Felszólalás adatai

Tehát ilyen értelemben egy ilyenfajta társadalmi elvárásról beszélni nagyon helyes és nagyon keretekbe illeszkedő, különösen arra tekintettel is, hogy egy olyan bűncselekményről van szó Biszku Béla esetében, amely miatt az '50-es években halálbüntetés is kiszabható lett volna. Tehát Biszku Bélát ki kellett volna végezni, ha megállapítják a bűnösségét ebben az ügyben. Tehát ez nem egy akármilyen ügy.

Ami a másik, nagyon fontos, hogy az ügyészség képviselője kijelentette Biszku őrizetbe vételekor, hogyha élnének az ideiglenes intézőbizottság egykori tagjai, Kádár János, Apró Antal, Marosán György, őket is meg kellene gyanúsítani ab ovo, ha őket is elítélték volna ebben az ügycsoportban, akkor őket is ki kellett volna végezni. Tehát itt azért nagyon nagy súlyú ügyekről van szó. Éppen ezért nagyon fontos nekünk megvizsgálni azt, hogy milyen bírák kezében vannak ezek az ügyek, tehát milyen bírák járnak el. És hadd mondjak ezzel kapcsolatban néhány megdöbbentő adalékot, kiegészítve, bővítve azokat az eseteket, amelyeket már korábban én magam elmondtam, illetve Szilágyi képviselőtársam elmondott. Ezekben lesznek saját tapasztalatból szerzett ügyek is, már előre jelzem Bárándy Gergely képviselőtársamnak, tehát ne aggódjon, úgyhogy saját tapasztalatokról tudok beszélni. Lehet, hogy zavarja más képviselőtársamat, akkor is már előre elnézést kérek.

De valóban, miért van az - és akkor itt említette ezt a bizonyos nemzetiszocialista bűnök tagadásáról szóló ügyben -, tehát hogy lehet az, hogy úgy működik Magyarországon a bírósági rendszer, hogy van mondjuk, egy olyan Btk.-módosítás, amit egyébként mi vitattunk, és a mai napig is vitatjuk, hogy a véleménynyilvánítási szabadságot nem szabadna korlátozni, akár a holokauszttagadás, akár a kommunizmus bűnei tagadása tekintetében, a személy szerinti álláspontomat mondom: mindenki mondjon azt a történelemről, amit akar. Miért kell ezt korlátozni? - ez egy butaság szerintem. De ha már van egy ilyen rendelkezés, akkor ezt természetesen alkalmazni kell. Na most, ugye, mit tettek itt a bírók? Megint csak több bíró ezt a rendelkezést megtámadta az Alkotmánybíróság előtt a véleménynyilvánítási szabadságra hivatkozva, nem is feltétlenül alaptalanul, hozzáteszem. De mi történt? Tehát az történt, hogy még... - és a kettős mérce, a kettős mérce totális példáját láthatjuk, ami elfogadhatatlan.

Egyfajta ideológiai alapú kettős mérce figyelhető meg az igazságszolgáltatásban, amit gyökerestől ki kell irtani. Ez nem lehet így, hogy Biszku Béla esetében felfüggesztik az ellene induló eljárást mindaddig, amíg el nem dől, hogy az Alkotmánybíróság miként fogja megítélni a Btk.-ba helyezett azon törvényi tényállást, amely a holokauszt vagy a nemzetiszocialista, vagy a kommunista bűnök tagadását tiltja, míg ezzel szemben ugyanezen Btk.-tényállás, újonnan megalkotott tényállás: például Béres Veronika bíró mechanikusan és automatikusan végrehajt, és elítéli azt a Nagy Györgyöt, aki úgymond...

(13.50)

ELNÖK: Képviselő úr, tisztelettel kérem, hogy se neveket, se egyéni ügyeket ezen a téren itt most ne említsen.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Elnök úrnak nagy tisztelője vagyok, ezt be kell vallanom, de folytatni szeretném a beszédem, és valószínűleg neveket is fogok mondani. Ha engem ebben a Ház vezetése megakadályoz, akkor panaszt fogok tenni, és el fogok járni a nemzetközi szervek előtt is, mert akkor Magyarországon nincs véleménynyilvánítási szabadság, és nincs szabad parlamenti vita. Pont azt mondtam a felszólalásom elején, hogy egyedi ügyek bemutatását vagy nevek említését - nyilván a neveknek a tisztelet és a jó hírnév sértése határain belüli említését - miért ne lehetne megtenni egy ilyen bírósági hivatali beszámolóról szóló vitában. Ráadásul az ügy, ha jól emlékszem, pont tavaly történt. Ezért sem értem, hogy miért ne beszélhetnék én nevekről.

S ott van a másik ellenpólus, amiről már beszéltem az egyik felszólalásomban, de megint csak el kell mondani, hogy egy megengedhetetlen rendszerhiba történt - 2012-ben is észlelhető volt ez a jelenség -, hogy a Ház 2011-ben megalkotta a 2006-os elítélések semmissé nyilvánításáról szóló jogszabályt, ez hatályba lépett, benyújtottak körülbelül 30-40 semmisségi kérelmet, és a bírói kar úgy, ahogy van, elszabotálta. Ha jól tudom, egy vagy két esetben hoztak semmisségi döntést, a többi bíró fogta magát, felfüggesztette az eljárást, és az Alkotmánybírósághoz fordult. Tehát egyszerűen elszabotálták, bojkottálták a törvény végrehajtását. Dénes Veronika ezt nem tette meg, ő mechanikusan végrehajtotta. Nyilván jogorvoslattal éltek, nem jogerős a döntés. Kíváncsian várjuk a folytatást.

Pontosan ezért lennék én nagyon kíváncsi erre. Egy dolgot most felfedeztem és hiányolok ebből az egyébként tényleg nagyon szépen és igényesen összeállított jelentésből, mégpedig azt, hogy engem nemcsak az érdekelne, hogy egy adott évben, 2012-ben hány bíró ellen indult büntetőeljárás vagy szabálysértési eljárás, és nemcsak az érdekelne, hogy hány bíróval szemben indult fegyelmi eljárás, hanem az is érdekelne, hogy az adott tárgyévben hány fejeződött be jogerős marasztalással, elítéléssel. Én ezt nem látom ebben a táblázatban. Csak annyi utalást látok, hogy büntetőeljárásra összesen kilenc ügy került, és azt is látom, hogy 2012-ben hivatali visszaélés miatt nem indult bíróval szemben büntetőeljárás. Mint tudjuk, a hivatali visszaélés törvényi tényállása arról szól, hogy hatáskörével visszaélve, hatáskörének a szabályait megszegve valaki jogtalan hátrány okozása érdekében hivatalos személyként másnak kárt okoz, tehát olyan tevékenységet végez, ami nem megengedhető hivatali visszaélés formájában. Engedtessék meg, hogy én ezt életszerűtlennek tartsam. Itt valami nagyon nagy rendszerhiba van. Ezt ne mondják nekem! Ezt a konkrét esetet nem akarom ezzel összefüggésbe hozni, de a véleménynyilvánítási szabadság talaján elgondolkodhatok rajta az egész ország nyilvánossága előtt, hogy szerintük úgymond rendben vannak-e az ilyen típusú kettős mércés döntések. Én úgy gondolom, hogy nincsenek rendben.

Ezért is kell megemlíteni a dolog másik oldalát, amiről szemérmesen hallgat a jelentés, éspedig tisztán és őszintén kell erről beszélnünk, ez pedig a korrupció jelensége a bírósági rendszeren belül. Azt nyilván nem mondhatjuk, hogy nincs, ebben valószínűleg egyetértünk. A kormány már nincs is itt, nincs álláspontja erről. Két kitartó képviselő ül még a patkóban a kormánypárti oldalon, s van még egy képviselő, aki a jegyzői pulpituson ül, tehát hárman vannak itt. Közülük talán valakit rá tudok venni arra, hogy elmondják a véleményüket ebben a vitában. Mert ez egy vita című műfaj, amely nem arról szól, hogy ülünk vagy hallgatunk. (Megszólal egy telefon a Jobbik soraiban.) A helyzet drámaiságát kellően illusztrálja az, hogy egy hazafias zene szólalt fel akkor, amikor felszólalok. Ez is arra utal, hogy nem egy könnyű műfaj ez.

Tehát 2012-ben vesztegetés miatt két büntetőeljárás indult. Ne mondja nekem senki, hogy 2012-ben Magyarországon két esetben került arra sor, hogy megfelelő tartalmú ítélet hozatala érdekében pénzt adtak bírónak! Még egyszer mondom, nem a bírósági rendszer ellen uszítok, nem azt hirdetem, hogy a bírák döntő többsége korrupt, isten ments, hogy ezt mondjam, de azt mondom, hogy jelen van a korrupció jelensége. Sajnos, én magam is elszenvedőként észleltem ezt. Voltak olyan ügyfeleim, akik ezt észlelték, és nagyon sok kollégánk észleli. Ezzel szembe kell menni! A belső ellenőrzést fel kell pörgetni, és meg kell keresni ehhez a megfelelő eszközöket. Ezért is nagyon örülök, hogy Darák elnök úr is itt van, aki nyilván heroikus munkát végez az ítélkezési gyakorlat egységesítése és a felső bíróság működésének az organizálása tekintetében, de itt a nagyon nagy feladat a bírósági elnökökre hárul, akiknek egy nagyon kemény rendszert kell működtetni.

Örülök, hogy visszajött a kormány képviselője, Répássy Róbert államtitkár úr, mert végre elmondhatom neki, hogy a közérdekű bejelentésekről szóló törvényjavaslat vitája kapcsán javasoltuk azt, amit önök elutasítottak, nem fogadtak el, hogy ha valaki korrupciós jelenséget észlel és ezért bejelentést tesz, akkor erre legyen egy olyan rendszer, amely a sikeres bejelentéstevőt egyfajta díjban részesíti. Erre az volt az érvük, hogy feljelentők országát akarjuk s a többi. Hozzáteszem, hogy enélkül is elég sok a feljelentés. De nem lenne közérdek az, hogy az ilyen jelenségeket feltárjuk? Ha csak egyetlenegy korrupciós üggyel többet sikerül feltárnunk, az már egy siker. Ezt támogatni kell, és nagyon helytelenül tették, hogy nem támogatták azt a módosító javaslatom, amellyel szerettem volna elérni, hogy akár a bírósági rendszerben is észlelhető korrupciós jelenségek bejelentője tekintetében az igazságügy-miniszter minél hamarabb alkossa meg azt a rendeletet, amely díjazást helyez kilátásba. Még egyszer mondom, nem pusztán a feljelentőnek, hanem az eredményesen, az elítéléssel végződött ügy feljelentőjének. Nem fogadták meg ezt a javaslatunkat, sőt Rétvári államtitkár úr annyit jelzett nekem, hogy mi ezt nem is fogjuk megalkotni. Benne van ugyan a törvényben ez a rendeletalkotási kötelezettség, de már most mondjuk, hogy nem fogjuk meg alkotni. Akkor meg minek írunk bele egy ilyet a törvénybe?

Szerintem elég sok probléma van a rendszeren belül, de ezt már nem folytatnám. Nagyon-nagyon várom elnök asszony záró felszólalását, bízva abban, hogy ki fog térni azokra a jelenségekre, amelyeket itt emlegettünk, konkrét ügyeket is, általános észrevételeket is. Én azt tudom ígérni, hogy továbbra is partnerként leszünk jelen ebben a folyamatban, és számíthat ránk abban, hogy a jogállamiság és a pártatlan, ésszerű igazságszolgáltatás követelményeit érvényesítő erőként szeretnénk ezt a folyamatot javítani. A kormánypártokat pedig arra kérem, engedjék meg, hogy segítsünk, ne záródjanak el az építő jellegű javaslatoktól, már csak azért sem - mondom még egyszer a végén -, mert 2010-ben a radikális változás programjában egy, a mai napig iránymutató jelleggel diagnosztizáltuk az igazságügyi rendszer problémáit, és a mai napig iránymutató lépéssorozatot javasoltunk, amiből a mai napig nagyon sok nem került végrehajtásra.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)