Felszólalás adatai

Az elkövetők, a problémás gyermekek elsöprő többsége a cigány kisebbséghez tartozik, nincs ezen mit szépíteni, ez a tény, ez az igazság. Az iskolai erőszaknak, amely már-már joggal nevezhető iskolai terrornak, hiszen a terror szintjét éri el, léteznek lelki, illetve fizikai megnyilvánulási formái. Sok esetben étel, telefon, pénz elvételében, vagy súlyos fenyegetésekben nyilvánul meg, de lehetett hallani, lehet tudni fojtogatásról, súlyosabb bántalmazásról, verésről, radiátorhoz való kikötözésről, akasztási kísérletről, sőt késelésről is. Mindezek között a legaljasabb, legalantasabb formája az iskolai erőszaknak a szexuális jellegű erőszak. Idén június elején történt olyan eset Kelet-Magyarországon, amikor egy 12 éves fiú hasonló korú, szintén fiútársát az iskola mosdójában orális közösülésre akarta kényszeríteni, szerencsére sikertelenül. Olyan esetekről is tudunk, odáig fajult a helyzet idén tanév elején, hogy fiúk bántalmaznak lányokat.

Innentől kezdve nem túlzás kijelenteni, hogy ezekben az iskolákban nem lehet tanítani. Megszűnik az élet normális rendje, normális menete, mind a tanulni vágyó diákok, mind pedig a tanárok gyomorgörccsel mennek be ezekbe az iskolákba, és aki ki meri nyitni a száját, aki fel meri emelni a szavát, az az esetek nagy többségében egy népes rokonság fékevesztett dühével találja magát szemben. Ezek az iskolák többségében régen sokkal szebb napokat láttak, akár kiváló tanulmányi eredményeikről is szólhatna több interpelláció és több felszólalás, azonban itt az oktatás gyakorlatilag ellehetetlenült, és a tanulni vágyó diákokat a szüleik gyomorgörccsel és óriási feszültséggel engedik el iskolába, hiszen az elkövetők, a problémás gyermekek szabad prédának, szabad zsákmánynak tekintik gyengébb, fizikailag vagy lelkileg gyengébb társaikat. Ráadásul úgynevezett hátrányos helyzetük miatt bizonyos körök, döntően a kisebbséghez tartozók törvényen kívülinek tekintik magukat, és mind lelki, mind fizikai formában terrorizálják azokat, akik pedig tanulni és fejlődni szeretnének.

Tisztelt Államtitkár Úr! Gondolom, önök is belátják és egyetértenek abban, hogy ez így nem mehet tovább. Egyrészt hallgatni kellett volna a Jobbikra, amikor azt mondtuk, hogy a büntethetőségi korhatár legalább 12. életévre történő leszállítását nemcsak néhány, hanem valamennyi bűncselekmény esetében meg kellett volna tenni, tehát általános jellegűvé kellett volna tenni. Ezenfelül lényegesen szigorúbb büntetési tételekre és sokkal keményebb ítélkezési gyakorlatra lenne szükség, illetve a tüneti kezelésre az év elején már valóban beindult iskolarendőri program jelenthetne megoldást, amelyet üdvözlünk, helyesnek tartunk, a Jobbik programjában is szerepelt, támogatjuk ennek a beindítását. A probléma csak az, hogy rendkívül alacsony hatásfokkal és kapacitással kezdte meg a működését.

Azt kérdezem tehát az államtitkár úrtól, hogy hajlandóak-e módosítani a büntető törvénykönyvet, hajlandóak-e hatni abba az irányba, hogy változzon az ítélkezési gyakorlat, illetőleg mikor teljesítik ki (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) valamennyi érintett intézményre az iskolarendőri programot.

Várom a mellékbeszélésektől mentes, érdemi válaszát. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)