Felszólalás adatai

ELNÖK: Tisztelettel köszöntöm az Országgyűlés munkájában részt vevőket.

Soron következik az állami vagyonnal való felelős gazdálkodás érdekében szükséges törvények módosításáról, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Matolcsy György, Fónagy János, Fidesz, képviselők önálló indítványát T/35. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/35/1. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Fónagy János úrnak, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Képviselő úr, öné a szó.

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz), a napirendi pont előadója: Igen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az önök előtt fekvő törvénymódosító javaslat alapján egy új típusú nemzeti vagyongazdálkodás egységes rendszere kerül kialakításra. Ennek során az állami vagyonnal való gazdálkodás - nemzeti vagyongazdálkodásként - önálló ágazati szakpolitika szintjére emelkedik, amelynek eszközei az átlátható tervezés és forráskezelés, a tevékenység optimalizálása, takarékosabb és hatékonyabb rendszer kialakítása, a folyamatokba épített következetes ellenőrzés megvalósítása, továbbá egyértelmű felelősségi viszonyok következetes alkalmazása.

A területen jelenleg nincs valós és következetes ellenőrzés, nincsenek egyértelmű felelősségi viszonyok, hiányzik az egységes tervezés és forráskezelés, valamint a tevékenység optimalizálása. A jelenlegi, az állami szervezeten belül széttagolt, egységes működési elveket jó részben nélkülöző állami vagyongazdálkodást ezért indokolt a jövőben önálló ágazatként megjeleníteni. Ennek szervezeti megnyilvánulásaként az újonnan létrehozandó Nemzeti Fejlesztési Minisztérium lesz a magyar állam vagyonával történő vagyongazdálkodás kizárólagos ágazati irányítója és felügyelője. Ettől az elvtől csak törvény kifejezett rendelkezése alapján lehet eltérni.

Az ágazati szinten gyakorolt és felügyelt - a magyar állam vagyona feletti - tulajdonosi joggyakorlás és az állami vagyongazdálkodás legfontosabb jellemzői - amelyek egyben az e körben ellátandó legfontosabb feladatokat is jelentik - az alábbiakban foglalhatók össze:

Az állami vagyon felhasználása annak rendeltetésének megfelelően történhet, ami egyrészről jelenti azt, hogy szigorúan az állami feladatok ellátásához kell kapcsolódnia, másrészről ugyanakkor a vagyonnal való gazdálkodásnak a társadalmi szükségletek kielégítését is kell szolgálnia.

A fenti célokat elősegítő kormányzati gazdaságpolitika megvalósításához szükséges az egységes elveken alapuló, önálló ágazatként megjelenő vagyongazdálkodás megteremtése.

(16.10)

Az új típusú, értékalapú vagyongazdálkodás alappillére az átlátható, hatékony és takarékos gazdálkodás és az ehhez szükséges intézményi működés és szervezeti-intézményi rendszer felépítése, megteremtése és biztosítása. Az egységes nemzeti vagyongazdálkodás keretében az állam gondos gazdaként felelősen megóvja, takarékosan működteti és hosszú távon gyarapítja a közös nemzeti vagyont a nemzet egészének érdekét figyelembe véve. Az értékgyarapítás magába foglalhatja az állami vagyon üzleti alapú hasznosítását is, beleértve ebbe a vagyoni kör változását eredményező értékesítést, valamint az állami vagyon növelését s a vagyoni kör bővítését is.

Az önálló ágazati szintre emelt állami vagyongazdálkodás biztosíthatja a fenti célok egységes elvek szerinti megvalósítását. Az állami vagyonról szóló törvény jelen módosítása során azokat a legfontosabb elvi és szervezeti kereteket rögzíti, amelyek hatálybalépését követően megindulhat az eddigi rendszer átfogó megreformálása, azaz az új típusú állami vagyongazdálkodási rendszer kialakítása.

Tisztelt Képviselőtársaim! A vagyontörvény jelenleg hatályos rendelkezése szerint az állami vagyon feletti tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességét - ha törvény eltérően nem rendelkezik - a magyar állam nevében a Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács gyakorolja. A tanács a feladatait a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság útján, annak ügyvezető szerveként látja el. Ez a szabályozás az állam tulajdonosi jogainak gyakorlására egy független, ugyanakkor polgári jogi értelemben rendezetlen jogállású testületet hozott létre.

A Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács, miközben ő maga polgári jogi szempontból semmilyen jogképességgel nem rendelkezik, jognyilatkozatot nem tehet, az állam törvényes képviseletét nem láthatja el, ugyanakkor a törvény jogokkal és kötelezettséggel ruházza fel. Hatásköre ugyanis nem más, mint a magyar állam - amely kizárólag a vagyoni jogviszonyok alanyaként rendelkezik jogi személyiséggel, polgári jogi jogképességgel - tulajdonosi, vagyoni jogainak és kötelezettségeinek gyakorlása.

A Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács a jelenlegi szabályok szerint az állam jogait és kötelezettségeit ténylegesen, harmadik személyek irányában joghatályosan gyakorló és jogképességgel is rendelkező MNV Zrt.-nek ténylegesen nem része, annak ügyvezetését, valamint a tulajdonosi döntésekkel kapcsolatos feladatokat kívülről látja el.

A jelenlegi jogi szabályozási helyzet mind a jogi aggályokra, mind a vagyongazdálkodás új - önálló ágazatként jelentkező - állami struktúrájában központi szerepet játszó szervezet valóban hatékony működéséhez fűződő közérdekre figyelemmel, továbbá az eddigi két év működési tapasztalataira is tekintettel változtatást igényel. Az önálló ágazatként megjelenő, alapvetően egységes elveken nyugvó, az állami vagyon feletti tulajdonosi joggyakorlási elv érvényesítése érdekében, a törvénymódosítás értelmében a megszűnő Nemzeti Vagyongazdálkodási Tanács helyett a jövőben a magyar államot a saját vagyona tekintetében megillető tulajdonosi joggyakorlói pozíciót a nemzeti fejlesztési miniszter gyakorolja, aki e feladatát fő szabály szerint - a törvény eltérő rendelkezésének hiányában - az MNV Zrt. útján látja el.

A törvénymódosítás rögzíti a miniszter egyértelmű és érdemi döntési és felügyeleti jogkörét az állami tulajdonra vonatkozó döntéshozatali eljárási rendben. A miniszter ágazatirányítóként és az MNV Zrt. feletti tulajdonosi jogok gyakorlójaként egyaránt képes a kellő ellenőrzésre az állami vagyongazdálkodás tekintetében. Ebben a rendszerben a felelősségi viszonyok egyértelműek és átláthatóak, melyek kellő garanciát jelentenek a folyamatos ellenőrzés megvalósulásához fűződő társadalmi érdekek érvényesítéséhez.

A törvénymódosítás megszünteti azon elemek többségét, amelyek az MNV Zrt. mint a magyar államot megillető tulajdonosi joggyakorlás központi szereplője tekintetében a gazdasági társaságokra vonatkozó általános szabályoktól eltérő rendelkezéseket tartalmaztak, és olyan szabályozási elemeket épít be a törvénybe, amelyek az MNV Zrt. jövőbeni működését képviseleti, munkahatékonysági és felelősségi szempontból is egyértelművé és a vagyongazdálkodási célok megvalósítására alkalmasabbá teszik.

A törvénymódosítás megteremti a Vtv. egyes rendelkezéseinek egyértelmű jogi megfogalmazását, s ezáltal lehetőséget biztosít az egységes jogalkalmazásra, megnyitja a lehetőséget, hogy a tervezett átfogó törvénymódosításig is az új típusú vagyongazdálkodás elveit figyelembe véve történjen a tulajdonosi joggyakorlás az állami tulajdonban álló vagyontárgyak felett.

Tisztelt Ház! A Magyar Fejlesztési Bank Részvénytársaság 1996 óta működik. Jogállásáról a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény XXXI. fejezete rendelkezett. Az Országgyűlés a 2001. évi XX. törvény megalkotásával kiteljesítette a szakosított hitelintézetekre vonatkozó szabályozás rendszerét, a Magyar Fejlesztési Bankról szóló törvény elfogadásával ugyanis valamennyi szakosított hitelintézet a rá vonatkozó külön törvény előírása szerint működhet. Az önálló törvényi szabályozás gyakorlati indoka az volt, hogy az önálló, korábbinál részletesebb szabályok meghatározása által az MFB Zrt. a nemzetközi pénzpiacokon kellő súllyal, világos és könnyen áttekinthető státusszal jelenhetett meg.

Az MFB mindenkori feladata a kormány gazdaságpolitikájának támogatása banki eszközökkel, vagyis fejlesztésihitel- és tőkefinanszírozással elősegíteni a gazdasági növekedést, a versenyképesség javítását, a munkahelyteremtést, a foglalkoztatás megerősítését, a regionális különbségek mérséklését.

Az MFB akkor képes a megváltozott gazdasági környezetben, az elhúzódó pénzügyi-gazdasági válságban a beszűkülő pénzpiacokon forrásokat gyűjteni, eszközöket közvetlenül vagy refinanszírozással a fejleszteni, beruházni kívánó hazai vállalkozók rendelkezésére bocsátani, ha a törvénymódosítás ezen új kihívások kezelésére alkalmassá teszi a bankot. Az MFB-törvény korábban hatályos rendelkezéseire alapozva azonban ismételten meg kell erősíteni, hogy jóllehet, az MFB mint állami fejlesztési bank nem profitorientált, és nem versenyez a kereskedelmi bankokkal, ugyanakkor mint a pénz- és tőkepiacról forrásokat felvevő és azokat kihelyező szakosított hitelintézet nem tekinthet el a szokásos banki megtérülési követelményektől.

Ehhez kapcsolódóan ugyancsak ismételt megerősítést igényel, hogy éppen az MFB által bevont, éven túli lejáratú forrásokon fennálló állami, törvényi kezességre tekintettel a hitelintézet - nagyon korlátozott körre kiterjedő kivételekkel - alapvetően a szokásos banki prudenciális szabályokat kell hogy alkalmazza.

Az MFB pénzügyi intézményrendszerben betöltött szerepe, a pénz- és tőkepiac területén elfoglalt pozíciója, tevékenységének jellege miatt a kereskedelmi bankok piacán nem jelentkezik versenytársként. A módosítások - figyelembe véve a szabályozásból származó előnyök és hátrányok mérlegét, s ezek egymásra gyakorolt hatását is - az állam piaci részvételével nem eredményeznek piactorzító befolyást. A törvénymódosítás nem érinti azt a feladatkört sem, hogy az MFB-nek az általa bel- és külföldről gyűjtött, éven túli forrásokból alapvetően közép- és hosszú lejáratú, fejlesztési célú hiteleket kell nyújtania döntően kis- és középvállalkozások részére, emellett továbbra is szükséges, hogy a banknak - a saját tőkéjét meg nem haladó összegben - lehetősége nyíljon a fejlesztések megvalósítását közvetlen vagy közvetett tőkejuttatással is elősegíteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az elhúzódó gazdasági válság kedvezőtlen hatásainak kiküszöbölése, a hazai gazdaság különböző területén felmerülő állami részvételt is szükségessé tevő fejlesztési feladatok finanszírozási igénye indokolja, hogy a törvénymódosítás szűk körben kiegészíti a fejlesztésihitel- és tőkefinanszírozással érintett területeket, elsősorban a turisztika, az agrárium és a vidékfejlesztés területén.

(16.20)

Az MFB feladatai között hangsúlyosabban megjelenik, hogy a bank a magyar állam nevében tulajdonosi jogokat gyakorol törvényben meghatározott állami tulajdonú gazdálkodó szervezetek esetében nemzetgazdasági szempontból jelentős fejlesztések, beruházások megvalósítása, bővítése, hatékonyságának növelése, valamint a versenyképessége javítása érdekében. A törvénymódosítás azonban garanciális okokból meghatározza a tulajdonosi joggyakorlás tartalmát, és egyértelművé teszi, hogy a bank állami tulajdonú társasági részesedést nem privatizálhat.

A törvénymódosítás következtében ugyanakkor nem változik az a szabályozás, amely szerint a bank kizárólag az MFB-törvényben felsorolt feladataihoz közvetlenül kapcsolódó üzletszerű tevékenységet végezhet. A módosítást követően is érvényesül, hogy az MFB Zrt. a pénz- és tőkepiacról felvett, visszafizetendő forrásokból a központi, az állami költségvetés helyett nem finanszírozhat olyan, részben vagy egészben meg nem térülő infrastrukturális vagy egyéb beruházásokat, amelyeknek megvalósítása költségvetési feladat.

Az MFB működésével kapcsolatban problémát jelent a hatályos szabályozás, amely lehetővé teszi több vezérigazgató alkalmazását. A bank vezetésének vezérigazgatói szinten történő megosztása következtében a működés, a szervezet nem átlátható, a felelősségi viszonyok tisztázatlanok. A törvénymódosítás szerint a vezető állású személyek, ügyvezetők megválasztásához, kinevezéséhez nem kell a felügyelet engedélye, de a felügyelet a megválasztást, kinevezést követően jogosult annak az érintett személynek a felmentését kezdeményezni, aki a törvényi előírásoknak nem felel meg. A felügyelet előzetes kontrollját tehát utólagos felügyeleti kontroll váltja fel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai uniós csatlakozási tárgyalások során a szolgáltatások szabad áramlása című tárgyalási fejezetben a pénzügyi szolgáltatások vonatkozásában a kormány az Eximbank Zrt. mellett kérte az MFB mint szakosított hitelintézet úgynevezett kivételi listára helyezését az Európai Unió banki irányelve hatálya alól. Az EU az MFB kivételi listára helyezését, gyakorlatilag a közösségi prudenciális előírások alóli felmentését annak idején megadta.

A törvénymódosítás az MFB Rt. kivételi listára helyezésének megalapozottságát nem érinti. A szabályozás a többi vonatkozó európai uniós előírást nem sérti, tehát javaslatunk EU-konformnak tekinthető. A törvénymódosítás az elhúzódó gazdasági válság által generált új kihívásokra adott válaszok mellett az MFB-törvény rendelkezéseinek koherenciáját, az egyes törvényszakaszok más jogszabályokkal való összhangját és a következetes jogértelmezés biztosítását szolgálja.

Tisztelt Ház! A tervezet a felsoroltak mellett tartalmazza az APEH és a VPOP összevonásának előkészítésére vonatkozó rendelkezéseket. A nemzeti bevételek egy szervezetben történő kezelése elősegíti az állami bevételi célok hatékonyabb teljesülését, egyben lehetővé teszi az adórendszer hatékonyságának növelését, az ezzel kapcsolatos eljárások egyszerűsítését, gyorsítását és átláthatóságát.

Tisztelt Ház! Mindezek alapján tisztelettel kérem, hogy a javaslatot megtárgyalni és elfogadását szavazataikkal támogatni szíveskedjenek.

Elnök Úr! Köszönöm a türelmét, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr előterjesztői expozéját.

Tisztelt Országgyűlés! Most a számvevőszéki és költségvetési bizottság álláspontja és a megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, öt-öt perces időkeretben. Megadom a szót Arnóth Sándornak, a bizottság előadójának.

ARNÓTH SÁNDOR, a számvevőszéki és költségvetési bizottság előadója: Mélyen tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma délutáni ülésünkön valóban megtárgyaltuk az előterjesztést, és élénk vita alakult ki. Tulajdonképpen a vita már az első pillanatoktól kezdve elszakadt a törvény konkrét szövegétől, és egészen más dolgokról szólt, mint ami egyébként sokszor megtörténik ebben a Házban. (Derültség a Fidesz soraiban.)

A vita ott vált markánsan két irányba, hogy vajon ez a törvény újabb privatizációt jelent-e, avagy az állami vagyonnal való gondoskodás és gondolkodás egy újabb szegmensét villantja-e föl. Természetesen, akik nem olvasták a törvény szövegét, illetve nem gondolkodtak a fölkészülés kötelezettségével, azok azonnal abba az irányba vitték el a szövegét a vitának és ennek az eszmecserének, hogy vajon ez miféle új privatizációs technikákat fog jelenteni.

Nos hát, többen és többféleképpen próbáltuk visszavezetni a vitát a normális medrébe, és jeleztük azt, hogy ez nem újfajta privatizációs technikákat jelent, nem újfajta "vigyük haza és osszuk el" című dolgokat, mint amiket az eddigi években számtalan alkalommal is láthattunk és tapasztalhattunk, hanem éppen ellenkezőleg, az állami vagyonnal való felelős gazdálkodás jogszabályi környezetét próbálja ez megteremteni. Ott is gond volt és véleménykülönbség volt, hogy vajon ez az állami gondoskodás vajon meddig érhet el, és vajon lehetséges-e az állami vagyonról való gondoskodásnak egy olyan szintjét kialakítani, ami ellenőrizhető és átlátható.

Tulajdonképpen itt kétfajta szemlélet csapott össze: az egyiket nyilván Veres képviselő úr képviselte, aki a szocialisták gyakorlatát mutatta be, és próbálta egyfajta követendő magatartásmintává formálni. (Derültség a Fidesz soraiban.) Ez véleményem szerint kevésbé sikerült, hiszen mindenki jól emlékezett, és mondták is képviselőtársaim azokat a gyakorlatokat, azokat a példákat, amelyeket az elmúlt években a sajtóból mindenki megismerhetett. Volt itt hivatkozás a kaszinóvárosra, volt hivatkozás a Malévre, és még sorolhatnám azokat az eseményeket és azokat a sajtóhíreket, amelyek joggal kavarták föl a közvéleményt.

Nos hát, szocialista képviselőtársaink kisebbségben maradtak ezzel a véleményükkel, mert ezt a gyakorlatot tulajdonképpen senki nem kívánta sem magatartásformaként, sem gyakorlatként követni. Mindenki úgy gondolta, hogy ez az, amit talán el kell hagyni, hiszen ezek azok a privatizációs ügyletek, amiknek soha nem voltak felelősei. Ha csak egyet, a Malév ügyét említjük, akkor is láthatjuk, hogy heves szorgalommal tologatják azt a bizonyos döglött lovat egymás kapujába mindazok a minisztériumok és tárcák, illetve azok a miniszteriális személyek, akik valamilyen úton-módon ehhez a hozzájárulásukat adták.

Nos, mi emlékeztettünk erre és arra, hogy az ilyen és ehhez hasonló problémák miatt Oszkó úr hanyag kezelés bűntette miatt, az állami vagyon hanyag kezelése miatt följelentést tett ismeretlen személyek ellen. Nos, ebben a légkörben nyilvánvalóan sok mindenről szó eshetett, magát a törvényszöveget kivéve.

A vitát tulajdonképpen ott tudnám megfogalmazni egészen pregnánsan, hogy míg egyik oldalon azt említették, hogy a versenyhelyzet hiányát okozhatja ez, megakadályozza az átláthatóságot és a nyomonkövethetőséget, mondta ezt szocialista vitapartnerünk, a másik oldalon viszont jött az, amit az előbb elmondtunk, hogy ez mind hiányzik ebből a gyakorlatból, hiszen az előbb említett példák mind azt támasztották alá, hogy na, ezek aztán végképp nem találhatók meg abban a gyakorlatban és abban az elméletben sem, ami eddig érvényesült itt a Parlament falai között.

Nos hát, a sommázata végül is az volt, hogy egy elhúzódó vita után ügyrendi kérdéssel zártuk le azt a kérdést, és abban a többség úgy döntött, hogy az előttünk lévő anyag az általános és a részletes vitára egyaránt alkalmas, és kéri a tisztelt Házat, hogy támogató szavazatával, ahogy a leendő államtitkár úr jelezte, támogassa az ügyet, és ezzel próbáljunk egy olyan viszonyrendszert kialakítani, ami valóban egy modern, XXI. századi Magyarország vagyongazdálkodását és egyéb törekvéseit is kifejezi.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Megadom a szót Veres Jánosnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

(16.30)

DR. VERES JÁNOS, a számvevőszéki és költségvetési bizottság kisebbségi véleményének előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A mai bizottsági ülésen a benyújtott törvényjavaslat konkrét szakaszaihoz, konkrét megfogalmazásaihoz kötődő ellenzéki felvetések hangzottak el, és mint a kisebbségi vélemény tolmácsolója, ezek közül szeretnék néhányat itt most megemlíteni.

Szemben az előterjesztő itt is elmondott szavaival és ott is szóban elmondott szavaival, az eddig egységes vagyongazdálkodással szemben ezt követően egy szétszórt, széttagolt vagyongazdálkodás valósulhat meg, hogyha a törvény a benyújtott változatban kerül elfogadásra.

Aggályunkat fejeztük ki azzal kapcsolatban, hogy a Magyar Fejlesztési Bankhoz kíván telepíteni a törvény számos gazdasági társaságot a törvény 1. számú melléklete szerint. Miután 1998 és 2002 között volt módunkban megtapasztalni azt, hogy a Fejlesztési Bankhoz telepített gazdasági társaságok esetében a banktitokra való hivatkozással nem volt a parlamenti képviselőknek betekintési lehetősége ezen társaságok tevékenységével kapcsolatban, ezért szerettük volna elérni és szeretnénk elérni azt, hogy az ismét ne fordulhasson elő, azaz legyen lehetősége az állami vagyon valamennyi elemére történő rátekintésre az ellenzéknek, akkor is, hogyha az az MFB-hez, akkor is, hogyha az az MNV-hez van sorolva a törvény melléklete alapján.

Szintén aggályosnak tekintettük azt, hogy a felügyelőbizottsági elnökök kinevezésének azt a gyakorlatát, miszerint az Állami Számvevőszék elnöke jelöl szakmai kritériumok alapján felügyelőbizottsági elnököket, a törvényjavaslat, amelyet tárgyaltunk, megszünteti. Ilyen értelemben ezt a garanciát kiveszi a társadalmi ellenőrzés keretei közül.

Ugyancsak kivesz egy másik garanciát a benyújtott javaslat, hiszen megszünteti a Nemzeti Vagyonkezelő ellenőrző bizottságába történő ellenzéki delegálási lehetőséget. Mindeddig, az elmúlt húsz évben a parlament ellenzéke által javasolt személyek is működtek, dolgoztak az adott vagyonkezelő szervezet ellenőrző bizottságában vagy felügyelőbizottságában. A jövőben erre nem kerül sor, és ahogyan kormánypárti képviselők megfogalmazták a bizottsági ülésen, szerintük az a helyes, hogy ha a miniszter kinevezi az irányító testületet meg egyben kinevezi az azt ellenőrzőket is, azaz ő gyakorol mindenki fölött döntési jogkört, és a benyújtott javaslat szerint indokolás nélkül bárki vissza is hívható, ha netalántán úgy ellenőrizne, ahogy az nem tetszik a miniszternek.

A versenyeztetés elhagyására vonatkozó bekezdés okozott még igen nagy vitát a bizottsági ülésen, hiszen ugyancsak az elmúlt időszakban nem volt arra példa bármelyik kormány esetén sem, hogy a versenyeztetés elhagyására vonatkozó szabály került volna be a vagyonnal foglalkozó törvénybe. Itt most az úgynevezett egyéb indokból történő versenyeztetés elmaradása lehetőségének a megnyitása okozott aggályt és okozott problémát, hiszen nincs pontosan körülhatárolva a benyújtott javaslatban ez a bizonyos kategória, hogy mire hivatkozva lehet verseny nélkül állami vagyont értékesíteni. Ez semmiképpen nem okozott megnyugvást senkiben sem a bizottsági ülésen, legalábbis ellenzéki oldalon.

Ellenzéki oldalon komoly kritika tárgya volt a jelenlegi, nem állami tulajdonban lévő bankrendszernek a monopóliuma is, továbbá, hogy ezt a rendszert a kormány hathatós közreműködésével célszerű lenne átalakítani, már csak a pénzkibocsátás ellenőrzése okán is.

Aggályt vetett föl a benyújtott javaslat 11. §-ában szereplő megfogalmazás, amely szemben az előterjesztő által elmondott szóbeli kiegészítéssel, de mégiscsak lehetővé teszi egy bekezdés révén a Magyar Fejlesztési Bankhoz rendelt társaságok értékesítését, a társaságok üzletrészeinek a privatizációját. Ezt aggályosnak tekintettük valamennyien, hiszen emlékszünk sokan még arra az időszakra, amikor a Magyar Fejlesztési Bankhoz rendelt agrártársaságok közül az úgynevezett piszkos tizenkettő értékesítésére sor került, és mind a mai napig nem sikerült az akkori folyamatokat pontosan föltárnia az Országgyűlésnek sem.

Nagyon sajnálatos volt a vitának a zárása a bizottsági ülésen. A költségvetési bizottság több mint egy évtizedes gyakorlatában nem volt példa arra, hogy a vitát ügyrendi javaslattal úgymond berekesztik, és nem hajlandók a kormányzó többség képviselői a vitát továbbfolytatni, azaz úgy voltak vele, hogy nekik megvan hozzá a kétharmaduk, és a többség eldöntötte egy ügyrendi javaslat megszavazásával, hogy a vita ne folytatódjon tovább, majd ezt követően szavazott a bizottság a javaslat általános vitára való alkalmasságáról, és szemben azzal, ahogy Arnóth képviselő úr mondta, nem a részletes vitára bocsátást, de a javaslat általános vitára való alkalmasságát a kormánypárti többség és az ellenzék szavazataival is sikerült megszavaznia a bizottságnak, így kerül most ide.

Azt gondolom, rendkívül fontos, hogy ezek az aggályok, amelyek a bizottság vitájában fölmerültek, a vita során itt a parlamentben eloszlatásra kerülhessenek, azaz találjon olyan megoldást a parlament, hogy ezekkel kapcsolatban módosító indítványok elfogadásával egy valóban koherens és valóban jó vagyontörvény kerüljön elfogadásra, nem pedig a most benyújtott.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr felszólalását.

Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 20-20 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.

Megadom a szót Papcsák Ferenc képviselő úrnak, a Fidesz vezérszónokának.

DR. PAPCSÁK FERENC, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy személyes megnyilatkozást engedjenek meg nekem. Engedjék meg, hogy a zuglói polgároknak megköszönjem azt a lehetőséget, hogy négy év után újra ebben a patkóban szólhatok önökhöz, és ilyen fontos ügyekben, mint az állami vagyon és az állami vagyonnal való gazdálkodás kérdése foglalkozhatunk és foglalkozhatom.

Talán az országnak, hazánknak ez egy nagyon-nagyon fontos pillanata, mert valóban itt volt már az idő és megérett már az idő a változásra, hogy megállítsuk azt a hatalmi nyomulást, amellyel lényegében ezt az országot szinte - mondhatom azt - padlóra küldték, az állami vagyont kiárusították, az ország polgárait pedig meglopták. Itt vannak azok a személyek egyébként, akik ezt tették, hála istennek, már csak hárman. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik padsoraiból.) Most már csak ketten...

A törvénytervezet álláspontom szerint az egyik legfontosabb területet, az állami vagyonkezelésnek, az állami vagyonnal való gazdálkodásnak a jogszabályi változásait tartalmazza, tehát mielőtt azonban a konkrét jogszabályi rendelkezések értelmezésébe, illetőleg értékelésébe kezdenék, nagyon fontos, hogy nézzük meg, milyen helyzetbe is taszították Magyarországot, az államunkat, a közös entitásunkat a korábbi évek kormányai. (Dr. Józsa István közbeszól.)

Az állam egyik legfontosabb szerepe álláspontom szerint a szabályozó, az igazgatási és az elosztó funkcióján túl a vállalkozói, a gazdaságfejlesztési és az úgynevezett megrendelői szerepe. Hála istennek, ma már tényleg nincsenek a parlamenti patkóban azok a személyek - így a Szabad Demokraták Szövetsége -, akik az elmúlt években hazánkat, nem tudni, milyen okból, de gyengének szerették volna látni, és az a helyzet, hogy le is gyengítették.

Képviselőtársaimmal, akik akkor, illetőleg az 1990-es évek után itt voltak, nagyon sokat küzdöttünk azért, hogy egy erős állam legyen egy erős gazdasággal, és az az ország, amelynek erős az állama, annak a polgárai is nagy valószínűséggel erősek lesznek.

A terület, amelyet vizsgálunk, nagyon fontos, és szükséges visszamenni 1990-be, illetőleg '95-be, mert hiszen azóta lényegében egy változatlanul fennálló struktúra, egy változatlanul fennálló gazdálkodási forma figyelhető meg ezen a területen. Ezért is üdvözlendő ez a jogszabály, mert hiszen egy önálló miniszteriális ágazattá, egy államtitkársággá szerveződik a korábbi évekkel ellentétben, ahol lényegében egy hátsó udvarban, mondhatom úgy, egy mutyi világot építettek ki, ahol a politikustársakat fizették ki a szocialista-szabad demokrata képviselők, illetőleg az őket szolgáló kormányok.

1989-ben még 1830 állami vállalattal rendelkezett ez az ország. Azt mondhatjuk, hogy a volt szocialista országok közül ez volt a legerősebb olyan állam, amely ugyan állami vállalati és monolit struktúrával bírt, köszönhetően ugyan a szocialista rendszernek, amit természetesen mindannyian elítélünk, de amikor a rendszerváltozás elérte ezt az országot, egy nagyon-nagyon erős állami vállalati struktúra volt megfigyelhető. A mai napra ez az 1830 vállalat már csak 100-150 cégből áll, azaz ez alatt a húsz év alatt eltűnt lényegében az állami vagyon. Kiprivatizálták a gázszolgáltató vállalkozásokat, értékesítették a banki szektort, az áramszolgáltatókat és a mezőgazdasági cégek jelentős részét, tönkrement a növényolajipar, nincs már Magyarországon könnyűipar.

Azt gondolom, hogy egy speciális privatizációval állunk szemben, mert hiszen szokták mondani, hogy a magánosítás a magánszektorba irányul, de a magyarországi privatizációnak sajátos gondolata az, hogy a magyar állami vállalatot külföldi államok, illetőleg külföldi államok által tulajdonolt vállalkozások vásárolták meg.

(16.40)

Tehát az a szomorú hír, hogy ha egy áramszolgáltatónak havi díjat fizetünk, akkor egy külföldi államot vagy azoknak a polgárait fogjuk azzal az összeggel gazdagítani.

De nem mehetünk el az elmúlt nyolc év és az elmúlt nyolc év botrányai mellett sem. Például Veres képviselőtársam említette azokat a pártdelegáltakat, akik az elmúlt években ott voltak a felügyelőbizottságban az ÁPV Rt.-nél, majd amikor önök hatalomra kerültek 2002-ben, megkapták Bábolnát ajándékként, és tönkretették Bábolnát, a földjét - mondhatom - elprivatizálták, és magát a nemzetközi hírű vállalkozást leültették. De említhetném a Budapest Airport értékesítését is. Ebben a Házban ön azóta is válasszal adós az ország közvéleményének, mert hiszen nem mondta meg, hogy az a 450 milliárd, amit akkor kaptak, mire fordítódott, és mire költötték el.

Sukoró kérdése is idetartozhat, de a Malév privatizációját is említhetném, amikor példátlan eset volt, itt, ebben a Házban kérdeztem meg öntől, hogy ön honnan vette a bátorságot pénzügyminiszterként, hogy az ÁPV Rt. igazgatóságának ülésére elmenjen, és lényegében politikai nyomás alá helyezze az igazgatóságot, hogy egy egyébként a saját hazájában is kétes hírű testvérpárnak értékesítse Magyarország nemzeti légitársaságát. Szomorú ez a helyzet, azt gondolom, és innen kell felállnunk. De említhetném a főváros, mondhatom, köztulajdonban lévő vállalkozásainak a helyzetét is. Lényegében már nincs olyan vezető, aki ne ülne börtönben közülük - előzetesben, de ettől még ott vannak.

Fontosnak tartom tehát ebben a kérdésben, amennyiben az új kormány megkezdi a működését, az elszámoltatást. Az áttekintés egyik legfontosabb területe lesz ez. Azt gondolom, itt nagy hatékonysággal és körültekintéssel kell majd eljárnunk, természetesen a jogszabályok és a jogszerűség keretei között.

A jogszabályról: a vagyongazdálkodás, azt gondolom, valóban a legfontosabb. Szervezeti szempontból a szabályozás, amit ez a jogszabály érint, három területet ölel fel, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt., a Magyar Fejlesztési Bank és a vám- és pénzügyőrség kormánybiztosának a kérdését. Fontos még egyszer megemlíteni, hogy a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumban egy önálló ágazattá válik, amelynek két szervezeti pillérét fogjuk tudni elkülöníteni, az egyik a Fejlesztési Bank, a másik pedig a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő.

Ha a módosításokat nézzük, akkor a személyi változások kívánkoznak legelőre, kevesebb igazgatósági taggal és kevesebb felügyelőbizottsági taggal fognak működni ezek a szervezetek. Öt évre fogják őket kinevezni, és csak és kizárólag szakemberekből fog állni ez a testület, azaz pártdelegáltak nem fognak részt venni ebben a munkában, a pártdelegálti státus megszűnik, és ahogy az előterjesztő már mondta, a Vagyongazdálkodási Tanács is mint szervezeti forma, amely polgári jogi értelemben egy értelmezhetetlen jogi alanyisággal nem rendelkező testület volt, megszűnik, és csak és kizárólag a felelősség és a tapasztalat fog számítani. A miniszter fogja őket kinevezni, és majd a miniszter hívhatja őket vissza, és egyetemlegesen felelnek, a polgári törvénykönyv adta szabályok szerint szigorú felelősséggel fognak tartozni az általuk megkötött ügyletekért, illetőleg az általuk végzett tevékenységért.

A Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz kétféle vagyoni kör tartozik, a kincstári vagyon, amely forgalomképtelen, illetőleg a korlátozottan forgalomképes vagyoni kör. Szintén csak ez maradt meg az országunknak. Itt említhetném a víz, a termálvíz és a föld problémáját. Meg kell őriznünk, illetőleg gondosan kell hogy gazdálkodjunk ezzel. Sőt, arra biztatom majd a következő kormányt, illetőleg a szervezetet, a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőt, hogy vásároljanak, legyenek bátrak, és vásároljanak a földből, illetőleg gondoskodjanak arról, hogy a jövő generációja mind gazdagabb legyen ebben az országban. Ez egyébként a jogszabályi változásból is tükröződik, hogy egy aktívabb szerepet kíván majd betölteni a társadalom és a gazdaság életében a Nemzeti Vagyonkezelő.

A másik vagyoni kör természetesen az üzleti vagyoni kör. Itt társaságokról beszélhetünk, amelyeknél a cél a hatékony és az eredményes működés, működtetés. Nem értek egyet a képviselőtársammal, Veres képviselő úrral, hogy az állami szektor nem fogja tudni ellenőrizni ezeket a társaságokat. Egyrészt az Állami Számvevőszék minden évben ellenőrzi a tevékenységét, a felügyelőbizottságnak és a felügyelőbizottsági tagoknak nagyon súlyos felelőssége mutatkozik majd meg, és a tulajdonosi kontroll is nagyon fontos.

A tevékenységét tehát tisztán és világosan fogja tudni végezni, a hatáskörök pedig elválnak majd és áttekinthetők lesznek, a munkáját a nemzeti vagyongazdálkodási irányelvek alapján, amivel majd itt, a Parlament falai között is meg fogunk tudni majd ismerkedni, illetőleg az éves nemzeti vagyongazdálkodási programmal fogja végezni, és természetesen az üzleti tervek is ismertté válhatnak a képviselők számára, hiszen a bizottságok bármikor meghallgathatják egyébként az érintett személyeket.

A másik változást érintő terület a Magyar Fejlesztési Bank, amit itt említettünk, közvetlenül a miniszter fogja felügyelni ezt a területet. A változtatás az állam gazdasági szerepének, jelentős pillérének fogja tekinteni ezt a szervezetet. Személyileg az igazgatóság száma itt is csökken, illetőleg a felügyelőbizottsági tagok száma itt is csökken. Szigorú összeférhetetlenségi szabályok mutatkoznak meg mind a két szervezet esetében, hasonlóan a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőhöz. Itt a vagyoni kör, illetőleg a szerepek szépen, áttekinthetően elválnak egymástól, hiszen a vállalkozói vagyoni körben a Fejlesztési Bank pénz- és tőkepiaci szerepe áttekinthető. Meg kell említeni, hogy nem piaci versenytársa a bankoknak, hiszen nem is lehet az a szervezeti státusából eredően.

Nagyon fontos jövőbeli szerepe lesz egyébként a Fejlesztési Banknak az önkormányzati és a vállalkozói szektor szempontjából. Ezt egyébként a jogszabály 10. §-a szépen megfogalmazza, amikor azt írja, hogy a piaci elégtelenségek mérséklése érdekében az önkormányzatok részére éven túli forgóeszközhitelekkel és különböző finanszírozási módokkal lehetőséget fog tudni adni arra, hogy likvidebbek legyenek ezek a szervezetek.

Összefoglalóan megállapítható, hogy a változás és a változtatás, annak gyorsasága rendkívül fontos, ne történhessen meg például semmilyen visszafordíthatatlan lépés, amit egyébként ebben az átmeneti egy-két hétben még a jelenlegi menedzsment elkövethet, tehát akár szerződéseket köthetnek, akár bármit. Éppen ezért szükségesnek tartom, hogy a parlament a lehető leggyorsabban, a legsürgősebben tárgyalja ezt a kérdést. Szükséges és fontos, hogy önálló ágazati szintre emelkedjen az állami vagyonnal való gazdálkodás. Ez egyébként ennek a területnek rangot is ad majd, és az új típusú vagyongazdálkodás jogszabályok általi, előterjesztők szerinti módosításával válhat, válik hatékonnyá, költségtakarékossá, értékmegőrzővé és értéknövelővé ez a terület.

Kérem a tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák szavazatukkal ezt az előterjesztést. Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm a képviselő úr felszólalását. Megadom a szót Józsa Istvánnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. JÓZSA ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelettel köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon remélem, hogy nem ez a hangnem fog uralkodni itt a teremben, mert amikor Papcsák Feri ezeréves barátom letolvajoz a patkó másik oldalán, ez nekem őszintén rosszul esik, és nagyon igaztalannak tartom. Feri, egy szakmai előterjesztést nem szabad így kommentálni. Látom, utána elolvastad az anyagot - mindenkinek ajánlom tisztelettel, mert nagyon komoly, összetett. Ezzel együtt ezek a politikai lózungok, szólamok a szakmaiságot nem pótolják - ahogy ez a törvénytervezet a Ház elé bejött, hogy a házelnök nem jelölte ki első helyen a bizottságot.

(16.50)

Tegnap a gazdasági bizottság ezt úgy tárgyalta, hogy a bizottsági elnök - természetesen a tiltakozásunk ellenére - azt mondta, hogy mi vagyunk az első helyen kijelölt bizottság. Ilyet csak a házelnök mondhat, csak ő adhat ki a házbizottság jóváhagyásával. Ez nem volt érdekes.

Ezek után bejön egy ilyen előterjesztés, ami teljesen természetes, hogy amikor kialakul egy kormányzati struktúra, amiről ki fog derülni, hogy eredményes vagy nem eredményes - szívem szerint azt kívánom az ország érdekében, hogy ez eredményes struktúra legyen, mert minden magyar embernek az lenne a jó, ha a kormányzat jól tudna működni -, de ehhez hozzá kell igazítani egy vagyongazdálkodási törvényt. De biztos, hogy így? Ilyen kapkodva? Gyakorlatilag a kormányzati működés feltételei közé ágyazva bizonyos alapelveknek, a transzparenciának a csorbítását? (Dr. Papcsák Ferenc Lasztovicza Jenővel beszélget.) Feri, ne beszélgess mással, mert neked beszélek! (Derültség, dr. Papcsák Ferenc közbeszól.)

Tehát mondtad, hogy a versenyeztetés mellőzése, meg szépen le van írva, hogy a kormány gazdaságpolitikájának a képviselete a Magyar Fejlesztési Bank részéről, ezek nagyon derék, jó célkitűzések. Tényleg, ilyen szépet kihagyni is kár lenne! De hogy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelőt a miniszter így közvetlenül utasíthatja, és az általam végtelenül tisztelt Fónagy János azt mondja a bevezetőjében, hogy egy folyamatba épített ellenőrzés van az egyik oldalon, öt perccel később meg utóellenőrzésről beszél, kérem, ez két komplementer halmaz. Vagy az egyik, a folyamatba épített ellenőrzés, ami jó - ezért tudnak az újságcikkekről meg másról, amit voltak szívesek felemlegetni teljesen joggal, hogy ha valaki hibázott, azt felelősségre kell vonni -, és egész más az utólagos ellenőrzés. Itt van valahogy megint a dolognak a szakmaisága, hogy hogyan történne ez.

Másrészt azt a Vagyontanácsot lehúzni, ami igazából egy olyan tényleges ellenőrző testület volt, amelynek tagjait a köztársasági elnök nevezte ki, az Országgyűlés közvetlen kontrollt gyakorolhatott a tevékenysége fölött, azt egy kicsit vezérelvűen, célirányosan, lehet, hogy nagyon hatékonyan úgy elvetni, hogy nem tesz mellé olyan pontokat, ahol a transzparencia, az ellenőrzés, mondjuk, az Országgyűlés számára, akár az ellenzéki képviselők számára nem biztosított... Én meg foglak téged kérdezni ezután is, biztos vagyok benne, hogy el is mondod, hogy mi az igazság, de ez nem egy parlamentáris forma. Itt úgy kellene törvényi garanciákat adni a működésre, ami például abban nyilvánult meg, hogy az Állami Számvevőszék jelölhette a felügyelőbizottság elnökét. Tehát ilyen korrekciókat nagyon szeretnék, ha még belekerülne a nagy kapkodás mellett is.

Aztán van ez a másik dolog, hogy a Fejlesztési Bankhoz van delegálva a tulajdonosi jogok gyakorlása. Ajánlom mindenkinek, hogy figyeljen egy picit, mert - ez 32 vállalat - felolvasom, hogy kik kerülnek ki a tényleges ellenőrizhetőség köréből a banktitok hatásköre alá. Mondjuk, az, hogy a Magyar Export-Import Bank, a Magyar Exporthitel Biztosító Zrt., a Garantiqa Hitelgarancia Zrt., a Diákhitel Központ Zrt., az Állami Autópálya Kezelő Zrt. - ez már érdekesebb. Nem lesz az Országgyűlésnek rálátása az Állami Autópálya Kezelő folyamataira, mert a Magyar Fejlesztési Bank működését a banktörvények szabályozzák, vonatkozik rájuk a banktitok. Ha akar, nyilatkozik valamiről, ha nem akar, nem.

Aztán folytatom: Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. Nagyon fontos a munkája, jó lenne, ha látnánk valami kontrollt róla. Magyar Közút Nonprofit Zrt., ők nonprofitak, elég, ha hatékonyan működnek. Kisvállalkozás-fejlesztő Pénzügyi Zrt., nagyon fontos, jó lenne, ha transzparens lenne a működése. Corvinus Támogatásközvetítő Zrt., Magyar Turizmus Zrt. Na, most jönnek a csiklandós dolgok, amiből már 12 elment a Fidesz-kormány utolsó hónapjában: Mezőhegyesi Állami Ménes Kft. - nem lett elprivatizálva, itt van benne; elvétettem a fölsorolást. Az Agrárgazdasági Vagyonkezelő Kft., a Nemzeti Lóverseny Kft. bekerül a bank alá, a Magyar Lóversenyfogadást Szervező Kft., a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok Kft., az ITD Hungary Zrt., Hungarofest Kft., Regionális Fejlesztési Holding Zrt. Na, most jönnek az erdők: Bakonyerdő Erdészeti és Faipari Zrt., DALERD Délalföldi Erdészeti Zrt., Északerdő Erdőgazdasági Zrt., Gemenci Erdő- és Vadgazdasági Zrt., Gyulaj Erdészeti és Vadászati Zrt., Ipoly Erdő Zrt. - csak hogy mindenki megtalálja a sajátját -, a Kisalföldi Erdőgazdasági Zrt., KEFAG Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt., Egererdő Erdészeti Zrt., Mecseki Erdészeti Zrt., NEFAG Nagykunsági Erdészeti és Faipari Zrt., Nyírerdő Nyírségi Erdészeti Zrt., Pilisi Parkerdő Zrt., SEFAG Erdészeti és Faipari Zrt. - ez a soproni -, Szombathelyi Erdészeti Zrt., TAEG Erdőgazdasági Zrt., VADEX Mezőföldi Erdő- és Vadgazdálkodási Zrt., Vértesi Erdészeti és Faipari Zrt., Zalaerdő Erdészeti Zrt., és csodák csodája, még ilyen cégek is bekerülnek az MFB tulajdonosi jogokat gyakorló hatásköre alá, mint a HM Budapesti Erdőgazdasági Zrt., a HM Kaszó Erdőgazdasági Zrt. és a HM VERGA Erdőgazdasági Zrt.

Ha valaki ennek a részleteit összerakja... - én nagyon remélem, hogy egy előremutató és a Fónagy képviselő úr által kifejtett, célirányos fejlesztést szolgáló tőkejuttatással és egyéb nemzeti haszonnal járó folyamatok kezdődnek, de hogy tényleg így legyen, ahhoz teremtsék meg, kérem, a törvényi garanciákat.

Még egy dologra szeretnék kitérni. Ez az APEH és a VPOP bevételi kormánybiztosság kérdése. Biztos, hogy az állami bevételek garanciáját növelni tudja egy integráció. Tehát maga a gondolat biztos, hogy arra érdemes, hogy kidolgozzák, szakmai tanulmányok készüljenek, és hatástanulmányok után eldöntésre kerüljön, hogy egy ilyen súlyos szervezeti lépést végrehajt a kormányzat, vagy pedig azt mondja, hogy több kárral jár, mint haszonnal.

Az utóbbi napok visszajelzései arra engednek következtetni, hogy lehet, hogy sok kárt fog okozni. Ezekben a meghatározó szervezetekben nagy bizonytalanság tapasztalható, hogy mi lesz a sorsuk, hogyan fognak működni, és ami még nagyobb baj, hogy nem látszik a folyamat, hova kívánnak eljutni. Ez a törvény kijelöl néhány vezércélkitűzést. Felhatalmazást ad gyakorlatilag mindenre, utána már nem sokat kell foglalkoznia az Országgyűlésnek ezekkel a kérdésekkel, és nem látszik a folyamat vége.

Az elején már utaltam a jogalkotási törvényre. Elvileg hatástanulmány nélkül törvényt ide behozni nem lenne szabad. Nem csak a gazdasági bizottsághoz kerülhetne úgy ez a törvény, hogy előtte a házelnök kijelöli, hatástanulmány nélkül a törvényeknek ezek a lényeges elemei nem nagyon kerülhetnének a Ház elé.

Ezt a szakmaiságot, ezt az elkötelezettséget szeretném kérni kormánypárti képviselőtársaimtól, és nem azokat a választási lózungokat! A választáson már túl vagyunk, a kormányoldalon annyian vannak, mi ennyien vagyunk. Azt kérem, hogy próbáljunk, próbáljanak érdemi, értelmes szakmai munkát végezni. Én nem gyanakvással kezelem a kormányzat célkitűzéseit, előterjesztéseit, a szakmai igényesség jegyében szóltam hozzá, és nagyon remélem, hogy mire elfogadjuk, sokkal jobb lesz, mint most.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását.

Tisztelt Országgyűlés! A tárgyszerűség érdekében szükségesnek tartok önökkel egy információt közölni: a kezemben lévő dokumentum tartalmazza, hogy a házelnök úr a szóban forgó törvényjavaslat tárgyalására első helyen a gazdasági és informatikai bizottságot kijelölte. (Dr. Józsa István: Mikor?) Képviselő úr, átadom önnek szívesen a dokumentumot a jegyző úron keresztül. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az LMP padsoraiban - Szilágyi Péter jegyző átad egy iratot dr. Józsa Istvánnak.)

(17.00)

Megadom a szót Bagdy Gábornak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

DR. BAGDY GÁBOR, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A KDNP frakciója a vezérszónoki hozzászólásokban sajátos, de mondhatni, hogy szerencsés helyzetben van, mert úgy alakul a Házszabály, hogy a vezérszónok után beszél a Fidesz vezérszónoka, utána az MSZP vezérszónoka, és utána jön a KDNP. Úgy tűnik, hogy mire idáig eljutunk, ez egy kedves, aranyos polémiává fajul, aminek nagyon sok szakmai pozitívuma és negatívuma is van.

Azt gondolom, abból kellene kiindulnunk, hogy megnézzük a tényeket, hol tart ma az ország. Ha visszagondolunk az elmúlt évekre, évtizedekre, különösen az elmúlt hónapokra, sajnos az ország közvéleménye az állami vagyonnal összefüggő különböző botrányoktól hangos. Ezek a botrányok az utóbbi hónapokban elsősorban az állami tulajdonú cégekkel való gazdálkodásról szóltak, de ha a múltban egy kicsit visszatekintünk, akkor, ahogy azt Papcsák úr is említette, ez szorosan összefügg a korábbi privatizáció következményeivel, a hírhedt menedzsmentdíjakkal, és a vegyes tulajdonba került cégek számos esetében találkozhatunk az eszközállomány lepusztulásával.

Azt gondolom, ha egyetértünk a helyzetleírásban, akkor valószínűleg valamit a jelenlegi helyzetben tenni kell. Kinek kell tenni? Értelemszerűen az új kormánynak. Az új kormány új struktúrát állít fel, új miniszteriális struktúrát, és értelemszerűen, szerintem helyes módon, a vagyongazdálkodásnak is új struktúráját, új szervezetét teremti meg. A célkitűzések - takarékosabb és hatékonyabb rendszer kialakítása, a vagyongazdálkodás önálló ágazati szakpolitika szintjére emelése -, gondolom, mindenki számára egyértelműek és támogathatóak.

Az, hogy a magyar Nemzeti Fejlesztési Minisztérium lesz a magyar állam vagyonával való gazdálkodás kizárólagos ágazati irányítója és felügyelője, és ennek egyszemélyi felelőse lesz, nevezetesen a miniszter, megítélésem szerint világos és átlátható viszonyokat teremt.

Kicsit szomorúan hallottam Józsa képviselőtársam ez irányú kritikai megjegyzéseit vagy kétkedéseit - természetesen bízom benne, hogy kétkedését a jó szándék vezette, ugyanakkor abban is bízom, hogy az idő majd megcáfolja kétkedéseit -, de ennek kapcsán mégiscsak meg kell említenem, hogy az eddigi rendszer kétségkívül nem volt ennyire átlátható. Talán ennek is volt az eredménye, hogy a gazdasági bizottság ülésén felmerült Oszkó Péter meghallgatása kapcsán, hogy se ő mint pénzügyminiszter, és állítólag az őt megelőző Veres János pénzügyminiszter, egyikőjük se tudott arról, hogy a Malév hatalmas összegű viszontgaranciát bocsátott ki. Azt gondolom, hogy pusztán az a tény, ha ilyen esetek a jövőben nem fordulhatnak elő, már megéri, hogy ezzel a törvényjavaslattal foglalkozzunk.

A törvény másik eleme és ága a Magyar Fejlesztési Bank. A Magyar Fejlesztési Bank feladata a gazdaságpolitika támogatása. Bevezetőmben még elmondhattam volna azt is, hogy a vagyongazdálkodás terén eddig a legnagyobb ellenállást nem csak a privatizáció, nem csak a megmaradt állami vagyonnal való gazdálkodás okozta, ugyanúgy ki kellene emelnünk azt is, hogy hiányos volt a magyar államnak az a szerepköre, ami a fejlesztések segítését, a magyar gazdaság fejlesztését segítette volna elő.

Ebben az új felállásban a Magyar Fejlesztési Bank ezeket a feladatokat sokkal hatékonyabban tudja megoldani. Az előterjesztés szándéka szerint banki eszközökkel, fejlesztésihitel-, tőkefinanszírozással is elősegítené a gazdasági növekedést, a kormány gazdaságpolitikájának támogatását, ugyanígy a versenyképesség javítását, a munkahelyteremtést, a foglalkoztatás megerősítését és a regionális különbségek mérséklését.

Bár az MFB Zrt. mint állami fejlesztési bank nem lesz profitorientált, és nem versenyez a kereskedelmi bankokkal, ugyanakkor a célok szerint a szokásos banki megtérülési követelményeket meg fogja tartani, emiatt az állami vagyonnal való gazdálkodás eme eleme is reményeink szerint érvényesülni fog. Fontos eleme a törvénymódosításnak, hogy a Magyar Fejlesztési Bank az állami tulajdonú társasági részesedéseket nem privatizálhatja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A törvénytervezet megteremt valamit: megteremti az állami vagyonnal való hatékony, felelős gazdálkodás feltételeit. Nagy hangsúlyt kap benne, hogy a vagyonnal való gazdálkodáson belül a vagyon gyarapítása, a vagyoni kör bővítése is kiemelt céllá vált. Természetesen a törvénytervezet csak a peremfeltételeket biztosíthatja eme célok eléréséhez, a célok megvalósítása még sok munkát igényel. Mindnyájan tudjuk, hogy a puding próbája az evés. Az eredményeket ma még nem láthatjuk, bízunk azonban abban, hogy az új struktúrával elért eredmények utólag is igazolni fogják a törvénytervezetet nem támogató képviselők szemében is a törvénytervezet helyességét és előremutatóságát.

Kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák a tervezetet. Köszönöm. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Megadom a szót Pősze Lajosnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.

PŐSZE LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ezer oka van annak, amiért fontos ma ezzel a törvénnyel foglalkozni. Elég, ha arra gondolunk, hogy az elmúlt húsz esztendő az állami vagyonkezelés botránysorozata volt. Minden évben volt legalább három-négy olyan cégbotrány, állami vagyonnal kapcsolatos pazarlás, amely országos botrány volt, amely sok tíz milliárdos kárt okozott az országnak. Voltak olyan cégek, amelyeknek az elmúlt húsz évben legalább öt tulajdonosa volt. Három-négy évente változott a tulajdonos, három-négy évente változott a menedzsment, a koncepció, természetesen a vagyon meg a tőke is, egész odáig, míg el nem tűnt az állami vagyon.

De van más oka is annak, hogy foglalkozzunk ezzel a témával, nevezetesen az, hogy a világgazdaságban és Magyarországon is különösen olyan folyamatok, olyan felismerések vannak minden pártban, amelyek azt diktálják, hogy ne csak eladjunk, hanem vegyünk is adott esetben. Gondoljunk csak arra, hogy majdnem minden párt programjában ott van, hogy a stratégiai állami vállalatokat, a volt állami vállalatokat valahogy próbáljuk meg visszaszerezni. Nem azt mondom, hogy vegyük vissza őket, mert annyi pénze soha nem lesz már Magyarországnak - a következő tíz évben legalábbis nem lesz -, de tudunk aranyrészvényeket szerezni; tudunk olyan részesedéseket szerezni, amellyel igenis stratégiai beleszólásunk lehet ezekbe a vállalatokba.

Tehát ilyen szempontból is fontos, hogy ez a törvénytervezet egyáltalán ide, a Ház elé kerül, de ebből a szempontból viszont éppenséggel a legnagyobb hibája ennek a törvénytervezetnek az, hogy pontosan ezzel a hangsúllyal egyáltalán nem foglalkozik. Önmagában csak annak a megemlítése, hogy igenis a gyarapodást is bele kell érteni a vagyongazdálkodásba, az kevés.

Tehát még egyszer szeretném hangsúlyozni, hogy a törvénytervezet időzítése - és majd erre még visszatérek, hogy az időzítésen pontosan azért mit értek -, de főleg a koncepciója, hogy egy kézbe kerüljön az állami vagyon, nem rossz. Ez nem egy rossz koncepció. Az elmúlt húsz év tapasztalata, az a kollektív bölcsesség, amely itt a Házban és az államigazgatásban is az állami vagyon kezelésével kapcsolatban összegyűlt, azt súgja nekünk, hogy ez nem rossz koncepció. De nemcsak koncentrálni kell, és nemcsak egy kézbe kell tenni az állami vagyont, hanem ellenőrizni is kell annak a felhasználását.

A másik probléma, túl azon, hogy a vagyongyarapítási hangsúly nincs kifejtve, pontosan ez, az ellenőrzés hiánya ebben a törvénytervezetben.

(17.10)

Kérem szépen, ha megnézzük a javasolt konstrukciót, akár a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. működését, akár az MFB működését, hogy ha tudniillik mind a két helyre az igazgatóság tagjait - vagy legyen szó a vezérigazgatóról -, a felügyelőbizottság tagjait, a könyvvizsgálót is, mindegyiket egy személyben a miniszter nevezi ki, akkor azt mondom, joga van hozzá, én nem vitatom, hogy ehhez nincs joga. De célszerű-e ez? Azért mégis az állami vagyon működtetéséről, ellenőrzéséről van szó! Nem férne be oda egy-két ellenzéki tag a felügyelőbizottságokba, akár a Magyar Fejlesztési Bankba, akár a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt.-be? Mindig is ez volt a probléma, kérem szépen: amikor még ott voltak az ellenzéki tagok, akkor is eltüntették az állami vagyont. Én nem mondom azt, hogy bárki is arra készül, hogy eltüntesse az állami vagyont, de ha semmilyen kontroll nincsen, kérem, akkor az elegendő-e, hogy évente egyszer majd a miniszter valahogy oly módon beszámol, hogy azt nem is lehet érteni? Nem is lehet a tényleges vagyonértéket nyomon követni a parlamentnek valamilyen átiratban a vagyon helyzetéről? Hiszen ez történik húsz év óta, és ezzel együtt tűnt el az állami vagyon, vagy legalábbis annak nagy része.

Tehát szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy miközben a törvény alapelképzelését nem tartjuk rossznak, teljes mértékben hiányzik a törvényből a kontroll bármilyen formája, még a kontroll csírája is hiányzik az állami vagyonkezeléssel kapcsolatban. Én azt gondolom, önök egyetértenek velünk abban, hogy ezt a kontrollt valamilyen formában meg kell teremteni. Ez nem a mi érdekünk, nem az ellenzék érdeke, az önök érdeke is, a nép érdeke is, mert évente súlyos százmilliárdok úszhatnak el, ha nincsen kontroll.

Van egy másik régi probléma, egy szintén húszéves probléma, amit a vagyonkezelés kapcsán nem sikerült megoldani, ez pedig az, hogy az éves vagyonmozgásokat konszolidáljuk a költségvetéssel, vezessük át úgy a költségvetésen, hogy pontosan lássuk azt, hogy a vagyonmozgásoknak milyen hatásuk van a költségvetésre. Erről sincsen szó pontosan a tervezetben, és bizony ennek a hiánya is évről évre előjön a legkülönbözőbb fórumokon, az érdek- és szakmai szervezetekben.

Van egy további nagy hiányossága a törvénytervezetnek, nevezetesen az, hogy a vagyonpolitikai irányelveket és minden olyan koncepciót, irányelvet, amit a törvény nevesít, hogy miket kell megcsinálni, azokat vajon hogyan fogjuk megcsinálni? Ki fogja megcsinálni? Hogyan folyik bele a parlament a vagyonpolitikai irányelvekbe, amelyekről más országokban heteket vitatkoznak, ha nem hónapokat? Kérem szépen, azokat mi most egy biankó mondattal, amelyik nem pontosítja a felelősséget ebben a kérdésben, megszavaznánk, és nem tudjuk, hogy ez a probléma egyáltalán még visszajön-e hozzánk, a Ház elé. Tehát ezt is szeretném javasolni, hogy valahogy, valamilyen formában egy ilyen kardinális kérdésre térjünk vissza.

A Magyar Fejlesztési Bank esetében mindazokat az ellenőrzési hiányosságokat tudnám felemlíteni, amelyeket a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. esetében hangsúlyoztam, azzal, hogy ott további fékek, kontroll beépítése szükséges, mert azáltal, hogy a Magyar Fejlesztési Bank egy intenzívebb hitelezési tevékenységbe fog kezdeni, ráadásul még az éven belüli hitelek aránya is meg fog nőni - ami nem kis kockázat, mert úgy látszik, ebből az következik, hogy egy sokkal ingoványosabb, kockázatosabb terepre is benyomul a Magyar Fejlesztési Bank -, itt éppen úgy szükség volna a társadalmi, ellenzéki, hadd ne mondjam meg pontosan, milyen kontroll megvalósítására. De nemcsak az ellenőrző bizottságba delegált személyeken keresztül, hanem tételesen is korlátozni kellene, meg kellene határozni azokat a hitelmozgásokat, limiteket, amelyeket a különböző tranzakciókra a Magyar Fejlesztési Bank fordíthat. Jelenleg ugyanis óriási a kockázata annak, hogy ilyen kontrollok, ilyen limitek nélkül úgy elszalad a Magyar Fejlesztési Bank gazdálkodása, hogy amikor három-öt évvel később kiderülnek a tények, akkor már több száz milliárdos hiány vagy állami kötelezettség van a nyakunkban.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy egy ilyen törvényben illene szólnunk a PPP-konstrukciókról, hiszen a vagyonkezelés kérdését bizony alapjában érintette, határozta meg az elmúlt években ez a divatossá váló konstrukció, de nem az állam érdekében. Kérem szépen, ne hagyjuk már ki ezt a konstrukciót egy ilyen törvénytervezetből! Mondjunk róla valamit, hogy ez nekünk nem kell, hogy az állam tud jobb konstrukciót, mint a PPP-konstrukció!

Nagyon vitatható, és ezt már több hozzászóló említette, hogy ebben a formában az úgynevezett versenyeztetés nélküli értékesítés enyhén szólva aggályos. Itt önmagában nem csak arról van szó, hogy egy kormánydöntéssel, egy kormányhatározattal el lehet majd adni valamit. Ez kevés! Idáig is így történt, kérem, idáig is így tűnt el a vagyon. Én azt javasolnám, azt javasoljuk, hogy ily módon csak olyan kormányhatározattal lehessen értékesíteni, amelyik tételesen tartalmazza a teljes vagyon, az eladandó vállalat, üzletrész valódi értékleírását, utána egy másik kormányrendeletben térjenek rá vissza, amelyikben értékelik a tranzakció után a történteket, és vagy jóváhagyják, vagy elutasítják, mert így van lezárva, és így van megállapítva a felelősség, az a felelősség, amely egyébként az egész törvénytervezetben jól hangzó módon úgy állapítható meg, hogy maga a miniszter egy személyben felelős mindenért, és milyen jó ez, hogy bármilyen gond van, akkor itt ül a miniszter, hozzá tudunk fordulni. Ez, kérem szépen, természetesen nem rossz.

Ismétlem: az egyszemélyi felelősség kérdése az állami vagyon tekintetében régóta kívánatos, de a konstrukció úgy működik, legalábbis a törvénytervezet szerint, hogy a miniszter nevezi ki és hívja vissza bármikor, minden megkötés nélkül a Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. vagy az MFB vezetőségét - most mindegy, hogy minek nevezzük, igazgatóságnak, felügyelőbizottságnak -, ugyanakkor ők pedig a hozzájuk tartozó vállalatok vezetőit. Vagyis akkor legyen mindenki számára világos, hogy Magyarországon egyetlen miniszter tudja egyetlen nap alatt az összes állami vállalat minden vezetőjét kinevezni. Értik, hogy ez micsoda hatalom? Értik, miért mondom azt, hogy kérem, a kontroll dolgát fontoljuk meg?!

Szeretnék továbblépni még két dologra a törvénytervezet kapcsán, azután röviden rátérni az esetleges összevonásra, ami a VPOP, illetve az APEH vonatkozásában van. Amikor a vagyonkezelésről beszélünk, akkor azért két dolgot még meg kívánok említeni az egész vagyonkezelés területét illetően. Az egyik az, hogy évente egyszer auditált mérleg formájában számoljon be a miniszter itt a parlamentben az állami vagyonról. Minden társaságnak készítenie kell beszámolót a gazdasági társaságokról szóló törvény, a számviteli törvény alapján, auditáltassuk azokat a mérlegeket független könyvvizsgálóval, és hozzák be ide a parlamentbe. Ennyivel is legyünk előrébb! Ha már nem vesszük azt a fáradságot, ami szintén egy megoldatlan húszéves probléma, hogy tudniillik a tényleges vagyonértéket csináltassuk már meg az egész magyar állami vagyonról, mert 20-30 milliárdos ingatlanok, vállalatok vannak 30 millió forintos könyv szerinti értéken nyilvántartva, és azután amikor eladják 40 millióért, akkor még tapsolnak, hogy 10 millió forintot nyertünk, milyen jó gazda volt az állam.

Senki sem vette idáig a fáradságot, hogy ezt az úgynevezett valós értéket megállapítsa. Szánjunk erre egy kis energiát és időt! És ha már állami vagyon, akkor mondjuk ki azt, hogy az állami vagyon vonatkozásában nincs helye titoknak! Nincs helye titoknak, kérem szépen, és ebbe a titokba beleértem azt is, amit decemberben - most nem akarok pártokról beszélni, mert nem politikai hozzászólásra készültem - itt egyes pártok aláírtak, az egy nagy-nagy titoktörvény, az se vonatkozzon az állami vagyonra! Legalább ennyit érjünk el! (Taps a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ami az APEH, illetve a VPOP összevonását illeti, megmondom őszintén, ehhez igazán nem tudok érdemben mit hozzátenni.

(17.20)

Lehet jó a konstrukció, lehet jó, elhangzott már egy-két érv mellette. Annyira kevés van a törvénytervezetben erről, tulajdonképpen csak annyiról van szó, hogy egy kormánybiztost kineveznek vagy kinevezhetnek, amelyik majd gondolkozik rajta, hogy lehet a két szervezetet összevonni, illetve van egy célzás, egy kicsit előreszaladnak a 8-as pályán, megúszik az APEH informatikai elnökhelyettese, mert ő már tudni akarja holnaptól, ahogy a törvény életbe lép, hogy neki joga van a VPOP adatbázisához hozzáférni. Tehát valami miatt az ott sürgős volt, hogy bevegyük ebbe a törvénytervezetbe. Ez nem jó jel, mert azt jelenti, hogy az összevonás előtt már ott valaki, dedikáltan pontosan csak egy ember, egy informatikai elnökhelyettes kapott speciális jogosítványt. Ez elgondolkodtató, de mindegy.

Az egész konstrukciót tekintve azt kell hogy mondjam, hogy lehet ebből jó, de ne felejtsünk el egyvalamit, kérem. Az APEH idáig is évről évre túl lett terhelve. Minden funkciót ő hajt most már végre. Olyan, kérem, mint egy színültig megpakolt, süllyedés előtt álló hajó. Arra már akármit rakunk, egy kiló téglát vagy egy kiló aranyat, mindenképpen elsüllyed. Tehát nagyon óvatosan kell hozzáfogni, nagyon óvatosan kell megtervezni, hogy vajon az átalakítás során kell-e, el lehet-e venni olyan funkciókat az APEH-től, amelyek épp azt segítik, hogy majd az összevonás után igenis még hatékonyabban lehessen behajtani az állami követeléseket, illetve a járulékokat.

Tehát összességében azt javaslom önöknek, tisztelt kormánypártok, hogy pontosan az önök saját érdeke, saját maguk, saját családjuk, saját gyerekeik érdekében nagyon gondolják meg, hogy az állami vagyon kezelésének a kontrollját milyen módon kérik számon saját kormányukon vagy előterjesztőjükön, mert a tét óriási, az ország nagyon nagy bajban van. Évről évre százmilliárdok folyhatnak el a kezeink közül, mint idáig, és ezzel csak az államadósság fog nőni, a mi terheink fognak nőni, mert pótolni kell a kieséseket.

Köszönöm a figyelmüket és a türelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Megadom a szót Scheiring Gábornak, az LMP képviselőcsoportja vezérszónokának.

SCHEIRING GÁBOR, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Nem vagyok könnyű helyzetben, az ellenzéki képviselőtársaim már nagyon sok fontos dologra rávilágítottak. Ezzel együtt azt gondolom, hogy van mit továbbra is kiemelni és van mit pontosítani, illetve egy kicsit más megvilágításba is helyezném az elhangzottakat. Szóval, alapvetően nagyon örülünk, hogy az állami vagyon kérdése a hamarosan felálló új kormány még nem látott programjában annyira kiemelt helyen szerepel, hogy a kijelölt miniszter úr egyéni módosító indítványaként már a kormányalakítást megelőzően tárgyalja az Országgyűlés.

Jól tudjuk, hogy a vagyongazdálkodás a rendszerváltás utáni közélet egyik legfajsúlyosabb kérdése. Az állami vagyon kezelése körüli botrányok és korrupció alapvetően osztották meg a társadalmat, és felelnek azért, hogy a piacgazdaság és a demokrácia intézményei iránti bizalom meglehetősen alacsony. Gondoljunk csak a Budapest Airportra, a MÁV-Cargóra, a Vízművekre, energetikára, az újkori magyar gazdaságtörténet hemzseg a korrupt és rossz privatizációs ügyeletektől.

Tudjuk, hogy a magyar újkapitalizmus nem a vállalkozói teljesítmény mentén alakult ki, hanem a függőségek és a politikai kapcsolatok logikája által meghatározva. A késő kádári technokrácia vagyonosodása együtt járt az úgynevezett második gazdaság vagy a gmk-k vállalkozói világának megsemmisülésével. Az így vagyonosodott oligarchák aligha járulnak hozzá a teljesítményelvű piacgazdaság kiépüléséhez, a tehetséges fiataloknak pedig sok esetben csak az ország elhagyása marad lehetőségként.

E gazdasági és politikai folyamatok kritikáját a politikai elit eddig átengedte azoknak, akik a vagyongazdálkodás körüli visszásságokra egy esélymegvonó, az állampolgárok egyenlőségét tagadó, bezárkózó politikai programot építettek. Ebben a helyzetben döntő jelentőségű, hogy ki és hogyan beszél az állami vagyongazdálkodásról. Amennyiben a kormánytöbbség komolyan gondolja a nemzeti együttműködés rendszerét, akkor érthetetlen, hogy egy ilyen horderejű kérdésben hogyan adhat egy napot a véleményalkotásra, valamint felháborító, hogy az általános vitát egyik napról a másikra előrehozzák, és ezzel a vita előtt pár órával változtatják a módosító indítványok leadásának a határidejét. Ideje lenne eldönteni, hogy ez a nemzeti együttműködés rendszere többet jelent-e Orbán Viktor atyai óhajának erőltetett ütemű törvénybe öntésénél. (Taps az LMP, az MSZP és a Jobbik soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy az Országgyűlés alakuló ülésén Horváth János korelnök úr is felhívta a figyelmet, a közgazdászok és gazdaságpolitikusok számára egyre világosabb: az állami tulajdon gyors és széles körű lebontására épülő gazdaságfilozófia csődöt mondott. Talán a legtöbb képviselő és a legtöbb frakció egyetért ezzel a megállapítással itt a parlamentben. Van, ahol jól működik a piac, de van, ahol kudarcot vall. Csak akkor lehet a magyar társadalom igazságos és fenntartható, ha a szabályozott piac mellett az állam is kész a köztulajdon révén felelősséget vállalni a fejlődésben, a szociális feszültségek enyhítésében és a gazdasági szerkezet kiegyensúlyozásában.

Ezért döntő jelentőségű, hogy az állam hogyan sáfárkodik a birtokában lévő vagyonnal. Az állami vagyongazdálkodás csak akkor lehet hatékony, ha biztosítva van az átláthatóság és a nyilvános ellenőrzés, amit itt már oly sokan hiányoltak. Azaz nem privatizálni kell az államot, hanem demokratizálni. Ennek hiányában az állami vagyon ideális terepe marad a magánérdekek érvényesítésének, ami hosszú távon konzerválja nemcsak a pazarlást, hanem a politikaellenes hangulatot is. Ezért a Lehet Más a Politika szerint a vagyongazdálkodással kapcsolatos törvények módosításánál a legfontosabb szempont a nyilvános ellenőrzés biztosítása kell hogy legyen. Ebből a szempontból értékeltük a szóban forgó törvénymódosító javaslatot, amellyel kapcsolatban lássunk néhány további részletet!

Tisztelt Képviselőtársaim! A legfontosabb, hogy a javaslat a Vagyongazdálkodási Tanács megszüntetésével elvileg egyértelműbbé teszi a felelősségi viszonyokat. Egyetértek azokkal, akik úgy vélik, hogy ez egy fontos és előremutató lépés. Fontos látnunk ugyanakkor, hogy az előző kormány is tett kísérleteket arra, hogy például a Nemzeti Vagyonkezelő megalakításával egységes és átlátható legyen a nemzeti vagyon kezelése. Persze, ahogy ez lenni szokott, ez a lépés is csak elméleti szinten volt elegendő, a végeredmény kudarc; botrány botrány hátán, átláthatatlanság és káosz. Láttuk, hogy az elmúlt években a Vagyongazdálkodási Tanács mindenre jó volt, leginkább a pénzosztásra és kijárásra, csak arra nem, hogy hatékonyabb legyen a vagyongazdálkodás.

A felelősségi viszonyok egyértelművé tétele tehát üdvözlendő. Reméljük, a kormány vállalni is fogja ezt a felelősséget, és nem bújik el a nyilvánosság elől. Sajnos azonban erre utal, hogy a javaslat előkészítői teljes mértékben megfeledkeztek az elszámoltathatóság lehetőségének a biztosításáról. Az nem elég, hogy a miniszter évente egyszer számot ad a parlament előtt a vagyongazdálkodásáról. Ezzel szemben javasoljuk, hogy a nemzeti fejlesztési minisztert törvény kötelezze, hogy negyedévente adjon számot a tevékenységéről, és javasoljuk továbbá, hogy év közben a gazdasági bizottságban egy ellenzéki vezetésű állandó albizottság kövesse figyelemmel a vagyongazdálkodást, és így csatornázza be a nyilvánosságban felmerülő kritikákat.

Ugyanígy elmarad a nyilvános ellenőrzés lehetősége a Vagyongazdálkodási Zrt. igazgatósági tagjainak kinevezésénél. Ez az új irányítás gyakorlatilag egy egyszemélyes irányítás lesz. A leendő miniszter egy személyben nevezi ki a teljes új igazgatóságot és hozzá a teljes felügyelőbizottságot. Ez meglátásunk szerint példa nélküli. Ezzel a teljes állami vagyon ellenőrzése, felhasználása, értékesítése egyetlen személy kezében összpontosul, aki szinte bármire utasíthajta az igazgatóságot. A felügyelőbizottságból bármilyen kontroll ilyenformán való kizárása felháborító. Ugyanaz a személy jelöli ki mindkét testületet. Az LMP szerint a kinevezés előtt az it tagjainak ezért részt kellene vennie a parlamenti bizottság meghallgatásán, és javasoljuk, hogy bizottsági ajánlás nélkül ne lehessen kinevezni az igazgatósági tanács tagjait.

Szintén a nyilvánosság korlátozását jelenti az, hogy a törvényben nincs kellő hangsúly az állami vagyonleltár elkészítésén. Többen beszéltek már erről, de fontosnak tartom én is hangsúlyozni, különböző becslések forognak közkézen arra vonatkozóan, hogy mekkora állami vagyont emésztett fel az elmúlt évtizedek privatizációs folyamata. Ez az összeg minden bizonnyal több ezer milliárd forintra rúg, pontos összeget azonban nem tudunk mondani. Az ÁSZ egy 2004-es jelentése szerint 12 200 milliárd forintnyi induló állami vagyonból mindössze 6900-zal tudunk elszámolni, azaz körülbelül 4 ezer milliárdnyi állami privatizációs bevétel valahogy szőrén-szálán eltűnt.

(17.30)

Hasonló a helyzet az MNV-nél. Tudjuk, hogy közel 300 cég tartozik a hatáskörébe, de hogy pontosan milyen ingatlanok és földterületek vannak szerteszét az országban, arra csak becslések vannak. Habár a Nemzeti Vagyonkezelő erre több heroikus kísérletet is tett, de a magyar állam megközelítőleg sem tudja megmondani, hogy mennyi a rendelkezésre álló vagyona. Egyértelmű, hogy ez így nem mehet tovább, ezért javasoljuk, hogy a törvényben nevesítsük a vagyonkezelő kötelezettségét az átfogó vagyonleltár három éven belüli elkészítésére.

Furcsa az is, hogy az ellenzéki pozícióból elhangzott kritikák után az új kormánytöbbség miért feledkezett el rendelkezni az állami vagyon értékesítéséből származó bevételek sorsáról. Bár alapvetően azt gondoljuk, hogy nincs jelentős mozgástér további privatizációra, ám mégis keletkezhetnek ilyen típusú bevételek. Ezekről célszerű lenne a törvényben rendelkezni. Botrány, hogy az eddigi kormányok előszeretettel használták fel a privatizációs bevételeket költségvetési lyukak tömködésére. Szó volt itt a Budapest Airport értékesítéséről; mindössze 60 milliárdot fordítottak adósságtörlesztésre az előzetes ígérettel szemben, a többiről nem tudni, hogy mi lett vele.

Ezt elkerülendő, alapvető jelentőségűnek tartjuk, hogy az állami vagyon értékesítéséből származó bevételeket törvényi kötelezettség alapján csak az államadósság csökkentésére használhassuk, és ezzel is tágítsuk a leendő gazdasági kormányzás jövőbeli mozgásterét.

Ehhez kapcsolódik egy látszólag ártatlan, valójában igen veszélyes pont a tervezetben. A törvénymódosítás a korábbi szabályozással ellentétben értékhatártól függetlenül a kormány hatáskörébe utalja az állami vagyon ingyenes átruházásáról való döntést. Mit jelent ez az ingyenes átruházás? Ezt nem lehet pontosan tudni. Lehet ez az, hogy magánszemélyeknek is átruházható az állami vagyon? Vagy esetleg állami vállalatok veszteségét lehet pótolni ilyen ajándékkal? Az LMP szerint mindkettő elfogadhatatlan. Ezért javasoljuk, hogy az átruházás csak állami tulajdoni körön belül legyen lehetséges, és csak formai okokból, gazdasági okokból nem, azaz ne lehessen így a pénzügyi veszteséggel küzdő cégeket sutyiban kistafírozni.

Felháborítónak tartjuk továbbá, hogy a nyílt játékot ígérő Fidesz leendő minisztere ebbe a törvényjavaslatba is bevette azt a dzsoli dzsókert, amit a pályázat és verseny nélküli értékesítés tesz lehetővé, amennyiben a kormány által deklarált közérdek azt úgy kívánja. Sajnos azonban azt látjuk, hogy a közelmúltban - és a távoli múltban is - a közérdek, a magyar gyakorlatban a közérdek értelmezése eléggé szabad. Bármi lehet közérdek, ha hirtelen kell egy nagy összegű döntést meghozni, kiemelt beruházás, autópálya, bármilyen egyéb ok, a közérdek máris fennállhat. Ezért javasoljuk, hogy e gumikitétel helyett legyen egy taxatív felsorolás, amely részletezi, hogy milyen esetekben lehet eltérni a pályáztatástól, és milyen mechanizmusokkal biztosítható e döntés átláthatósága és a döntéshozó elszámoltathatósága.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A törvényjavaslat második része a Magyar Fejlesztési Bankkal foglalkozik. Úgy tűnik, a menedzseri tapasztalatokon túl nem árt, ha a bankigazgató komoly erdőmérnöki tapasztalatokkal is rendelkezik, de legalábbis képzett favágó. Harminc erdőtársaság kerül át a bankhoz. Miért? Miért kerül ide az Állami Autópálya-kezelő Központ? Mit keres a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő a Magyar Fejlesztési Banknál? Mostantól a hitelintézet vasútfejlesztésben is utazik?

A javaslat szerint az MFB tartós állami tulajdonban maradó vállalatok üzemeltetésével is foglalkozik majd, vagyis pont azzal, amivel a Nemzeti Vagyonkezelő is, így két hasonló feladatkörű céget létesítünk egy húzással. Úgy gondoljuk, hogy ez nem elfogadható. Ezek közül a cégek közül az egyik egy bank, és itt már elhangzott, hogy a bankokra vonatkozik a banktitok. Gondoljunk csak a sávolyi Moto GP pályára vagy a Balatonringre, ahol az MFB a hitelt megalapozó tanulmány nyilvánosságával kapcsolatban a banktitokra hivatkozott, és ennek jogtalanságát kevesebb mint egy hónapja a bíróság már első fokon ki is mondta.

Határozottan ellenezzük, hogy az állam tulajdonában levő bármilyen szervezet titkolózzon, döntéseit üzleti vagy banktitokra hivatkozva ne indokolja. Ehelyett megköveteljük a proaktív magatartást, a döntések és indokolásaik automatikus nyilvánosságra hozatalát. (Taps az LMP soraiban.) Az MFB egy olyan különleges jogi státusú állami szerv, amelyre a nyilvánosság és az átláthatóság követelményeinek vonatkoznia kell.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy véljük, hogy a javaslat egyik nagyon nagy hiányossága, hogy semmit nem mond az önkormányzati tulajdon kezelésének újraszabályozásáról. Hunvald György és rengeteg társa más településeken az állami tulajdon vadprivatizációját végzik, korlátozás nélkül, azonban talán a legtöbben egyetértünk, hogy ennek a gyakorlatnak azonnal határt kell szabni. Nem engedhető meg, hogy a helyi tulajdont néhány év alatt elkótyavetyélhessék. Kérjük tehát az új kormányt, hogy erre is dolgozzon ki javaslatot, és hozza a Ház elé.

Tisztelt Képviselőtársaim! A frakciónknak és szakértőinknek azt sem sikerült megfejteni, hogy mit keres ebben a törvényjavaslatban a vám- és pénzügyőrség. Esetleg bekerülhetett volna ezen az alapon ide még néhány útépítési előírás is. Kicsit korainak tűnik a kodifikációs folyamatban a VPOP köztisztviselőire egy olyan törvényt alkalmazni, ami még nincs is a Ház előtt. Nem értjük továbbá, hogy a Magyar Nemzeti Bank felügyelőbizottságának összeférhetetlenségi szabályai is mit keresnek itt.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében szeretném leszögezni: örülünk, hogy a kormánytöbbség kezelni kívánja, rendezni kívánja a vagyongazdálkodás körüli - hát - vérlázító helyzetet. A köztulajdonnal való hatékony gazdálkodás elemi feltétele a gazdasági fejlődésnek, a szociális feszültségek kezelésének és a fenntartható fejlődés biztosításának. Demokratikus kontroll és nyilvános elszámoltathatóság hiányában azonban az állam a köz szolgájából a magánérdekek mocsarává válik. Az előttünk fekvő javaslat, amely valójában egy salátatörvény, sok, egymáshoz nem kapcsolódó törvény módosításával több kiváló és támogatandó tervet tartalmaz, ugyanakkor számos pontján érződik az a szándék, hogy további teret biztosítson az átláthatatlan döntéseknek, a vastag borítékoknak és a kontrollnélküliségnek.

A Lehet Más a Politika frakciója ezért csak a demokratikus kontroll terének jelentős növelésével tudja támogatni a javaslatot. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az LMP, szórványos taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Tisztelt Országgyűlés! Ezzel a vezérszónoki felszólalások végére értünk. Kétperces reagálásra kért lehetőséget Józsa István, MSZP; őt követi majd az írásban előre jelentkezett felszólalók köréből Rozgonyi Ernő. Képviselő úr, öné a szó.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A vezérszónoki hozzászólásomban... - bár én nem szeretem ezt a szót, mert inkább parlamenti beszélgetésnek tekintem. Nagy örömmel látom, hogy Bagdy Gábor képviselő úr újra visszajött, említette, hogy el kellene kerülni ezeket a menedzserdíjazással kapcsolatos botrányokat. Fölhívom most mindenkinek a figyelmét, hogy az előterjesztés 21. oldalán olvassák már el a 37. §-t. Ez egy időzített bomba. Itt a személyi alapbér megállapítását a Fejlesztési Banknál és annál a 40 cégnél, amit az előzőekben felsoroltam, azt mondja, hogy a havi személyi alapbért úgy kell meghatározni, hogy a 2006. január 1. és 2010. augusztus 31. közötti időszakban valamennyi kifizetésre került, a számviteli törvény szerinti bérköltség és személyi jellegű egyéb kifizetés együttes összegéből képzett éves átlagot kell alapul venni. Tehát úgy akarja meghatározni a személyi alapbért, hogy az elmúlt négy év összes juttatását figyelembe veszi. Igaz, oda van téve, hogy annak csökkentésével, tehát egy szubjektív mérlegelést is belerak, de amikor az alma nagyságát a körte, szilva, barack együttes kosárból akarják kiszámítani, az érzésem szerint eléggé aggályos.

Hála istennek, van még húsz-egynéhány másodpercem, és ez alatt szeretnék ráerősíteni ellenzéki képviselőtársaim azon javaslataira, hogy az átláthatóság és az ellenőrizhetőség törvényi garanciáit teremtsük meg. Tehát én nem nevezném ezt salátatörvénynek, bár azért tényleg egy kicsit az, mert van benne mindenről szó (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), de a transzparenciát biztosítsuk.

Köszönöm. (Taps az MSZP, szórványos taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr hozzászólását. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Volner János, a Jobbik képviselője. Képviselő úr, megadom a szót.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Szóba került itt az előbb a Malév Zrt. privatizációs eljárása során tapasztalt visszaélések egész köre. Szeretném önöket arról tájékoztatni, hogy a gazdasági és informatikai bizottság ülésén, amikor meghallgattuk Oszkó Péter pénzügyminiszter urat, akkor kiderült számunkra az, hogy a pénzügyminiszter úrnak február 22-e - idén február 22-e - óta tudomása volt arról, hogy a Malév 32 millió eurós viszontgaranciát nyújtott a Vnyesekonom Banknak.

(17.40)

Ezzel kapcsolatban én az előzetesen elkészített büntető feljelentésünket kiegészítettem számvitel rendjének megsértése bűntett miatt, és ma reggel ezzel és különösen jelentős kárt okozó csalás bűntettének alapos gyanújával az Országos Rendőr-főkapitányságon büntető feljelentést tettem az ügyben. A nyomozó hatóságok rövidesen büntetőjogi felelősséget fognak megállapítani, és ki fogják vizsgálni.

Egyben biztosítani szeretném a rövidesen kormányzati szerepre készülő pártokat, hogy amíg ezen az úton szeretnének haladni, és valóban el szeretnének számoltatni - és ez a szándék valós, és nem a maszatoláson alapul -, addig a Jobbik valós elszámoltatási szándékára, az ezzel kapcsolatos támogatásunkra akár szakmai, akár erkölcsi értelemben maximálisan számíthatnak.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a Jobbik, a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr hozzászólását. Most az előre bejelentett felszólalók körében következik Rozgonyi Ernő, a Jobbik Magyarországért Mozgalom képviseletében; őt követi majd Nyikos László.

ROZGONYI ERNŐ (Jobbik): Tisztelt Ház! Nagyon vegyes gondolatok támadtak meg engem, amikor ezt a jogszabályt elolvastam, mert hiszen sajnos öreg ember sok mindenre emlékszik. Én emlékszem arra, hogy amikor a britek gyarmatügyi minisztériumát vizsgálták, akkor kiderült, hogy amikor a briteknek óriási gyarmatbirodalma volt, akkor volt a legkisebb létszámú a gyarmatügyi minisztérium. Ahogyan fogytak a gyarmatok, úgy nőtt a minisztérium, és amikor már egy darab nem volt a gyarmatosított területből, érdekes módon, akkor érte el a gyarmatügyi minisztérium a csúcsot a foglalkoztatottak arányában.

Ez miért jutott az eszembe? Azért jutott az eszembe, mert most szabályozni akarunk valamiféle vagyongazdálkodást, ami egy nagyon okos dolog, csak ilyenkor sajnos óhatatlanul eszembe jut az, hogy itt 22 éven keresztül egy tökéletes szabadrablás folyt, akárhogy nézem, noha egy csomó jogszabály, egy csomó törvény, egy csomó előírás szabályozott dolgokat.

Eszembe jut az, hogy 12 évvel ezelőtt ugyancsak az Orbán-kormány szabályozni óhajtotta és szabályozta is a vagyongazdálkodást egy törvényben. Én azt akkor nagy örömmel üdvözöltem, mert elmondtam, hogy mit tapasztaltam mint a Kincstári Vagyonkezelő vállalat gazdasági igazgatója, egyáltalán miért kellett otthagynom, és mit tapasztaltam a spontán privatizáció területén. És elmondtam, hogy végre valaki megpróbál itt valamit csinálni; nagyon örültem neki. Azt is elmondtam, hogy igen, ennek valami értelme csak akkor van, ha azonnal elrendelik az állami vagyonkataszter létrehozását.

Aztán tulajdonképpen elteltek az évek, és az állami vagyonkataszterből azóta sincs semmi, ezt többen többször szóvá tették. Ez önmagában egy olyan abszurdum, ami az ember számára teljesen érthetetlenné teszi az egész folyamatot. Ugyanis az történt, hogy a magyar állam eladott a nemzeti vagyonából - mert én ezt úgy szeretem nevezni, ez nem privatizálandó vagyon, ez nem állami vagyon, kérem, ez a magyar nemzet vagyona -, a magyar nemzet vagyonát sikerült olyan mértékben eltüntetni, hogy az valami elképesztő, ráadásul, ha az eredményt nézem, azt kell mondanom, hogy erre a magyar nép, a magyar nemzet csak és kizárólag ráfizetett.

Miután ezt legalább 12 éve tudja mindenki - mert hiszen, ha más nem, akkor én elmondtam, de azóta sokan elmondták -, akkor egy teljesen érthetetlen dolog az, hogy ma miért kell ezzel az üggyel foglalkozni. Ott tartunk, hogy jóformán nincs nemzeti vagyon, ezért most gyorsan szabályozunk. Helyes. A maradékot is szabályozni kell, egyetértek vele. Azzal is egyetértek, hogy végül is a kormánynak joga van meghatározni azt, hogy milyen keretek közt óhajtja a nemzeti vagyongazdálkodást megoldani. Én úgy gondolom, hogy ebbe is nehéz kívülről beleszólni, szíve joga, hogy megoldja a kérdést.

Azonban szintén egy 65 éves megfigyelésem, személyes megfigyelésem az, hogy mindent centralizálunk, aztán kiderül, hogy nem működik az ügy, akkor mindent decentralizálunk. Újabb évek telnek el, kiderül, hogy továbbra sem működik semmi, újból centralizálunk, de most más nevet adunk neki, és ez a folyamat így megy húsz-egynéhány éve. Kérem szépen, nem az dönti el, hogy öt szervezet foglalkozik-e a nemzeti vagyon védelmével, vagy egy, vagy három, vagy kettő - ezt higgyék el nekem -, tudniillik egy ember is lehet legalább olyan korrupt, mint tíz, egy embert is meg lehet legalább úgy venni, mint húszat, és öt szervezetet is ugyanúgy be lehet vonni a legkülönbözőbb játékokba, mint egyet. Tehát itt tulajdonképpen az, hogy milyen szervezeti keretek között csinálják, teljesen mindegy, de még egyszer hangsúlyozom, természetesen joga van a kormányzatnak azt a keretrendszert megállapítani, amiben gondolkodik.

De miután vagyonkataszter még ma sincs, én bizony nagyon-nagyon hiányolom azt, hogy ha már egyszer a nemzeti vagyongazdálkodásról hozunk egy törvényt, miért nem írja elő ez a törvény a nemzeti vagyonkataszter felállítását. Sőt, továbbmegyek. Nem a pillanatnyi jelleggel szeretnék én találkozni, hanem azt szeretném látni - és gondolom, többen vagyunk, akik azt szeretnénk látni -, hogy mi az, ami itt 22 év alatt eltűnt, és azt szeretnénk látni, hogy kiknek a felhatalmazása alapján tűnt el. Azt szeretnénk látni, hogy az ebből származó bevétel hova került. Ezt mind nem lehet látni. És itt van igaza Pősze képviselőtársamnak, hogy minden vagyonmozgásnak tulajdonképpen meg kellene jelennie az állami számvitel keretei között. Ez se jelenik meg. Ez sincs szabályozva.

Aztán, kérem szépen, van itt egy nagyon érdekes mondat, amelyik azt mondja, hogy majd az MNV Zrt. tevékenységét az Állami Számvevőszék évente ellenőrzi. Na de kérem, mit? Ennek a kérdésnek a jogosságát azzal szeretném bizonyítani, hogy a Nemzeti Bank annak idején egy jelentős összeget, egy óriási összeget áttolt egész egyszerűen a magyar államnak azzal, hogy ez sajnos az állam adóssága, fizessétek a kamatokat, és fizessétek a törlesztést. Mind a mai napig nem tudja senki, hogy mi volt e mögött az ügylet mögött, mert hiszen az ügylet szigorúan titkos, mint minden ebben az országban, ami egy kicsit is kényes. De azt szokták erre válaszolni, hogy de az ÁSZ ellenőrizte. És aztán kiderült - hiszen az ÁSZ elnökével beszéltem -, hogy igen, az ÁSZ ellenőrizte. Tudják, mit? Hogy könyveléstechnikailag helyesen lett-e lebonyolítva ez az átadás-átvétel. Kérem, ha ezt ellenőrzi jelen esetben is az ÁSZ, akkor inkább ne ellenőrizzen semmit! Tehát le kellene pontosan rögzíteni azt, hogy mit ellenőriz az ÁSZ, mihez van joga az ellenőrzés során, mi a tartalma az ellenőrzésének.

Aztán beszéltünk itt az APEH és a vámparancsnokság összevonásáról. Ebbe se lehet beleszólni, hiszen a vám szerepe Magyarországon eléggé jelentősen összezsugorodott és -zsugorodik a jövőben is. Egy érdekes dolog lesz, hogy az APEH kap egy fegyveres testületet maga alá. Én még azt is el tudnám képzelni, ha ezt úgy folytatnánk, hogy lesz egy pénzügyi nyomozó hivatal vagy egy pénzügyi-adó jellegű nyomozó hivatal, hiszen volna mit nyomozni, ha az elmúlt 22 évet egy kicsikét is meg szeretnénk bolygatni.

Tehát összességében minden furcsa negatívum mellett azt kell mondani még egyszer, hogy természetesen a kormány úgy szabályozza a vagyongazdálkodás szervezeti és ellenőrzési részét, ahogy neki tetszik.

(17.50)

De van még egy probléma: azt írja itt szintén az indokolásban, hogy az MFB kivételi listára helyezését gyakorlatilag megoldották, mert az EU ezt tudomásul vette, hogy nem vagy csak kismértékben versenyez más hitelintézetekkel. Kérem szépen, nem akarok én itt egy pénzügyi jellegű előadást tartani, de ez egy abszurdum. Higgyék el nekem, ez egy abszurdum! Hát addig, ameddig itt a forint a fizetőeszköz, addig az Európai Uniónak mi köze van ahhoz, hogy létezik még magyar bank? Mi köze van hozzá?!

Arról nem beszélve, hogy ez az egy bank nem bank; itt több állami bankra lenne szükség ahhoz, hogy egy valóban országépítő állami akaratot végig lehessen vinni. És ez nem EU-kérdés, kérem szépen, mint ahogy nem az EU parancsolta ránk azt, hogy szüntessük meg a kétszintű magyar bankrendszert. Ez a saját hülyeségünk volt, vagy ha úgy tetszik, a saját... - hát, most majdnem mondtam valami csúnya szót, inkább nem mondom.

Tehát igenis tudomásul kell venni, hogy feltétlenül szükséges, ameddig forint a magyar fizetőeszköz, hogy legyen kétszintű magyar bankrendszer. Kérem, elképesztő az, hogy ma Magyarországon, miután hitelpénzről van szó, a pénz hitel formájában hogyan kerül forgalomba: csak és kizárólag külföldi bankokon keresztül. Ez egy abszurdum! Ezt higgyék el nekem, ráadásul úgy, hogy a külföldi bank a kihelyezni szánt hitel öt százalékát teszi le a Nemzeti Banknál egy számlára, és ezért a Nemzeti Bank még kamatot is fizet neki. Elképesztő! Elképesztő! Ezt higgyék el nekem! Tudniillik lemondunk arról, hogy a saját pénzünkkel saját magunk rendelkezzünk, és ehhez, higgyék el, nem kell EU-engedély.

Elnézést, ezt muszáj volt elmondanom a Fejlesztési Bankkal kapcsolatban. Én annak idején szintén tizen-egynéhány évvel ezelőtt örömmel üdvözöltem a Magyar Fejlesztési Banknak a létrehozását, illetőleg magyar állami bankká való avanzsálását, mert tudtam azt, hogy ez az egyik alapkérdés, hogy az állam be tud-e avatkozni a saját gazdasága érdekében, vagy nem tud beavatkozni. Úgyhogy ezt most is örömmel üdvözlöm, hogy ez szóba került, de higgyék el, szükség van legalább egy vidék bankjára és egy vidék biztosítójára, különösen akkor, ha igaz az, amit önök mondanak, hogy önök a vidék fejlesztésére akarnak építeni.

Köszönöm szíves türelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Megadom a szót Nyikos Lászlónak, a Jobbik képviselőjének.

DR. NYIKOS LÁSZLÓ (Jobbik): Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Némi hendikepnek is mondható utolsóként kérni egy tízpercen is túlnyúlható hozzászólási lehetőséget. De előnye is van ennek, hiszen sok minden érdekes, értékes gondolat, kritika és javaslat elhangzott, és ezért aztán én próbáltam szelektálni azokat a gondolataimat, amelyeket itt egyébként elmondtam volna, ha korábban kapok szót.

A törvényjavaslatnak az általános indokolása azt mondja, hogy új típusú vagyongazdálkodásra van szükség. Én ezzel egyetértek, azt gondolom, hogy mindannyian, viszont ennek feltételei vannak. Mitől lesz egy vagyongazdálkodás új típusú, ahhoz képest, ami itt jogos kritikákat kapott? Én csak kettő feltételt szeretnék itt említeni, tekintettel az idő múlására és a figyelem lankadására, a koncentrációképességünknek a szűkülésére. És azért ezt a két feltételt említem, mert ez mind a kettő a tisztelt Háznak a restanciáját, ha erősebb szót akarok mondani, a mulasztását érinti.

Az első feltétel az, hogy nincs Magyarországon a rendszerváltás óta, húsz év óta államszámviteli törvény. Talán nem mindenki tudja, hogy a hatályban lévő számviteli törvény az nem az állam számvitelére vonatkozik, nem az állami vagyonnal, a költségvetési támogatásokkal, bevételekkel való gazdálkodásra vonatkozó számviteli szabály, hanem a piaci szférában működő társaságoknak szóló jogszabály, törvény, ami tehát a piaci szereplőknek a beszámolási kötelezettségét határozza meg.

Miért fontos az, hogy az államnak legyen államszámviteli törvénye? Kérem szépen, a gazdálkodáshoz információk kellenek. Ezeket az információkat a számvitel szállítja a gazdálkodónak, és ha ezeket az információkat nem jegyzik föl... - a számvitel legfontosabb feladata, hogy a vagyonmozgásokat feljegyezze, nyilvántartásba vegye és a számviteli számadásokban, beszámolókban kimutassa, amit aztán lehet ellenőrizni. Tehát a probléma gyökere mélyebben van. Ez a felszín, amiről ez a törvényjavaslat szól; ennek feltétele az, hogy ez a Ház mielőbb alkossa meg az állam számviteléről szóló törvényt.

Magyarországnak volt államszámviteli törvénye 1897-től 1949-ig, ami leírta azt, hogy az állam bevételeit, kiadásait, az állam vagyonát, az állam adósságát hogyan, kinek, miként kell nyilvántartani, hogyan kell a Számvevőszéknek ellenőrizni, hogyan kell az arról szóló jelentését benyújtani, és mit kell azzal a jelentéssel tennie az Országgyűlésnek. Ezek a feltételek ma nincsenek szabályozva, törvényben szabályozva, pedig már 1875-ben leírta egy méltán emlegethető magyar jogászprofesszor, Mariska Vilmosnak hívták, az első magyar államgazdaságtan tankönyv megalkotója, ő azt írta le, hogy azokat a szabályokat, amelyek szerint a kormánynak az állam vagyonával és az állam közpénzeivel való gazdálkodását tennie kell, azt a törvényalkotónak kell megmondania törvényben.

Mi a helyzet jelenleg? Kormányrendelet szabályozza azt, hogy a mindenkori kormány a mindenkori parlamentnek miként állítja össze a zárszámadást. Ez egy meglehetősen liberális vagy - hogy mondjam - nagyvonalú lehetőség, hiszen nem mondja meg a parlament, hogy mi legyen benne abban a zárszámadásban, mondjuk, az állam vagyonáról. Húsz év óta minden kormány zárszámadását mindegyik parlament úgy fogadta el, hogy az állam vagyonáról nem volt egy tisztességes számadás, nem volt mögötte leltár. Ha egy vagyonelszámolást leltár nem támaszt alá, akkor azt nem lehet hitelesíteni. Az Állami Számvevőszék mit ellenőrizzen, ha nem tesznek elé egy vagyonleltárt, ami megmondja, hogy az a vagyontárgy tényleg megvan?

Jó néhány évvel ezelőtt az Állami Számvevőszék végzett egy vizsgálatot, amelyben azt próbálta földeríteni, hogy a központi költségvetési szervek által nyilvántartott vagyontárgyak, ingatlanok milyen viszonyban vannak a földhivatali nyilvántartásokkal, ami az egyetlen hiteles forrás, mint tudjuk mindannyian, az ingatlan-nyilvántartás. Ötven százalékos találati aránya volt a Számvevőszéknek, tehát minden második ingatlan, minden második állami ingatlan volt mind a két helyen egyöntetűen és egyértelműen nyilvántartva. Ez döbbenetes! Azóta sem történt ilyen irányú kísérlet, hogy az állam számvitelének a törvényét a parlament megalkossa.

Ebben a törvényben disztingválni kell természetesen az állam kincstári vagyonát és az állam üzleti vagyonát illetően. Itt szóba került az érték és a számbavételi nagyság problémája. A kincstári vagyonnál, meggyőződésem szerint, nincs értelme értéknyilvántartásnak. Kérem, a kincstári vagyonnak legértékesebb darabja ez a ház, ahol mi vagyunk. Tessék mondani, ennek lehet adni pénzben kifejezhető értéket? Nyilván nem lehet, csak eszmei értéket, mondjuk, egy aranykoronát vagy egy aranyforintot. Viszont nagyon fontos a kincstári vagyonnak a naturális számbavétele, ami szintén hiányzik. Nem tudja a magyar állam, nem tudja a magyar állampolgár azt, hogy a Magyar Köztársaságnak hány hold földje, hány hektár erdeje, nemzeti parkja, közútja, közhídja és egyebe van. Nincs számba véve, nincs az a bizonyos vagyonkataszter elkészítve a mai napig, amiről itt már korábban szó esett.

Az érem másik oldalát tekintve pedig azt szeretném hangsúlyozni, hogy a pénzbeni számbavételnek sincs sok haszna, hogyha nem a valós értéket fejezi ki az a számviteli nyilvántartási érték. Mert tessék mondani, mennyit ér a Magyar Államvasutak Részvénytársaság azzal a hatalmas adósságtömeggel és azzal az amortizálódott állóeszközparkkal, amivel működni kénytelen?

(18.00)

Vajon mennyit ér? Mennyi ennek a valós piaci értéke? Biztos, hogy nem az, amit a MÁV-nak a pénzügyi beszámolójában az eszközök között kimutatnak. Tehát ezekre a kérdésekre kellene választ adnia egy olyan számviteli törvénynek, ami hiányzik. Ezért tisztelettel arra hívom föl az előterjesztők figyelmét, hogy dolgoztassanak ki egy olyan előterjesztést, dolgozzanak ki egy olyan államszámviteli törvényjavaslatot, ami garanciája lehet annak, hogy ezt a törvényt, amit most tárgyalunk, valóban végre lehessen hajtani.

Egy törvénynek nem sok értelme van, ha végrehajthatatlan, ellenőrizhetetlen. Mi nem azért vagyunk itt, csak azért, hogy törvényeket hozzunk, alkossunk, hanem azért is, hogy a törvény végrehajtásának a feltételeit megteremtsük és az ellenőrzését biztosítsuk. A parlament funkciója kettős: törvényhozás és ellenőrzés. Ez egy nagyon féloldalas működési mechanizmus. Ez a magyar parlament évente közel száz törvényt hoz és törvénymódosítást hoz létre. Jók ezek a törvények? Jellemzően vagy sajnos többségükben nem. Nem utolsósorban azért, mert ilyen rapid módon alkotunk törvényeket, ahogy mi azt most csináljuk, szóval kialvatlanul, fáradtan. De most nem panaszkodni akarok, hanem azt mondani, hogy ezt a törvényt, amit most meg fog alkotni a parlamenti többség, akkor lehet végrehajtani, ha aláteszünk egy korrekt államszámviteli törvényt.

A másik alapfeltétel - és még sorolhatnám a többit is, de többet nem fogok mondani - az, hogy a számvevőszéki törvényünk elavult, sőt a helyzet még ennél is rosszabb, a hatályban levő magyar alkotmány VI. fejezete olyan előírásokat tartalmaz, hogy az Állami Számvevőszék alkotmánysértő módon működik. Kedves Képviselőtársaim! Ezt én minden alkalommal el fogom mondani, amikor lehetőséget kapok a hozzászólásra, mint egykor Cato konzul, hogy Karthagót el kell pusztítani. Minden alkalommal el fogom mondani, amíg szót kapok, hogy a Magyar Köztársaság Számvevőszéke alkotmánysértő módon működik, döntő mértékben a parlamenti mulasztás miatt, kisebb mértékben, valamilyen mértékben a saját problémái miatt, saját vezetési problémái miatt. Ezen változtatni kell, ha lesz új alkotmány, ha nem lesz új alkotmány. Lehetetlen helyzet, hogy egy olyan állami szervezet működik alkotmányellenesen, amely szervezetnek másokon számon kell kérni a törvények betartását. Ez abszurdum!

Ez a számvevőszéki törvény, ami hatályban van, a rendszerváltás hajnalán született, 1989-ben, és a lényegét tekintve ma is ugyanaz. Én természetesen nem kárhoztatom az egykori törvényalkotókat, hiszen történelmietlen volna visszavetíteni a mai ismereteinket, hogy miért nem azok birtokában hoztak egy törvényt 1989 végén. De azóta nagyon sok minden történt, olyan törvények születtek, amik akkor nem voltak meg, például nem volt számviteli törvény, nem volt államháztartási törvény, nem volt jegybanki törvény, nem volt privatizációs törvény és így tovább. Beléptünk az Európai Unióba, ahol egészen más ellenőrzési filozófiákkal működnek a számvevőszékek.

Csak egyetlen példát hadd mondjak! Itt többen szóba hozták, főleg az MSZP-s képviselőtársaim, hogy nehezményezik, hogy ez a törvényjavaslat nem tartalmazza már a Számvevőszéknek azt a feladatát, ami szerint neki kell javaslatot tennie a többségi állami tulajdonú társaságok felügyelőbizottsági elnöki tisztségére. Kérem szépen, ez egy olyan magyar hungarikum vagy találmány, vagy nem tudom, minek nevezzem, a világon ilyenekkel a számvevőszékek sehol nem foglalkoznak. Ez egy személyzeti feladat, ráadásul olyan értelemben személyzeti feladat, hogy nem is vizsgálja a Számvevőszék azokat a társaságokat, amelyeknek a felügyelőbizottsága élére valakit javasol. Ez egy teljesen lehetetlen feladat.

Húsz év alatt nagyon sok olyan döntés született, hogy némi túlzással mondva, a Számvevőszék egyfajta karácsonyfa, amire mindenki ráakaszt valamit, minden parlament ráakasztott mindenféle feladatokat, és most már vagy húsz különböző törvény tartalmaz előírásokat a Számvevőszéknek egymással teljes ellentmondásban. Az államháztartási törvény kimondja azt, hogy az állam, a közpénzek ellenőre az Állami Számvevőszék, miközben a társadalombiztosítási alapoknak magánkönyvvizsgáló az auditora, lehetetlen helyzet, több ezer milliárd forintos közpénzt magánkönyvvizsgálók auditálnak. Hát a világon ilyen nincs! A világon 180 számvevőszék működik, nekem volt szerencsém több tucatot megismerni részleteiben, ezért nem sorolom azokat a kuriózumokat tovább, amikkel jellemezhető a magyar Számvevőszék működése, csak azt szeretném tisztelettel javasolni, tessék már egyszer, nézzük már meg húsz év után, hogy az az intézmény mire való. Ez nem olyan, már elnézést a hasonlatért, mint egy sarki italbolt, hogy bemegyek, azt rendelek egy nagyfröccsöt, mert éppen arra jártam. Most ez így néz ki.

Befejezésként hadd hívjam fel a tisztelt figyelmüket arra, hogy a Számvevőszéknek nincs fél éve elnöke, nyolc éve nincsenek alelnökei. Ez, tisztelettel jelentem, ennek a Háznak a mulasztása. Ezt a mulasztást mielőbb föl kell számolni. Örömmel jelenthetem, hogy a számvevőszéki és költségvetési bizottság első ülésén a bizottság egyetértett azzal a javaslatommal, miszerint kezdeményezzük a házbizottságnál azt, hogy mielőbb hozzon egy határozati javaslatot a Ház elé, amelynek a nyomán megalakítható lesz a Számvevőszék választott vezetőit jelölő bizottság, amely aztán, remélve azt, hogy talál alkalmas személyt, mielőbb megválasztja a Számvevőszék elnökét, és akkor majd jó esély lehet arra, hogy ilyen és hasonló törvényeket végre lehet hajtani, és ellenőrizni lehet a parlamentnek a kormány tevékenységét, mert hiszen a viszony egyértelmű Montesquieu óta, hogy a parlamentnek van neki felelősséggel tartozó kormánya és nem fordítva. Még akkor is így van, ha egyébként a gyakorlatban természetesnek mondható, hogy a mindenkori kormány mindenkor számíthat az őt támogató parlamenti többségére. Ez már a mindenkori parlament politikai felelőssége, hogy minden határon túl hajlandó-e támogatni a kormány gazdálkodását, vagy egy ponton azt mondja, hogy a politikai bizalmat akkor innentől kezdve már talán nem tartom fönn.

Tisztelt Országgyűlés! Két, azaz összesen kettő problémára hívtam föl a figyelmüket a törvényjavaslat kapcsán, és majd más alkalmakkor, ha megengedik majd, fogom folytatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr hozzászólását. Kétperces hozzászólásra ketten jelentkeztek, elsőként megadom a szót Bödecs Barnának, a Jobbik képviselőjének.

BÖDECS BARNA (Jobbik): Tisztelt Képviselőtársaim! A vagyongazdálkodási törvény kapcsán szeretnék néhány gondolatot elmondani. A törvény ugyanis a meglévő vagyonnal való gazdálkodás újraszabályozásáról szól, mint ahogy az elmúlt években mindig is csak erről volt szó, legfeljebb arról vitatkoztunk, hogy mi marad tartósan állami tulajdonban, mi az, ami olyan üzleti jellegű vagyon, ami még privatizálható. Úgy gondoljuk, hogy a Magyar Országgyűlésnek és az új magyar kormánynak a jövőbeni vagyongazdálkodási stratégia keretében a vagyongyarapításról is elképzelést kellene alkotnia.

Milyen területeken, milyen célokat tűz ki a magyar állam az állami vagyon gyarapítására? Mi a célunk a közszolgáltatások jövőbeni ellátásával, különösen akkor, ha egyes területeken ezek a közszolgáltatások privatizált formában nem jól, avagy a lakosság számára megfizethetetlen módon működnek? Melyek azok a területek, ahol cél az állami, önkormányzati vagyon növelése, foglalkoztatási, ellátásbiztonsági okokból?

Javasoljuk az új kormánynak egy ilyen stratégia kidolgozását és a tisztelt Ház elé terjesztését, már csak azért is, mert fontosnak tartjuk, hogy a mostan elfogadandó törvényben megfogalmazott két szervezet feladatkörében lássa azt, hogy a tulajdonos milyen célokat támaszt elé, ehhez világos elveket kapjon.

(18.10)

Már csak azért is fontosnak tartjuk egy ilyen stratégia kidolgozását és a törvény megalapozását egy ilyen stratégia révén, hiszen ha a pécsi példára gondolunk, ahol a vízművek esetét önök helyben jól kezelték (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), akkor láthatjuk, hogy kényszerű helyzetek állhatnak elő, amit egy ilyen stratégiával proaktívan esetleg meg lehetne előzni, és ez mindannyiunk javát szolgálná.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr hozzászólását. Tisztelt Országgyűlés! Együttműködésüket megköszönve az ülés vezetését átadom Latorcai János alelnök úrnak.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

ELNÖK: Jó estét kívánok! Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretettel köszöntök mindenkit. Folytatjuk a kétperceseket. Rozgonyi Ernő képviselő úr kért szót a Jobbik-frakcióból.

ROZGONYI ERNŐ (Jobbik): Tisztelt Ház! Szó volt itt a vita során - dr. Veres János képviselő kollégám említette ezt elsősorban -, hogy hibának tartja azt, ha a versenyeztetést megszüntetjük, illetőleg a pályáztatási rendszer alól kivonunk dolgokat. Ennek kapcsán hadd mondjam el azt, hogy higgyék el nekem, hogy szinte teljesen mindegy, hogy egy pályázati rendszeren belül kótyavetyélek el valamit vagy pályázati rendszeren kívül.

Mondok én erre konkrét példát, hogy értsék, hogy miről van szó. Kérem szépen, annak idején, amikor a magyar növényolajipart értékesítették, szabályszerűen kiírták a pályázatot, versenyeztették, egy csomó cég versenyzett - magyar cég, külföldi cég -, volt, aki megnyerte, és érdekes módon másnap mégis az a cég kapta meg a magyar növényolajipart, amelyik nem is pályázott. Ez egy gyönyörű példa arra, hogy lehet így is pályázni. Aztán lehet úgy is pályázni, kérem szépen, hogy az, aki meg akarja nyerni a pályázatot, elmondja nekem, aki kiírom a pályázatot, hogy írjam már ki így és így és így, mert akkor csak ő nyerheti meg. Ezek ócska trükkök, kérem szépen.

Azt akarom csak mondani ezzel, hogy teljesen mindegy; teljesen mindegy, itt egy sokkal komolyabb kontroll kellene, sokkal nagyobb társadalmi kontrollt is igénybe kellene venni ahhoz, hogy valóban ne ilyen elképesztő dolgok történjenek, mint amik az elmúlt 22 évben történtek, és sajnos félek, hogy még ebből a kevés vagyonból is néhányszor azért szembesülni fogunk ilyen dolgokkal. De hadd tegyem hozzá azt is, hogy arról se beszéltem, pedig kellett volna, hogy igen, mindig beleütközünk a titokba, különösen akkor, ha valami bank van benne a játékban. Elképesztő az, hogy a Nemzeti Bank például (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) úgy adta el a magyar aranykészletet, hogy fogalmuk sincs, hogy kinek, minek, kinek a felhatalmazása alapján, és hova lett a pénz.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. További kétperces hozzászólások következnek. Fónagy János képviselő úr kért szót. Képviselő úr, öné a szó.

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelettel, én a végén kívántam, ha kapok lehetőséget, szólni, csak részben nem lesz annyi idő, részben, hogy egy adott témát ne hagyjunk elvarratlanul - egyetértve képviselőtársaim versennyel kapcsolatos megjegyzéseivel -, szabad legyen emlékeztetnem a tisztelt Házat, hogy a vagyontörvény ma is számtalan, versenyeztetés nélküli eljárást tesz lehetővé. A vagyontörvény 24. és 35. §-a több mint két tucat kivételt sorol fel; amit a mostani javaslat mellé tesz, az az egy a huszonvalahányadik, tehát kérem, amikor sommásan beszélünk erről, akkor erről a tényről azért ne feledkezzünk meg. Ezt a fogalmat ismeri a jelenlegi normarendszer is. Az ezzel kapcsolatos megjegyzések zömével egyébként én egyetértek; érkezzen ez innen vagy onnan, igazak.

Szabad legyen arra is felhívni a figyelmet, hogy ez az egész javaslat átmeneti szabályokat kíván a tisztelt Ház elé hozni és elfogadtatni. A szövegben is benne van, hogy célunk egy belátható időn belüli vagyontörvény, a számos javaslatot, szakmai indítványt, és van, ahol évtizedes szakmai szükségszerűséget pótlandó vagyontörvény, ami pedig az aktuális dolgokat illeti, az részben a vagyonpolitika és annak éves lebontásában a vagyonpolitikai programok. Tehát nem vitatva ezek szakmai megalapozottságát, ebbe az átmeneti szabályozásba nyilvánvalóan nem tudtuk, és úgy gondolom, hogy nem is fogjuk tudni bezsúfolni.

Köszönöm a türelmet. (Taps a Fidesz és a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr felszólalását. Rendes felszólalásra Veres János képviselő úr kért szót, az MSZP-frakcióból. Képviselő úr, öné a szó.

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ahogyan azt már a bizottsági kisebbségi vélemény tolmácsolójaként is említettem, több olyan javaslat szerepel a most benyújtott indítványban, amely aggályokat vet fel elsősorban azzal kapcsolatban, hogy ha e javaslatok így kerülnek elfogadásra, ahogy beterjesztésre kerültek, mennyiben marad transzparens, mennyiben lesz nem eléggé átlátható az a folyamat, ami az állami vagyongazdálkodást illeti. Ezzel kapcsolatban a benyújtott javaslat logikai rendjét próbálom követni a továbbiakban, és elsőként azt szeretném szóba hozni, hogy a benyújtott javaslat mindjárt az 1. §-ában lehetővé teszi azt, hogy az állami vagyon felett a magyar államot megillető tulajdonosi jogok és kötelezettségek összességét, ha a törvény eltérően nem rendelkezik, az állami vagyon felügyeletéért felelős miniszter gyakorolja, aki e feladatát a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaság, illetve a Magyar Fejlesztési Bank, illetve a (2) bekezdés szerinti tulajdonosi joggyakorló szervezet útján látja el.

Az hangzott el a vezérszónoklatok között, illetve az expozéban is, hogy egységes vagyongazdálkodás lenne a cél. A jelenlegi egységes vagyontörvényhez képest ez, ami itt szerepel konkrétan, bizonyosan legalább egy háromosztatú vagyongazdálkodást hoz létre, hiszen meghagyja a Nemzeti Vagyonkezelőt, a Magyar Fejlesztési Bankhoz az 1. számú melléklet alapján jelentős vagyont rendel, ezen túlmenően pedig lehetővé teszi ezt a bizonyos "a tulajdonosi jogot gyakorló szervezet útján látja el", azaz valahány szervezetet a miniszter létrehozhat ezt követően, legalábbis ez a felhatalmazás erre enged következtetni. Úgy gondolom tehát, az az állítás - és ezt kormánypárti képviselők előszeretettel használták mind a bizottsági vitában, mind itt a mai napon is -, amely az egységes vagyongazdálkodásra vonatkozik, az bizonyosan ennek révén nem valósul meg, sokkal inkább az ellentéte valósul meg, hogy egy többosztatú vagyongazdálkodás jöhet létre az országban, hogyha ez a javaslat így kerül elfogadásra.

Miután a Magyar Fejlesztési Bank vagyongazdálkodásával kapcsolatos gyakorlatát az 1998-2002 közötti időszakból már ismerjük, ezért azt gondolom, hogy az egy külön kérdőjel, illetve külön kétség lehet megalapozottan, hogy akkor a parlament költségvetési bizottságában az akkor ellenzéki képviselők a Magyar Fejlesztési Bankhoz rendelt állami vagyon működtetésével kapcsolatos kérdéseikre semmilyen választ nem kaptak, akkor ebben a bizottságban az hangzott el a kormány illetékes minisztere, illetve államtitkára részéről, hogy miután banktitkot képez a Fejlesztési Bankhoz rendelt vagyon működő társaságok működésével kapcsolatos valamennyi kérdés, ezért nem áll módjában semmilyen felvilágosítást adni az ellenzéki képviselőknek. Úgy gondolom tehát, hogy ezt az előzményt figyelembe véve semmiképpen nem támogatható a most javaslatban szereplő elgondolás, miszerint a Magyar Fejlesztési Bankhoz ismét több tíz gazdasági társaság kerül vagyonkezelésbe átadásra. Úgy gondolom tehát, hogy ezt érdemes lenne felülvizsgálni, megfontolni, vagy olyan módon szabályozni a későbbiek során, hogy az a fajta aggály eloszlatásra kerülhessen, azaz a parlamenti képviselőknek, függetlenül attól, hogy melyik vagyonkezelő által kezelt vagyonról van szó, legyen lehetőségük információhoz jutni, betekinteni a vagyongazdálkodás e kérdéseibe.

A második kérdéskör, amit szeretnék érinteni: jelentősen megváltoztatja a felügyelőbizottságok összetételét ez a bizonyos javaslat. Azt a sajátos elvet érvényesíti, ami magántulajdonú társaságok esetében nem biztos, hogy rossz, de állami tulajdonú társaságok esetében bizonyosan nem jó, hogy egy vagyongazdálkodásért felelős miniszter kinevezi a társaság vezető testületét, igazgatóságát, adott esetben vezérigazgatóját, továbbá kinevezi a társaság ellenőrzésére hivatott ellenőrző vagy felügyelőbizottság tagjait és vezetőjét. Itt már elhangzott többféle megközelítésben, hogy a jelenlegi gyakorlatban, amikor a Számvevőszék elnöke tesz javaslatot az állami társaságok felügyelőbizottsági elnökeinek kinevezésére, akkor működik egy kormánytól független kontroll az ellenőrző testület vezető személyének kinevezését illetően.

(18.20)

Ez a javaslat ezt a kontrollt elveti, nem tartja szükségesnek, úgy gondolom, hogy helytelen módon, és ilyen értelemben a társadalmi ellenőrzésnek egy fontos momentumát iktatja ki a rendszerből, ha így kerülne elfogadásra.

Kiiktat egy másik elemet is a rendszerből. Az eddigiek során az MNV ellenőrző bizottságának tagjai lehettek a parlamenti pártok jelöltjei képviseletében különböző személyek. Noha Papcsák úr ezt személyesen is gyakorolta annak idején, a mai napon ezt kritikával illette. Azt gondolom, mégis egy fontos garanciális szabályról van szó, egy olyan garanciális szabályról, amelyben megadja azt a lehetőséget az ellenőrző bizottság a korábbi felügyelőbizottsági tagoknak, hogy a privatizációs szervezet, a vagyonkezelő szervezet valamennyi tranzakciójának valamennyi papírját, valamennyi okmányát megismerhették, azaz betekintettek a folyamatokba teljes mélységében, nem csak egy felületes rátekintése lehetett az eddigiek során. Önök most ezt meg kívánják szüntetni, szerintem helytelen módon, és ebből következően úgy gondolom, hogy ismét egy olyan ellenőrzési pont gyengül, amely a mostani rendszerben működik és erőteljesen jelen van.

A versenyeztetés megváltozott szabályaival kapcsolatban több hozzászólás elhangzott. Én két dolgot szeretnék említeni. Fónagy képviselő úr pontosan idézte, hogy a jelenlegi törvény tartalmazza a versenyeztetés nélküli vagyoni döntési lehetőségeket, de konkrétan. Ebben a mostani pontok között nincs olyan pont, amely a mostani javaslatban a következőképpen szerepel szó szerint. Azt írja a mostani javaslat, hogy "mellőzhető a versenyeztetés, ha társadalom-, fejlesztéspolitikai vagy egyéb szempontok szerinti közérdekű cél érdekében az adott ügylet megvalósítása kiemelten indokolt, és a kormány erre figyelemmel nyilvános határozatban döntött a versenyeztetés mellőzéséről."

Nincs vita közöttünk abban, hogy lehetnek olyan helyzetek, amikor ilyen döntésre sor kerülhet. Az "egyéb" kifejezés azonban, úgy gondolom, túlságosan széles felhatalmazást ad ebben a törvényben, túlságosan széles körben teszi lehetővé ezt a bizonyos döntést, és meggyőződésem szerint nem helyes, ha ez így kerül elfogadásra, ezért gondolom azt, hogy ebben a kérdéskörben szintén módosítást kellene elfogadni a benyújtott javaslathoz képest.

Vita alakult ki a bizottság ülésén is, és úgy gondolom, a későbbiek során is érdemes erre figyelni, hogy a Magyar Fejlesztési Bankhoz rendelt állami vagyoni kör értékesíthetősége ki van-e zárva a törvényjavaslat által. A törvényjavaslat 11. §-a foglalkozik ezzel a kérdéskörrel, és a 11. §-ban érintett (5), illetve (7) bekezdés a mostani megfogalmazás szerint bizonyára lehetővé teszi, hiszen úgy fogalmaz, hogy az erre feljogosított szervezet és az MFB Zrt. közötti egyeztetést követően kerül sor, mármint az elidegenítésre, s a többi, megterhelésre. Ezért azt gondolom, hogy ezt mindenképpen célszerű pontosabban megfogalmazni, hiszen semmiképpen nem fogadható el az a gyakorlat, hogy egyébként egy más célra létrehozott, az Európai Unió által is elfogadott tevékenységgel rendelkező szervezet burkoltan, látszólag vagy rejtve privatizációs tevékenységet is végezzen.

Ezért azt hiszem, hogy ha valóban nincs olyan szándékuk, hogy az MFB-hez rendelt vagyoni körből értékesíteni kívánnak tulajdoni részeket, akkor azt világosan meg kell fogalmazni, ki kell zárni ezt a lehetőséget, és ezt követően nem marad vita közöttünk abban a tekintetben, hogy ilyenfajta aggály felmerülne a későbbiekben.

Az egyébként vitatható természetesen, hogy ha van egy vagyonkezelő szervezet a későbbiek során is, akkor vajon érdemes és szükséges-e a Magyar Fejlesztési Bankhoz rendelt vagyont a Fejlesztési Banknak értékesíteni, avagy sem. Ez nyilvánvalóan a korábbi gyakorlat kellemetlen emlékeit idézi fel - utalnék csak a "piszkos 12" állami gazdaság értékesítésére, amelyre az azt követő időszakban is sokat emlékeztünk vissza.

Még két megjegyzést szeretnék tenni, amely szintén az eddig követett logikával van összhangban. Összességében a benyújtott javaslat azokat a garanciákat, transzparenciaelemeket csökkenti le, amelyek az eddigi rendszerben több-kevesebb sikerrel, lehet ezt kritikával illetni, de mégiscsak működtek valamilyen módon. Ezért azt gondolom, hogy ha önök úgy gondolják és az a véleményük, hogy az állam ebbéli tevékenységét továbbra is a nyilvánosság kontrollja mellett, továbbra is a politikai ellenzék kontrollja mellett, továbbra is a szakmai szervezetek kontrollja mellett kívánják folytatni, akkor valószínűleg nem célszerű ezt a csökkentést, ezt a korlátozást elfogadni, mint ami a mostani javaslatban szerepel. Hiszen jelen pillanatban az szerepel mindössze benne, és ez egy nagyon gyenge érv, amikor azt mondják a leendő kormánypárti oldalról, hogy az Állami Számvevőszék évente ellenőrzi a vagyongazdálkodó szervezet működését, hiszen pontosan tudják, hogy egy ilyen ellenőrzés nem tud kiterjedni minden olyan részletre, míg az általam imént elmondott három-négy garanciális elem ki tud terjedni a működés során, hiszen egy utólagos ellenőrzés zajlik le ebben az esetben mindösszesen.

Amikor a vám- és pénzügyőrség, valamint az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal kormánybiztos alá rendeléséről szólnak, akkor elég sajátságos dolog, én a bizottság ülésén is megemlítettem, hogy több alkalommal több kormány futott neki ennek a kérdésnek, nem valósította meg ezt az integrációt eddig egyetlenegy kormány sem. Ezt lehet kritikával illetni, lehet jónak ítélni. Egy bizonyos: e szervezetek elbizonytalanítása vagy bizonytalanságban tartása nagyban befolyásolhatja azt, hogy Magyarországon mennyi adó- és járulékbevétel folyik be a költségvetésbe, ezért meggyőződésem szerint nem célszerű, nem indokolt ilyen jellegű bizonytalanság hosszú távú fenntartása, már csak azért sem, mert mindkét szervezetnél meglehetősen nagy biztonsággal alakult ki az elmúlt időszakban azon hozzájuk telepített jogkörök gyakorlása, amelyek eredményeképpen a magyar költségvetés bevételeire biztonsággal lehetett és lehet ma is számítani.

Az egy eléggé pikáns megfogalmazás, ami annak a bizonyos informatikai elnökhelyettesnek a különleges jogkörét tartalmazza, már csak arra is figyelemmel, hogy a magyar vám- és pénzügyőrség informatikai fejlesztései Európában is példaértékűek. Tehát az Európai Unión belül is a magyar vám- és pénzügyőrséget ebben a tekintetben dobogós helyen szokták megemlíteni, mind gyorsaságban, mind a fejlesztések korrekt megvalósításában, mind pedig a nemzetközi együttműködés tekintetében. Ezért azt gondolom, hogy itt nem biztos, hogy jól vették figyelembe, vagy pedig valamilyen személyhez szabták ezt a fajta megfogalmazást, nevezetesen hogy az APEH informatikai elnökhelyettese az, aki különleges jogkörökkel fog rendelkezni az ezt követő időszakban a két szervezetet illetően.

Összességében tehát a bizottsági vitában és most az általános vitában is azt szeretném érzékeltetni, hogy a transzparencia ellen ható javaslatok elhagyása esetén lehetséges az, hogy egy érdemi vitában a javaslat elfogadását mi a magunk részéről is lehetségesnek tartjuk. Úgy gondolom, hogy most ezek a javaslatok, amelyek megfogalmazásra kerültek, semmiképpen nem szolgálják azt, hogy a kölcsönös bizalom kialakuljon a parlamenti képviselők között a leendő kormányzati munkamegosztást ebben a tekintetben illetve.

Ugyanakkor nem vitatjuk el, hogy természetesen minden kormánynak lehetősége van saját maga által meghatározni, hogy milyen keretek között kívánja az adott tevékenységét folytatni. Egy bizonyos, az adott tevékenység hatékonyabb végzésének a feltételeiben érdemes figyelembe venni az előző időszak tapasztalatait is, mind a negatív, mind a pozitív tapasztalatokat. Remélem, hogy a most lezajló vitában elhangzó vélemények hozzá fognak járulni ahhoz, hogy ne egy megfontolatlan vagy meggondolatlan, hirtelen elfogadott törvénymódosítás alakítsa a magyar vagyongazdálkodást, hiszen az nagyban hátrányára lenne mind az országnak, mind a leendő kormánynak, mind pedig az Országgyűlésnek.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ajjaj, most szaporodnak csak meg a kétpercesek, többen is kétperces felszólalásra kértek lehetőséget.

Elsőnek Papcsák Ferenc képviselő úrnak adom meg a szót, a Fideszből; őt Volner János fogja követni, a Jobbikból.

DR. PAPCSÁK FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Szeretném helyretenni ezt a bizalmi indexszel kapcsolatos kérdést. János, képviselőtársam, csak két dolgot hadd említsek neked! A MÁV-Cargo ügyében nem tudjuk, hogy ki, hogyan és mikor döntötte el ezt a kérdést. Mind a mai napig a Budapest Airport szerződését vagy a Malév privatizációs szerződését nem ismerhettük meg.

A versenyeztetésről egy mondat: nagyon szeretném a figyelmedbe ajánlani, illetőleg az országgyűlési képviselők figyelmébe, hogy nyilvános kormányhatározattal dönthet így egy adott tranzakció, ügylet tekintetében a döntést hozó, tehát mindenki számára publikussá válhat az a társadalmi cél, az az ügylet, amely ilyen fontos.

A másik: a Fejlesztési Bankkal kapcsolatos észrevételeid tekintetében azt gondolom, hogy megteremtődött, ezzel a jogszabállyal teremtődik meg a parlamenti kontroll, hiszen a miniszter bármikor interpellálható lesz, a bizottság előtt meghallgatható, illetőleg később kérdés is intézhető majd hozzá. Mi nem tudtunk hozzáférni ezekhez a jogokhoz esetetekben.

(18.30)

A vagyongazdálkodási irányelvekkel kapcsolatban a parlament mindig fogja tudni ezt tárgyalni, ez egy nagyon fontos kérdés, és a gazdasági bizottság, illetőleg a szakbizottságok mindig megismerhetik majd az éves vagyongazdálkodással összefüggő programot, és negyedévente vagy évente, vagy havonta akár felvilágosítást is kérhetnek.

A felügyelőbizottság tagjaival kapcsolatban pedig nagyon szeretném neked megemlíteni, hogy fontos, hogy a politikum kivonuljon erről a területről. Például ha figyelted, önkormányzati képviselők, parlamenti képviselők nem lehetnek úgymond majd tagjai ennek az intézménynek, ennek a szervezetnek, másrészt pedig szigorú felelősségi szabályokat vezet be majd a jogalkotó.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mint már említettem, Volner János képviselő úr következik, a Jobbikból.

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Többször kifejtettük már különböző fórumokon, hogy a vám- és pénzügyőrség és az APEH egymás mellé rendelésével nem értünk egyet. A szocialista kormányzat az elmúlt években hasonló kényszerházasságok tömegét produkálta a közszférában. Egyik sem működött jól. Biztos vagyok benne, hogy ez sem fog jól működni.

Nem tudom megállni - Veres képviselő úr szavaira reagálva, aki nagyon elégedetten nyugtázta a vám- és pénzügyőrség informatikai hátterének kiépülését -, hogy Magyarországról többek között pont az informatikai háttér rossz működése miatt mennek el a magyar vállalkozók a Közösség más országaiba elvámoltatni a Közösségen kívülről származó áruikat, ugyanis a magyar vámrendszer akkora hézagokkal, akkora csúszásokkal működik, hogy Magyarországon nem éri meg beléptetni az Európai Közösség államaiba a kívülről érkező, elvámolásra szoruló tételeket.

Illetve még egy megjegyzésem volna Veres képviselő úr számára. Annyira profi módon működött az elmúlt időszakban a szocialista kormányzat, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium minisztere hozott egy 3/2008-as miniszteri rendeletet, ami rendelkezik a rendőrség nyomozó hatóságainak hatásköri illetékességéről, és ebben rendkívüli profi módon a Nemzeti Nyomozó Iroda - megjegyzem - nagyon jól, kifejezetten magasan képzett nyomozóitól elvonta azt a jogot, hogy a vagyon elleni bűncselekményekben nyomozzanak. Tessék utánanézni! Jelenleg muzeális kincsek ellopását vizsgálhatja csupán az a 180 jól képzett nyomozótiszt, akiket jelenleg is az adófizetők pénzéből ott, ennél a szervnél állományban tartanak.

Egyúttal szeretném jelezni a fideszes képviselőtársak számára (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy amint megalakul az új kormány, ez ügyben tegyenek érdemi intézkedéseket. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Fónagy János képviselő úr fog következni, a Fidesz-frakcióból; utána Veres János képviselő úrnak adom meg a szót.

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Ismét csak kétperceshez érve és a hozzászólások elején elhangzott konkrétumokra reagálva: szó került arról, hogy ellentmondás van. Talán Józsa képviselő úr volt kedves ellentmondást látni a folyamatba épített és az utólagos ellenőrzés között. Szeretném a figyelmét felhívni, hogy az egyik magára a tevékenységre vonatkozik, az utólagosság meg kifejezetten kinevezési jogosítványoknál, tehát személyi kinevezési hozzájárulásoknál van ez az utólagos kontroll-lehetőség.

Megköszönve minden képviselőtársamnak az alapvető általános - majd' azt találtam mondani, nem elvi -, nagyon is gyakorlatias megjegyzéseit mindarról, ami az elmúlt évtizedekben egyébként kimaradt a magyar jogalkotásból, ez az államszámvitelre, a vagyonregisztrációra, a tényleges értékelésre, egyáltalán nem csak a rögzítésére, a megállapítási módjára vonatkozik, ez mind igaz. Azt kell mondanom, hogy ez a magyar Országgyűlésnek egy közös mulasztása, következésképpen az elkövetkezendő éveknek közös feladata lesz.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Most Veres János képviselő úrnak adom meg a szót, az MSZP-frakcióból; őt követi Bohács Zsolt képviselő úr, a Fidesz-frakcióból. (Dr. Bohács Zsolt: Ez téves, elnök úr!)

DR. VERES JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Papcsák Feri! - ha már a megszólítás ilyen volt az imént. Úgy tudom, hogy mind az Airport, mind a Malév privatizációjával kapcsolatos papírokat a Fidesz által az MNV ellenőrző bizottságába delegált személy megtekintette, megismerte, betekintett ezekbe a papírokba. A MÁV-Cargo privatizációja pedig, szerintem pontosan tudod te is és pontosan tudja mindenki, hogy mivel a cég a MÁV-hoz tartozó cég volt, ezért a MÁV értékesítette, ott hozták meg a megfelelő döntéseket. Ennyit tudok a történetről mondani, nem rendelkezem más információval.

Az a megjegyzés, ami arra vonatkozik, hogy felügyelőbizottsági tagok és igazgatósági tagok nem lehetnek képviselők, ez ma is érvényes az összeférhetetlenségi törvény alapján. Ez nem újdonság, hiszen a képviselőket ma sem lehet az állami tulajdonú társaság felügyelőbizottságába, igazgatóságába megválasztani, ezért úgy gondolom, ezzel nem bővül a lehetőség.

Volner képviselő úrnak pedig azt szeretném mondani, hogy lehet, hogy sokan másutt vámkezeltetnek különböző, Európai Unióból érkező dolgokat. Az én ismereteim szerint ez nem a vámrendszer informatikai rendszerének problémája, hanem sokkal inkább annak a problémája, hogy hol milyen módon ítélik meg az adott, Európai Unióba beérkező áru értékét, milyen a számbavétel módja, az eljárása. Ha nem nálunk vámkezeltetnek, akkor általában azért nem nálunk vámkezeltetnek, mert úgy ítélik meg, hogy kisebb vámteher megfizetésével tudják az adott árut az Európai Unióba behozni, mintha mindez Magyarországon történne. De nem akarok ebbe igazán belemenni, hiszen ez egy más történet meggyőződésem szerint.

Az bizonyos, hogy nagyon sok elismerést kapott a szervezet informatikai fejlesztése az elmúlt években. Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Bohács Zsolt képviselő úr jelezte, hogy téves név jelent meg a monitoromon. Józsa István képviselő úr kért szót közben, úgyhogy a képviselő úré a szó.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Megkaptam a szót, elnök úr?

ELNÖK: Igen.

DR. JÓZSA ISTVÁN (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Megválasztása óta erre várok, hogy öntől szót kapjak, úgyhogy nagyon szépen köszönöm.

Az egyik kérdést említette Veres János miniszter úr - mert ügyvezető miniszter, ha nem is tetszik ez itt sokaknak -, és nagyon nagy szerepe volt abban, hogy a VPOP informatikai rendszere tényleg európai színvonalú. Az egyéb infrastruktúra költségei, a bérköltségek magasabbak Magyarországon, emiatt van ez az anomália, de azt hiszem, hogy a kérdés teljesen jogos. Ennek a versenyképességét meg kell teremteni, mert Záhony, a Magyarországon keresztülmenő tranzit meghatározó logisztikai lehetőséget rejt magában.

Nagyon örültem, amikor Nyikos elnök úr - bár most nincs itt - megemlítette, hogy az első feladatok között tartja fontosnak az Állami Számvevőszék elnökének és elnökhelyetteseinek jelölését, megválasztását. Ez egy obstrukciós történet. Tehát az, hogy itt nyolc éve nincsenek elnökhelyettesek, fél éve nincs elnök, az a Fidesz és a KDNP megegyezésképtelenségének eredménye. Önök a saját politikai céljaik érdekében ezt is beáldozták.

Azért sarkítom ezt ki, mert amikor valaki a másik oldalon azt mondja, hogy az ország tönkretétele, meg a Lehet Más a Politika... - hogy csődöt mondott az ország, nagyon kell vigyázni ezekkel a kifejezésekkel. A csőd az Írország, mínusz 30-35 százalékot jelent, és kő kövön nem marad. Magyarország nem ment csődbe, nincs tönkretéve, jók a fundamentális alapok, és maguk ezt ne rontsák el. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Erre nem terjed ki a felelősségük. (Dr. Veres János tapsol.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. (Derültség a Fidesz padsoraiban.) Mivel további jelentkezőt nem látok, tisztelt képviselőtársaim, akkor megkérdezem Fónagy János urat, hogy kíván-e válaszolni a vitában elhangzott kérdésekre. Igen, Fónagy képviselő úré a szó.

DR. FÓNAGY JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt órákban elhangzott hozzászólások bizonyítják, hogy a patkó mindkét oldalán ülő pártok tisztában vannak azzal, hogy milyen jelentőségű kérdést tárgyalunk.

Kérem annak is az elfogadását, amit az előbb mondtam, hogy amit most önök elé terjesztettünk, kifejezetten az átmenet, a jelenlegi helyzet felmérése, orvoslása és az átmenet biztosítása.

(18.40)

Anélkül, hogy visszaélnék a zárszó adta lehetőséggel, sajnos az ország mai helyzetének megítélése nem egy szemantikai probléma, hanem egy ténykérdés. Ott vagyunk, ahol vagyunk, és nekünk, akik itt ülünk, ezen közösen változtatnunk kell, és ez, amiről ma szó volt, ennek egy nagyon fontos eszköze. Nem végleges, nem minden itt elhangzott, szakmailag nagyon igényesen megfogalmazott problémára ad orvoslást, hanem, hogy úgy mondjam, a partra szállás feladatait és az ország mechanizmusának, gazdaságának, a magyar társadalomnak a mindennapi továbbélését hivatott biztosítani.

Éppen ezért már az előterjesztés során mi magunk is kértük, hogy a módosító indítványok beadása ne a szokásnak megfelelően az általános vita lezárásával, hanem, tekintettel a parlament forszírozott ülésezési menetrendjére, a holnapi nap, tehát a pénteki munkanap végéig legyen lehetséges. Arra kérem és buzdítom minden képviselőtársamat, hogy az itt elhangzottakból, ami illeszthető ehhez az intézkedéssorhoz, az erre vonatkozó módosító javaslataikat nyújtsák be, és bízom benne, hogy jövő héten sikerül az esetleges, lehetséges és szükséges szakmai konszenzusokat létrehozni.

Ennek jegyében köszönöm meg mindenkinek, aki igényes hozzászólásával megtisztelte az előterjesztésünket, és kérem, hogy ebben a szellemben folytassuk jövő héten a részletes vitát.

Köszönöm az elnök úr türelmét. (Taps.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy az elfogadott napirendnek megfelelően a törvényjavaslathoz a holnapi ülésnap végéig lehet módosító javaslatokat benyújtani.

Az általános vitát elnapolom, a vita lezárására a holnapi nap folyamán kerül sor, várhatóan az ülésnap végén.

Most, megköszönve együttműködésüket, az elfogadott napirendnek megfelelően 20 óráig, tehát este 8 óráig - kinek, hogyan tetszik jobban - szünetet rendelek el. Szünet után itt találkozunk.

Köszönöm a megjelenésüket.

(Szünet: 18.42 - 20.04

Elnök: dr. Schmitt Pál

Jegyzők: Nyakó István és dr. Tarnai Richárd)