IV. MONETÁRIS POLITIKA

1. A monetáris kondíciók alakulása és a monetáris bázis kereslete 1999-ben

2. Hozamgörbe, kamat- és inflációs várakozások

3. A kereskedelmi bankok kamatpolitikája

4. Monetáris aggregátumok

VI. KERESLETI TÉNYEZÕK

1. Lakossági fogyasztás

2. Beruházások

3. Az államháztartás keresleti hatása

4. Külföldi kereslet

1999. évi XCV. törvény szerint a kis- közép- és mikrovállalkozások meghatározása

Magyarország és a Nemzetközi Valutaalap kapcsolatának fõbb jellemzõi

1. sz. Függelék

2. sz. Függelék

3. sz. Függelék

4. sz. Függelék

Ha a magyar gazdaság teljesítményét két fõ mutatóval, a GDP növekedési ütemével és az inflációs ütemmel jellemezzük, akkor az 1999. évi eredmény elmaradt az elõzõ évitõl. A GDP az 1998. évi 4,9 százalékkal szemben 1999-ben 4,5 százalékkal nõtt, az infláció pedig csak éves átlagban csökkent az elõzõ évi ütemhez képest, december végi összehasonlításban nem.

Hogyan lehet, hogy ennek ellenére az 1999. év mégis egyértelmûen sikeres évnek minõsíthetõ? Hogyan lehet, hogy az 1999. évi tapasztalatok sokban hozzájárultak ahhoz, hogy a nemzetközi szakmai közvélemény ma már olyan robusztusan növekvõ magyar gazdaságról beszél, amely a legjobb eséllyel halad az európai felzárkózás irányában? Hogyan lehet, hogy a befektetõi minõsítõ intézetek sorra javították Magyarország besorolását 1999-ben?

A paradoxon igen egyszerûen feloldható. A gazdaságot 1999-ben sorozatosan érték kedvezõtlen külsõ hatások. Az év elején a befektetõk körében már-már válsághangulat uralkodott a magyar gazdaság jövõjének megítélésében. Ezzel szemben a bekövetkezett tények nemhogy a válság jeleit nem mutatták, hanem éppen abban következett be javulás, amit a leggyengébb pontnak tartottak: a folyó fizetési mérlegben.

Mi volt az a veszély, amitõl a közvélemény tartott?

A világpiaci olajárak növekedése az infláció csökkenését, az orosz válság utóhatása - a részben ezzel összefüggõ gyenge európai gazdasági teljesítménnyel - az export és ezáltal a gazdaság növekedését, valamint a külsõ egyensúlyt, az idõjárási katasztrófák pénzügyi következményei pedig az államháztartás egyenlegét veszélyeztette.

Az orosz pénzügyi válság a gazdasági kilátások megítélésétõl függetlenül, általában is növelte a nemzetközi befektetõk óvatosságát. Ez a változás olyan országok esetében mint Magyarország - amely korábban nagymértékben támaszkodott külföldi hitelekre -, növelhette volna az adósságért fizetendõ kamatfelárat.

Magyarországot tehát egy kockázatokra igen érzékennyé vált befektetõi kör figyelte egyre növekvõ aggodalommal és kételyekkel. Bizonytalanságukat fokozta, hogy nem tudhatták, milyen erõs a magyar hatóságok elkötelezettsége az egyensúlyi gazdaságpolitika mellett.

Ezeket az aggályokat oszlatták el az 1999. év folyamatai, ahogy fokozatosan gyûltek a bizonyítékok a magyar gazdaság teljesítményérõl. Kiderült, hogy bár Magyarország sem kerülhette el a növekedési ütem lassulását, a kihívásokra igen rugalmasan képes reagálni. Belföldi kiadásait - elsõsorban a beruházásokat és az államháztartási kiadásokat - mérsékelte, exportpiacain pedig az általános keresletvisszaesést versenyképességének, piaci pozícióinak javításával ellensúlyozta. Ezzel a válság arra adott alkalmat, hogy az ország meggyõzõen bizonyítsa, hogy gazdasága fundamentumai mára kellõképpen megerõsödtek. Ezt az erõt jól tükrözi a régió hasonló helyzetben lévõ országaival történõ összehasonlítás is. Magyarország volt a régió leggyorsabban növekvõ országa mind 1998-ban, mind 1999-ben, s ami ugyanilyen fontos: mindez egyensúlyi, fenntartható növekedési pálya mentén történt.

Az év során kiderült az is, hogy a magyar kormány következetesen kitart a költségvetési egyensúlyi célok mellett , még kedvezõtlen körülmények között is. A bizalmat erõsítette az is, hogy bebizonyosodott; a monetáris és árfolyampolitika szilárdan képes volt a megrázkódtatások kezelésére, sem az árfolyampálya, sem az infláció csökkenõ pályájának hitelessége nem ingott meg. A szûk sávon alapuló árfolyamrendszer, amely már 1998-ban bizonyította, hogy erõs fundamentumok mellett képes az orosz válsághoz hasonló megrázkódtatásokat elviselni, 1999-ben is fontos szerepet játszott az inflációs várakozások irányításában. A régió országaival összehasonlítva, 1999 volt az az év is, amikor a magyarországi dezinfláció üteme gyorsabb lett, mint a lengyelországi, és 2000-re az inflációs ráta a lengyelországi alá került.

1999 tehát nem a látványos eredmények, hanem az alapok megszilárdításának az éve volt. Az 1998-ban túlságosan gyorsan bõvülõ belföldi kereslet növekedési ütemét sikerült összhangba hozni az egyensúlyi követelményekkel, az államháztartási és a fizetési mérleg egyenlegét javítani, a befektetési bizalmat megszilárdítani. Ez a politika abból az alapelvbõl indul ki, hogy a tartós, gyors növekedés feltétele az egyensúly. Ezért fenn kell tartani az infláció kiszámíthatóan csökkenõ trendjét, õrizni a valutaárfolyam és az infláció arányának egyensúlyát, megakadályozni mind a külsõ, mind a belsõ eladósodást. Csak így lehet erõsíteni a gazdaság jövõjébe vetett bizalmat, fenntartani a befektetõk érdeklõdését és folytatni a gyors növekedést. Mindezek viszont elengedhetetlenül szükségesek mindannyiunk közös célja, az életkörülmények folyamatos, fenntartható és jelentõs javításához.

Az eddigi politika sikerét mutatja, hogy az új évet lényegesen kedvezõbb feltételekkel kezdtük, mint az elõzõt. Folytatódhat a gyors és fenntartható ütemû növekedés. De arra továbbra is vigyáznunk kell, hogy arányérzékünket megtartsuk és türelmünket se veszítsük el.

E néhány gondolat kíséretében ajánlom az Olvasók figyelmébe a Magyar Nemzeti Bank Éves Beszámolóját.

A Magyar Nemzeti Bank célja az infláció fenntartható mérséklése, az Európai Unió inflációs szintjének elérése. A kiszámíthatóság, az alacsony inflációs környezettel együtt járó mérsékelt kamatszínvonal elõsegíti a gazdaság tartós, gyors növekedését. A kitûzött inflációs cél elérését az elõre bejelentett csúszó leértékelésre alapozott árfolyamrendszer támogatja, és elõsegíti egy olyan nominális pálya kialakulását, amely nem veszélyezteti a gazdaság egyensúlyi helyzetét, de biztosítja a hazai infláció konvergenciáját legfõbb kereskedelmi partnereink árnövekedési üteméhez.

A monetáris politika közbülsõ céljának, a forint elõre bejelentett csúszó leértékelésére alapozott árfolyampályának a fenntartásával segíti elõ a gazdaság stabilitását. A fennálló rendszerben a leértékelési ütem fokozatos változtatása a külkereskedelemben versengõ termékek árára gyakorolt közvetlen és az inflációs várakozásokra gyakorolt közvetett hatásán keresztül támogatja a hazai árnövekedés konvergenciáját az eurózóna alacsony inflációjához. Az árfolyampálya csak akkor befolyásolja hatékonyan a várakozásokat, ha hiteles, a hitelesség feltétele pedig az, hogy a kijelölt nominális pálya mellett a makrogazdasági egyensúly megõrizhetõ legyen. Ezért az árfolyampálya meghatározása során az aggregált kereslet és kínálat várható alakulását, valamint a fiskális politika alkalmazkodó képességét egyaránt figyelembe kell venni.

A monetáris politika operatív célját, a pénzpiaci kamatszintet úgy határozza meg, hogy a forint iránti keresletet befolyásolva biztosítsa a meghirdetett árfolyampálya megvalósulását. A forint kamatszint alakulását a bejelentett leértékelési ütem, az árfolyam sávon belül várható elmozdulása, a külföldi kamatok, valamint a megkövetelt kockázati prémium összege határozza meg. A jegybank kamatpolitikája arra irányul, hogy a nemzetközi pénzügyi környezet változásai esetén simítsa a kamatok belföldi fundamentumok által nem indokolható mértékû ingadozásait. Ugyanakkor az árfolyamrendszer hitelességének megõrzése érdekében a jegybank tartósan nem tudja eltéríteni a belföldi kamatszintet a pénzpiaci szereplõk által elvárt kamatoktól.

A Magyar Nemzeti Bank az infláció alakulását alapvetõen három tényezõre vezeti vissza, amelyeket folyamatosan figyelemmel kísér a monetáris politika alakítása során. A fenntartható inflációcsökkentés szempontjából a gazdaság aggregált keresleti és kínálati viszonyainak alakulása az egyik legfontosabb tényezõ. Mind az árképzésben, mind a kitûzött nominális pálya fenntarthatóságának egyik legfontosabb indikátorát jelentõ nominális béralakulás meghatározásában fontos szerepet játszanak az inflációs várakozások. A harmadik komponens az importált infláció, mely a forint árfolyamváltozásának és a külföldi inflációnak az összege. E tényezõk határozzák meg az inflációs folyamat trendjét, amit az MNB az ún. maginflációs mutatóval mér.

A fogyasztói árindex 1999-ben az 1998. évi 14,3%-os árnövekedés után átlag 10%-kal emelkedett A korábbi évekre jellemzõ dinamikával szemben 1999 során az év elsõ felében volt alacsonyabb az árnövekedés üteme, a fogyasztói árak inflációja 1987 óta 1999 elsõ negyedévében süllyedt elõször az egyszámjegyû tartományba. 1999. júliusától azonban az éves inflációs ráta újból 10% fölé emelkedett, majd az átmeneti emelkedés után 2000. februárjára ismét egyszámjegyûvé vált. A maginflációs mutató, amely a fogyasztói árindexbõl kiszûri az idényjellegû élelmiszerek, benzin és egyes energia- árak inflációra gyakorolt hatását, az infláció ütemének folyamatos lassulását jelezte, az 1998 végén mért 10,7%-kal szemben 2000 márciusában 7,54%-ot mutatott. Az infláció mérséklõdésével párhuzamosan a bérek nominális növekedési üteme is mérséklõdött. A bérinfláció az 1998. évi átlagos 18,7%-kal szemben 1999-ben 15,9%-kal nõtt. A bérek dinamikája összhangban volt a kitûzött nominális pályával, mivel a vállalkozói szektor jövedelmezõsége 1999-ben jelentõsen javult, és a GDP-n belül is emelkedett a tulajdonosi jövedelmek részesedése.

A fogyasztói árindex alakulását egyedi hatások is befolyásolták, mint pl. az árszint egyszeri megváltozását okozó adóváltoztatások, központi árintézkedések, kínálati sokkok. Az infláció vártnál magasabb alakulását 1999-ben alapvetõen ez utóbbi, a monetáris politika által nem befolyásolható tényezõk határozták meg.

A fogyasztói árindex csökkenésének évközi megtorpanásában a szabályozott árak alakulása döntõ szerepet játszott, az 1999. decemberi infláció 11,2%-os értékébõl 2,8%-ot a regulált körben mért áremelkedés eredményezett. A gyógyszerár támogatási rendszer megváltoztatása kb. 1%-kal emelte meg az éves infláció nagyságát. Emellett magasan az inflációt meghaladó ütemben emelkedett más hatósági áras szolgáltatások ára is. A lakossági telefon és gyógyszerár emelkedés kiugró mértéke a korábbi áraránytalanságok, támogatási rendszerbeli anomáliák megszüntetését szolgáló intézkedések következménye. A megindult alkalmazkodási folyamat áremelkedést csökkentõ hatását a statisztika a mérési szabályok miatt csak késleltetve tükrözi. 2000-ben a központi hatóságok hatáskörébe tartozó szolgáltatások körében igen mérsékelt áremelés várható, ami az infláció mérséklõdését fogja eredményezni.

Az élelmiszerárak gyors növekedése 1999 második felétõl az infláció lassabb mérséklõdése irányába hatott. E termékkörben az átmenetileg gyorsuló inflációt egyensúlyi folyamatnak, az 1998. évi deflációt követõ korrekciónak tekintjük.

A harmadik inflációnövelõ tényezõ a világpiaci energiaárak emelkedése, amely a piaci ármeghatározódású háztartási energia megugró inflációjában már 1999 második felében is éreztette hatását, és a regulált energia árak esetében pedig az új ármeghatározási idõszakban, a 2000. év második felében fog magasabb növekedési ütemet eredményezni.

(Elõzõ év azonos idõszakához viszonyítva)

Fontos hangsúlyozni, hogy a kormány és az MNB az inflációs prognózis valamint az árfolyampálya meghatározása során figyelembe veszi e kínálati sokkok átmeneti jellegét. Sem az élelmiszerárak 1998 õszétõl jellemzõ átmeneti gyorsabb csökkenése, sem az azt követõ gyorsabb emelkedése nem befolyásolta az árfolyampálya meghatározását, mivel a kormány és az MNB az árfolyampálya elõre bejelentésével az infláció hosszú távú trendjére kíván hatni, a várakozások befolyásolásán keresztül. Ugyanígy, az energiaárak inflációra gyakorolt hatása sem teszi szükségessé az elõre kijelölt árfolyampálya változtatását. Azok a tényezõk ugyanis, amelyek Magyarországon az inflációs ütem mérsékeltebb csökkenése irányába hatnak, az euró régiót és külkereskedelmi versenytársaink többségét is hasonló módon érintik, így nem befolyásolják a magyar termelõk versenyképességét.

Az inflációs folyamat hosszú távú trendjének kedvezõ alakulását alátámasztja, hogy az euró régióhoz viszonyított inflációs differencia tovább csökkent, az 1998 végi 9,5%-ról 2000. januárban 7,3%-ra. Az árfolyam által közvetlenül fegyelmezett energiahordozók nélkül vett ipari termékek (2000. január 6,2%), és a kínálattól elszakadó keresletbõvülésre leggyorsabban reagáló piaci szolgáltatások (2000. január 10,6%) körében folyamatos volt az árnövekedési ütem mérséklõdése. A kedvezõ inflációs folyamatok 1999 decemberében újabb leértékelési ütemcsökkentés bejelentését tették lehetõvé, mellyel a forint elõre bejelentett éves leértékelési üteme 2000. áprilisától 4% alá csökken.

Az inflációs folyamatot hosszú távon meghatározó tényezõk közül a kereslet-kínálat alakulása továbbra is támogatta az infláció mérséklõdését. Az orosz válság hatására az év elsõ felében a külföldi kereslet a korábban vártnál lassabban növekedett, és a jövõbeli értékesítési lehetõségekkel kapcsolatban is megnõtt a bizonytalanság. Az export értékesítési lehetõségek kedvezõtlenebb alakulása a magángazdaság belföldi keresletét is mérsékelte. Így a GDP növekedése 1999 elsõ felében lelassult, az elsõ negyedévben 3,3%-ot, a másodikban 3,8%-ot ért el. Az év második felében megélénkült a külföldi kereslet, és az év utolsó negyedévében már az 1997. évihez hasonló exportdinamikának lehettünk tanúi, ami magával húzta a beruházási tevékenység megélénkülését is. A belföldi és külföldi kereslet egyidejû gyors növekedésének hatására 1999 utolsó negyedévében becsléseink szerint már 5,6%-kal emelkedett a bruttó hozzáadott érték. A lassúbb elsõ és a gyorsuló második félévi növekedés eredõjeként 1999-ben becsléseink szerint 4,4%-kal bõvült a GDP.

A gazdaság pályáját legnagyobb mértékben külkereskedelmi partnereink konjunkturális helyzetének változásai befolyásolták. Az orosz piac összeomlása után számottevõen csökkent az Európai Unió keresletének növekedési üteme, közép és kelet-európai partnereink többségénél pedig recesszióba fordult a gazdaság. A mérsékeltebb világgazdasági növekedés hatására az év elsõ felében továbbra is kínálati többlet jellemezte a nyersanyagok és élelmiszerek piacát. Mindezeken túl a koszovói háború és az orosz belpolitikai változások is bizonytalanabbá tették a magyar exportkilátásokat. A második félévtõl kezdõdõen azonban az Európai Unió gazdaságaiban újra erõsödött a növekedés, és a FÁK és a CEFTA országok is az élénkülés jeleit mutatták. Részben e kedvezõ keresleti változások, részben az új beruházások kapacitásbõvítõ hatása tükrözõdött a külkereskedelmi forgalom fellendülésében. Számításaink szerint az export volumene 1999 utolsó negyedévében évesítve 25% körüli ütemben, míg a behozatal volumene 19% körüli ütemben emelkedett.

Az év elején a kedvezõtlenebbé vált konjunkturális változások hatására a belföldi kereslet növekedési üteme is mérséklõdött. Elsõsorban a vállalkozói szektor beruházási kereslete esett vissza, és az év egészét tekintve az államháztartás is kismértékben kereslet-visszafogó hatású volt. Ezzel szemben a lakosság fogyasztása az 1998. évihez hasonló ütemben bõvült.

A magánszektor által dominált beruházások 1998. évre jellemzõ, 10%-ot meghaladó növekedése után a bizonytalanabbá vált értékesítési lehetõségek hatására a vállalkozások beruházási keresletének növekedési üteme számottevõen mérséklõdött, így 1999 elsõ két negyedévében átlagosan 6,8%-ra csökkent az állóeszköz-felhalmozás növekedési üteme. Az év második felétõl azonban a külpiaci értékesítési lehetõségek javulása és a folyamatosan erõsödõ fogyasztás a gazdasági növekedés gyorsulását vetítette elõre. A kedvezõbb értékesítési kilátások ösztönözték a beruházási kedvet, a magángazdaság által dominált ágazatokban a beruházások növekedése a negyedik negyedévben már ismét élénkült. A kapacitáskihasználtság viszonylag alacsony szintje alapján azonban nem várjuk, hogy a vállalati beruházási aktivitás az 1998. évhez hasonló ütemben gyorsuljon tovább. A vállalkozói szektor keresletnövekedését az is mérsékelte, hogy 1998 harmadik és negyedik negyedévében a keleti piacok összeomlása miatt a készletek dinamikusan emelkedtek. E készletek az év során folyamatosan leépültek.

A lakosság konjunkturális helyzethez való alkalmazkodásában alapvetõ változások történtek. A lakossági reáljövedelem 1999-ben az elõzõ évi 2,9%-nál gyorsabban, 3,5%-kal emelkedett. Az infláció változásának kamatjövedelmekre gyakorolt hatását kiszûrõ ún. operacionális jövedelem növekedése 3,8%-ról 4,3%-ra gyorsult 1999-ben. Leggyorsabban a munkából származó jövedelmek növekedtek, a pénzbeni társadalmi juttatások (ezen belül fõként a munkanélküliségi járulék) és a vegyes jövedelmek reálértéke gyakorlatilag nem változott az elõzõ évhez képest. A fogyasztás továbbra is a jövedelemnövekedést meghaladó ütemben, 5%-kal emelkedett. Ebbõl egyrészt arra következtethetünk, hogy a lakosság jövedelmeinek további tartós bõvülésére számít. Másrészt, a pénzügyi közvetítõ rendszer fejlõdése eredményeként a korábban likviditáskorlátos háztartások széles köre számára váltak elérhetõvé a fogyasztási hitelek, így a lakosság az - átmenetinek tekintett - alacsonyabb jövedelemnövekedés ellenére is fenn tudta tartani a kívánt fogyasztásbõvülést. Az utolsó negyedévben már a jövedelem 1,5%-át tette ki a hitelbõl finanszírozott fogyasztás.

A hitelezés gyors felfutásával párhuzamosan a lakosság bruttó megtakarítása 1998-hoz viszonyítva átlagosan 1%-kal csökkent. A bruttó megtakarítás megoszlása pénzügyi megtakarításra és beruházásra jelentõsen változott, az elõzõ évhez viszonyítva megnõtt a beruházások aránya, miközben a pénzügyi megtakarítások 2,5%-kal csökkentek. A pénzügyi megtakarítási ráta csökkenését részben annak tulajdoníthatjuk, hogy 1998-ban a megtakarítási ráta sokkal magasabb (7% körüli) volt, mint az elõzõ évekre jellemzõ (5% körüli) arány, ami 1999-ben korrigálódott. Mindemellett, a fogyasztási hitelezés és a várhatóan megélénkülõ lakásépítési hitelezés a korábbi évekre jellemzõnél tartósan kisebb pénzügyi megtakarítási rátát eredményezhet, amit figyelembe kell venni a makrogazdasági egyensúlyt biztosító gazdaságpolitika kialakításánál.

Az államháztartásnak a GDP 0,5%-át kitevõ keresletbõvítõ hatása 1998-ban hozzájárult a külsõ egyensúlyi pozíció romlásához. Az államháztartás elsõdleges egyenlege 1999 folyamán erõsen ingadozott, de az év egészét tekintve a GDP 0,4%-ával szûkítette az aggregált keresletet. A kedvezõ fiskális pozíciót annak ellenére sikerült elérni, hogy mind a növekedés, mind az infláció átlagos szintje elmaradt a tervezett szinttõl, és a GDP arányában csökkent az állami elvonás mértéke, azaz a gazdasági növekedésnél kisebb ütemben nõttek az elsõdleges bevételek. Az elsõdleges kiadások ugyanis még ennél is lassabban nõttek, mivel a költségvetés gyorsan reagált a gazdasági folyamatok tervezettõl eltérõ alakulására, amikor elrendelte a GDP 0,4%-át kitevõ költségvetési tartalék befagyasztását és csökkent a központi beruházások volumene is.

Az 1998. év beruházási tevékenysége, és az 1999. évi megélénkülõ mûködõtõke beruházások nyomán erõteljesen emelkedett a belföldi kínálat, bõvültek a kapacitások. Az év elejére jellemzõ lassabb növekedés a kapacitáskihasználtsági mutatókban is tükrözõdött. A gazdasági növekedés felgyorsulásával a kapacitáskihasználtság is emelkedett a feldolgozóiparban, de szintje elmaradt az 1997-98-as idõszakot jellemzõ értéktõl. A potenciális munkaerõforrás kihasználtsága ugyanakkor - a konjunkturális élénkülés késleltetett hatásaként - nõtt, a munkanélküliségi ráta 7% alá csökkent. 1999 utolsó negyedévére az elõzõ év azonos idõszakához viszonyítva több mint 1 százalékponttal emelkedett az aktivitási ráta, melynek 53,4%-os értéke az 1994. évi szinthez való visszatérést jelezte. E kedvezõ munkaerõpiaci folyamatokban demográfiai változások is szerepet játszottak, jelentõsen nõtt a fiatal korosztályok aránya a munkaképes korú lakosságban, és a nyugdíjkorhatár emelése is hozzájárult a munkavállalási hajlandóság emelkedéséhez.

A versenyképesség oldaláról nincs akadálya a feldolgozóipari kínálat további bõvülésének. A vállalati jövedelmezõség alakulását legjobban tükrözõ fajlagos munkaköltség alapú reál árfolyam mutató 1999 során jelentõsen, közel 6%-kal leértékelõdött. A javulás alapvetõen az év második felében bekövetkezett kiugró mértékû feldolgozóipari kibocsátás-növekedésnek tulajdonítható, de a vállalati jövedelmezõség növekedése irányába hatott, hogy a feldolgozóipari bérek az infláció csökkenésével párhuzamosan mérséklõdtek (1998. évi átlagos 17,8%-os bérnövekedés 1999-ben 15%-ra mérséklõdött), miközben a bérekre rakódó közterhek (munkavállalói TB járulék) csökkentek. (A járulékcsökkenés jövedelmezõséget javító hatását kiszûrve is javult a vállalati szektor versenyképessége.)

A bérinfláció az 1998 utolsó negyedévében mért 18,7%-os növekedési ütem után 1999 utolsó negyedévére 15,4%-ra csökkent. A versenyszféra béreinek növekedési üteme tovább mérséklõdött, és az utolsó negyedévben 13,2%-ot ért el. A közösségi szektorban a bérek dinamikája átmeneti tényezõk, mint pl. a béremelések elõzõ évitõl eltérõ idõzítése, a nem rendszeres kifizetések eltérõ idõpontban történõ kifizetése miatt nagyon változékonyan alakult. A különbözõ torzító tényezõk hatását kiszûrve a közösségi szektorban is csökkent a bérdinamika, de a bérnövekedés korrigált üteme kb. 4%-kal meghaladta a versenyszektor béreinek emelkedését.

Az évek átlagát tekintve a külsõ finanszírozási igény 1998-ban és 1999-ben közel azonos, a GDP 4,3%-a volt. Az éven belüli dinamika viszont eltérõen alakult, míg 1998-ban folyamatosan romlott a finanszírozási igény, 1999-ben javuló tendencia bontakozott ki. Mind a magánszektor, mind az államháztartás finanszírozási igénye az elõzõ évhez hasonlóan alakult. A magánszektorban a vállalati szektor növekvõ nettó megtakarításai ellensúlyozták a lakosság csökkenõ finanszírozási kapacitását. A vállalkozói szektor csökkenõ finanszírozási szükséglete elsõsorban a beruházási aktivitás lassulásának volt köszönhetõ, de fontos szerepet játszott az is, hogy tovább nõtt a tulajdonosi jövedelmek részesedése a megtermelt GDP-bõl. Ezzel szemben a lakosság finanszírozási kapacitása a GDP 2%-ával volt alacsonyabb mint 1998-ban, amelyhez a jövedelmeknél gyorsabban bõvülõ fogyasztás és a megélénkülõ lakossági beruházás egyaránt hozzájárult. Az év során az államháztartás korrigálta az elsõ negyedévben megemelkedett nettó finanszírozási szükségletét, így az év egészét tekintve nem változott a gazdaság külsõ finanszírozási igényéhez való hozzájárulása.

A vállalkozói szektor finanszírozási igényének 1999-ben tapasztalt csökkenését részben átmeneti tényezõk okozták. A beruházási aktivitás várható megélénkülése nagyobb vállalati finanszírozási szükséglettel jár majd együtt Ezt a hatást részben ellensúlyozza a tulajdonosi jövedelmek GDP-beli részesedésének további növekedése, de a járulékfizetési kötelezettség mérséklése által is támogatott, az 1999. évihez hasonló nagyságrendû átrendezõdésre 2000-ben nem számíthatunk. Ezzel szemben a lakosság megtakarítási hajlandóságában bekövetkezett 1999. évi változásokat fõként tartós hatások eredményezték, a likviditáskorlátos háztartások számának csökkenése, a fogyasztási és lakásfinanszírozási hitelek széleskörû elterjedése több éven keresztül is az 1999. évihez hasonló megtakarítási rátát eredményezhet. Ezért fennáll annak a lehetõsége, hogy a gazdasági növekedés további gyorsulása, és ezen belül a beruházási aktivitás erõteljes felfutása a magánszektor külsõ egyensúlyi pozíciójának romlásához vezet. A gyors, de fenntartható gazdasági növekedést elõsegíti, hogy a 2000. évi költségvetési törvény továbbra is az aggregált kereslet növekedését kis mértékben szûkítõ fiskális politikát irányoz elõ. 

A gazdaság gyorsuló növekedése 1998-ban a folyó fizetési mérleg romlásával járt együtt, amiben a belföldi felhasználás GDP növekedést meghaladó emelkedése mellett szerepet játszott az év közepétõl kibontakozó orosz válság közvetlen és közvetett hatása is. 1999 elején a külsõ egyensúly további romlására vonatkozó várakozásokat erõsítette az EU konjunktúra lassulása, az orosz válság áthúzódó hatása, a CEFTA országok recessziója, majd a délszláv háború kitörése. A fejlett országokba irányuló viszonylag stabilan magas export dinamika, valamint a gazdaság gyors alkalmazkodása eredményeként visszafogottabb importkereslet növekedés ahhoz vezetett, hogy 1999 elsõ negyedévében a külsõ egyensúlyhiány stabilizálódott, majd a javuló külpiaci helyzet hatására is éves szinten már az 1998. évinél kedvezõbbé vált a külsõ egyensúlyi pozíció.

A folyó fizetési mérleghiány (1970 millió euró) a GDP 4,3%-ára csökkent az 1998. évi 4,9%-kal szemben. Gyakorlatilag változatlan áruforgalmi egyenleg mellett a szolgáltatások alacsonyabb aktívuma miatt a reálgazdasági tranzakciók egyenlege 250 millió euróval romlott, amit azonban ellentételezett a jövedelem- és a folyó transzferek passzívumának csökkenése. Ez utóbbin belül nominálisan nem változott (GDP arányosan csökkent) a mûködõtõke befektetések utáni profit repatriálás éves összege, bár a profitkivitel ütemezése eltért az 1998. évitõl. Az adóssághoz kapcsolódó jövedelem átutalások azonban tovább csökkentek a kormányzat és az MNB alacsonyabb nettó kamatfizetései következtében. Adósságállományunkból ugyanis a korábbi kedvezõtlenebb kamatozású hitelek nagy részét elõtörlesztettük, az újonnan felvett hitelek kamatkondíciói pedig nemzetközi pénzpiaci megítélésünk folyamatos javulásának eredményeként kedvezõbbek voltak a lejáró hitelekénél.

Mivel a folyó fizetési mérleg hiányát a nem-adósságképzõ nettó tõkebeáramlás (a nettó mûködõtõke-befektetések és a külföldiek portfolió-diverzifikáció jellegû nettó részvényvásárlásai) meghaladta, tovább folytatódott a nettó külföldi adósság csökkenése. A nemzetgazdaság nettó külföldi adóssága az 1998. év végi 18,8%-kal szemben csak a GDP 14,8%-át (6,8 milliárd eurót) tette ki 1999 végén. Az MNB és a kormányzat nettó külföldi adósságból való részesedése 18% alá süllyedt (1,2 milliárd euróra), ezen belül a korábbi szuverén kibocsátó jegybank nettó külföldi hitelnyújtói pozícióba került. A magánszektor viszont a hitelforgalomban is nettó forrásbevonó volt, így nettó külföldi adóssága, ha nem is nagymértékben, de nõtt.

A nemzetközi tartalékok az év második felében jelentõsen felduzzadtak, és december végére 10,9 milliárd eurót értek el.

A belföldi kamatok alakulására meghatározó hatással volt a forint befektetések kamatprémiumának ingadozása. Az orosz válság után kialakult magas, 550 bázispont körüli kamatprémium 1999 elsõ háromnegyed évében mindvégig fennmaradt. Ehhez a nemzetközi befektetõk preferenciáinak a feltörekvõ országokat negatívan érintõ változásán túl a koszovói háború, és a makrogazdasági egyensúly alakulásával kapcsolatos bizonytalanság is hozzájárult. 1999 õszétõl azonban kb. 300 bázisponttal csökkent a prémium nagysága, amely elõször a hosszabb kamatok csökkenését eredményezte, majd 2000 januárjától a hozamgörbe rövidebb végére is kiterjedt. A prémium csökkenése több tényezõre vezethetõ vissza:

• Elmúlt az orosz válság kitörését követõen kialakult nagyobb bizalmatlanság a feltörekvõ országokkal szemben (fertõzéses hatás), amely az elõzõ másfél évben megemelte a prémiumszintet.
• Az ország makromutatói kedvezõbb képet mutattak, mint az orosz válságot megelõzõ idõszakban. 1998 elsõ felével összehasonlítva csökkent az inflációs szint, kedvezõbbé vált a külsõ egyensúly és a költségvetési pozíció is. E kedvezõbb adatok alacsonyabb országspecifikus kockázati prémiumot eredményeztek.
• A fenti tartós hatások mellett az év eleji gyors hozamesésben szerepe volt, hogy a 2000. év probléma 1999 végén fékezte a rövid hozamok esését (a hosszú hozamokban már az utolsó negyedévben 100-200 bázispontos kamatcsökkenés következett be). E hatás nélkül a hozamesés feltehetõen lassabban, fokozatosan következett volna be.
• A valutakosár váltás a dollárnál alacsonyabb rövid euró hozamok miatt kb. 60 bázispontos prémiumcsökkenést tett indokolttá.

A monetáris kondíciók 1999. évi alakulásában a legfontosabb változást a reálárfolyam-pálya változása okozta. Az infláció ütemének vártnál erõteljesebb csökkenését a Kormány és az MNB árfolyamlépései 1998 folyamán ugyan követték, de a reálárfolyam korábbi években tapasztalt folyamatos felértékelõdése 1998 második felében leértékelõdésbe ment át. Az 1998 második felére jellemzõ kedvezõtlen tõkepiaci helyzet stabilizálódása után, az inflációs veszteség elkerülése érdekében a kormány és az MNB 1999 során három alkalommal, 0,1-0,1 százalékponttal csökkentette a leértékelés havi ütemét. E lépések eredményeként az év végére a reálárfolyam a korábbi évekre jellemzõ felértékelõdést mutató pályára állt vissza, majd az inflációs folyamatok kedvezõ alakulása december végén újabb, 2000 áprilisában életbe lépõ leértékelési ütemcsökkentés bejelentését tette lehetõvé. 

A monetáris kondíciók 1999 folyamán az 1998. évivel ellentétes irányban változtak. Míg a reálkamatok az orosz válság után kialakult magas szint után fokozatosan csökkentek, 2000 januárjára a három hónapos piaci instrumentumokon 3% körüli reálkamat alakult ki. A reálkamatok csökkenésével egyidõben a kitûzött árfolyampályának megfelelõen a reálárfolyam alakulása a monetáris kondíciók szigorodása irányába hatott. Ezzel mind a reálárfolyam mind a reálkamatok tekintetében az 1998 elejére jellemzõ monetáris kondíciók álltak vissza.

A pénz- és tõkepiacok hosszabb távú kamatvárakozásai az orosz válságot követõ, a hozamgörbe minden lejáratát egyaránt érintõ gyors emelkedés korrekciója után 1999 elsõ háromnegyed évében stabilizálódtak, a három éves zéró kupon hozam 13-14%, az 5 éves 12% körül ingadozott. Szeptembertõl kezdõdõen a hozamok jelentõsen, a három és öt éves lejáratok 10% alá estek. A hosszú távú kamatvárakozások mérséklõdését elsõsorban belföldi tényezõknek tulajdoníthatjuk, bár jótékonyan befolyásolta a forint kamatok alakulását a feltörekvõ országok megítélését tükrözõ EMBI+ mutató mérséklõdése is. A hosszabb kamatok alakulását egyre erõteljesebben befolyásolja az ún. konvergencia spekulánsok tevékenysége. Az Európai Uniós csatlakozás várhatóan a belföldi kamatszint csökkenését fogja eredményezni, ami különösen vonzóvá teszi a hosszabb lejáratú forint instrumentumokba történõ befektetéseket. Részben ez eredményezte, hogy a három éves forward kamatok február végére 8% alá csökkentek.

A belföldi reálgazdasági szereplõk tovább növelték vagyonukon belül a forintban denominált eszközök súlyát. A szûkebb monetáris aggregátumok iránti kereslet a nominális GDP-t meghaladó mértékben emelkedett, amit decemberben tovább növelt az évezredváltás miatt megnövekedett óvatossági készpénztartás. Míg az orosz válság után a háztartások portfoliójukat a biztonságosabbnak tekintett bankrendszeri eszközök felé rendezték át, 1999 utolsó hónapjaiban ismét számottevõen nõtt a nem banki eszközök súlya a banki lekötött eszközök rovására, így a szélesebb aggregátumok növekedési üteme lelassult.

8) A nettó keresetnövekedés indexe a KSH által becsült, számított mutató. Az adórendszeri kedvezmény 1999. évi módosítása, a családi kedvezmény bevezetése, a tényleges adófizetési kötelezettséget, így a bruttó és nettó kereset közötti különbséget becsléseink szerint közel 1%ponttal módosítja, de ezt a KSH számításaiban nem veszi figyelembe. Így az idõsor ez évi mutatói nem összehasonlíthatók a korábbi értékekkel.

A bankrendszer 1999. évi tevékenységét a kiélezõdõ versenyhelyzet, a hitelezési tevékenység bõvülése, és ezzel párhuzamosan a jövedelmezõség romlása jellemezte, ami mögött alapvetõen a bankok többségének nem megfelelõ szintû költséghatékonysága állt. A jövedelmezõség-csökkenés ellenére is elmondható, hogy a konszolidációk és a privatizációk következtében a hazai bankrendszer jó minõségû, külföldi szakmai tulajdonosok által dominált, stabil és tõkeerõs rendszer, melynek 1999.évi mûködését  - a korábbi évekkel ellentétben - nem zavarták inszolvens, prudenciális problémákkal küszködõ bankok.

A bankrendszerben tapasztalt éles verseny 1999-ben a bankok közötti differenciálódás felerõsödésével járt együtt. Az utóbbi években privatizált nagy- és középbankok rendkívül kedvezõtlen évet zártak, s az elszenvedett veszteség jelentõs részben múltbeli örökség következménye volt. A privatizált nagy- és középbankok stabil és megfelelõ jövedelmezõségû mûködtetésének kialakítása a vártnál hosszabb idõt vesz igénybe, s ennek megteremtése érdekében e bankok tulajdonosaiktól az év folyamán jelentõs tõkejuttatásban részesültek. A bankrendszer többi tagjának teljesítményét alapvetõen befolyásolta a mérethatékonyság (200-250 milliárd forint mérlegfõösszeg), amelynek alapján kirajzolódik egy 6-7 bankból álló nagy- és középbanki kör, amely a kiegyensúlyozott, dinamikus növekedés mellett is megfelelõ, stabil jövedelmezõséget tud felmutatni.

A hitelintézeti rendszer mérlegfõösszege az 1998. december 31-i 6.935 milliárd forintról 1999 végére 7.807 milliárd forintra, nominálisan 12,6%-kal, reálértékben, 1,3%-kal emelkedett. A növekedés az év egészében nem egyenletesen oszlott meg, míg augusztusig inkább a stagnálás, addig szeptembertõl kezdve a meginduló növekedés, majd az év vége felé dinamikus fellendülés volt a jellemzõ. Az aktivitás bõvülése a nagyobb kockázati súlyozású szegmensek felé történõ elmozdulással járt, - állampapírok csökkenése, hitelállomány növekedése - melynek következtében a bankrendszer tõkemegfelelési mutatója az 1998. év végi 16,4%-ról 1999. év végére, a mérleg szerinti eredményt is beleszámítva, 15,7%-ra csökkent.

A vállalkozói hitelállomány 1999-ben - az elõzõ év végéhez viszonyítva - dinamikusan, 19,6%-kal, reálértékben 10%-kal emelkedett. Legnagyobb mértékben a hosszú lejáratú devizahitelek, valamint a folyószámlahitelek növekedtek. Az 1999 vége felé megindult hitelnövekedés folytatására lehet számítani 2000-ben is, mivel az ügyfélkockázattal súlyozott függõ kötelezettségek állománya jelentõsen meghaladta az egy évvel korábbi értéket, és a bankok 2000.évi üzleti terveikben is dinamikus, 22%-os növekedéssel számolnak. Ismét az vált jellemzõvé, hogy a vállalkozások a forintban történõ megtakarítást és a devizában való eladósodást preferálják.

A lakossági hitelek állománya a vállalati hitelekkel szemben az év egészében folyamatosan bõvült, s év végére 33,5%-kal volt magasabb az elõzõ évinél. A lakossági 

hitelek részesedése a hitelintézeti rendszer eszközállományából a dinamikus növekedés ellenére is csak 4,6%-ot tett ki.

Miközben a bankrendszer minõsítendõ portfoliója 1999-ben reálértékben bõvült, a problémás eszközök állománya nominálisan is elmaradt a megelõzõ év végi szinttõl. A portfolió minõségének javulása azonban jelentõs részben a problémás eszközök értékesítésének, illetve leírásának volt köszönhetõ.

A bankrendszer 1999. évi adózás elõtti eredménye az elõzetes adatok alapján 46 milliárd forintot tett ki, 26 bank nyereséggel (összesen 82 milliárd forint), 17 bank pedig veszteséggel (összesen 36 milliárd forint) zárta az évet. A bankrendszer - Postabank és MFB nélküli - adózás elõtti eredménye 1999-ben 42,2 milliárd forint volt, 20%-kal kevesebb, mint 1998-ban. A jövedelmezõség csökkenését alapvetõen az okozta, hogy miközben a bankrendszer banküzemi eredménye csak 16,6 milliárd forinttal növekedett, addig a mûködési költségek 31,2 milliárd forinttal emelkedtek. A banküzemi eredmény szerény növekedése a kamatjövedelem 2,3%-os csökkenésének és az egyéb - ezen belül is elsõsorban a devizakereskedelembõl - pénzügyi és befektetési szolgáltatási tevékenységbõl származó eredmény 28,6%-os emelkedésének eredõjeként adódott.

A pénzpiaci kamatok csökkenése 1999-ben is folytatódott, bár kisebb mértékben, mint az elõzõ évben. A vállalkozások állománnyal súlyozott forinthitel kamatai az év vége felé (novemberben) a csökkenési tendenciát megtörve emelkedtek, ami összefüggésben állhat a középvállalkozások felé megindult hitelezési aktivitás bõvülés kockázati felárával. A lakossági hitelek kamatai, ezen belül is elsõsorban a fogyasztási hitelek kamatai továbbra is magasnak tekinthetõk, ezen a területen a dinamikus bõvülés nem járt együtt árversennyel.

A Magyar Nemzeti Bank 1999-ben befejezte az új bankjegysorozat 1997-ben elkezdett kibocsátását. A régi bankjegyek újakra cserélése gyors ütemben zajlott, ezért a jegybank lerövidítette azt az átmeneti idõszakot, amíg párhuzamosan szerepeltek a forgalomban régi és új bankjegyek. Így 1999. augusztus 31. után már csak az új bankjegysorozat hat címlete törvényes fizetõeszköz.

A forgalomban lévõ készpénz értéke 1999 végén 950,3 milliárd forint volt, 29,1%-kal meghaladta az egy évvel korábbi értéket. Az évszámváltással kapcsolatos tartalékolást leszámítva a növekedés megközelítõleg 24%-ot tett ki. A készpénzállomány értékének 98%-a bankjegy, 2%-a érme volt.

1999-ben egy lakos átlag 94 550 forint összegû készpénzzel (20 darab bankjegy és 139 darab érme) rendelkezett. Az elõzõ évhez képest az egy fõre jutó készpénz értéke 30%-kal emelkedett, nem változott azonban az egy lakosra jutó bankjegyek száma, valamint csökkent az érmék száma.

1999 végén 201,7 millió darab bankjegy volt forgalomban, 931,1 milliárd forint értékben. 1998 végéhez viszonyítva a forgalomban lévõ bankjegyek értéke 214,0 milliárd forinttal növekedett, ugyanakkor darabszáma 2 millióval csökkent. A csökkenést a százforintos bankjegyek bevonása és a régi típusú, a jegybank pénztáraiban törvényes fizetõeszközre be nem váltott 5000, 1000 és 500 forintos bankjegyek jelentõs száma okozta.

A forgalomban lévõ érmék száma az elõzõ évhez viszonyítva 9,6%-kal csökkent, 1999 végén 1,4 milliárd darabot tett ki. A Magyar Nemzeti Bank 1999-ben kivonta a forgalomból az ötvenfilléres forgalmi érméket, amelyeket 2000. március 31-ig lehetett forgalomképes fizetõeszközre becserélni. Az ötvenfilléresek, valamint a kétszáz forintos és a nagyméretû százforintos érmék 1998. évi bevonását követõen a forgalomban lévõ érmecímletek száma hétre csökkent.

A kétszáz forintos és a nagyméretû százforintos érmékbõl az elévülési határidõt követõen 16 millió darab érme maradt a lakosságnál,ezek értéke 2.519 millió forintot tett ki, melybõl pénzbevételi nyereségként 1.762 millió forint került 1999-ben elszámolásra. Ez az összeg - a Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvény értelmében - az államadósságot csökkentette.

A forgalomban lévõ készpénz értékének emelkedése mellett az MNB pénztáraiban lebonyolított készpénzforgalom értéke 19%-kal csökkent. A csökkenést az okozta, hogy az 1998 októberében bevezetett készpénzkezelési és váltási díjak hatására a kereskedelmi bankok részben egymás készpénzfeleslegébõl elégítették ki készpénzszükségletüket. Az elõzõ három évben minden forgalomban lévõ bankjegy évente átlag 2,5-szer fordult meg a jegybankban, ahol megtörtént a forgalomképesség és a valódiság szerinti felülvizsgálat. 1999-ben ez az arány 1,9-re csökkent, mivel a jegybank pénztáraiba 28%-kal kevesebb darabszámú bankjegyet fizettek be, mint az elõzõ évben. A forgási sebesség csökkenése nem jelenti a forgalomban lévõ bankjegyek ellenõrzésének enyhítését, hiszen a bankjegyek üzleti alapon történõ feldolgozása a jegybankon kívül is szigorú, - 1997-tõl - törvényileg szabályozott keretek között folyik a pénzfeldolgozási engedéllyel rendelkezõ szervezeteknél.

Az új bankjegysorozat címleteinek hamisítása nem számottevõ, az egyszerû irodai sokszorosító eszközökkel készült hamisítványok a megfelelõ biztonsági elemeknek köszönhetõen könnyen felismerhetõek.Az 1999-ben fellelt hamisítványok közel 70%-a a régi típusú ötezer forintos bankjegyrõl készült, amelyeknek döntõ többsége áprilistól, a címlet bevonásának bejelentését követõen került forgalomba. Ez a jegybankot a bevonási határidõ - 1999. július 26-ra történõ - elõrehozatalára késztette, amellyel elkerülhetõvé vált az ötezer forintos hamisítványok további elterjedése a forgalomban.

A fizetési rendszer fejlesztésének fontos mérföldköve volt 1999. szeptember 3-án a Valós Idejû Bruttó Elszámolási Rendszer (VIBER) bevezetése. A VIBER feladata elsõsorban a monetáris politikával, a pénzpiacok mûködésével kapcsolatos, valamint az egyéb nagy értékû, illetve sürgõs forint átutalások lebonyolítása. A VIBER-hez kapcsolódóan vezette be a Központi Elszámolóház és Értéktár Rt. (KELER) valós idejû értékpapír elszámolási rendszerét. A két valósidejû rendszer között közvetlen összeköttetés létesült, ami lehetõvé tette, hogy a nem tõzsdei értékpapír ügyletek elszámolása tranzakciónként, azonnal, a pénzfizetéssel egybekapcsoltan, mindkét oldalon elõzetes fedezetvizsgálat mellett teljesüljön.

Az elszámolási rendszer fejlesztése révén javultak a bankok likviditásmenedzselésének feltételei, csökkent az értékpapírpiac szereplõi által vállalt partnerkockázat szintje, létrejött a bankok ügyfelei által igénybe vehetõ tárgynapi bankközi átutalási szolgáltatás 2000-ben történõ bevezetésének infrastrukturális kerete.

Az országos bankközi fizetési forgalmat Magyarországon két elszámolási rendszer, a már említett VIBER és a GIRO Elszámolásforgalmi Rt. által üzemeltetett Bankközi Klíring Rendszerben (BKR) bonyolítja le. Ezek együttes éves forgalma 1999-ben a GDP több mint hétszeresét tette ki. A tranzakciók száma 64%-kal, értéke 20%-kal növekedett 1998-hoz képest. A forgalom elõzõ évekhez hasonló dinamikus emelkedése elsõsorban az értékpapír ügyleteknek volt köszönhetõ, míg a darabszám látványos növekedését a legkisebb értékû ún. csoportos fizetési megbízások (munkabér átutalás, közüzemi díjbeszedés, stb.) elterjedése okozta.

A Magyarországon mûködõ hitelintézetek 1999 végén devizabelföldi számlatulajdonosok megbízásai alapján 7,5 millió (ebbõl gazdasági szervezetek, egyéni vállalkozók részére több mint 900 ezer, lakossági ügyfelek részére 6,6 millió), míg deviza-külföldieknek 250 ezer bankszámlát vezettek, a bankkártyák száma elérte a 3,8 millió darabot.

A Magyar Nemzeti Bank a fizetési rendszerek szabályozása során elsõsorban a hazai pénzforgalom igényeit tartotta szem elõtt, ugyanakkor eleget tett az európai jogharmonizáció kötelezettségébõl fakadó feladatainak is. Ennek keretében készítette el és terjesztette elõ az elektronikus fizetési eszközök használatára és kibocsátására vonatkozó egyes szabályokról szóló 77/1999. (V. 28.) Kormányrendeletet, mely a 97/489/EC Irányelvet vette figyelembe. A Kormány 1999. decemberében fogadta el a 183/1999 (XII. 13.) kormányrendeletet, mely szerint 2000. július 1-tõl a pénztartozások teljesítésénél - amennyiben szerzõdés, vagy más jogszabály nem rendelkezik másképp, pl. az adózás rendjérõl szóló törvény - a jogosult számláján történõ jóváírás számít a teljesítés idõpontjának. A módosítás másik jelentõs eleme, hogy a pénzforgalmi bankszámla ellen benyújtott inkasszót a kötelezett ugyanazon banknál vezetett valamennyi pénzforgalmi bankszámlája (devizaszámla is) ellen benyújtottnak kell tekinteni.

Az MNB, mint a pénz- és elszámolásforgalom biztonságáért felelõs intézmény, együttmûködve az Állami Pénz- és Tõkepiaci Felügyelettel, szerepet játszott az elszámolásforgalmi rendszerek évezredváltásra való felkészítésében, a résztvevõ hitelintézetek felkészülési tevékenységének figyelemmel kísérésében. A pénzügyi szektor a 2000. évre történõ áttérést zökkenõmentesen hajtotta végre.

A számviteli beszámoló értelmezéséhez nélkülözhetetlen egyes jogszabályok - elsõsorban a jegybanktörvény és a Magyar Nemzeti Bank éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló kormányrendelet - fõbb elõírásainak ismerete. Ezek jelentõsen módosultak az év folyamán az MNB és a költségvetés közötti elszámolások tekintetében. A változtatás elsõdleges célja az volt, hogy a forint árfolyamsávon belüli ingadozásából származó eredmény elszámolásánál a jegybanki szabályozás államháztartásra gyakorolt hatásában jobban közelítsen a közgazdaságilag indokolthoz.

Magyarországon az a sajátos helyzet áll fenn, hogy a központi költségvetés nettó devizaadóssága még mindig jelentõsen meghaladja az MNB nettó devizaköveteléseinek összegét. Ebbõl a törvénymódosítást megelõzõen az az ellentmondásos helyzet adódott, hogy a forint árfolyamsávon belüli erõsödése, mely konszolidált szinten az államháztartás nettó devizatartozásának forintösszegét csökkentette, az MNB-nél árfolyamveszteséget okozott, amit a központi költségvetésnek meg kellett volna térítenie. A központi költségvetés forintban kifejezett devizatartozása a forint erõsödésébõl adódóan ugyanakkor ennél nagyobb mértékben csökkent, az itt kimutatható árfolyamnyereség azonban az államháztartás elszámolási szabályainak megfelelõen nem érinti a folyó költségvetést.

A törvénymódosítást követõen a forint árfolyamsávon belüli ingadozásából származó átértékelési különbözet már nem része az MNB eredményének, hanem a mérlegben a banküzem egyéb forrásai (IX. sor) között kimutatandó kiegyenlítési tartalék számlán jelenik meg. Az új szabály ezáltal biztosítja azt is, hogy a forint esetleges átmeneti gyengülésekor az MNB nettó devizapozícióján keletkezõ nem realizált árfolyamnyereség ne kerülhessen a tárgyévi eredménybe és ezáltal ne képezzen költségvetési bevételt.

Ugyancsak kiegyenlítési tartalékként a mérlegben kerül kimutatásra a devizaértékpapírok idõszak végi piaci értékelésébõl származó nem realizált árfolyamnyereség vagy veszteség. Az l999-tõl életbelépett új szabály szerint a tárgyévi eredményben csak az értékpapírok eladásával illetve lejáratával véglegessé váló, ténylegesen realizálódó árfolyamkülönbözet számolható el.

A törvénymódosítással megszûnt a saját tõke közgazdaságilag indokolatlan automatikus növelését elõíró szabály is. A nemzetközi prezentációra való tekintettel azt viszont továbbra is elõírja a törvény, hogy a saját tõke összege a kiegyenlítési  tartalék

figyelembevételével együtt sem csökkenhet tartósan a jegyzett tõke értéke alá. További lényeges változás az, hogy az évek közötti eredményingadozás hatásának kisimítása és a költségvetési befizetés könnyebb tervezhetõsége érdekében az osztalékfizetés 2000-tõl kezdõdõen a korábbi évek eredményének átlagolásán alapul, az 1999. év osztalékának megállapítására pedig a törvény átmeneti rendelkezése vonatkozik. A jogszabályváltozások számszerû hatására az összefoglaló táblázatainál a lábjegyzetek utalnak.

A számviteli beszámolóban részletesen is bemutatott jogszabályi változások sem tudták kiküszöbölni a jegybanki és az államháztartási számviteli és elszámolási szabályok harmonizációjának hiányából fakadó összes ellentmondást, ezért a törvény e téren további módosítási igényt is megfogalmaz. Ennek keretében meg kell találni azt a számviteli vagy pénzügytechnikai megoldást, mely lehetõvé tenné azt, hogy az MNB nettó devizapozíciójához kapcsolódó árfolyamnyereség vagy veszteség és a központi költségvetés nettó devizapozíciójához kapcsolódó árfolyamnyereség vagy veszteség államháztartási hatása megközelítõleg azonos módon és idõben jelentkezzen.

A Magyar Nemzeti Bank mérlegének és eredményének alakulását alapvetõen a monetáris politika fõ céljai és a választott eszközök határozzák meg. A monetáris politika számára a kitûzött makrogazdasági célok elérése (az infláció fenntartható mérséklése, az árfolyampálya stabilitásának fenntartása) az elsõdleges fontosságú, a jegybanki eredmény nem tekinthetõ a jegybank célváltozójának.

A gazdasági folyamatok hatását az utóbbi években elsõsorban négy tényezõ közvetítette:

• a forint árfolyamának változása,
• a forint adott árfolyamrendszer melletti árfolyampályán tartása érdekében az árfolyam ingadozási sávjának szélén kötelezõen végrehajtott devizavásárlás vagy -eladás forint ellenében (intervenció),
• az intervenciók pénzmennyiségre gyakorolt hatásának részleges semlegesítése (sterilizáció), valamint
• a nemzetközi piaci kamatok és a forint kamatok változása.

Ezek határozták meg a mérleg és az eredmény változásainak lényegesebb tételeit. A mérlegben az intervenciós devizavásárlás a deviza követelések növekedését, a sterilizációs eszközök állománynövekedése pedig a forint kötelezettségek növekedését okozta. A mérleg fõösszegének és struktúrájának megváltoztatása mellett a felsorolt tényezõk az MNB eredményének négy fõ elemét is meghatározták: a deviza árfolyamnyereséget, a forint és a deviza kamategyenleget, valamint a deviza értékpapírok piaci értékének változásából származó eredményt. Az Ábra 6 a gazdasági folyamatok mérlegre és eredményre gyakorolt hatásának érvényesülési mechanizmusát szemlélteti.

A forint kamategyenlegre (Táblázat 3, 1. sor) a jegybanki sterilizációs eszközök (az MNB-nél a hitelintézetek által elhelyezett pénzpiaci betétek és az MNB által kibocsátott kötvények) állománya és a forint kamatszint változása gyakorolja a legnagyobb hatást.

A nettó forint kamategyenleg az 1995 óta tapasztalható, az ország gazdasági vonzerejét is mutató, devizabeáramlás mellett jellemzõen negatív. A csúszó leértékelés és az infláció 1999. évi mérséklõdése lehetõvé tette a forintkamatok jelentõs csökkenését. Így az 1998-as értékhez képest a nettó forint kamatráfordítás 1999-ben több, mint 60 milliárd forinttal mérséklõdött.

A deviza kamat- és kamatjellegû egyenleg (Táblázat 3, 2. sor) alakulása a nettó devizakövetelések, valamint a nemzetközi kamatok változásait tükrözi. Ennek mérséklõdését alapvetõen a fontos nemzetközi piacokon érzékelhetõ kamatláb-emelkedés okozta, ami az MNB devizatartalékában található értékpapírok piaci értékét mérsékelte. Az MNB a devizatartalékot azért tartja túlnyomó részt értékpapírokban, mert hozamuk hosszabb idõszakot tekintve magasabb, mint a rövidebb lejáratú, kisebb árfolyamingadozású, de alacsonyabb kamatozású pénzpiaci eszközöké.

A deviza árfolyamnyereséget (Táblázat 3, 3. sor) a forint leértékelõdése, valamint az MNB - elsõsorban a devizapiaci intervenciók hatására változó - nettó (a devizatartozásokat meghaladó) devizaköveteléseinek értéke befolyásolja. Az 1998-hoz képesti alacsonyabb érték oka az, hogy az MNB devizaköveteléseinek növekedésébõl származó eredménynövekedést a forint leértékelõdésének mérséklõdésébõl származó csökkenés meghaladta. Az infláció és a leértékelési ütem mérséklõdésével egyébként ez az eredménytétel várhatóan mérséklõdni fog.

A nettó forint kamatráfordítások változása (Táblázat 3, 1. sor) három tényezõre vezethetõ vissza:

• 1999-ben folytatódott a forintkamatok csökkenése, ami az MNB ráfordításaira erõteljesebb hatást gyakorolt, mint a kamatbevételekre (a forint követelések átlagos kamatlába 13%-ról 11,9%-ra, a kamatozó forint kötelezettségek átlagkamata 16,6%-ról 12,7%-ra mérséklõdött), ennek következtében 1998-hoz képest mintegy 23,5 milliárd forinttal mérséklõdött a nettó forint kamatráfordítás.
• A kamatcsökkenés hatását erõsítette, hogy bár a sterilizációs eszközök állománya (Táblázat 4,VI. sor) az év második felében növekedett, átlagos állományuk az év egészét tekintve mintegy 297 milliárd forinttal csökkent. Az év végi állomány ugyanakkor a november-decemberi erõteljes növekedés után az elõzõ évinél több mint 100 milliárd forinttal magasabb lett. Az átlagos állományok csökkenése - a sterilizációs instrumentumok miatt - a forrás oldalon jelentõs volt, míg a forint követelések - túlnyomó részt lejáratok miatti - csökkenése ennél kisebb jelentõségû. Ez az állományváltozás önmagában 27,6 milliárd forinttal növelte az eredményt.
• A forint követelések állományának minimális szerkezetváltozása csekély hatással volt az eredményre, ugyanakkor a forint kötelezettségek struktúraváltozása (a magas kamatozású sterilizációs instrumentumok részarányának csökkenése) több mint 11 milliárd forinttal csökkentette a nettó forint kamatráfordítást.

A három tényezõ eredõjeként a 1998-hoz képest összességében több mint 60 milliárd forinttal alacsonyabb, 29,1 milliárd forint nettó kamatráfordítás jelentkezett.

A központi költségvetéstõl származó kamatbevétel 1999-ben 97,3 milliárd forint volt, mintegy 20 milliárd forinttal alacsonyabb, mint 1998-ban. Ez részben az állampapírkamatok csökkenésének, részben a lejáratok miatti csökkenõ állomány hatására következett be.

A hitelintézetekkel szembeni követelések a lejáratok következtében tovább csökkentek. A refinanszírozási hitelek többségének a kamata a jegybanki alapkamathoz kötött, ezért ez utóbbiak többszöri csökkentése is eredménymérséklõ hatású volt.

A költségvetés betétállománya (az ÁPV Rt. betéteivel együtt) 1999-ben 1998-hoz képest átlagosan alacsonyabb volt. A csökkenõ átlagállomány és átlagkamatok (18,5% helyett 15,7%) miatt a kamatráfordítás csökkent.

A hitelintézetek kötelezõ jegybanki tartalékaira fizetett kamatok mérséklése miatt a térített kamat az év során kis mértékben csökkent.

A sterilizációs instrumentumok költsége 1999-ben a felére csökkent, az 1998-as közel 142 milliárd forintos értékkel szemben mintegy 70 milliárd volt. A többlet likviditás lekötésének csökkenõ ráfordítása a sterilizációs eszközök - a pénzpiaci betét és az MNB kötvények - átlagos állományának közel 40% körüli csökkenésével és az átlagos kamatláb 3,5 százalékpontot meghaladó mérséklõdésével magyarázható.

A nettó devizakövetelések - a devizakövetelések (Táblázat 4, II. sor) és devizakötelezettségek (Táblázat 4, VII. sor) különbözete - az 1998 õszi orosz válságjelenségek hatására az 1998 elsõ hónapjaiban kialakult 1300 milliárd forintot (6 milliárd USD-t) meghaladó értékrõl 1998 végére 768,4 milliárd forintra (3,7 milliárd USD-ra) csökkentek. 1999-ben a nyári és az év végi intervenciós devizavásárlások következtében 1340 milliárd forintra (mintegy 5,3 milliárd USD-ra) növelték a nettó devizakövetelést, de a növekedés ellenére az 1999-es átlagos állomány nem érte el az elõzõ évit.

Nagyobb részt a számviteli átlaghozamok csökkenése, kisebb részt az alacsonyabb átlagos nettó követelésállomány okozta az MNB fedezeti ügyletekkel együtt számított deviza kamategyenlegének (Táblázat 3, 2.a. sora) közel 9 milliárd forintos csökkenését.

A nemzetközi piacokon az MNB eredménye szempontjából meghatározó USD és EUR kamatszintek változásának kamategyenlegre gyakorolt hatása csak késõbb, több éves idõszak alatt érvényesül, mert a döntõen fix kamatozású hitelek, betétek, kötvények kamata a futamidõ alatt nem változik. Ennek megfelelõen 1999-ben az átlagos kamatlábak változása a rövidebb lejáratú devizatartalékok kamatában inkább még az elõzõ években tapasztalt kamatcsökkenést tükrözte a piaci kamatszint tárgyévi emelkedése ellenére. Ugyanakkor az 1999-es kamatváltozások lényeges hatást gyakoroltak az MNB eredményére a lejáratok, illetve értékpapír eladások miatt realizált értékpapír árfolyamveszteség által. A kamatemelkedések miatt a realizált értékpapír árfolyamveszteségek 1999-ben meghaladták a 19 milliárd forintot (Táblázat 3, 2.b.sor).

A devizatartalék állománya (Táblázat 4, II.a. sor) 1999 elsõ harmadában mind forintban, mind valutakosárban kifejezve ingadozott, késõbb eltérõ mértékben, de folyamatosan emelkedett. 1998 végéhez képest, egy év alatt 690 milliárd forinttal (1,5 milliárd USD) 2741 milliárd forintra (10,9 milliárd USD) nõtt.

A devizatartalék átlagállománya az egy évvel korábbi adatokhoz képest több mint 300 milliárd forinttal nõtt. A jelentõs átlagállomány növekedés ellenére a devizatartalék kamatbevétele - az elõzõekben említett átlagkamat mérséklõdés hatására - az elõzõ évinél mindössze 4,4 milliárd forinttal magasabb, 117,7 milliárd forint volt.

A devizatartalékba tartozó értékpapírok árfolyamváltozása az 1998-as évhez képest kedvezõtlen irányt mutatott. Ennek oka, hogy mind a dollár, mind az euró (korábban: márka) piacokon 1998 folyamán a piaci kamatok általában csökkentek, míg 1999-ben emelkedtek. A kamatemelkedés hatásának egy része (19,2 milliárd forint) az eladások és lejáratok során realizálódott és így az eredményben is megjelent, más része, mint potenciális veszteség a piaci értékelés miatti kiegyenlítési tartalék hiányát növelte, amely év végén 31,3 milliárd forint volt.

A központi költségvetésnek nyújtott devizahitelek - a hozzájuk kapcsolódó fedezeti üzletek nélkül - állománya 1999 során törlesztések és elõtörlesztések miatt folyamatosan, az elõzõ év végéhez képest mintegy 390 milliárd forinttal 1721 milliárd forintra csökkent, ami önmagában 4,4 milliárd forinttal csökkentette az MNB eredményét. Az átlagos kamatláb néhány - az átlagosnál magasabb kamatozású - kötvény kifutása miatt 0,4%-kal csökkent, (míg a fedezeti határidõs ügyletek figyelembe vételével számított hozam 9,4%-ról 8,8%-ra mérséklõdött), ezáltal az eredmény közel 7,4 milliárd forinttal mérséklõdött. Az átlagállományok és az átlagos kamatok csökkenésének hatására a központi költségvetéstõl származó éves kamatbevétel mintegy 11,8 milliárd forinttal maradt el az elõzõ évitõl.

Az egyéb kötelezettségek legmeghatározóbb elemei az MNB által külföldön kibocsátott hitelek és kötvények. Tárgyévben a külföldi adósság éves átlagos kamatlába jelentõsen mérséklõdött, elsõsorban Magyarország folyamatosan javuló hitelminõsítése következtében csökkenõ kamatfelárak, valamint a korábbi magasabb kamatozású állományok kifutása (alacsony kamatú 1998-as forrásbevonás) miatt. Ennek következtében az egyéb devizakötelezettségek kamatráfordításai 5 milliárd forinttal - a hozzá kapcsolódó határidõs swap ügyletekkel együtt 22 milliárd forinttal - csökkentek.

1999-ben az MNB összesen 711,8 milliárd forintnak megfelelõ értékben (2155 millió USD és 771 millió EUR) vásárolt devizát az intervenciós sáv erõs szélén. Az év elsõ felében visszafogottabb mértékû intervencióra került sor, 137 milliárd forint értékben, február közepétõl május közepéig a forint árfolyamának alakulása nem tett szükségessé intervenciós beavatkozást. A második félévben az ismét beinduló tõkebeáramlás következtében (szeptembert és októbert kivéve) folyamatosan nagyobb mértékû intervencióra került sor, összesen 575 milliárd forint értékben. A júliusi érték kiemelkedõen magas volt önmagában meghaladta a teljes elsõ féléves mennyiséget.

1998-ban a hivatalos leértékelés és a piaci árfolyamváltozások miatt a forint tényleges leértékelõdése 12,8 % volt. 1999-ben a számviteli szabályok módosulása következtében az MNB eredményében csak a forint hivatalos leértékelése tükrözõdik, ami a leértékelés mértékének fokozatos csökkentése miatt 6,5%. Elsõsorban ennek a nagy mértékû csökkenésnek az eredményeként 1999-ben 73,7 milliárd forint volt a deviza árfolyamnyereség (Táblázat 3, 3. sor), ami az elõzõ évi 136,4 milliárd forintos árfolyamnyereségnek alig több mint a fele. A csökkenésben az átlagos nettó devizakövetelések értékének mintegy 10%-os csökkenése is szerepet játszott.

A nettó egyéb ráfordítás (Táblázat 3, 4. sor) az 1998-as kiugró értékhez képest jelentõsen, közel 50 milliárd forinttal mérséklõdött. Az 1998. évi kiugró érték oka elsõsorban a CW-bankkal kapcsolatos céltartalékképzés volt, amelynél - a már végelszámolás alatt álló CW AG - 1999. évi nettó eredményhatása jelentõsen alacsonyabb (6,2 milliárd forint)* volt. Az 1999. évi eredményre más hasonló, rendkívüli tétel nem hatott; azt alapvetõen a szokásos mûködési költségek és a pénzforgalommal kapcsolatos ráfordítások befolyásolták.

Az MNB 1999-ben az érvényes osztalékszabályok alapján a költségvetésbe összesen 30,6 milliárd forintot fizetett be. A jegybank saját tõkéjének szinten tartását célzó szabály miatti költségvetési térítések 10 milliárd forint körüli értékét is figyelembe véve, az MNB 1999. évi nettó költségvetési befizetése 20,5 milliárd forint volt.

A korábban már említett kiegyenlítési tartalék hiánya 1999. december 31-én 60,6 milliárd forint volt, melybõl 31,3 Mrd forint a devizaértékpapírok nem realizált árfolyamvesztesége, 29,2 Mrd forint pedig a forint piaci árfolyamváltozásából eredõ átértékelési veszteség. Mivel a hiány 4,2 milliárd forinttal meghaladta az eredménytartalék - eredményelszámolás utáni - értékét (amely 56,4 Md forint), ezért ezt a különbözetet az MNBtv. 20.§ (3) bekezdése szerint a tárgyévi mérleget elfogadó közgyûlés napját követõ év január 15-ig a költségvetésnek az eredménytartalék javára meg kell térítenie.

Az MNB - modern jegybankra jellemzõ módon - gazdálkodásában alapvetõen arra törekedett, hogy a legfõbb funkciók (monetáris politika vitele; devizatartalék kezelés; a fizetési-, valamint a törvény által elõírt információs- és beszámolórendszer mûködtetése, készpénzforgalom feladatai) minél hatékonyabb ellátásához a szükséges infrastrukturális hátteret megteremtse, a mûködés korszerû feltételeit biztosítsa. E feltételrendszer elemei közül a legfontosabb a magasan képzett munkaerõ és a színvonalas munkavégzéshez szükséges informatikai-technikai eszköztár. Ehhez járult hozzá a fejlesztési és mûködési költségek körültekintõ tervezése, valamint a jóváhagyott pénzügyi keretekkel való ésszerû és takarékos gazdálkodás szabályainak érvényesítése.

Az említett célok elérését 1999-ben a beruházások terén néhány kiemelt jelentõségû, az elmúlt év(ek)ben megkezdett fejlesztés folytatása, részben befejezése szolgálta, pl.:

• az egységes és integrált informatikai infrastruktúra kialakításának folytatása, amely a megfelelõ színvonalú banki munkavégzés elengedhetetlen feltételeit teremtette és ¾ a még hátralévõ egyszeri ráfordításokkal, majd a folyamatos szinten tartással ¾ teremti meg, biztosítva az információk feldolgozását, gyors és biztonságos áramoltatását, megbízható és védett tárolását;
• a bankközi elszámolások modernizációja (a VIBER rendszer kialakítása és sikeres üzembe állítása), amely a fizetési megbízások gyorsabb és megbízhatóbb bonyolításán túl a magyar bankrendszer európai integrációjának egyik alapfeltételét is biztosítja.

A MNB 1999. évi beruházási tevékenységének fõ irányait a fenti eszközrendszerek létrehozása, illetve folyamatos fejlesztése határozta meg amellett, hogy továbbra is kiemelkedõ feladat volt a mûemlék jellegû banki épületek állagmegõrzése és technológiai korszerûsítése. A beruházási programokhoz kapcsolódó tényleges kifizetések az 1998. és 1999. éveket tekintve a következõk voltak:

A banküzem összes, 1999. évi tényleges mûködési költsége 3%-kal haladta meg az 1998. évit, azaz reálértékben erõteljesen (6,4%-kal) mérséklõdött. A bérköltség kivételével valamennyi üzemeltetési költségtényezõnél nominálértékû csökkenés mutatkozott, elsõsorban a Bank területi hálózatának racionalizálása következtében. Így az 1999-es, a következõkben részletezett mûködési költségek várhatóan már a racionalizált szervezet mûködési költségeinek alapját képezik, ezért további nagymértékû és tendenciaszerû reálérték csökkenés nem várható.

Az 1994-1999 közötti idõszakban az általános mûködési költségek reálértékben jelentõsen mérséklõdtek. (Ábra 9)

Ez elsõsorban a munkavállalói létszám, a szervezeti egységek, valamint a saját tulajdonú épületek és bérlemények számának tudatos, átgondolt csökkentésének a következménye volt.

Összességében az MNB 1999. évi belsõ gazdálkodása a jóváhagyott pénzügyi kereteken belül valósult meg. A tervek teljesítését a belsõ gazdálkodás folyamatos kontrollját biztosító állandó bizottság, valamint az MNB Felügyelõ bizottsága is áttekintette és az arról szóló beszámolót elfogadta. Az év során kiadott új utasítások és szabályok a belsõ gazdálkodás hatékonyságának növelését, a pénzügyi keretekkel kapcsolatos tisztánlátás javítását, továbbá a beszerzéseknél a még kedvezõbb üzleti feltételek elérését célozták.

A Magyar Nemzeti Bank 1998. évi tevékenységérõl szóló országgyûlési beszámolóban az Igazgatóság átfogó, a korábbi évek fontosabb eseményeit is felölelõ áttekintést adott az MNB bécsi leánybankjánál kialakult veszteségek mértékérõl, azok okairól, s a válság kezelésére tett intézkedésekrõl. Az MNB 1999. évi tevékenységérõl készített országgyûlési beszámoló II. része a jegybank 1999. évi eredményének összetevõit elemezve bemutatja a végelszámolás alatt álló CW Bank portfolió tisztításának az MNB 1999. évi eredményére gyakorolt hatását, míg ez a fejezet az 1998. évi beszámoló benyújtása óta történt fontosabb eseményeket és intézkedéseket összegzi.

 A Pénzügyminisztérium 1999. április 21-i döntését követõen - a korábbi elképzelésekben szereplõ work out szervezet létrehozása helyett - a CW Bank vezetése a rossz portfolió Magyar Fejlesztési Banknak történõ mielõbbi átadására összpontosította erõfeszítéseit; megtette az átadás elõkészítéséhez szükséges jogi és egyéb lépéseket. Ismét új helyzetet teremtett a kormány 2128/1999. (VI. 9.) sz. határozata, amely a CW Bank egészének Magyar Fejlesztési Bank által történõ megvásárlását írta elõ, 1998. december 31-i könyvszerinti értéken. Az MNB és a CW Bank ezt a döntést is igyekezett végrehajtani, elkészítette az átadáshoz szükséges információkat, s a kijelölt vevõnél többször kezdeményezte az ügylet lebonyolításához elengedhetetlen intézkedéseket. (Az MNB és PM közti levelezést lásd a "Függelék"-ben.) Eközben az eladásra szánt követeléseket a CW Bank a végelszámolás megkezdéséig felajánlotta az MFB-nek, illetve követeléskezelõ cégének, de - ha egyáltalán érkezett tõlük vételi ajánlat - az ár minden esetben elmaradt a CW által ténylegesen elért eladási ártól. 

 Az 1999. évi féléves mérleg összeállításakor azonban a CW Bank válaszút elé került; az úgynevezett eladási mérleg a jegyzett tõke 50%-át meghaladó veszteséget mutatott. (A veszteség elsõdlegesen az öröklött portfolió jugoszláviai háború okozta romlásából, illetve az aktív tevékenységet már nem végzõ bank szükségképpen felmerülõ mûködési költségeibõl adódott. A bankkal kapcsolatos 1999. évi veszteséget az is tetézte, hogy a nyár folyamán a Pénzügyminiszter még nem találta idõszerûnek a CW székházra kapott igen kedvezõ vételi ajánlat elfogadását.) A jegyzett tõke felének elvesztése az osztrák jogszabályok értelmében azzal a következménnyel járt, hogy a bankfelügyelet felé nyilatkozni kellett arról, tõkét emel-e a tulajdonos, vagy bejelenti a végelszámolást. A Jegybank és a tulajdonost képviselõ Pénzügyminiszter, valamint a Miniszterelnöki Hivatal illetékes vezetõinek egyetértésével a piacról való kivezetésrõl született döntés, melyet a 2244/1999. (IX. 29.) kormányhatározat is megerõsített.

 A végelszámolás bejelentésére október elsejei hatállyal került sor. A folyamatot - az osztrák jogszabályoknak és szokásoknak megfelelõen - az utolsó idõszakban létrejött és eredményesen mûködõ korábbi vezetés, a Pénzügyminiszter javaslatára megválasztott végelszámolóval kiegészülve irányítja. A Kormány közvetlen képviseletének kellõ biztosítása érdekében ez utóbbi végelszámolónak - a helyi szabályok adta lehetõségek figyelembe vételével - gyakorlatilag vétójoga van minden lényeges kérdésben. A végelszámolás megfelelõ, kormány általi ellenõrzése érdekében az ugyancsak a Pénzügyminiszter által javasolt - de az osztrák jogszabályok szerint végelszámolónak nem kijelölhetõ - Hozam Rt. megbízást kapott a folyamat nyomon követésére.

 A tulajdonos MNB a végelszámolás alá került CW Bank vezetésének biztosítása mellett gondoskodott az átlátható döntési rendszer kialakításáról, továbbá a még szükséges - a jegybank auditora által is megfelelõnek ítélt - céltartalék képzésérõl, azaz a folyamat pénzügyi hátterérõl. A végelszámolás eddig eltelt idõszakának eredményei azt valószínûsítik, hogy a jegybank 2000. évi mérlegét már nem terhelik CW-vel összefüggõ kötelezettségek. (Az 1999. évi mérlegben a végelszámolásból eredõ várható veszteségekre 7,4 milliárd forint céltartalékot képzett a jegybank. A CW Bank portfolió tisztítása során 1999-ben felszabaduló céltartalék figyelembe vételével a CW várható veszteségei összességében 6,2 milliárd forinttal csökkentették az MNB 1999-es eredményét. )

Az MNB, illetve a CW vezetése megtette a CW Bank által felhalmozott súlyos veszteségek keletkezéséért való szakmai és jogi felelõsség megállapításához szükséges lépéseket. Az MNB könyvvizsgálója - az Igazgatóság és a Felügyelõ Bizottság felkérésére - még 1998 végén jelentést készített, mely szakmai oldalról kívánta megalapozni a személyi felelõsségre vonást. A jelentés alapulvételével - a megbízott osztrák jogi iroda körültekintó elõkészítését követõen - 1999. szeptember 3-án az osztrák Államügyészségen a CW Bank büntetõjogi feljelentést tett 5 korábbi vezetõje ellen. Több polgári jogi kártérítési eljárás is indult olyan esetekben ahol a CW Bank 1991-1996 közötti vezetésének súlyos anyagi következményekkel járó mulasztását bizonyítani lehet. A CW mintegy 50 esetben folytat jogi eljárást (per, végrehajtás, csõd, felszámolás stb.) a nem fizetõ adósokkal szemben.

 A végelszámolók, valamint a folyamat monitoring tevékenységével megbízott szakértõ cég jelentései értelmében a végelszámolás aktív szakasza ez év végéig lezárható. A legfontosabb eszközelemek (legnagyobb névértékû követelések, leányvállalatok többsége) már eladásra kerültek, s a székházra kiírt pályázatra is érkezett kedvezõ ajánlat.. (Ennek elfogadására jelen beszámoló összeállításáig azért nem került sor, mert a Pénzügyminisztérium az MNB kérése ellenére még nem nyilatkozott arról, hogy élni kíván-e a neki felkínált elõvásárlási joggal.) 2000. április végére a bank mérlegfõösszege az 1998. december 31-i 8,9 Md ATS-rõl 2 Md ATS-re csökkent, az ügyfélkövetelések állománya nem haladta meg az 1 Md ATS-t. A portfolió tisztítás során elért megtérülés megfelel a Boston Consulting Group 1998. június 30-i határnappal végzett, s az MNB vezetõ testületei (köztük az MNB parlamenti pártok által delegált Felügyelõ Bizottsága) és a Pénzügyminisztérium által is irányadóként elfogadott becslésnek.

A végelszámolás folyamatát a CW Bank Felügyelõ Bizottsága, valamint az MNB Igazgatósága is kitüntetett figyelemmel kíséri és azt - támaszkodva többek között az MNB könyvvizsgálójának, valamint a CW újonnan választott auditorának értékelésére, továbbá a Pénzügyminiszter felkérésére megbízott külön könyvvizsgáló cég jelentéseire - megfelelõnek, szakszerûnek és felelõségteljesnek találja.

A világgazdaság az 1998. évi 2,6%-os bõvülés után 1999-ben az év elejei várakozásokat meghaladó mértékben, 3,3%-kal nõtt. A vártnál gyorsabb növekedés az amerikai gazdaság továbbra is kiemelkedõ teljesítményének és annak volt köszönhetõ, hogy a válság sújtotta délkelet-ázsiai országokban az elõrejelzésekhez képest hamarabb indult meg az élénkülés.

A Magyarország fõ piacát jelentõ Európai Unióban a külsõ sokkhatások miatt 1998 második felétõl bekövetkezett növekedés lassulás ideiglenesnek és mérsékeltnek bizonyult. A közép-kelet európai országok többségében az orosz válság utóhatásai, a nyugat-európai növekedés lassulás, valamint strukturális problémák következtében mérséklõdött a növekedés 1998-hoz képest. Közép-kelet európai partnereink lassúbb növekedése és az orosz válság áthúzódó hatása - az elsõ félévben a válság által még alig érintett 1998 elsõ félévi magas bázishoz viszonyítva orosz viszonylatú exportunk tovább csökkent - egyaránt a magyar export iránti keresletet mérsékelte.

A megelõzõ két évi esés után tovább mérséklõdõ világpiaci árak 1999 elsõ félévében támogatták a magyarországi infláció további csökkenését. A második félévben azonban a világpiaci nyersanyag és energiaárak emelkedése a fogyasztói árindex csökkenés megtorpanásának egyik tényezõje volt. Az energiahordozó import árak növekedése fontos szerepet játszott a külkereskedelmi cserearányok, döntõen a második félévre esõ, romlásában is.

A világ devizapiacainak fõ eseménye 1999-ben az euro bevezetése volt. A közös európai pénz a sikeres bevezetést követõ átmeneti idõszakoktól eltekintve szinte folyamatosan gyengült a világ vezetõ devizáihoz képest. Az euro gyengülésének hátterében az amerikai gazdaság tartósan kiemelkedõ teljesítménye, az euro régió gazdaságainak strukturális problémákból is adódó kedvezõtlenebb kilátásai és mindebbõl következõen az euro régiót jellemzõ nettó tõkekiáramlás állt.

A feltörekvõ országok számára a nemzetközi pénzügyi válságok utáni idõszakhoz képest javultak a külsõ forrásokhoz jutás feltételei, és Magyarország pozíciója az általában kedvezõbb feltételeken belül is elõnyösen változott.

1. Fejlett országok

Az Európai Unió gazdasági növekedése 1998 elsõ félévében meghaladta a 3%-ot, az év második felében és 1999 elsõ félévében azonban a nemzetközi pénzügyi válságok kereslet mérséklõ hatásaként fokozatosan lassult a növekedés. A külsõ környezet felõl érkezõ sokkhatást részben ellensúlyozta, a növekedés lassulását fékezte a továbbra is élénk szolgáltatási tevékenység és az elsõ félévben is erõs fogyasztói bizalom. Az euró elsõ félévi leértékelõdésének következtében megnövekedett árversenyképesség és a globális gazdasági élénkülés eredményeként a második félévi GDP már ismét 2,5% körüli ütemben bõvült. Az év egészében az 1998. évi 2,6%-kal szemben 2,1% volt a növekedés.

A növekedési ütem fél százalékpontos csökkenése mindenekelõtt a két meghatározó gazdaság, Németország és Olaszország gyengébb teljesítményébõl (1,4 - 1,4%-osGDP bõvülés) adódott. E két ország mérsékelt ütemû növekedését az is okozta, hogy a fejlett kontinentális európai országok közül leginkább erre a két országra jellemzõ a strukturális reformok (munkaerõpiac, adórendszer) halogatásának gazdasági növekedést fékezõ hatása.

A magyar export mintegy 38%-át felvevõ Németországban az 1998-ban még 2,2%-os növekedés 1999-ben 1,4%-ra mérséklõdött. Az elsõ negyedévben éves összehasonlításban mindössze 0,7%-kal bõvült a GDP. A hazai kereslet bõvülése nem volt elég erõs ahhoz, hogy ellensúlyozza a külgazdasági szektor növekedést lassító hatását. A német gazdaságban az 1998 õszi orosz válság óta elõször 1999 áprilisában mutatkoztak az élénkülés határozott jelei. A kedvezõen alakuló export rendelésállomány, amelyen belül a beruházási javakra vonatkozó megrendelések értéke emelkedett a legjobban, elõre vetítette az export növekedés gyorsulását. A javuló exportteljesítmény megalapozta a gazdaság kedvezõbb, az utolsó negyedévben éves összehasonlításban már 2,5%-os növekedését.

Az amerikai gazdaság teljesítménye 1999-ben - a folyamatos gazdasági növekedés kilencedik évében is - kiemelkedõen jó volt. A GDP az 1998. évi 4,3% után 4,1%-kal, a hosszú távon fenntarthatónak ítélt 2,5%-os ütemnél lényegesen gyorsabban bõvült. A szûk munkaerõpiac, a 4%-ot alig meghaladó, harminc éves mélyponton levõ munkanélküliség ellenére mérsékelt maradt az inflációs nyomás. A fogyasztói árak kedvezõ alakulása az erõs dollárnak, az erõs versenynek és a gyors termelékenység növekedésnek volt köszönhetõ. A hosszú ideje tartó töretlen növekedésen belül azonban a gazdaságot potenciálisan gyengítõ tényezõvé vált az alacsony megtakarítási hajlandóság és ezzel összefüggésben a háztartások erõs eladósodottsága.

A japán gazdaság 1999 elsõ félévében a vártnál jobb teljesítményt nyújtott. A laza monetáris feltételek és a fiskális ösztönzés eredményeként megindult a növekedés, sikerült elkerülni a komolyabb deflációt és haladás történt a pénzügyi szektor problémáinak megoldásában is. Az elsõ két negyedévi növekedés után azonban megtört a fellendülés, az év egészében csak 0,3%-kal bõvült a GDP. A lassan egy évtizede egymást követõ fiskális élénkítõ programokkal nem sikerült a gazdaságot tartós növekedési pályára állítani és a GDP 120%-át meghaladó államadósság mellett már nincs lehetõség anticiklikus fiskális politika folytatására.

Táblázat -1

A fejlett országok néhány gazdasági mutatója*

%

	Év	Egyesült Államok	Japán	Németország	EU-15	EU-11
GDP (év/év)	1998	4,3	-2,5	2,2	2,7	2,7
	1999	4,1	0,3	1,4	2,3	2,3
Infláció (év/év)	1998	1,6	0,6	0,9	1,8	1,3
	1999	2,3	-0,3	0,6	1,3	1,2
Infláció (dec./dec.)	1998	1,6	0,6	0,4	1,3	1,3
	1999	2,7	-1,1	1,2	1,8	1,7
Munkanélküliség (%)	1998	4,5	4,1	9,4	9,9	10,8
	1999	4,2	4,7	9,1	9,2	10,0
Államháztartási hiány**	1998	0,4	-6,0	-2,0	-1,9	-2,0
	1999	2,2	-8,2	-1,2	-1,4	-1,2
Bruttó államadósság**	1998	53,5	99,9	60,7	69,0	73,1
	1999	57,7	127,8	61,0	67,6	72,3
Fizetési mérleg egyenleg**	1998	-2,5	3,2	-0,2	0,9	1,4
	1999	-3,7	2,5	-0,8	0,2	1,0
Export (év/év)***	1998	2,1	-1,5	7,5	5,9	6,7
	1999	4,0	4,9	4,9	4,0	4,2
Import (év/év)***	1998	11,7	-4,9	9,7	9,1	9,4
	1999	12,7	10,5	7,6	6,4	6,6

Forrás: European Economy, Spring 2000 (European Comission)

* OECD országok Magyarország, Csehország, Lengyelország, Törökország és Mexikó nélkül
**  A GDP százalékában
*** Változatlan áron

2. Közép-Kelet Európa

A közép-kelet európai országok többségében 1998 közepétõl romlott a gazdaság teljesítménye és ez folytatódott 1999 elsõ félévében is. A közép-európai országokban az 1998. évi 1,5%-ról 1999 elsõ félévében 0,3%-ra lassult a növekedés, a balti államokban az elõzõ évi 4,5%-os növekedéssel szemben 1999 elsõ félévében közel 4%-os visszaesés, Oroszországban és az egyéb szovjet utódállamokban pedig további, de az elõzõ évinél sokkal kisebb visszaesés következett be.

A gazdasági növekedés ütemének csökkenését az export növekedés lassulása és a munkanélküliség növekedése kísérte. A gazdasági helyzet romlását részben az elsõ félévet jellemzõ kedvezõtlen külpiaci hatások (nyugat-európai növekedés lassulás, az orosz válság utóhatásai, a koszovói háború), részben pedig a belsõ fejlõdés hiányosságai, a gazdasági szerkezet átalakításának elmaradása vagy lassú haladása magyarázzák. Míg Csehországban, Szlovákiában és Bulgáriában inkább a folyamatban levõ szerkezetkiigazító reformok lassították a növekedést, addig Romániában és Ukrajnában a szükséges reformok halogatása hátráltatta a gazdasági fejlõdést. Megfigyelhetõ az is, hogy a külsõ sokkokat azok az országok (Lengyelország, Magyarország és Szlovénia) heverték ki a leghamarabb, amelyekben magas a külföldi mûködõtõke állománya és/vagy egyébként is a legmesszebb jutottak a piacgazdasági átalakulásban.

Az év második felében, amikor a nyugat-európai fellendülés javította a várakozásokat és az egyéb kedvezõtlen külsõ hatások is enyhültek, számos országban élénkült a gazdasági tevékenység. Szélesebb nemzetközi összehasonlításban is kedvezõ növekedési ütemek alakultak ki a már említett Lengyelországban, Magyarországon és Szlovéniában.

Figyelemre méltó, hogy az év eleji várakozásokhoz képest sokkal jobbak az 1999 évi orosz gazdasági mutatók, közöttük a GDP növekedése, az infláció ütemének csökkenése, a külsõ egyensúly javulása és a devizatartalékok alakulása. A kedvezõ eredmények elérését azonban nem a piacgazdasági átalakulás, hanem a rubel jelentõs leértékelõdése nyomán megindult importhelyettesítés, továbbá a nyersanyag és különösen az olajárak gyors növekedése eredményeként megugrott export árbevételek tették lehetõvé.

%

A fejlett országok monetáris politikáját 1998 végén és 1999 elsõ hónapjaiban általában a monetáris feltételek lazítása vagy változatlanul tartása jellemezte. Az amerikai irányadó kamatok 1998 õszén három alkalommal csökkentek, hozzájárulva a nemzetközi pénzpiacok stabilizálásához a pénzügyi válságokat követõen. A gyorsan növekvõ, de továbbra is alacsony inflációval jellemezhetõ Egyesült Államokban 1999 elsõ félévében a kamatszint nem változott, június végétõl azonban mérsékelt kamatemelési irányzat bontakozott ki. Bár a többszöri kamatemelés eredményeként az irányadó kamatszint az év végére 5,5%-ra emelkedett, egyelõre nem mérséklõdött a hazai kereslet fenntarthatatlannak ítélt bõvülése.

Az euro régióban április elején az 1999 elsõ negyedévét jellemzõ lassuló növekedés és alacsony infláció körülményei között az irányadó refinanszírozási kamatláb 50 bázispontos csökkentését határozták el. A monetáris lazítás a külsõ kereslet élénkülésével együtt támogatta a régió gazdasági növekedésének gyorsulását. A második félévben már határozottan élénkülõ euro zónában a megnövekedett inflációs kockázat (a harmonizált fogyasztói árindex 12 havi változása 1999. júliusában 1,1, októberben pedig 1,4% volt) ellensúlyozására novemberben megelõzõ lépésként ismét 3%-ra, az áprilisi csökkentés elõtti szintre emelték az irányadó kamatot.

A kilencvenes években a japán gazdaságot a növekedés ösztönzés hagyományos eszközeivel nem sikerült kimozdítani a stagnáláshoz közeli állapotból. A komoly strukturális problémákkal küzdõ gazdaságban a rövidlejáratú kamatok évek óta nulla közelében vannak, ennek ellenére a hitelkereslet gyenge és korlátozottak a bankok hitel- kihelyezési szándékai is. A monetáris politika alapállása 1999-ben is változatlan maradt.

A világ devizapiacainak fõ eseménye 1999-ben az euro bevezetése volt. A közös valuta bevezetésének elõkészítése idején, két-három évvel ezelõtt felmerült aggályok -sikeres lesz-e a gyakorlati átmenet, mennyire fogadja el a piac az eurot- nem igazolódtak. A közös pénz bevezetése zökkenõmentes volt és a régión belüli bankközi forgalomban az euro lett a domináns valuta. Az euro árfolyma azonban úgyszólván folyamatosan gyengült a vezetõ valutákhoz képest.

Az euro 1999 január 1-ei bevezetését felfokozott várakozások kísérték. Az ecu árfolyama 1998 õszén számottevõen emelkedett a világ vezetõ devizáihoz képest, jelezve a tagvalutákban jegyzett tõkeeszközök iránt megnövekedett keresletet. Az 1,18-as USD árfolyammal induló euró azonban két rövid ideig tartó erõsödéstõl (augusztusban és októberben) eltekintve folyamatosan gyengült. A közös pénz egy év alatt a dollárhoz és a fonthoz képest mintegy 16%-ot, a jenhez képest pedig több, mint 25%-ot veszített értékébõl.

Az euró szinte folyamatos gyengülését az amerikai gazdaság stabil növekedési kilátásai és az euró régióénál magasabb kamatszínvonala, a koszovói háborúnak a dollár menedék valuta szerepét erõsítõ hatása, a monetáris unióval vállalt kötelezettségek esetleges lazításával kapcsolatos bizonytalanságok és mindennek következtében a folyamatos tõkekiáramlás, az elsõsorban dollárban és jenben jegyzett tõkeeszközök iránti kereslet növekedése magyarázták.

A gyorsan növekvõ amerikai gazdaság folyamatosan emelkedõ fizetési mérleg hiányát óriási mértékû mûködõtõke beáramlás és portfólió befektetések finanszírozták. Különösen 1998 utolsó és 1999 második negyedévében volt gyors a nemzetközi vállalati fúziókkal összekapcsolódó mûködõtõke beáramlás. Az intenzív tõkebeáramlás idõszakai nagyjából egybeestek az euro régiót jellemzõ nettó tõkekiáramlás csúcsaival.

Az 1999. évi árfolyammozgások másik fõ jellemzõje, a jen a vezetõ devizákhoz képest történõ erõsödése, a japán gazdaság makromutatókkal alá nem támasztható jelentõs tõkevonzó képességét tükrözi. 1999 során az exportõrök profitrepatriálási akciói és a tõzsdei árfolyamok emelkedése folyamatosan erõs keresletet támasztottak a jen iránt. Az árfolyam a nemzetközi összehasonlításban gyenge gazdasági teljesítményre alig reagált. A jen túlzott, az exportõrök érdekeivel ellentétes emelkedésének így csak a központi bank ismételt beavatkozásai tudtak ideiglenesen gátat vetni.

A megelõzõ két év nemzetközi válságait követõen 1999-ben stabilizálódtak a pénz- és tõkepiacok.Az elsõdleges piacokhoz való hozzájutás feltételei a feltörekvõ gazdaságok számára a késõ 1998. évi viszonyokhoz képest javultak, de továbbra is kedvezõtlenebbek maradtak az orosz válságot megelõzõ feltételeknél. Ez elsõsorban azzal magyarázható, hogy a nemzetközi pénzügyi válságokat követõen a befektetõk sokkal óvatosabbakká váltak. Az általános irányzaton belül azonban növekvõ differenciálódás figyelhetõ meg. Néhány ország, így Magyarország, Mexikó, Uruguay és a Fülöp szigetek esetében nem volt lényeges növekedés a kamatfelárakban az orosz válságot megelõzõ idõszakhoz képest, míg például a latin-amerikai országok többségérõl ez nem mondható el. A kötvények kamatprémiumai 1999 január óta a másodlagos piacokon szintén csökkentek, de még így is az 1997.évi ázsiai válság elõtti szint felett maradtak.

A feltörekvõ gazdaságokba irányuló összes nettó tõkebeáramlás 1999-ben kevesebb, mint fele (158 milliárd dollár) volt a kilencvenes években a legmagasabb, 1996. évi értéknek. A nettó magántõke beáramlás (136 milliárd dollár) nagyjából megegyezett az elõzõ évivel, így a mintegy 20 milliárd dollárnyi csökkenés a szuverén nettó tõkebeáramlás visszaesésébõl adódott. A feltörekvõ országokba irányuló tõkebeáramlás domináns formája a mûködõtõke, amelynek részesedése az összes nettó tõkebeáramláson belül az 1996. évi 27%-ról 1999-re 74%-ra nõtt.

2. AZ INFLÁCIÓ ALAKULÁSA

Az éves átlagos fogyasztói árindex az 1998.évi 14,3%-ról 1999-ben 10,3%-ra mérséklõdött. Eközben a december végi 12 havi árindex 10,3%-ról 11,2%-ra emelkedett. A fogyasztói árindex 1999. év végi értéke alapján úgy tûnik, hogy az infláció csökkenésének 1996 óta tartó tendenciája megtört, ugyanis míg 1998. január-december között az infláció üteme több mint 7 százalékponttal csökkent, addig 1999 végén az év elején mért érték fölött volt. A fogyasztói árindex alakulását meghatározó tényezõk körültekintõ vizsgálatából azonban kitûnik, hogy a dezinfláció tendenciája nem fordult meg, a kedvezõtlen fejlemények az infláció hosszú távú pályáját meghatározó aggregált kereslet-kínálat alakulásától független tényezõkhöz köthetõk.

A kormány és az MNB az 1998. év során mind az árfolyampolitika, mind az 1999. évre vonatkozó inflációs prognózis kialakításakor figyelembe vette, hogy 1998-ban az erõteljes inflációcsökkenés részben a kedvezõ, de természetüknél fogva átmeneti hatású kínálati sokkoknak (váratlan mértékû olajár csökkenés) volt köszönhetõ, melyek árcsökkentõ hatására 1999-ben nem lehetett számítani. Így nem volt meglepõ, hogy 1999-ben ezek a korábban kedvezõ hatású kínálati sokkok többnyire visszájukra fordultak. Akkor járunk el az 1998-as év értékelésével konzisztens módon, ha az 1999. év inflációs fejleményeibõl is elkülönítjük az aggregált kereslet-kínálat alakulásával összefüggõ folyamatoktól a monetáris politika számára külsõ adottságként megjelenõ adminisztratív, illetve kínálati oldali sokkokat.

Így az MNB az átmeneti, illetve kínálati oldali sokkok hatását nagyrészt kiszûrõ maginflációs mutatót tekinti az infláció - monetáris politikai szempontból megbízható és releváns - mérõszámának. A dezinfláció maginflációs mutatók által jelzett folyamatossága arra utal, hogy a fogyasztói árindex csökkenésének 1999 közepén tapasztalt megtorpanása a monetáris politika által nem befolyásolható tényezõknek volt tulajdonítható. Ezek közül kiemelendõ a világpiaci olajárak emelkedésének hatása illetve a feldolgozatlan élelmiszerek 1998. évi erõteljes deflációjának visszafordulása. A monetáris politika számára releváns és az általa - az aggregált kereslet oldalán - befolyásolható inflációs folyamatokban 1999-ben a korábbiakhoz képest nem történt változás. Ebben a körben a legfontosabb, hogy az 1999 végén az iparcikkeknek nevezett, külkereskedelemben versenyzõ jószágok dezinflációs tendenciája folytatódott, sõt, fel is gyorsult; folytatódott a külkereskedelmi forgalomba nem kerülõ jószágok - alapvetõen piaci szolgáltatások - inflációs ütemének mérséklõdése. A feldolgozott élelmiszerek némileg emelkedõ inflációja a fel nem dolgozott élelmiszerek, a piaci ármeghatározódású háztartási energia megugró inflációja pedig a világpiaci olajárak inflációs pályáját követte.

A monetáris politika által nem befolyásolható regulált kör áralakulása - a kormány antiinflációs elkötelezettségét mutatva - az 1999. évvel szemben 2000 elején visszafogott volt. A fogyasztói inflációt 1999-ben ugyanis - az üzemanyagár-emelkedés mellett - a regulált áras kör inflációja tartotta magasan. Számításaink szerint 2000-ben a regulált körben a már bekövetkezett illetve várt árváltoztatások áthúzódó hatása is mérsékelt lesz. Noha a hatóságilag befolyásolt áralakulású kör inflációjára a monetáris politikának nincs közvetlen ráhatása, a regulált árak alakulása közvetett módon mégis a hazai inflációs pálya egyik meghatározó tényezõjének tekinthetõ. Egyes regulált tételek - például az energiaárak vagy a közlekedési szolgáltatások - inputként szerepelnek más, a piaci körbe tartozó jószágok elõállításában, ami kapcsolatot teremt a regulált és a piaci kör inflációja között. Másfelõl, a regulált árak alakulása viszonylag könnyen értelmezhetõ jelzés lehet a piaci szereplõk számára inflációs várakozásaik alakításakor. A teljes fogyasztói kosár közel ötödét képviselõ regulált árak így hatékony koordinációs eszközként funkcionálhatnak, ami elõsegítheti a kormány 2000. évi antiinflációs célkitûzéseinek teljesülését a hatóságilag nem befolyásolható piaci körben is.

A világpiaci élelmiszer- és italárak csökkenésének, illetve a mezõgazdasági nyersanyag- és fémárak emelkedésének eredõjeképpen az energiahordozók nélkül számított világpiaci alapanyag árak 1999-ben az elõzõ évhez képest nem változtak. A nyersolaj ezzel szemben átlagosan közel 40%-kal került többe, mint 1998-ban. A mélypontot jelentõ 1999. februári átlagárhoz képest 2000. márciusára több mint 2,5-szeresére, 29 USD/barrel magasságába emelkedett a nyersolaj ára. A rendkívül gyors áremelkedés az OPEC kínálatkorlátozó magatartásával, a kereslet konjunkturális növekedésével illetve a készletek csökkenésével magyarázható.

Elsõsorban a gyorsan emelkedõ energiaárak következtében Magyarország legfontosabb kereskedelmi partnerét jelentõ euró-régió 12 havi fogyasztói árindexe a júniusi 0,9%-ról decemberre 1,7%-ra nõtt. A fogyasztói árak növekedéséhez az olcsó euró importdrágító hatása is hozzájárult. Szerepet játszott az is, hogy az év utolsó hónapjaiban már nem érvényesült a feldolgozatlan élelmiszerárak csökkenésének inflációt mérséklõ hatása.

Az Egyesült Államokban a gyors növekedés, a szûk munkaerõpiac ellenére mérsékelt maradt az inflációs nyomás. A 12 havi fogyasztói árindex a júniusi 2%-ról decemberre 2,7%-ra, az elõzetes várakozásoknál kisebb mértékben nõtt. A fogyasztói árak kedvezõ alakulása az erõs dollárnak, az erõs versenynek és a gyors termelékenység növekedésnek volt köszönhetõ.

Lengyelországban az elsõ félév végi 6,5%-os inflációs ráta decemberben 9,8%-ra emelkedett. A fogyasztói árak vártnál gyorsabb növekedését a dráguló nyersolaj, illetve a belföldi élelmiszerárak növekedése váltotta ki. A recesszióból csak lassan kilábaló Csehországban decemberben éves összehasonlításban mindössze 2,5%-kal nõttek a fogyasztói árak.

Az import-egységértékindex 1999-ben az elsõ negyedév kivételével gyorsulást mutatott, így a negyedik negyedévben 1998 hasonló idõszakához képest 7,6%-kal nõtt, azonban alacsonyabb volt, mint 1998 negyedik negyedévének hasonló módon számított indexe (10,2%). Az egységértékindex növekedési üteme az év harmadik negyedévéig alacsonyabb volt mind a nominál effektív árfolyam, mind a valutakosárral szembeni árfolyam leértékelõdési üteménél. Ez a tendencia azonban az utolsó negyedévben megfordult az egységértékindex gyorsulása miatt. Ezt fõként az okozta, hogy a kelet-európai - többségében energiahordozókat tartalmazó - import ára az elsõ negyedéves defláció után az év közepén stagnált, majd az utolsó két negyedév folyamán gyorsuló ütemben nõtt (a negyedik negyedévben így a Kelet-Európából származó import 30,8%-kal drágult az elõzõ év azonos idõszakához képest). A fejlett országokból származó import - fõképp gépipari termékek - inflációja az év folyamán viszonylag egyenletesen csökkent (a negyedik negyedéves hosszúbázisú index 3,9%-os inflációt mutatott Ábra III-1). Az import-egységértékindex alakulásával szemben az effektív külföldi árakkal számított importált inflációs mutató (amelyet a nomináleffektív árfolyam leértékelési ütemének és a külföldi feldolgozóipari inflációnak a szorzataként definiálunk) 1999-ben folyamatos csökkenést mutatott, a negyedik negyedévben 4,2%-os értéken állt. Az 1999. év egészérõl tehát elmondható, hogy bár érzõdött az év második felétõl kialakult erõteljes világpiaci olajár-emelkedés hatása, az importált infláció összességében csökkenõ tendenciát mutatott az elõzõ évekhez képest.

A külkereskedelmi egységértékindexek és a különbözõ árfolyamindexek változása (Elõzõ és azonos idõszaka=100)

(Elõzõ év azonos idõszaka = 100)

Monetáris politikai szempontból az 1999. év legfontosabb fejleményeként értékelhetõ, hogy az árfolyampolitika által közvetlenül befolyásolt áralakulású kör, a külkereskedelemmel versenyzõ termékek dezinflációja folyamatos volt; sõt, az év második felében fel is gyorsult. Ez jelentõsen hozzájárult ahhoz, hogy az iparcikkek árszintje illetve a belföldi kereslet alakulása által meghatározódó piaci szolgáltatások árindexe is egyenletesen csökkent. E fejlemények miatt nem beszélhetünk a dezinflációs folyamat megtorpanásáról, amit a maginflációs indexek csökkenése is alátámaszt.

A maginflációs mutatókkal ellentétben a fogyasztói árindex 1999 közepétõl emelkedett, amihez a piaci körben kínálati oldali tényezõk, a hatósági áras körben pedig átmeneti, illetve részben látszólagos hatások járultak hozzá. A piaci körben inflációt gyorsító hatása volt az élelmiszerek illetve a benzin áremelkedésének. A regulált körben egyes hatósági áras szolgáltatások magas inflációs üteme mellett a gyógyszerár-támogatási rendszer nyári módosításának teljes egészében fogyasztói árváltozásként való elszámolása érdemel figyelmet. A világpiaci olajár-emelkedést nem követte a hazai hatósági áras háztartási energia árak változása, aminek korrekciójára várhatóan 2000-ben került sor. Összességében az állapítható meg, hogy 1999-ben az infláció ütemét a monetáris politika számára exogén tényezõk tartották magasan. A hazai infláció alakulását az euró-régióval összevetve az látható, hogy a hazai fogyasztói árindex csökkenése részben ugyanazon kínálati oldali tényezõk - világpiaci nyersanyag- és olajár-emelkedés - miatt torpant meg, mint amelyek az euró-régió inflációjának 1999 közepe óta tartó folyamatos emelkedése mögött állnak. Összességében az euró-régióhoz vett inflációs konvergencia folytatódott, 1999 átlagában az inflációs különbség jóval alatta maradt az 1998-ban tapasztalt mértékeknek. (Ábra III-3)

Az árnövekedés üteme a különbözõ termék és szolgáltatás csoportokban*
(Elõzõ év azonos hónapjához viszonyítva, %)

Az egyes termék- és szolgáltatás-csoportok hozzájárulása
az infláció ütemének változásához *
(az elõzõ év azonos hónapjához viszonyítva, %)

A piac által meghatározott áralakulású körben legnagyobb súlya a külkereskedelemben versenyzõ, iparcikkeknek nevezett csoportnak van. Az iparcikkek áralakulását külkereskedelmi partnereink inflációja és a forint nominális árfolyampályája határozza meg. Az árfolyampálya fegyelmezõ erejét mutatja, hogy e körben az infláció ütemének a forint elõre bejelentett leértékelési ütemétõl való eltérése 1998 óta nem haladta meg a ± 1 százalékpontot. A forint nomináleffektív árfolyamindexéhez viszonyított inflációs különbség volatilis alakulása arra utal, hogy a termelõk és kereskedõk árazási döntéseikben a forint sávközepi árfolyamának elõre bejelentett leértékelési ütemét veszik alapul, áraikba sem az sávon belüli átmeneti, sem a keresztárfolyam-mozgásokat nem építik be. Az iparcikk csoporton belül ez különösen igaz a tartós fogyasztási cikkek alcsoportra, ahol az infláció üteme az év során egyenletes csökkenést mutatva 2000 elejére megközelítette az 5%-os értéket. Ez a kör speciális szerepet játszik a lakossági keresletben. Figyelmet érdemel, hogy az utóbbi idõben, részben a hitelezés felfutásához köthetõ tartós fogyasztási cikk felhalmozás, azaz megugró kereslet ellenére sem változott e kör dezinflációs pályája.

A piaci kör második legnagyobb csoportját az élelmiszerek alkotják. E kör inflációjának a teljes fogyasztói árindexhez való hozzájárulásában markáns különbség található az 1999. év eleje és vége között: miközben az élelmiszer árak esése 1999 elsõ negyedévében még 0,8 százalékponttal csökkentette az átlagos fogyasztói árindexet, az év végére ez a hatás megfordult, és az utolsó negyedévben már közel ugyanennyivel emelte az átlagos inflációt. Az élelmiszerárak ilyen mozgása a fel nem dolgozott élelmiszerek áralakulásához köthetõ, természetes, elõre várható jelenség volt: a fel nem dolgozott élelmiszerek 1999. évi erõteljesen gyorsuló inflációs üteme az 1998. évi defláció korrekcióját jelentette. A korrekció az 1998 nyarától közel egy éven át tartó áresés mintegy felét "hozta vissza", így 2000 elejére a fel nem dolgozott élelmiszerek árszintje az 1998 elsõ negyedévének megfelelõ értékre emelkedett. (A 2000. január-február havi adatok ezen folyamat megtorpanását mutatták, a termékkör közismerten volatilis áralakulásáról azonban csak a következõ hónapok adatai szolgáltathatnak bizonyosságot.)

Az élelmiszerek és fõbb csoportjai alakulása
(Elõzõ év azonos idõszakához viszonyítva)

A feldolgozott élelmiszerek részben import útján érkeznek az országba, részben hazai nyersanyagokból vannak elõállítva. Így nem meglepõ, hogy e kör áralakulására mind az iparcikkek, mind a fel nem dolgozott élelmiszerek inflációja hat. A feldolgozott élelmiszerek inflációs üteme ugyanis hosszú idõn át - az iparcikkekhez hasonlóan - egyenletesen csökkenõ tendenciát mutatott. A tavalyi év végén azonban a fel nem dolgozott élelmiszerek árszintjének erõteljesen emelkedése miatt enyhén gyorsult. E folyamatok eredményeképpen tehát az élelmiszerek átlagos inflációs ütemének emelkedéséhez 1999 végén már mind a feldolgozott, mind a fel nem dolgozott élelmiszerek inflációjának gyorsulása hozzájárult. (Ábra III-4)

A piaci szolgáltatások árindexe folyamatosan mérséklõdött 1999-ben, aminek eredményeképpen 1992 óta elõször közelítette meg az egyszámjegyû tartományt. A piaci szolgáltatások áralakulására a nominális árfolyampálya csak közvetve hat. Ebben a körben az infláció ütemét a belföldi kereslet alakulása, a relatív árak (azaz az iparcikkek inflációja), az iparcikkek és a szolgáltatások eltérõ termelékenység-alakulása határozza meg. Költségoldalon - egyes szolgáltatások esetében - az energia-árak alakulása is befolyásolja az áralakulást, az energiaár emelkedést azonban - mint külsõ kínálati sokkot - adottságként tekinti a monetáris politika. A piaci szolgáltatások iparcikkekhez viszonyított inflációs differenciája 1999 harmadik negyedévében emelkedésnek indult, s ez a tendencia késõbb folytatódott, bár az elnyílás mértéke - figyelembe véve a 12 havi inflációs ütemek varianciáját - nem nevezhetõ szignifikánsnak. Az azonban kérdéses, hogy a piaci szolgáltatások emelkedõ relatív inflációja hátterében mennyiben állnak keresleti illetve kínálati (költség-) oldali tényezõk. A piaci szolgáltatások átlagos inflációját meghatározó egyedi tételek áralakulását vizsgálva mindkét hatás megfigyelhetõ. Az utóbbi hónapokban az átlagos árindexet több, a kereslet alakulására valószínûleg nagymértékben érzékeny szolgáltatás inflációja is emelte. Ilyenek jellemzõen a piaci szolgáltatások mintegy harmadát képviselõ egészségügyi, testápolási, javítási, kulturális-szórakoztatási illetve belföldi üdülési szolgáltatások. Igen magas volt ugyanakkor az üzemanyagárakra leginkább érzékeny szolgáltatások árindexe is (taxi és teherfuvarozás), ezek súlya azonban nem jelentõs.

A belföldi kereslet élénkülése által kiváltott áremelkedések - azaz az iparcikkekhez képest emelkedõ relatív inflációs ütemek - monetáris politikai szempontból kiemelt figyelmet érdemelnek. Az aggregált keresletre érzékeny piaci szolgáltatások csoportját szakértõi becsléssel lehatárolva azt láthatjuk, hogy miközben e csoport inflációja a piaci szolgáltatások átlagát tartósan meghaladta, a többlet-infláció alakulásában 1999 második negyedéve óta nem tapasztaltunk változást. (Ábra III-6) Valószínûsíthetõ tehát, hogy a lakossági fogyasztás élénkülése emelte egyes piaci szolgáltatások relatív inflációját, ez a hatás azonban az utóbbi idõben nem fokozódott és nem is akadályozta e körben a dezinflációs tendenciát.

A piaci szolgáltatások egyes csoportjainak inflációja*
(Elõzõ év azonos idõszakához viszonyítva)

A hazai üzemanyag- és energiaárakra az 1999. év során többszörösére emelkedett világpiaci olajárak eltérõ módon hatottak. A benzin ára 1999 során folyamatosan emelkedett; 1999. decemberben már 27%-kal haladta meg a januári szintet. A benzin agas 12 havi indexei 1999 során minden negyedévben mintegy 0,4-0,6 százalékponttal emelték a fogyasztói árindex átlagos értékét. A benzin árnövekedésétõl elmaradva ugyan, de emelkedtek a szabadáras háztartási energiaárak is. A jelentõsebb 1999. év eleji áremelés után azonban mérsékelt maradt az ide tartozó szén, brikett, tûzifa, tüzelõolaj és palackos gáz átlagos áremelkedése, így e kör inflációja az év egészében csak kis mértékben haladta meg a fogyasztói áremelkedés ütemét. E körben is jelentõs szerepet játszhat az állami reguláció: 2000. januártól jelentõs mértékben csökkent a palackos gáz jövedéki adótartama, ami tükrözõdött a palackos gáz 2000 eleji áralakulásában is.

A világpiaci olajár-emelkedés ellenére 1999-ben mérsékelt volt a hatósági áras energia (központi- és távfûtés, elektromos energia és vezetékes gáz) termékkör áremelkedése. Ennek hátterében az áll, hogy az árképletekbe épített késleltetések illetve az olcsóbb beszerzési források miatt a megugró világpiaci olajárak hatása az 1999. júliusi illetve októberi árfelülvizsgálatkor még nem jelent meg a hazai fogyasztói árakban; csak - a vezetékes gáz és az elektromos energia esetében - a tarifarendszer módosítása jelentett kismértékû áremelkedést az év közepén. Az évi átlag 8,9%-os regulált energiaár-infláció tehát elmaradt a fogyasztói árindex értékétõl. Az emelkedõ világpiaci olajárak hatása azonban a 2000. évi ár-felülvizsgálatok során bizonyára megjelenik a hazai energiaárakban, noha a kormány, antiinflációs programja részeként, várhatóan mérsékelni igyekszik majd az energiaárak növekedését. Ennek jelét láthattuk a 2000. január-február havi inflációs adatokban is: mind az elektromos energia, mind a központi- és távhõ havi áremelkedése a kormány által kitûzött 6%-os határon belül maradt (bár az elektromos energia esetében a 12 havi indexek 10% fölé emelkedtek az 1999. február-márciusi áremelkedés hatásait tükrözve).

A szabályozott nem-energia árak jelentõsen hozzájárultak a fogyasztói árindex csökkenésének 1999. évi megtorpanásához: az év elején a hatósági áras szolgáltatások, az év közepén pedig a gyógyszerár-támogatási rendszer változtatásának áremelkedésként való statisztikai elszámolása nagyban emelte a fogyasztói árindex 12 havi értékét. Ezek hatását azonban, amint már kifejtettük, nem tekintjük a dezinflációs folyamat megfordulása jeleként, hiszen az aggregált kereslet-kínálat alakulásától független átmeneti illetve - a gyógyszerek esetében - látszólagos hatásokról van szó. Az év elsõ felében a hatósági áras szolgáltatások kiugróan magas, 20%-ot meghaladó inflációja leginkább a telefonszolgáltatás árának év eleji erõteljes emelkedésével függött össze, bár jelentõsen emelkedett egyes közlekedési szolgáltatások ára is.

A fogyasztói árindexet közel 1 százalékponttal torzította felfelé az 1999. júliusi gyógyszerár-támogatási rendszer módosításának teljes mértékben áremelkedésként való elszámolása. Az 1999. szeptemberi Jelentés az infláció alakulásáról c. kiadványunk keretes írásában részletesen bemutattuk, milyen problémákat vet fel egy ilyen adminisztratív lépés árstatisztikai megjelenése. A KSH módszertana - éven belül rögzített kiadási szerkezet használata - általában nem veszi figyelembe a termékek közti helyettesítést, azaz hogy a fogyasztók egy része a megdrágult gyógyszerek helyett az azonos hatású, de relatíve olcsóbb gyógyszerek fogyasztására tért át. A fogyasztói árindexben a júliusi intézkedést követõen 60% feletti 12 havi gyógyszerár-infláció került elszámolásra. Mivel a gyógyszer csoport súlya igen jelentõs - a kenyérével közel azonos, 1,8% -, ez jelentõsen felfelé torzította az átlagos fogyasztói árindexet. A helyettesítés teljes mértékû elszámolása valószínûleg a kimutatottnál kisebb mértékû árindexet eredményezett volna. Monetáris politikai szempontból az inflációs folyamat tendenciáját nem érinti az ilyen, az elszámolási rendszerbõl következõ, ezért részben látszólagos hatás, így az MNB a gyógyszerek maginflációs mutatóból való - 1998-ig visszamenõleges - kizárása mellett döntött.

Az MNB mellett a KSH is számít 1999 szeptemberétõl egy ún. maginflációs (core inflation) mutatót. A két index összehasonlítása mellett célszerû tisztázni az ilyen mutatók mögött meghúzódó közgazdasági és módszertani elgondolásokat.

Mi a célja a szokásos fogyasztói árindex (CPI) mellett a maginflációs mutatók számításának és elemzésének? Az egyik cél legtöbbször a fogyasztói árindex megtisztítása a volatilis és nehezen elõre jelezhetõ komponensektõl. Ilyenek tipikusan a fel nem dolgozott élelmiszerek, a nyersanyagok és az energiahordozók. Ehhez kapcsolódik az a cél, hogy a maginfláció segítségével jobban elõre tudjuk jelezni a fogyasztói árindex jövõbeni alakulását. Az ilyen statisztikai alapon definiált maginfláció monetáris politikai haszna az, hogy egy "simább" árindex hatékonyabban képes az inflációs várakozások koordinációját szolgálni. Már az ilyen "ateoretikus" mutatók esetében is látnunk kell, hogy ezek szakítanak a hagyományos fogyasztói árindex-számítás alapjául szolgáló megélhetési költség - fogalommal, hiszen egy megélhetési költség-mutatóból nem lenne helyes egyetlen olyan terméket sem kizárni, amire a reprezentatív fogyasztó ténylegesen költ. Így a maginflációs mutatókat nem helyes azon az alapon rangsorolni, hogy a teljes fogyasztói kosárból mekkora hányadot fednek le.

A statisztikai szempontokon túl a maginflációs mutatók mögötti másik, elméleti jellegû motiváció az ún. "monetáris infláció" megragadása, amit úgy is definiálhatunk, mint az árszint idõbeli és általános változása, amely a társadalom számára költséget jelent. Ezen költség általában a gazdasági szereplõk koordinációjának megzavarásából, a fokozott bizonytalanságból illetve a tranzakciók által megkívánt optimális készpénztartástól eltérõ készpénzkészletekbõl fakad. Az ilyen infláció költségessége miatt a monetáris hatóság célja valamilyen formában az árstabilitás biztosítása. Az olyan inflációs folyamat, ami nem jelent valódi költséget, nem szerepel az így kialakított maginflációs mutatóban. A maginfláció elméleti megalapozásának egy másik levezetése szerint a "monetáris infláció" egyszerûen az, amit a monetáris politika döntéseinél figyelembe vesz. Ha például a monetáris hatóság nem kíván átmenetinek ítélt sokkokra reagálni, maginflációként az ilyen sokkoktól megtisztított árindexet definiálja.

A gyakorlatban feltehetjük tehát, hogy a monetáris politika szempontjából nem releváns az indirekt adók (pl. ÁFA vagy jövedéki adók), a regulált árakat érintõ adminisztratív lépések vagy átmeneti piaci sokkok - például nyersanyag- vagy energiaár változások, egyedi termékek árváltozása - miatt bekövetkezõ árszint-változás. Így célszerû az árváltozásokból az ilyen hatásokat kiszûrni. Mivel az ilyen sokkok és változások definíciójuk szerint egyedi jellegûek, azaz egyszerre csak egy-egy jószág árindexét érintik, maginflációs mérõszámok a szokásosan érintett termékcsoportok (pl. regulált árak, energia, stb.) árindexbõl való egyszerû kizárásán túl finomabb statisztikai módszerekkel is számíthatók. Ilyenkor a cél az egyedi árváltozások közös komponensének elkülönítése az egyedi mozgásoktól. Az egyedi árváltozások ismeretében a maginflációval azonosított közös komponens különféle statisztikai módszerek, mint például a nyesett átlag vagy trendszámítás segítéségével becsülhetõ.

* Az 1999. júliusi ártámogatási rendszer-változtatás elszámolásával kapcsolatos módszertaniproblémák miatt az MNB 1998. januártól a Gyógyszerek csoportot is elhagyja, melynek súlya a fogyasztói kosárban 1,8%.

Problémát jelent, hogy a maginfláció lehetséges értelmezése és számítása terén tapasztalható sokféleség miatt milyen kritériumok szerint lehet a különféle eljárásokat összevetni. Itt csak két szempontra hívnánk fel a figyelmet. Elõször is, alapvetõ, hogy a maginflációs mutató a lehetõ legkisebb idõbeli késéssel álljon rendelkezésre, illetve, hogy a múltbeli helyett az aktuális folyamatokat tükrözze. Noha az elõbbinek a legtöbb maginflációs mutató megfelel, fontos jelezni, hogy a szokásosan használt 12 havi indexek az elmúlt 12 hónap mozgásainak átlagát mutatják - ilyen értelemben tehát a jelenre csak korlátozott információtartammal bírnak. Számít a választott mutató átláthatósága (transzparenciája) is, különösen, ha a monetáris hatóság döntéseit a maginfláció alakulására alapozza. Itt a transzparencia és a módszertani fejlettség közti kényszerû kompromisszumról van szó: a maginfláció egyszerû kizárásos alapon való számítása az egyedül valóban transzparens megoldás, miközben más statisztikai vagy modell-alapú eljárások módszertani vagy elméleti alapon fejlettebbnek tekinthetõk.

Az MNB illetve a KSH által számított maginflációs mutatók az egyszerû kizárásos alapon definiált maginflációs mérõszámok közé tartoznak; és mindkettõ esetében kettõs elgondolás határozta meg a kizárandó jószágok körét: az árindex volatilis illetve átmeneti kínálati sokkok által dominált áringadozást mutató termékektõl való megtisztítása. A Táblázat III-3 hasonlítja össze az egyes mutatókból a teljes fogyasztói árindexhez képest kihagyott jószágok körét.

A maginflációkkal szembeni kritériumok tekintetében mindkét hazai mutató a transzparenciát helyezi a módszertani - elméleti szempontok elé. Mindkét mutató a fogyasztói árindexekkel egyidejûleg számítható, az aktualitás kritériumának azonban a KSH által publikált index csak megszorításokkal felel meg, hiszen (szezonálisan igazított) hó/hó változás helyett csak éves illetve elõzõ év decemberéhez viszonyított változást mutató indexet közölnek; míg az MNB a Havi Jelentésekben közöl e kritériumnak megfelelõ indexet is. A két maginflációs index és a fogyasztói árindex alakulását a korábbi ábránkon (Ábra III-2) összevetve azt látjuk, hogy 1998 közepe óta a KSH indexe az MNB indexe fölött halad. Ennek hátterében a kizárt jószágok halmazának eltérése áll: a KSH-éval összevetve az MNB indexe tartalmazza a nagyon alacsony inflációt mutató nyershús-kört, de kizárja a hirtelen megugró inflációjú gyógyszereket. Mindkét különbség csökkentõleg hat az MNB által kimutatott maginflációra.

Vissza a tartalomjegyzékhez

Tovább