Felszólalás adatai

BALCZÓ ZOLTÁN (Jobbik): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Orbán Viktor miniszterelnök tusnádfürdői előadásában kijelentette, utasította a gazdasági tárca vezetőjét, hogy még a nyár folyamán végtörlesszen a Valutaalapnak, az ehhez szükséges összeg rendelkezésre áll, mert az elmúlt három évben a magyarok megtermelték ezt a pénzt, mondta a miniszterelnök. Nos, az állítás félrevezető, ezt a pénzt nem termeltük meg, a visszafizetéshez államkötvény-kibocsátásra, vagyis hitelfelvételre volt és lesz szükség. A pénzügyekért felelős államtitkár egy interjúban elmondta, hogy részben az IMF-hitel végtörlesztése miatt lesz szükség ősszel újabb dollárkötvény-kibocsátásra. Februárban az Egyesült Államokban lebonyolított 3,25 milliárd dollár értékű kötvénykibocsátás az irányadó dollár alapú államkötvényekhez képest jelentős felárral részben szintén ezt a célt szolgálta.

Az IMF-ről való leválással a Jobbik egyetért, akár még ez az ár is mérlegelhető, csak egy feltételnek kellene teljesülnie: a magyar gazdaságpolitika térjen le az IMF által elvárt útról. A valóságban annyi történt, hogy a megszorítások formailag nem az IMF, hanem az EU igényeire sújtották a magyar lakosságot. A Széll Kálmán-tervek, a Brüsszelnek kiküldött konvergenciaprogramok és azok végrehajtása gyakorlatilag az IMF elvárásait teljesítették. A kormány fillérre akkora megszorító csomagot állított össze, amekkorát az IMF-es bírálói mind a tavalyi, mind az idei évre szükségesnek tartottak. Varga Mihály pedig kijelentette, amit tőlünk Brüsszel kér, az méltánytalan, szükségtelen és igazságtalan, de teljesítjük. Ez a gazdasági szabadságharc?

A magyar gazdaság sajnos, szemben a kormányzati propagandával, nem teljesít jól. Egy ritka őszinte állítás a köznevelési törvény módosításának indoklásában szerepel: "Az ország gazdasági teljesítőképessége nem teszi lehetővé a 2011-ben elfogadott törvényben meghatározott mértékű béremelést." A legszomorúbb következmény az, hogy a legfőbb kormányzati vállalás, a tíz év alatti egymillió munkahely, arányosan nem teljesül. A közmunka statisztikai beszámolása félrevezető. Hadd mondjak konkrét példát!

(14.30)

A Jobbik kihelyezett frakcióülésén meglátogatta a tiszavasvári jobbikos többségű önkormányzatot, ahol kiderült, hogy sikerült olyan ipari beruházást hozni a városba, amely egy patinás magyar részvénytársaság biztos piaccal rendelkező beruházása, a három ütemből az első már megvalósult 150 stabil munkahellyel, szakképzett munkaerőt kívánva.

Gávavencsellő nagyközség természetesen rá van szorulva a közfoglalkoztatásra. Az önkormányzat képes olyan munkát adni, amely értelmes munka, napi 8 óra. Ugyanakkor az ottani állami intézmény 9 órakor elengedi a közfoglalkoztatottakat, mert nem tud nekik munkát adni. Akkor megkérdezem, a 8 óra kemény érdemi munkáért miért nem jár minimálbér, ezeket a 9 órakor hazaengedett embereket pedig miért nem szociális segélynek tekintik, miért számítják bele a munkaügyi statisztikába.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az államelnök úr felhívta a pártok figyelmét arra, hogy lehetőleg tartózkodjanak a korai kampánytól. A kampányt az jellemzi, amit a miniszterelnök úr mondott, hogy a pártok előre eldöntik a választásokig, mit fognak mondani, és elrugaszkodnak a valóságtól. Hát bizony ez az elvárás a miniszterelnök úrra is vonatkozna. Azt mondta, mi most már nem mások pénzén tengődünk, a pénzvilágnak való kiszolgáltatottságunkat felszámoltuk. Hát hogyan számoltuk fel, amikor az államadósság gyakorlatilag arányaiban nem csökken, sőt abszolút értékben nő? Hogyan számoltuk fel azáltal, hogy az IMF-től való leválás helyes érdekében kimentünk az államkötvénypiacra, ahol az akkori Egyesült Államok államkötvénye helyett kétszeres pénz az, amit majd fizetnünk kell? Ez miért leválás, és miért jelent biztonságot ebben az országban? Ezek a félrevezető állítások, azok a dicshimnuszok, amelyeket a kormány a maga teljesítményéről mond, nem azért baj csak, mert ebben az esetben a lakosságot félrevezeti. Attól félek, hogy önök is elhiszik ezt, és a még hátralévő időben sem teszik meg azt a gazdaságpolitikai fordulatot, amelynek egyik eleme például az lehetne, hogy stratégiai megállapodást ne csak a külföldi multicégekkel kössenek, hanem adott esetben a munkahelyet teremtő magyar kis- és középvállalkozásokkal is.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

ELNÖK: Válaszadásra Cséfalvay Zoltán államtitkár úrnak adom meg a szót.

DR. CSÉFALVAY ZOLTÁN nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Ha megengedi, néhány számadattal kezdeném. Magyarország 2008. november 6-án kötötte azt a készenlétihitel-megállapodást, amely szerint az IMF Magyarország számára 10,5 milliárd SDR-hitelt - ez egy kosárvaluta - nyújt, és ebből 7,6 milliárd SDR-t, ami akkor 8,8 milliárd eurónak felelt meg, lehívott 2009 szeptemberéig. Tehát tisztázzuk a tényeket! Az akkori szocialista kormány 2008 ősze és 2009 ősze között 8,8 milliárd eurónyi hitelt hívott le. Hadd említsem meg a visszafizetések idejét: 2012. február 10-én kezdte ez a kormány visszatörleszteni ezt a hitelt, és 2013. augusztus 12-én sikerült is lezárni ezt a történetet, vagyis visszafizette maradéktalanul a hitelt. Hadd tegyem még hozzá azt is, hogy az Európai Uniótól is vett fel egyébként hitelt a szocialista kormány, amit szintén olyan jól sikerült időzíteni, akárcsak az IMF-hitelt: felvenni, elkölteni, ezt a szocialista kormány tette, majd visszafizetni, ez az utódjára maradt. Magyarország 5,5 milliárd eurót hívott le szintén 2009-ben, és 2011 decemberében már 2 milliárd eurót kellett visszafizetni.

Van Magyarországon egy fogalom, amit nem értek. Amikor Bajnai Gordon volt miniszterelnök úr azt mondja, hogy "válságkezelő kormány". Milyen válságkezelő kormány az, amelyik ennyi hitelt vesz fel, és aztán a gazdaság pedig 2009-ben 6,7 százalékkal esik vissza? Csak azért mondom, hogy tisztázzuk a tényeket.

Amit a képviselő úr a legvégén felvetett, hogy ennek a törlesztésnek mi a kamatszintje, és egyébként a piacon való adósságfinanszírozásnak mi a kamatszintje, vagy a kettő között van egy eltérés, az IMF-hitel kamatszintje valamennyivel alacsonyabb, mint amikor a magyar állam kimegy a piacra, és ott finanszíroz államadósságot. Van itt egy alapvető félreértés, és szeretném, ha megértenék nemcsak a jobbikos képviselők, hanem a szocialista képviselők is: az alapeset, a normális eset az, amikor egy ország képes finanszírozni adósságát a piacon. Ez a normális eset. Tudom, sokan mondják, hogy normális Magyarországot szeretnének - ez a normális alapeset. Az a rendkívüli eset, különleges eset, amikor egy ország képtelen finanszírozni az adósságát, merthogy kis híján összeomlik, mert a piacon nem tudja eladni a papírjait. Na, akkor fordul nemzetközi szervezetekhez, na, akkor fordul az Európai Unióhoz, na, akkor fordul az IMF-hez, és az IMF ad neki segélyt. Segély a neve, segélyhitel. Tehát az a rendkívüli eset. Nehogy már összehasonlítsuk a kettő kamatszintjét! Amikor egy ország kis híján összeomlik, mert nem tudja finanszírozni a piacról az államadósságát, akkor kimegy, elszalad egy segélyszervezethez, és annak a kamatszintjét összehasonlítjuk azzal, amikor egy ország visszatér a normális állapothoz, amikor az az alapeset, hogy tudja finanszírozni magát a piacról? Hát nézzen körbe a világban! Görögország, Spanyolország is részben, részben még Olaszország is, de Portugália vagy akár Ciprus boldog lenne, ha a piacról tudná finanszírozni magát. A legnagyobb hír jelen pillanatban a pénzvilágban az, hogy talán az év végén Írország ki tud lépni a piacra és onnan finanszírozza magát. Addig ezek az országok lélegeztetőgépen vannak. Magyarország nincs ezen, és akkor hadd utaljak arra, a miniszterelnök úr is említette, hogy milyen következményei vannak ennek, hogyan nő a szabadságfokunk, milyen gazdaságpolitikai lépéseket tudunk megtenni.

Akkor arra a kérdésre, amit a tisztelt képviselő úr említett, hogy az IMF politikáját valósítja meg a magyar kormány, hadd tegyem hozzá, hogy a magyar kormány elérte a pénzügyi stabilitást, Magyarország elérte a pénzügyi stabilitást, minden egyes ember, magyar ember erőfeszítéseivel, és vele párhuzamosan végigvitt egy nagyon erős reformsorozatot. A reformokat háromféle mozgató mozgathatja. Egyrészt maga a piac kényszerítheti ki. Ebben az esetben nagyon rövid távú válaszok vannak. Kikényszeríthetik egyébként nemzetközi intézmények, tudjuk, hogy annak mik a következményei. Magyarországon se nem a piac, se nem a külföldi intézmények vezették a reformokat, hanem a magyar kormány, a magyar parlament a magyar emberek érdekében, Magyarország jól felfogott érdekében egy nemzeti reformprogramot vitt végig, és én úgy gondolom, hogy ez a garanciája annak, hogy Magyarország versenyképes ország legyen, és versenyképes gazdasággal tudjon továbblépni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Felszólalások:   29-32   33-36   37-40      Ülésnap adatai