2) bekezdésének következő módosítását javasolja, amely bekezdés így szól: “A Ket. 29. § (9) bekezdésében meghatározott értesítést az NVH a kérelem beérkezésétől számított 30 napon belül, elektronikus úton beérkezett kérelem esetén 15 napon belül küldi meg az ügyfélnek.ö

Az 1. számú módosító javaslatom pontosító szándékkal módosítja a törvényjavaslatban szereplő “elektronikus útonö szövegrészt arra, hogy “hatósági elektronikus levelezés útján, elektronikus aláírással ellátvaö. Úgy érzem, hogy ebben a szövegkörnyezetben az elektronikus úton beérkezett kérelem meglehetősen pongyola megfogalmazás, ezek alapján sokan gondolhatnak esetleg flopin vagy CD-n történő kérelem benyújtására, amit egy borítékban postára adnak, bízva abban, hogy így 30 nap helyett 15 napon belül értesítést kapnak a kérelem beérkezéséről.

De tegyük fel, hogy elektronikus levélre gondol, aki megpróbálja majd értelmezni a szóban forgó törvényt. Akkor még mindig felmerülhet benne, hogy egypár másodperc alatt létrehozott postafiókból jó vagy rossz szándékból, netán más nevében benyújtott kérelem alapján kaphat hamarabb visszajelzést. Nyilván szükség van az elektronikus levél elektronikus aláírással és - mivel határidőről is szó van - időbélyegzővel történő ellátására ahhoz, hogy hiteles legyen. Szintén csak feltételezhető, hogy elektronikus úton beérkező kérelmek beérkezéséről elektronikus úton kellene értesítést küldeni, de amennyiben ez így van, azt pontosan meg is kellene fogalmazni.

A Ket. 29. § (9) bekezdése pontosabban fogalmaz, idézem: “Az ügyfél kérelmére indult eljárásban, ha ezt az ügyfél kéri, a kérelem beérkezésétől számított 5 napon belül a hatóság az ügyfelet értesíti az ügy iktatási számáról, az eljárás megindításának napjáról, az ügyintézési határidőről, ügyintézőjéről és az ügyintéző hivatal elérhetőségéről. Ha a kérelem elektronikus úton érkezett, a tájékoztatás elektronikus úton, 3 napon belül történik. Ebben az esetben az értesítés a fentieken túlmenően tartalmazza a kapcsolattartás elektronikus levélcímét is.ö

Igaz, hogy a Ket.-ben is elektronikus úton történő kérelembenyújtásról van szó, de egyértelműen fogalmaz abban a tekintetben, hogy elektronikus úton érkezett kérelem esetén a tájékoztatás is elektronikus úton 3 napon belül történik, valamint a kapcsolódó magyarázat alapján egyértelműbbé válik az említett kifejezés tartalma is. Idézem ezt is: “A (9) bekezdéssel kapcsolatban az elektronikus úton történő tájékoztatással összefüggésben nyomatékosan felhívjuk a figyelmet a KIETB 19. számú ajánlására, amely mind a hatóság elektronikus levélcímének kialakítására, mind a tájékoztatásra nézve sok hasznos tanácsot foglal magában. Az ajánlás az Elektronikus Kormányzat Központ honlapján a következő címen érhető el...ö - itt leír egy bonyolult címet, ezt nem idézem. A módosító javaslatom tehát azt a pontatlanságot küszöböli ki, ami abból adódik, hogy az elektronikus úton történő kérelembenyújtásba sok minden belefér.

A 2. számú módosító javaslatom szintén a (2) bekezdésben mindkét esetben 15 napos határidőt határoz meg az értesítés megküldésére. Nem érzem indokoltnak, hogy a törvényjavaslat különböző határidőt szab hagyományos és elektronikus kérelembenyújtás esetén. A szóban forgó, egyébként csak külön kérésre küldendő értesítés ilyesmiket tartalmaz, mint amit már idéztem is, mint például iktatási szám, ügyintéző, ügyintéző hivatal elérhetősége és a többi. Vajon mi indokolja azt, hogy ugyanezek közlésére nem elektronikus kérelem esetén további 15 napra van szükség?

Az általános vita során az egyik kormánypárti képviselő arra hivatkozott, hogy a postai szolgáltatás lassúsága miatt van szükség a hosszabb határidőre. Ez furcsa megközelítés, különösen akkor, ha elolvasta, hogy a beérkezéstől számított határidőkről van szó. Én pedig azt mondom, hogy éppen azért, mert a kérelem beérkezésétől kell számítani a határidőt, és az értesítés tartalma mindkét esetben ugyanaz, nincs szükség további 15 napra a nem elektronikus úton beérkezett kérelem beérkezését visszaigazoló értesítés megküldésére.

Kérem ezért, a két módosító javaslatomat támogassák. Köszönöm a figyelmet.

(1.20)

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm. Ez már rövidebb lesz, elnök úr.

A 3. és a 4. számú módosító javaslatomhoz szeretnék hozzászólni. A 3. számú módosító javaslatom a törvényjavaslat 5. §-ában az MVH-törvény 20. § (1) bekezdésének módosítását javasolja. Ez a bekezdés a törvényjavaslat szerint így módosul: “Ha a helyszíni szemle és az ellenőrzés eredményes lefolytatásához az ügyfél vagy más személy jelenléte szükséges, az MVH legfeljebb 48 órával a helyszíni szemle vagy az ellenőrzés megkezdése előtt az érintettet értesíti.ö

Módosító javaslatom az itt említett 48 órát egy hétre módosítja. Ezt a módosítást az indokolja, hogy véleményem szerint a meghatározott időtartam irreálisan rövid, nem betartható. Vagyis, ha szükséges az ügyfél vagy más személy jelenléte, akkor szintén az eredményesség érdekében idejében is kellene őket értesíteni, hogy egyáltalán meg tudjanak jelenni a helyszíni szemlén, illetve az ellenőrzésen.

A 4. számú módosító javaslatom a törvényjavaslat 8. § (2) bekezdésének módosítását javasolja. Ez a paragrafus így szól, 2006. január 1-jén lép hatályba, és a (2) bekezdés: e törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályukat vesztik az MVH-törvény 3. § a-c), valamint i-k) pontjai, a 4., 5. §-ai, a 14. § (1)-(2) bekezdése, a 17. § (3)-(4) bekezdése, a 18-19. §-ai, a 21-28. §-ai, a 30-34.§-ai és a 37. §, valamint a paragrafust megelőző alcím. Már az általános vita során is említettem, hogy a törvényjavaslat ezzel a mindössze három sorral a törvény 21 paragrafusát törli el, illetve módosítja a 37-ből. Talán nem is módosítani kellett volna az MVH-törvényt, hanem helyette egy újat megalkotni.

A módosító javaslatom a szintén eltörlésre szánt, az eljárás költségeit taglaló 37. § (1) bekezdését meghagyja. Ez a bekezdés így szól: “Ha a törvény másként nem rendelkezik, az MVH által lefolytatott eljárás költségeit az állam viseli.ö Ennek eltörlését a következőképpen indokolták: “Az MVH-nak nincs meg a költségvetési fedezete a Ket. 153. §-ában felsorolt eljárási költségek viselésére.ö Vagyis minden költséget, amit az MVH által lefolytatott eljárás igényel, ezek után a gazdálkodónak kellene fedeznie. Érdekes módon például a 37/B. §-ban említett ügyfelek nem hivatkozhatnak fedezethiányra, amennyiben nem tudják az esetleges mulasztási bírságot megfizetni.

Az elmondottak alapján kérem módosító javaslatom támogatását. Köszönöm a figyelmet.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! E szakaszban az 1. számú módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni.

Az 1. számú módosító javaslatom a törvényjavaslat 3. § (2) bekezdésében az NFA-törvény 3. § (3) bekezdésének módosítását javasolja. A törvényjavaslatban ez a bekezdés így szól: “Az NFA elnökét a miniszterelnök javaslatára a köztársasági elnök nevezi ki és menti fel, míg az egyéb munkáltatói jogokat a miniszter gyakorolja. A gazdasági elnökhelyettest az NFA elnökének javaslatára a miniszter nevezi ki és menti fel.

(1.30)

Az NFA többi elnökhelyettesét az NFA elnöke nevezi ki és menti fel, kinevezés hat évre szól.ö

Nem tartom indokoltnak azt a lépést, amellyel kiveszik a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter hatásköréből az NFA alelnökeinek kinevezését, illetve annak visszavonását, sőt egy esetleges kormányváltás esetén ez problémát is okozhat a megfelelő szakmai munka elvégzésében. Ezért módosító javaslatom ezt a bekezdést úgy módosítja, hogy az NFA alelnökeinek kinevezését, illetve annak visszavonását visszautalja a miniszter hatáskörébe. A Nemzeti Földalap tevékenységéből adódóan szükségszerűn a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter irányítása alá tartozik, márpedig a miniszter csak úgy vállalhat felelősséget ezzel kapcsolatban, ha beleszólása van az alelnökök kinevezésébe, illetve felmentésébe.

Kérem módosító javaslatom támogatását.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Rövid lesz itt is, utána egy hosszabb. A 7. számú módosító javaslatomhoz szeretnék hozzászólni.

A törvényjavaslat 9. § (3) bekezdésében az NFA 13. §-ának új (6) bekezdéssel történő kiegészítését és szükségképpen a paragrafus (3) bekezdése felvezető szövegének módosítását javasolja. Ez a kiegészítés így szól: “Az NFA aktívan együttműködik a területi önkormányzatokkal és a kisebbségi önkormányzatokkal a szociális földprogramok végrehajtásában. Ez a módosítás garantálná megfelelően, hogy az önkormányzati szinten is megfelelően működjön a szociális földprogram.ö

Hiába határozzuk meg az (5) bekezdésben a szociális földprogram megvalósításának célját, ha nem tervezzük az önkormányzatokkal, illetve a kisebbségi önkormányzatokkal való együttműködést. Könnyen előfordulhat, hogy esetleg olyan önkormányzatra akarunk ráerőltetni szociális földprogramot, amely azt nem is igényli, illetve nem tárgyalunk azokkal, akik esetleg erre igényt tartanának.

Még egyszer azt mondom: ahhoz, hogy ez a szociális földprogram érdemben és jól működjön, szükség lenne a módosító javaslatomban szereplő új bekezdésre, amely szerint a területi önkormányzatokkal és a kisebbségi önkormányzatokkal az NFA aktívan együttműködik a szociális földprogramok végrehajtása érdekében.

Kérem módosító javaslatom támogatását. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Össze fog csengeni az előttem felszólaló képviselőtársammal, amit el fogok mondani.

A vita e szakaszában a 9. számú módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni. Ez a módosító javaslatom a törvényjavaslat 10. §-ában szereplő NFA-törvény 13/A. § (3) bekezdését korrigálná. Ez a bekezdés a törvényjavaslat értelmében így szól: “Az NFA a kormány rendeletében meghatározott jogosulttól a termőföldet, ideértve a védett vagy védelemre tervezett természeti területnek minősülő termőföldet is, a rendeletben előírt feltételek fennállása esetén életjáradék fizetése ellenében a magyar állam javára megvásárolhatja.ö Vagyis mérlegelés tárgya az, hogy az NFA a termőföld-tulajdonostól a rendeletben előírt feltételek teljesülése esetén is megveszi-e a felkínált földet vagy sem. Már korábban is kifejtettem, hogy a tulajdonosokkal szemben méltánytalannak tartom a lázas földszerzésnek ezt a nem is burkolt formában megjelenő formáját. Különös megvilágítást kap mindez, amikor úgy próbálják eladni, mintha a földtulajdonosok érdekében történne a termőföld állam által megszerzése.

A “földet életjáradékértö, a 210/2004-es kormányrendelet már a címében is árulkodó, hiszen a termőföld állam által életjáradék fizetése ellenében történő megszerzéséről beszél. Véletlenül sem a piacgazdasági viszonyok között honos “megvásárlásö vagy “megváltásö fogalmakat használja. Ez a jelenleg hatályban lévő, földszerzésre irányuló, földállamosító kormányrendelet magán hordozza az állami önkény 1990-et megelőző ismérveit, amely többnyire csak az egyik felet kötelezi. Emellett van ennek a törvényjavaslatnak még egy olyan különlegessége, hogy egy másik, a Nemzeti Földalapról szóló törvényjavaslatnak múlt kedden volt a zárószavazása. Kíváncsian vártuk a szavazás eredményét, ugyanis az általános vita megkezdésekor még nem támogatta azt a kormány, viszont a módosító javaslatok tárgyalásánál már hajlott arra. De hogy miért volt igazán érdekes ez a zárószavazás, arra választ a jelen törvényjavaslat ad, a 12. §-ban a következő olvasható: “E törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti az NFA 5. §-a.ö Ez az a paragrafus, amiről június óta vitatkoztunk a parlamentben. Általános vitára nem is egy, hanem két nap állt rendelkezésre. Mellesleg a mostani, jóval összetettebb törvényjavaslatra csak egy napot biztosítottak. Most sokkal inkább elmondható az, amit már az akkori általános vitánál jeleztem, hogy tudniillik a törvényalkotási munka kifigurázása folyik. Hiszen míg a T/16418. számú törvényjavaslat egy egyszerű rendeletmódosítási feladat helyett teljesen feleslegesen és szakszerűtlenül magát a törvényt módosította, addig a jelenlegi törvényjavaslat a másikkal párhuzamosan újból kormányrendeletben szabályozná még azt is, hogy kitől lehet a földet megvásárolni, aminek célszerűségére egyébként mi már annak idején is felhívtuk a figyelmet. Akkor, mivel ellenzéki oldalról hangzott el ez a javaslat, azt helyből elvetették. Most viszont a két alkalommal általános vitában tárgyalt 5. §-t egy tollvonással teljesen eltörlik. Van a dolognak tehát egy különös bája. Nemrég voltunk szemtanúi a kormány és a kormánypártok egymásra találásának, amikor ennek az ominózus 5. §-nak a módosításáról volt szó, és megint fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a jelenlegi törvényjavaslat éppen ezt a paragrafust törli el, amiről egyébként múlt kedden még zárószavazás volt. Nem tudom, minek szavaztunk róla!

Ezek után kíváncsian vártuk a szavazás eredményét, kormánypárti képviselőtársaim hogyan szavaznak egy olyan kormánypártiak által kezdeményezett javaslatról, ami a kormány által benyújtott jelenlegi törvényjavaslat szerint minden bizonnyal a szemétkosárban köt ki. Tudván, hogy a zárószavazásnál maga a miniszter úr is igennel szavazott, most már nemcsak a kormánypárti képviselőkről, de magáról a kormányról is elmondhatjuk, hogy a törvényalkotási munka kifigurázásához kollaborált.

Kérem képviselőtársaimat, hogy módosító javaslatomat támogassák. Köszönöm a figyelmet.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt fideszes Képviselőtársaim! 2000 évvel ezelőtt, Augustus császár idejében egy betlehemi istálló szalmáján megszületett a világ Megváltója. Tiberius császár idejében a rómaiak akasztófáján, a keresztfán kivégezték ugyanezt a Megváltót. Néró császár idejétől kezdve pedig a Messiás követőit válogatott halálnemekkel irtották, irtják.

Éppen így, karácsony táján hangzott el az egyik kereskedelmi rádiócsatornán a keresztények kiirtására történő felhívás, amitől a kormány a mai napig nem határolódott el. Néró még cirkuszi oroszlánok elé vetette a keresztényeket, a XX. század Nérói vagyonelkobzásban, bebörtönzésben és koncepciós perekben látták a megsemmisítés hatékony eszközeit. De talán a XXI. század Magyarországán alkalmazott gazdasági, oktatási, intellektuális diszkrimináció a legrafináltabb és leghatékonyabb eszköz a történelem eddigi aljas módszerei közül.

(20.30)

Ráadásul Néró császár legalább a gyermekeket megkímélte, most viszont éppen a gyermekekkel szemben alkalmazzák a gazdasági, oktatási, intellektuális diszkriminációt. Akiket ugyanis ma a közoktatásban diszkriminálnak, azokat valójában a társadalomból vetik ki, hiszen a tudásalapú társadalomba már eleve bebocsátást sem nyerhetnek, és csupán azért, mert keresztények.

El kell ismerni, tényleg a kipusztítás rafinált és hatékony módját működteti a jogutódpárt. A módszer tudományos, akárcsak a jogelődpárti időkben. Ennek a XXI. századi Tajgetosznak a neve Magyarország. De maga a lassan fél évszázados folyamat is zseniálisan aljas. 1948-ban a mai kormánypárt jogelődje megfosztotta az egyházakat azoktól az alapítványi vagyonoktól, amelyekből az egyházak az oktatási és szociális feladataikat ellátták. A tulajdonfosztást azzal indokolták, hogy az oktatást és a szociális ellátást ezentúl mint állami feladatot az állam finanszírozza. Most pedig azt tapasztaljuk, hogy az egyházi fenntartású intézmények felé nem paritásos alapon folyósítják a finanszírozást. Mindezzel a kormány alapjogot, nemzetközi szerződést és hatályos törvényeket sért. Visszajutottunk a pártállami idők állapotába, a keresztények ismét hátrányos megkülönböztetésben részesülnek.

Ha ennek a diszkriminációnak a permanens fenntartásában gondolkodnak a magas uralkodó körök, akkor viszont az elkobzott alapítványi vagyonokat kellene visszajuttatni az egyházaknak, mint ahogyan ez a legtöbb, az EU-ba velünk együtt csatlakozott országban meg is történt. Vagy egyenlő finanszírozás, vagy az alapítványi vagyonok visszajuttatása, vagy marad továbbra is a hátrányos megkülönböztetés. Mert igaz ugyan, hogy nálunk az egyházat elválasztották az államtól, de ideje lenne végre az államot is elválasztani az egyháztól. Ennek a jozefinista gyakorlatnak egyszer és mindenkorra véget kellene vetni már, amikor képzetlen politikusok időről időre az egyházak belső ügyeibe avatkoznak.

Az egyházak, a keresztények az őket ért diszkriminációt mindeddig méltósággal viselték, ugyanis, ahogyan Széchenyi mondta: jobb megcsalatni, mint csalni. Egyetlen elvárásuk, hogy a történtek, a tartós és súlyos diszkrimináció után ez a diszkrimináló kormány véletlenül se tetszelegjen egy demokratikus kormány szerepkörében. Hiszen a szintén keresztényüldöző, közismerten degenerált Néró császárt sem a demokrata uralkodók között tartja számon a történelem. Ráadásul ilyen típusú diszkriminációk már a harmadik világban sem igen fordulnak elő.

A diszkriminációtól sújtott, tudományos módszerrel halálra ítélt keresztények idén, 2005 karácsonyán nagyon közel kerültek az istálló szegénységében megszületett mesterükhöz, de méltósággal viselik a diszkriminációt és a kifosztást, nem ültek fel az éhséglázadásra felhívó miniszterelnöki provokációnak sem. Hisszük, ahogyan a betlehemi istállóban a gyermek mellett ott vigyázott rá az édesanyja, úgy az egyre megalázottabb, kifosztottabb, kigúnyoltabb és egyre reménytelenebb helyzetbe kerülő nép mellett is tovább őrködik patrónája, a Magyarok Nagyasszonya.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem mint az ország egyik leghátrányosabb kistérsége országgyűlési képviselőjének, vidéki képviselőtársaimmal egyetértésben, pontos ismereteim vannak arról, mire is van szüksége a nélkülöző vidéknek. Ebből következően mi, vidéki képviselők azt is tudjuk, mire nincs jelenleg szüksége a szenvedő magyar vidéknek.

Kezdjük az utóbbival! Nincs szüksége a magyar vidéknek újabb nyakába ültetett bizottságokra, tanácsokra és tanulmánykészítő testületekre, amelyek gyakorlatilag a vidék fejlesztéséről szóló szűkös források felélése céljából jönnek létre, vagy mint a jelen esetben, hozzák létre őket. Magyarán szólva, semmi szükség sincs a törvénytervezetben előterjesztett nemzeti vidékfejlesztési tanácsra, semmi szükség sincs újabb, a vidék pénzét felélő budapesti bizottságokra, az ezzel járó titkárságokat, főosztályvezetőket magában foglaló hivatalok létesítésére, miközben a felszínen a takarékos államról szóló frázisokat halljuk.

A parlament utolsó heteiben létesítendő bizottságról szóló előterjesztés egyértelmű mögöttes szándékot sejtet. Mivel a vidék igazi gondjával, nem pedig a saját megélhetésükkel foglalkozó országos és regionális szervezetek pontosan tudják, mi mindent kellene a vidéken megvalósítani, amennyiben az őket megillető forrásokhoz hozzájuthatnának, ezért semmi szükség nincs egy, a vidék pénzét felélő újabb megélhetési bizottságra.

A törvénytervezet 1-3. §-a rendelkezik a megvalósítandó bizottság feladatairól, amely komplex feladatok összességükben a helyzetfelmérésben, a tanulmánykészítésben, a javaslattételben és a véleményezésben merülnek ki. A törvényileg létrehozott országos tanács valójában a már meglévő hivatali infrastruktúra duplikálását jelentené, ráadásul ezzel az újabb budapesti szervezettel a vidéket megillető szubszidiaritás elve mindenféleképpen sérülne.

Azonkívül a tervezet 3. §-a szerint a tanács az információit, adatait a már hasonló feladatkörben működő, "az állami szervektől, helyi önkormányzatoktól, fejlesztési tanácsoktól és köztestületektől" szerezné be. Íme a hivatali apparátus felesleges növelésének előterjesztő által is bevallott egyértelmű bizonyítéka! Az egész előterjesztésből az általános indoklás egyetlen önkritikus gondolatával lehet csupán egyetérteni: "Az elmúlt másfél-két évtizedben lezajlott folyamatok jelentős változást hoztak a vidék életében, ennek keretében pozitív változások is történtek." Bevallottan túlsúlyos negatív intézkedéseket ne kelljen még tovább növelni a magyar vidék nyakába ültetett drága hivatali apparátus eltartásával!

Amennyiben a létesíteni kívánt Nemzeti Vidékpolitikai Tanácshoz delegálandó szervezetek képviselői, a tudományos szakmai oldal, a társadalmi képviseleti oldal és a kormányzati képviselet jelenleg ezen bizottság nélkül nem tudja vidékpolitikai állásfoglalásait megjeleníteni a végrehajtó hatalom felé, akkor ezzel az előterjesztésével a kormányzat indirekte elismeri, hogy Magyarországon nemcsak közigazgatási válság van, hanem alkotmányos válság is.

A tervezet 2. § h) pontja a majdani bizottságnak feladatául adná, hogy "kísérje figyelemmel az Európai Unió és a tagállamok vidékpolitikai tevékenységét, és hasznosítsa az ennek során szerzett tapasztalatokat". Ezt az összehasonlítást mi, a határ menti régióban élők, az Ormánságban már régen elvégeztük. Hiszen a határon átnézve naponta látjuk a szomszédos országok vidékpolitikájának és a hazai vidékpolitikának a különbözőségét. Míg ott az ugyancsak aprófalvas és ugyancsak csökkenő létszámú vidéki lakosság mellett folyamatosan fejlesztik az iskolákat, óvodákat, önkormányzatokat, szociális ellátórendszert, addig nálunk sorra szüntetik meg ezeket az intézményeket. Ott fejlődik, itthon pedig sorvad a vidék.

Persze az is igaz, hogy amíg ott a vidékpolitikai bizottságok nélkül is a vidékfejlesztési források évről évre pontosan megérkeznek, addig nálunk a vidéket megillető forrásokat a jelenlegi előterjesztésben is körvonalazott bizottságok és ezek használhatatlan tanulmányainak költségei emésztik fel.

Köszönöm a figyelmet.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Sejtettem, hogy képviselőtársaim nem figyelnek arra, amit mondok, ezért még egyszer felolvasom az egyik mondatot Karakas képviselőtársamnak, hogy ne kelljen a jegyzőkönyvet elővennie. Magyarán szólva semmi szükség sincs a törvénytervezetben előterjesztett Nemzeti Vidékpolitikai Tanácsra. A törvénytervezetben előterjesztettre! Nem figyelt oda. Nagyon egyetértek azzal, amit Kis Zoltán képviselőtársam, az SZDSZ képviselője mondott, nevezetesen hogy nem erre volna szükség, hanem egy ehhez hasonlóra, de nem ilyen formában kellene ezt létrehozni. Erről beszélt Lengyel képviselőtársam is és erről beszélt Mikes Éva képviselőtársam is. Ön nem figyelt arra, hogy mit mondok. Elő kell venni a jegyzőkönyvet!

A másik: amiről én beszéltem, képviselőtársam, az lényegében az Ormánság üzenete volt.

Köszönöm a figyelmet.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Én is elmondom ezt a hosszú címet. A mezőgazdasági bizottság ma, 2006. január 30-án, hétfőn megtartott ülésén megtárgyalta a gyümölcsös ültetvények, valamint a gyümölcsösültetvény-méretet el nem érő, gyümölcsfával betelepített területek összeírásáról szóló T/19085. számú törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát. Meg kell jegyeznem, hogy az általános vita megkezdéséig nem túl sok időt adtak a képviselőknek, talán nem is gondolták igazán komolyan ezt a törvényjavaslatot.

Hogy miért is mondom ezt? Az általános indoklásban többek között a következő olvasható. "A hazai érdekek mellett az összeírás elvégzését az is indokolja, hogy az egyes gyümölcsfajok ültetvényei termelési potenciáljának meghatározása céljából a tagállamok által végzendő statisztikai felmérésekről szóló - és itt jön az érdekes - 2001. december 19-ei 2001/109/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv - a továbbiakban irányelv - az Európai Unió tagállamait a területükön található egyes gyümölcsfafajok ültetvényeire vonatkozóan statisztikai felmérés végrehajtására kötelezi." A bizottsági ülésen kifejtettük, hogy az előbbi idézet alapján a törvényjavaslat benyújtására már négy év rendelkezésre állt. Az Európai Uniónak is már közel két éve tagjai vagyunk. Ezért érthetetlen számunkra, hogy miért így, kapkodva kerül sor a törvényjavaslat általános vitájára.

Emellett van ennek a törvényjavaslatnak még egy olyan érdekessége, hogy 2003-ban szintén az említett európai uniós irányelvre hivatkozva módosítottuk az 1970. évi XXXVI. számú törvényerejű rendeletet. Nem lett volna célszerű már akkor egy külön törvényben rendezni a gyümölcsös ültetvények, valamint gyümölcsös-ültetvény-méretet el nem érő, gyümölcsfával betelepített területek összeírásával kapcsolatos európai uniós előírásnak való megfelelési kötelezettségeket is?

Tudjuk, hogy Magyarországon 98 ezer hektáron folyik gyümölcstermesztés. Már csak erre való tekintettel is nagyobb körültekintésre lett volna szükség. Az elmondottak alapján, valóban, ahogy az előbb hallottuk, mi tartózkodtunk az általános vitára bocsátáskor.

Köszönöm a figyelmet.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, én szeretnék élni a lehetőséggel.

A jelenleg tárgyalt törvénytervezet indoklását az előterjesztés 5. §-a fejti ki: "E törvény egyes gyümölcsfajok ültetvényei termelési potenciáljának meghatározása céljából a tagállamok által végzendő statisztikai felmérésekről szóló 2001. december 19-ei európai parlamenti és tanácsi irányelveknek való megfelelést szolgálja."

Nos, az idézett szöveg egyértelműen tanúsítja, hogy valójában az ágazati, az EU-csatlakozásunkhoz nélkülözhetetlen uniós jogszabály hazai adaptációjáról van szó. Ez a jogszabály-adaptáció az előterjesztés általános indoklása szerint is nélkülözhetetlen, a gyümölcspiac szabályozásában az értékesítés és az export tervezéséhez, a kapcsolódó közösségi támogatások elnyeréséhez. De ha ennyire nélkülözhetetlen az uniós direktíva átültetése, akkor miért csak most került sor ennek a törvénynek a beterjesztésére, négyéves késéssel? Hiszen az egész ágazat érdekét szolgálta volna, ha a 2002-es statisztikai összeírás már ennek az EU-direktívának megfelelően történt volna meg, és a 2004-es európai uniós csatlakozásunkat a gyümölcságazat rendezett jogszabályi környezetben kezdhette volna, szemben a jelenlegi négyéves lemaradással. A gyümölcságazat utóbbi években való ellehetetlenülése tehát ezzel az elfecsérelt négy évvel magyarázható.

Hogyan is fogalmaz az előttünk fekvő előterjesztés általános indoklása? "Hazánkban csupán a gyümölcsültetvények felmérése útján biztosítható, vagyis csupán ezen törvény elfogadása által, a gyümölcspiac szabályozása, az értékesítés és az export tervezése, a kapcsolódó közösségi támogatások elnyerése." Sajnos még a négyéves késéssel benyújtott törvénytervezet is hagy kívánnivalót maga után. Hiszen a gyümölcságazatban továbbra is fenntartja a konfúzus törvényi állapotot, jogi rendezetlenséget, mivel a jelenlegi előterjesztésen kívül még a 2005. évi X. törvény és az 1970. évi XXXVI. évi törvényerejű rendelet is vonatkozik a gyümölcságazat szabályozására. Egy ilyen komoly, és az ország adottságai szempontjából oly fontos ágazat nem érdemelt volna meg egy önálló komplex törvényt a szőlőágazatéhoz hasonlóan?

Ráadásul az uniós gyakorlat is ezt szorgalmazza. Például a jelen törvénytervezet által honosított európai parlamenti és tanácsi 2001/109/EK-irányelv 1. pontja nyomban azzal kezdődik, hogy az idáig érvényben lévő 1976. július 20-ai EKG-tanácsi irányelvet hatályon kívül helyezi. Szó szerint idézem az új irányelv első pontját: "Most új módosításra kerül sor. Az egyértelműség kedvéért célszerű az említett irányelvet hatályon kívül helyezni, és ezzel az irányelvvel helyettesíteni."

Ezzel a világos elvvel szemben áll a magyar gyakorlat. Hiszen nálunk még az 1970. évi XXXVI. törvényerejű rendelet is hatályban maradt, jóllehet gyakorlatilag a rendelet címén és a preambulumán kívül a teljes jogszabály megváltoztatásra került. Ráadásul a megmaradt cím és preambulum sem fedi a valóságot, mivel a gyümölcstermesztésen kívül a szőlőtermesztést és a borgazdálkodást is magában foglalja, amelyekről pedig a törvény már nem rendelkezik. Érdemes a meghagyott preambulumot szó szerint idézni - kérem, figyeljenek! "A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a szőlő- és a gyümölcstermesztés fejlesztése, a magyar borok minőségének további javítása érdekében a következőt rendeli el." A cím és a preambulum változatlan meghagyásának magyarázatául csupán egyetlen elfogadható érv szolgálhat. Talán bizony Magyarországon a "népköztársaság" szó használata vált ismét gyakorlattá, csak mi, országgyűlési képviselők hivatalosan erről még nem kaptunk értesítést. Való igaz, mindennemű értesítés nélkül is az utóbbi négy évben a népköztársasági légkört határozottan éreztük. Például a jelenlegi és a mostanihoz hasonló törvény-előterjesztések kapcsán.

Köszönöm a figyelmet.

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2. számú módosító javaslathoz szeretnék hozzászólni.

A törvényjavaslat 2. §-ának módosítását javasolja ez a javaslat; így szól az eredeti törvény. "E törvény alkalmazásában a gyümölcsös ültetvény az 1500 négyzetméter vagy annál nagyobb méretű, gyümölcsfával - alma, körte, őszibarack, kajszibarack -, tiszta vagy vegyes állománnyal összefüggően betelepített terület, amelyben a sor- és tőtávolság meghatározása az adott gyümölcsfajra, -fajtára az alkalmazott alany és koronaforma figyelembevételével történt." A d) pontjában pedig így ír: "A gyümölcsös-ültetvény-méretet el nem érő, gyümölcsfával betelepített terület - továbbiakban ültetvényméret alatti gyümölcsös terület - az a) pontban meghatározott területnagyságnál kisebb terület, amely az adott gyümölcsfajra jellemző sor- és tőtávolság mellett gyümölcsfával egyenletesen betelepítésre került."

Hogy miért is olvastam föl a törvényjavaslat teljes 2. §-át, az indokolja, hogy az a módosító javaslatomban érintett részeken kívül is több eltérést tartalmaz az Európai Parlament és a Tanács 2001/109/EK irányelvében megfogalmazottakhoz képest.

Kezdjük a módosító javaslatommal! Az alma helyett étkezési alma, körte helyett étkezési körte, kajszibarack helyett sárgabarack szerepel a módosító javaslatban. Az említett irányelvben ugyanis ezek a fogalmak szerepelnek, szemben a törvényjavaslatban használtakkal. De ez a módosítás nemcsak formai, hanem tartalmi is, amennyiben az irányelvben megfogalmazottak szerint: "Az étkezési almától és étkezési körtétől eltérő felhasználásra szánt alma- és körtefajták ültetvényei esetében nem kötelező a felmérés."

És hogy mégis miért idéztem az egész, általam módosított paragrafust, azt az irányelv harmadik bekezdése teszi indokolttá. Idézem az irányelvből: "A felmérés valamennyi, gyümölcsfával betelepített területtel rendelkező gazdaságra vonatozik, amennyiben a gyümölcstermést teljes egészében vagy nagy részben piaci értékesítésre szánják." Tehát csak ebben az esetben írja elő az irányelv. A jelen törvényjavaslat pedig egy másik formában írja elő: "amelyben a sor- és tőtávolság meghatározása az adott gyümölcsfajra, -fajtára az alkalmazott alany és koronaforma figyelembevételével történt." Tehát az irányelv nem erre írja elő. Mi meghatároztunk egy másik előírást, hogy ha netán az ültetvénytelepítésnél nem vettük elő vagy nem tartottuk be ezeket az előírásokat, akkor jelen törvény értelmében nem kell az összeírásban részt venniük azoknak a gazdálkodóknak, akiknek nem a törvénynek megfelelően történt a gyümölcstelepítése.

Amint már az általános vita során is elmondtam, ezen kívül érdemes lett volna egy új törvényt megalkotni, és az 1970. évi 36. népköztársasági törvényerejű rendeletet elfelejteni, amiben természetesen egyúttal a jelenlegi is szerepelhetett volna, de olyan formában, hogy az teljes mértékben megfeleljen az EU-s irányelveknek.

Az elmondottak alapján kérem módosító javaslatom támogatását. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A kormány által beharangozott új és igazságosnak titulált családtámogatási rendszer életbe lépett 2006-tól, és ennek kapcsán egyre többen kerestek meg még azok közül is, akik komolyan vették annak idején ezt a bejelentést. Persze, sokan vannak olyanok, akiknek a luxusbaloldaliak szájából hallva egyre többet az "igazságos" szót, az lassan már teljesen devalválódik.

Talán az egyik sokgyermekes édesanya nekem címzett levele tükrözi legjobban az új családtámogatási rendszerrel kapcsolatos visszásságokat. Ő a saját tapasztalatai alapján tudja értelmezni az abban rejlő igazságokat. Ebből idézek egy-két gondolatot. "Gyurcsány úr többször hangoztatta, igazságossá tesszük a családtámogatást, hiszen nekik minden gyermek egyforma, nem lehet különbséget tenni köztük. A gazdagabbaktól el kell venni, és a szegényebbeknek kell odaadni. Kérdezem én: akkor érvényesül az igazságosság, ha a családtámogatási rendszerben szegénységre, gazdagságra való tekintet nélkül mindenki egyformán részesül családi pótlékban? Az igazságosságot, esélyegyenlőséget adó kompenzációt pedig, ami a szegényebb családoknak járt, elveszik?"

A levélben az édesanya teljesen logikus érvekkel támasztja alá az elégedetlenségét az idén életbe lépő családtámogatási rendszerrel kapcsolatban. Idő hiányában csak néhány gondolatot emelnék ki ezek közül.

A gyes melletti munkavállalásnak több akadálya is van. A gyesen lévő kismamákat nem szívesen foglalkoztatják a munkáltatók az amúgy is túlterhelt munkaerőpiacon. A gyermeket hol helyezze el az édesanya a munkavégzés idejére? A bölcsődék megszűntek, a nagymama valószínűleg még mindig dolgozik, a bébiszittert pedig az tudja megfizetni, aki nincs rászorulva a gyes melletti munkavégzésre.

A családi pótlék megduplázása tekintetében is kétséges, hogy valóban jobban járnak-e a családok. Sokféleképpen lehet számolni, de általánosságban elmondható, hogy azok, akik rendszeres gyermekvédelmi támogatásban részesültek, rosszabbul járnak. Csak mellesleg megjegyzi, hogy az utolsó rendszeres gyermekvédelmi támogatást múlt év decemberében kapták meg, az emelt családi pótlékot pedig csak február elején, közepén fogják, így a január valahogy kimaradt.

Akik családi adókedvezményt tudtak igénybe venni, azok közül a három-, illetve többgyermekesek szintén rosszabbul jártak a dupla családi pótlékkal.

(0.30)

A babakötvénnyel az a baj, hogy az kampányízű, és a 18 év távlatában jelképesnek mondható összeget szintén csak a tehetősebbek tudják egy valóban használható támogatássá növelni.

Ne csodálkozzunk, hogy ilyen "igazságosság" mellett a gyermekvállalási kedv csökken! A helyi kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályán 2005 novemberéig a szülések száma 240, az abortuszok száma 160 volt. Ez önmagáért beszél. Pedig valakiknek el is kellene tartani a majdani nyugdíjas korosztályt.

És bizony a családtámogatás nem csak családi pótlékból, babakötvényből áll; ahhoz, hogy családot alapítsanak a fiatalok, munkahelyre, otthonteremtési lehetőségekre lenne szükség. A munkahelyek területén is rosszul állunk, hiszen a munkanélküliek egyötöde még családalapítás előtt álló pályakezdő fiatal.

Az otthonteremtés kapcsán is megállapíthatjuk, hogy jóval kevesebben tudnak csak élni a lehetőségekkel, mint az előző kormány otthonteremtési rendszerében. Szűkebb hazánk, Siklós és térsége, az Ormánság bizony ezekkel a gondokkal meglehetősen élen jár. Nem ritka a 40 százalék feletti munkanélküliség, sok helyütt már csak mobilposta van, óvodákat, iskolákat szüntettek meg.

Levelét a következő sorokkal zárja: "Aggódó édesanya vagyok magam is. Négy gyermekünk van, az ötödiket várjuk, és meglehetősen borúsan tekintek a jövőre, ha mindez így marad. Mindenki a gyermekeinek szebb, jobb életet szeretne, becsületben, hittel felnevelve. Én úgy látom, most nem abba az irányba haladunk, változásra van szükség. Szemléletváltásra, mely a családokat helyezi a középpontba, óvva, védve a gyermekek érdekeit minden tekintetben, mert nélkülük nincs jövőnk. Siklós, 2006. február 1."

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár... - elnézést, Miniszter Asszony! (Derültség.) Tisztelt Képviselőtársaim! Elnézést kérek. Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot, a nemzet utolsó nagy összefogásának fél évszázados évfordulóját nem lenne szabad néhány napos ünnepségre korlátozni. A köztársasági elnök úr már január 1-jén meghirdette a jubileumi évet, de még nyoma sincs, hogy az egész 2006-os év a jubileum jegyében telne.

Pedig idén, a világtörténelmi szempontból is jelentős forradalom kerek évfordulóján lehetőség adódna a méltó megemlékezések sorára. Történészi vélemények szerint is az 1956-os magyar forradalom kapcsán került a szovjet medve talpába az a tüske, amely a végső lesántulását is okozta. Ugyancsak történelmi faktum, hogy a világon elsőként a kis Magyarország döntötte le ténylegesen a sztálini bálványt. A szobor ledöntése beszédesen szimbolizálta a megszálló hatalom és kommunista ideológiájának erőszakmentes elvetését.

A forradalmat követő ellenforradalmi bosszú gyilkos kegyetlensége viszont nem ismert határt. A bosszú áldozatainak száma temetőparcellákban sem mérhető. A nemzet legjobbjai akasztófára kerültek, a börtönök és alkalmi börtönök dugig teltek, százezrek kényszerültek emigrációba. Akit '56 miatt megpecsételtek, az sohasem szabadult a kirekesztő megbélyegzés alól. Igen, volt és van is kirekesztés, de nem abban az értelemben, ahogyan azt ma szeretnék láttatni.

A magyar néppel szemben ugyanazokat a bűntetteket követték el évtizedeken át, amelyekről a XX. században végre kimondták: ezek a bűnök soha nem évülnek el, ezeket a bűnöket soha nem lehet megbocsátani. Ez így van rendjén, hiszen a kőtáblákba vésett egyetemes törvények ellen senki nem véthet büntetlenül. Amíg a felelősök megnevezése nem következik be, addig nemhogy a rendszerváltás, de még a kerek évforduló megünneplése sem kezdődhet.

(20.00)

Immár húsz éve annak, hogy Nagy Gáspár - a költő - egyértelműen leírta az '56-os forradalom rehabilitálásának és a diktatúra megszűnésének az alapfeltételeit: "A holtakat el kell temetni, és a gyilkosokat néven kell nevezni." Ez lehet csak a rendszerváltás kezdete, ugyanis mindennemű rendszerváltásnak ide, 1956 szent forradalmához kell visszatérnie. 1956 őszének napjaiig kell visszamenni az igazságért, ugyanis még a pluralizmus korában sincs kettős igazság!

Egy közmondás találó megfogalmazása szerint: "Ahol az igazságot száműzik, ott a jogtalanság jön be a hátsó kapun." Magyarországon éppen ez történt. Még ma sem szabad tudni, kik lőttek, és főleg azt nem, kik adták ki a gyilkos parancsokat. Ennek a kényszerű tudatlanságnak súlyos üzenete van a ma élők felé. Az üzenet így szól: meg lehet úszni a felelősségre vonást, meg lehet úszni az emberiségellenes bűnöket.

Úgy tűnik, mintha a diktatúra infrastruktúrája még ma is érintetlenül működne. Ráadásul naponta hallhatjuk a mintha még ma is aktív besúgóhálózat büszkélkedő, arrogáns megnyilvánulásait. A tönkretett áldozatoknak pedig - szintén kerek évforduló - ötven éve nem lehet médianyilvánossága.

Az elkövetkező hónapok döntéseinek ez is a tétje: a magyar forradalom és szabadságharc ötvenéves évfordulójának ünnepét a forradalmat vérbe fojtó ellenforradalmi, szélsőséges és reakciós állampárt jogutódjai fogják-e vajon celebrálni? Félő, hogy akkor az ünnep nem a még ma is titkolt forradalom, hanem a büszkén és dúsgazdagon köztünk élő ellenforradalmi reakció szokássá vált gyűlölködő ünnepe lesz.

Ezért is bír örök igazsággal Danténak Magyarországról az Isteni színjátékban immár hétszáz éve írt, ma is aktuális figyelmeztetése: "Óh, boldog Magyarország! Csak ne hagyja magát félrevezetni már!"

Köszönöm a figyelmet.