Felszólalás adatai

ELNÖK: Köszönöm. További hozzászólókat nem látok a monitoromon. Megkérdezem köztársasági elnök urat, hogy kíván-e a viszonválaszadás lehetőségével élni. (Dr. Schmitt Pál köztársasági elnök: Nem.) Jelzi, hogy nem.

Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői napirend előtti hozzászólásokra kerül sor. Elsőként Vona Gábor frakcióvezető úr következik, a Jobbik részéről: "Biztos csak rosszul értettük" címmel.

Parancsoljon!

VONA GÁBOR (Jobbik): Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Házelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt napokban a magyar közvélemény egy példaértékű, nyugodtan mondhatom, hogy történelmi jelentőségű közéleti zarándoklatnak lehetett szemtanúja, fültanúja, ki milyen értelemben követte az eseményeket. Nagyon sajnálom, hogy köztársasági elnök úr és miniszterelnök úr kimegy, ugyanis nekik is szerettem volna bemutatni itt a parlamentben, körünkben Tétényi Éva esztergomi polgármestert (Taps a Jobbik soraiban.), akik 46 kilométert gyalogoltak, zarándokoltak azért, hogy elhozzák Budapestre az esztergomi emberek segélykiáltását, elhozzák a véleményét és átadják miniszterelnök úrnak. 7519 aláírás van a kezemben, s ezeket a felszólalásom után át is fogom nyújtani miniszterelnök úrnak címezve; majd meglátjuk, hogy éppen kinek tudom odaadni. Arra kérem önöket, hogy ezt a segélykiáltást, ennek a történelmi városnak a segélykiáltását a saját érdekükben hallgassák meg, hallgassák meg ezeknek az embereknek a mindennapok nyugalmába, a békébe, a politika igazságába vetett hitét. Ha ezt nem teszik meg, ez a város működésképtelenné válik, önökön pedig örökre rajta marad a bélyeg, hogy egy emberért, egy pártkáderért egy 33 ezres várost hajlandók voltak feláldozni, ezeknek az embereknek a mindennapjait képesek voltak kockára tenni. Ennyit Esztergomról.

Április 11-e lévén nem kerülheti meg az ember, hogy ne ejtsen szót arról, hogy eltelt egy év. Eltelt egy év az országgyűlési választások első fordulója óta. Én úgy próbálom meg ezt az egy évet röviden végigvenni, végigvinni, végiggondolkodni önökkel közösen, hogy hét olyan kifejezést választottam, amelyeket önök saját magukról állítanak, saját magukról mondanak, saját magukkal kapcsolatban szoktak használni, és igyekszem bebizonyítani ezeknek a kifejezéseknek a fonákját, vagy valamifajta álnaivitással azt hinni, hogy biztos csak rosszul értettük ezeket a fogalmakat.

Itt van például a "forradalom" kifejezés. Egy forradalom általában azzal szokott végződni, hogy valamilyenfajta érdemi társadalmi változások zajlanak. Magyarországon forradalmi változás lenne a középosztály megerősödése. Ezzel szemben önök a gazdaságpolitikájukkal, az egykulcsos adóval, a Széll Kálmán-tervvel pont ennek a középosztálynak üzentek hadat. Úgyhogy amit a forradalom kapcsán nekünk valóban értenünk kellett volna, vagy amire önök valójában gondoltak, az a forradalom elfojtása volt, vagy valamifajta ellenforradalom.

Aztán a gazdasági szabadságharc. Önök különadókat vetnek ki, vetettek ki, és erről mindig büszkén meg is emlékeznek; csak hát tegyük hozzá, hogy ezek áthárítását senki nem akadályozta meg, és legfőképpen a kormány nem. Persze mondhatják azt, hogy épp néhány napja maradtak ki önök az európaktumból. Igen, és ezt úgy kommunikálják, mint szintén valamilyen karakán nemzeti kiállást vagy gazdasági szabadságharcot, csak hát ennek az eredményeképpen éppen hogy azok a multinacionális cégek lesznek újabban idecsábítva, akiknek a gazdasági kifosztottságunk nagyobbrészt köszönhető. Tehát amit itt ma gazdasági szabadságharc címén el tudok mondani, az inkább csak gazdasági fegyvercsörgetés, a Széll Kálmán-terv kapcsán pedig gazdasági fegyverletétel.

Nemzeti együttműködés. Itt talán nem is kívánkozna kommentár, hiszen önök sem a két és félmillió embert képviselő ellenzéki pártokkal, sem pedig a civil szférával nem kívánnak együttműködni, nem kívánnak konzultálni, nem kívánnak érdemben tárgyalni.

Ami itt zajlik, az nem nemzeti együttműködés, hanem egy narancsos kirekesztés, és egyre inkább az a meglátásom, hogy a miniszterelnök úr valójában egyetlenegy emberrel hajlandó érdemben tárgyalni, együttműködni, ez pedig a kormányfő. (Sic!)

Alkotmányozás. Ez az önök negyedik kifejezése, amire olyan büszkék szintén. Valljuk be őszintén itt magunk között, hogy az 1949. évi alkotmányhoz képest ez az új alaptörvény érdemi változást az ország életében nem hoz. Sok hűhó semmiért - sok hűhó semmiért, ami történt. A történelmi jogfolytonosság nem áll helyre, nemzeti kincseinket nem védjük meg, nem lesz igazságtétel. Ez a magyar jogfolytonosságnak nem alkotmányozása, hanem bealkonyodása.

Két hét alatt közbiztonság. Ezt megint csak félreértettük, valami fatális félreértés lehetett. Két hét alatt közbiztonság, nekünk; ezt akarták mondani, hiszen az elmúlt nem két hétben, hanem egy évben csak a terrorelhárító központot hozták létre, Schmitt Pál és Orbán Viktor biztonságát garantálták, a többi millió majd várhat.

Egymillió munkahely. Itt megint félreértés történt. Egymilliós munkahelyekről beszélhettek önök a Fidesz csókosainak, hiszen a munkahelyek számát illetően mínusz százezernél járunk. (Taps a Jobbik soraiban.)

Elszámoltatás - ez az utolsó kifejezés. Itt elszámolásról van csak szó: elszámoltak tízig, hogy Gyurcsány, Kóka, Horváth Ágnes és a többiek, meg esetleg az önök között lévők is elfuthassanak az elszámoltatás elől.

Önök reálpolitikát ígértek, reális célkitűzéseket, reális eredményeket, de amit folytatnak, az nem reálpolitika, hanem orálpolitika, orális politika. Ezzel kapcsolatban egy dologra szeretném felhívni a figyelmüket: ezzel a magyar társadalmat nem fogják kielégíteni.

Köszönöm a figyelmet. (Vona Gábor átnyújtja Navracsics Tibornak az aláírásokat tartalmazó csomagot. - Taps a Jobbik soraiban.)

(13.40)

ELNÖK: A kormány nevében Navracsics Tibor miniszter úrnak adom meg a szót. Parancsoljon!

DR. NAVRACSICS TIBOR közigazgatási és igazságügyi miniszter: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Frakcióvezető úr tájékoztatása szerint petíció is van benne, nem csak aláírások; tehát megnézzük a petíció tartalmát, és ígérem, hogy jogszabályok szerint fogunk eljárni, a jogszabályok szabta keretek között.

Ami a napirend előtti felszólalás tartalmát illeti, megtudhattuk belőle, hogy a Jobbik nem elégedett a kormány munkájával. Ha megengedik, ezt nem veszem szemrehányásnak, ezt egy kicsit dicséretnek is veszem. Akkor kezdenék el aggódni, ha a közrendvédelmi övezetek létrehozásáról fantáziáló Jobbik elégedett lenne a mi politikánkkal. (Taps a kormánypártok, felzúdulás a Jobbik soraiban.) Akkor kezdenék el aggódni, ha az a Vona Gábor, aki tavaly március 15-én azt mondta, hogy ha a Jobbik bekerül a parlamentbe, akkor nem eggyel több párt lesz a parlamentben, hanem néggyel kevesebb, elégedett lenne a politikánkkal.

Ha megengedik, akkor mi mindig is a demokrata utat fogjuk követni. Ez a demokrata út pedig abból áll, hogy stabilizáljuk Magyarország helyzetét, megnyitjuk a növekedés lehetőségeit, és megpróbálunk mindenkinek lehetőséget teremteni arra, hogy az elképzeléseinek megfelelő életet élhesse békében és becsületesen.

Talán a Jobbik képviselői nem tudják, hiszen nem olvastak újságot (Derültség a Jobbik soraiban), vagy esetleg nem foglalkoztak vele; valószínűleg tényleg nem olvastak újságot, mert ezt jó poénnak tartották. (Derültség a kormánypártok soraiban.) A 2010-es költségvetés körülbelül 8-9 hónapra volt tervezve. Ennek ellenére sikerült kis híján teljesítenünk a költségvetési hiányt, ennek ellenére sikerült stabilizálnunk az ország helyzetét, mégpedig megszorítások nélkül.

Január 1-jétől egy olyan adórendszert tudtunk életbe léptetni, amely a gyermekeket nevelőket támogatja, jelentős mértékben támogatja a gyermekeket nevelőket. Ismét helyreállítottuk Magyarországon azt a helyzetet, hogy aki gyerekeket nevel, családot tart fenn, az állam elismeri az ezzel kapcsolatos költségeket. Tudjuk, hogy nem elég, mint ahogyan azt is tudjuk, hogy 11 hónap nem lehet mindenre elég. 11 hónap nem tud 8 év helyébe lépni. 11 hónappal nem tudjuk egyik pillanatról a másikra Európa egyik legerősebb gazdaságává tenni ismét Magyarországot. De a szándékunk az, hogy ismét Közép-Európa legerősebb gazdaságai közé emelkedjünk, ismét olyan ország legyünk, amelyben méltán megbíznak külföldön, és méltán büszkék rá a polgárai.

Ebben inkább a segítségüket kérném. A jó szándékú kritikát természetesen elfogadjuk, az ilyen tárcaszerű napirend előtti fricskákat pedig tudomásul vesszük, de nem köszönjük meg.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)