A kiegészítõ melléklet tartalmazza mindazokat a mérleghez és eredménykimutatáshoz kapcsolódó számszaki és szöveges magyarázatokat, valamint egyéb tájékoztató adatokat, melyek biztosítják a szükséges információkat ahhoz, hogy a Magyar Nemzeti Bank vagyoni és jövedelmi helyzetének alakulásáról az Éves beszámoló megbízható, valós képet adjon.

Az állományváltozások okainak bemutatását alapvetõen a D, E és F fejezetek tartalmazzák. Az B és C fejezetekben bemutatott részletezõ táblák esetében a magyarázatok - az ismétlések elkerülése érdekében - csak azon jelentõsebb tételek változására térnek ki, amelyek a D, E és F fejezetek elemzéseiben nem szerepelnek.

A Magyar Nemzeti Bank jogállását és alapvetõ feladatait a többször módosított, a Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvény (továbbiakban: MNBtv.) fogalmazza meg. A jogállása szempontjából lényeges elemek:

• a Magyar Nemzeti Bank a Magyar Köztársaság jegybankja, a nemzetgazdaság központi bankja;
• az MNB elnöke az Országgyûlésnek beszámolási kötelezettséggel tartozik;
• Az MNB a rendelkezésre álló monetáris politikai (pénz- és hitelpolitikai) eszközökkel támogatja a Kormány gazdaságpolitikai programjának megvalósulását.

Az MNB legfontosabb feladatai:

• a nemzeti fizetõeszköz belsõ és külsõ vásárlóerejének védelme,
• kizárólagosan jogosult bankjegy és érmekibocsátásra,
• aranyból és devizából készleteket gyûjt.

E törvény fogalmazza meg a jegybanki függetlenség elvét is, egyfelõl a szervezeti felépítés alapján független a végrehajtó hatalomtól - beszámolási kötelezettség az Országgyûlés felé -, másfelõl a törvény adta kereteken belül önállóan alakítja ki a monetáris politikát, illetve e politika érvényesítésének eszköztárát.

Az MNB részvénytársasági formában mûködõ jogi személy.

Cégnevét a cégjegyzékbe nem kell bejegyezni. A részvénytársaság elnevezést az MNB cégnevében nem kell feltüntetni.

Alapszabályát a Közgyûlés állapítja meg.

Részvényei az állam tulajdonában vannak. Az államot, mint részvénytulajdonost a pénzügyminiszter képviseli.

A Közgyûlés, a Jegybanktanács, az Igazgatóság és a Felügyelõ bizottság.

A Magyar Nemzeti Bank az 1998. évben újra írásba foglalt számviteli politikáját az 1999. évre aktualizálta. Ennek oka az volt, hogy a jogszabályi környezet megváltozott. Kisebb mértékben indokolta a módosítást az anyag és eszközgazdálkodást támogató informatikai rendszer éles üzemének megindulása is.

1. A jogszabályi környezet változása

A vonatkozó jogszabályok, az MNBtv. és a Magyar Nemzeti Bank éves beszámoló készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 18/1997 (II.4.) Korm. rend. (továbbiakban: MNBr.) módosultak az év folyamán, elsõsorban a Magyar Nemzeti Bank és a költségvetés közötti elszámolás tekintetében. Változott a deviza árfolyamváltozásból és a deviza értékpapírok piaci értékváltozásából származó eredmény számviteli kimutatása, az eredmény alapján a költségvetést megilletõ osztalék megállapításának rendje, a saját tõke minimumával kapcsolatos szabályozás, valamint a repo ügyletek elszámolásának rendje.

A költségvetési tervezés során a Magyar Nemzeti Bank eredménytõl függõ befizetése mindenkor bizonytalansági tényezõt jelentett. Ennek kiküszöbölését szolgálja az a szabály, hogy a tárgyévben fizetendõ osztalék a tárgyévet megelõzõ második, harmadik és negyedik év eredményének átlaga. A Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetésérõl szóló 1999. évi CXXV. törvény (továbbiakban: Ktv.) a 2000. és 2001. évre átmeneti szabályt tartalmaz.

A deviza eszközök és források napi átértékelésére a vonatkozó jogszabályok szerint sor kerül. Az így megállapított átértékelési eredmény egyfelõl tartalmazza az eszközön vagy forráson az un. centrumárfolyam elmozdulásából, másfelõl a hivatalos árfolyam és a centrum árfolyam eltérésébõl származó különbözetet. Az elõbbi a jelenlegi árfolyam-politika által szándékolt elmozdulást, a hivatalos leértékelés hatását tükrözi és része a Magyar Nemzeti Bank eredményének. Utóbbi a piaci szereplõk értékítéletét, a forint árfolyamsávon belüli elmozdulásának hatását mutatja, amelyet a devizaárfolyam változás miatti kiegyenlítési tartalékba kell helyezni. A kiegyenlítési tartalék a forintárfolyam intervenciós sávon belüli ingadozásának eredményhatását tükrözi, és a mérlegen belül a banküzem egyéb forrásai (IX. sor) között található.

Megváltozott az értékpapírok eredményének elszámolása is. Az MNBtv. módosításának megfelelõen a deviza értékpapírok idõszak végi kiértékelésébõl származó nem realizált eredményét a mérlegben kell kimutatni. Az eredményben csak az értékpapírok eladásakor illetve lejáratakor véglegessé váló árfolyam-különbözet számolható el.

E speciális piaci értékelés következtében - a forint értékpapírokkal ellentétben (lásd C/1.a) - a nettó beszerzési árfolyam és a névérték közötti eltérés (ázsió vagy diszázsió) idõarányos része a kamatjellegû ráfordítások illetve bevételek között nem jelenik meg. A teljes árfolyamnyereség vagy -veszteség az eredményben csak az értékpapír lejáratakor vagy eladásakor realizálódik. E számviteli gyakorlat azzal is indokolható, hogy a devizatartalék részét képezõ értékpapír-portfolió jellemzõen nem lejáratig tartott befektetés és átlagos hátralévõ futamideje az 1 évet nem haladja meg.

Megváltozott a jegybank saját tõkéjére vonatkozó szabályozás. Korábban a költségvetésnek azt kellett biztosítania, hogy az MNB saját tõkéje ne süllyedjen a forgalomban lévõ bankjegy- és érmeállomány éves átlagának 9%-a alá. A jelenlegi szabály szerint a saját tõke értékének el kell érnie a jegyzett tõke szintjét. Amennyiben az nem teljesül, akkor a központi költségvetés a különbözetet a tárgyévi mérleget elfogadó közgyûlés napját követõ harminc napon belül megtéríti. Amennyiben a kiegyenlítési tartalék negatív egyenlege meghaladja az eredménytartalék év végi állományát, akkor a különbözetet a központi költségvetés a tárgyévi mérleget elfogadó közgyûlés napját követõ év január 15-ig az eredménytartalék javára megtéríti. Az utóbbi ok miatt a központi költségvetésnek 2001. január 15-ig 4 217 millió forintot kell megtérítenie.

A Ktv-ben foglalt átmeneti szabály lehetõvé teszi, hogy - amennyiben az MNB közgyûlése úgy határoz - az MNB a költségvetés által - a jegybank saját tõkéjének szinten tartása érdekében - az 1999. évben térített összeget (10 109 769 000 forintot) 2000. december 31-ig részben vagy egészében visszafizesse. 

A kiegyenlítési tartalék bevezetésével egyidejûleg módosult a céltartalékképzés szabálya is. A kiegyenlítés tartalék bevezetéséig az MNB eszközei között kimutatott devizatartalékon keletkezõ várható árfolyamveszteség fedezetére havonta céltartalékot kellett képezni. Ennek a céltartaléknak az alapja a devizatartalék állománya volt, mértéke legfeljebb a megállapított intervenciós sávszélesség és a közzétett egyhavi tervezett leértékelés különbözeteként megállapított százalék és a céltartalék alapjának szorzatáig terjedhetett. A kiegyenlítési tartalék bevezetésével e szabály hatályát vesztette.

Az MNBr. változásával módosult a repó ügyletek elszámolásának rendje is. A repo ügyleteket - a nemzetközi gyakorlatnak megfelelõen - a hitel-betét ügyletekkel analóg módon kell elszámolni.

Az MNBr. módosításának megfelelõen a Magyar Nemzeti Bank negyedévente végez zárlatot. A Számviteli politika szerkezetében változás történt, a zárlati feladatokat (havi, negyedéves, éves) külön utasítás szabályozza.

2. Informatikai rendszerek változása

Az 1999. évben az MNB éles üzembe állította az SAP R/3 rendszer AM és MM moduljait, melyek a készlet és eszközgazdálkodási tevékenységet támogatják. Ezzel egyidejûleg megvalósult az eszközök vonalkódos nyilvántartása, és a vonalkódok segítségével egyszerûsödött a leltározási tevékenység is.

Bõvült az MNB számviteli politikája a törvényes fizetõeszköznek még nem minõsülõ 20000 forintos tartalékcímlet elszámolási szabályaival annak érdekében, hogy bizonyos ráfordításokat a felmerülés idejével összhangban számoljon el. A legyártott, de törvényes fizetõeszköznek még nem minõsülõ, a Bank értéktáraiba beszállított bankjegyeket és érméket gyártási költségen a készletek között kell kimutatni. A készletként nyilvántartott bankjegyek és érmék törvényes fizetõeszközzé történõ minõsítésekor a készlet értékét a pénzforgalommal kapcsolatos ráfordítások között kell elszámolni (eredménykimutatás XII. sor), és ezzel egyidõben kell pénzeszközként állományba venni a bankjegy és érmeszámlával szemben.

A számviteli politika részét képezõ "Eszközök és források értékelési szabályzata" részletesen leírja a mérlegtételek, valamint a mérlegen kívüli tételek értékelési szabályait. Az alábbiakban a lényegesebb általános szabályok összefoglalása található, míg az egyes speciális szabályok leírását a mérleg és eredménykimutatás egyes tételeinek részletezését tartalmazó táblázatokhoz kapcsolódó magyarázatok tartalmazzák.

Az MNB valamennyi eszközét és forrását beszerzési (bekerülési) értéken aktiválja, annak számviteli törvényben meghatározott tartalma szerint. Külön kiemelendõ, hogy a vásárolt értékpapírok esetében nem képezi a beszerzési érték részét a vételárban megfizetett felhalmozott kamat, mert azt beszerzéskor kamatbevételt csökkentõ tételként kell a könyvekben rögzíteni.

A beszerzési értékeket módosítja a tárgyi eszközök és immateriális javak értékcsökkenése, a banküzem eszközei között kimutatott készletek értékvesztése, a deviza eszközök és források jegybanktörvényben és az MNB számvitelét szabályozó kormányrendeletben elõírt napi hivatalos árfolyamra történõ átértékelése, a deviza értékpapírok piaci értéken történõ kimutatása miatti különbözetek elszámolása. Az óvatosság elvének érvényesítése céljából képzett céltartalék a beszerzési értéket fõbb mérlegcsoportonként módosítja.

Az MNB a központi költségvetéssel szembeni követeléseket beszerzési értéken tartja nyílván. Akkor sem képezhet céltartalékot vagy számolhat el értékvesztést, ha a portfolióban lévõ állampapírok piaci értéke beszerzési értékük alá csökken.

Az MNB-re vonatkozó szabályok értelmében a bank devizaeszközeit és -forrásait, valamint az ezekhez kapcsolódó fedezeti ügyleteket hivatalos árfolyamon naponta értékeli, és számolja el az árfolyam változásából adódó eredményt, tehát valamennyi deviza követelés és kötelezettség, valamint a valutakészlet az 1999. december 31-én érvényes hivatalos árfolyamnak megfelelõen szerepel a mérlegben.

A devizatartalék valós értékének kimutatása céljából az MNBr. a vásárolt deviza értékpapírok piaci értéken történõ kimutatását írja elõ.

A nemzetközi számviteli standardokkal összhangban az MNB számvitelét szabályozó kormányrendelet szerint minden határidõs ügyletet mérlegen kívüli követelésként, illetve kötelezettségként kell kimutatni. A mérlegben szereplõ követelésekbõl, illetve kötelezettségekbõl eredõ kockázatok csökkentése céljából, fedezeti céllal kötött ügyletekbõl eredõ követeléseket és kötelezettségeket az alapügyletekkel analóg módon kell értékelni, vagyis a mérlegben kell kimutatni átértékelési különbözeteiket (egyéb deviza követelések vagy kötelezettségek soron, illetve a központi költségvetéssel szembeni deviza követelések vagy kötelezettségek soron), valamint idõarányos kamatukat (az eredménykimutatásban a kamatjellegû bevételek ill. ráfordítások soron szerepel). A nem fedezeti célú határidõs ügyletek esetében, az óvatosság elve alapján, az ügylet negatív piaci értékével megegyezõ céltartalékot kell képezni.

Az 1998-ra vonatkozó adatok nem hasonlíthatók össze az MNB 1998. évi beszámolójának Kiegészítõ mellékletében szereplõkkel, mert azok az 1997. évi szerkezetnek megfelelõen készültek.

A táblázatokban szereplõ súlyozott átlagkamatok az 1999. december 31-i kamatokat és állományokat tükrözik.

Az MNBr. alapján, az éven belüli lejáratú követelések között az államkötvények, az éven túli követelések között a költségvetésnek nyújtott hitelek találhatók.

1999-ben a piaci kamatok számottevõen mérséklõdtek, így a piaci kamatozású és a korábban nyújtott, nem piaci kamatozású hitelek közötti kamatkülönbség már nem jelentõs. Az 5 éven túli lejáratú államkötvény-állomány növekedését az - 1998-ban tartalmilag repo ügyletként kötött, de az akkori szabályok szerint adás-vételként elszámolt - államadóssági kötvények 1999-ben való visszavásárlása okozta.

A központi költségvetésnek devizában nyújtott hitelek és azok fedezeti ügyleteinek állománya és idõszak végi kamata

A központi költségvetésnek nyújtott devizahitelek állománya a többszöri elõtörlesztések hatására folyamatosan csökkent 1999-ben. A devizában nyújtott hitelek kamatozásáról lásd az E) fejezet II/3. részt. A swap követelések és kötelezettségek kamatának ellentétes alakulását, az új kosárszerkezetre való átállás (ld. E. 2. sz. keret) érdekében kötött új határidõs ügyletek okozták.

A központi költségvetésnek devizában nyújtott hitelek lejárati szerkezete

4. Hitelintézetekkel szembeni forintkövetelések

Megjegyzés: a lejáratok meghatározása technikai okok miatt részben becsléssel történt

Az éven belüli lejáratú követelések állománya pénzpiaci hitel lejárata miatt csökkent. Az éven túli lejáratú követelések között jellemzõen kifutó konstrukciók szerepelnek, illetve általában az igénybevétel csökkenõ mértékû.

5. Egyéb devizakövetelések

A KESZ és ÁPV Rt bankszámla betéteinek kamatlába 1998. december 31-én 16,75 %, 1999. december 31-én 14,50 %. 1999 márciustól megszûnt az 1 hónapos pénzpiaci betét, így az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény 18/D. §. (1) bekezdése értelmében a KESZ kamata a jegybanki alapkamathoz igazodik.

A KESZ állományában bekövetkezett több mint 160 milliárd forintos növekedés több tényezõnek tudható be. A KESZ év eleji nyitóállománya az orosz válság miatt a szokásosnál alacsonyabb volt. A kincstári betét elsõ félévi emelkedése és a második félévben végig magas szintje az ÁKK tudatos stratégiájának következménye. Decemberben az ÁPV Rt. a TB vagyon értékesítésébõl, osztalékfizetésbõl és más jogcímen közel 60 milliárd forintot fizetett be a költségvetésbe.

Az éven túli betétek között az állam által külföldrõl felvett és az MNB-nél zárolt betétként elhelyezett világbanki és egyéb hitelek valamint a központi költségvetés hiteleihez kapcsolódó currency swapok követel jellegû összevont egyenlege szerepel. (lásd B/3.)

A pénzpiaci betétek alakulásáról részletesen lásd az E/1. fejezetet.

A belföldi hitelintézetek által elhelyezett devizabetétek állománya nagymértékben csökkent, melynek okairól az elemzés (E. fejezet II/3) tartalmaz információt.

1999-ben a 200 forintos érme bevonásából keletkezett pénzbevonási nyereség (1 762 millió forint), amit az MNBtv. elõírásai alapján a költségvetés az MNB-vel szemben fennálló államadósság törlesztésére fordított. Az 5000 forintos beváltási határidejének meghosszabbítása (2000. november 30-ig), illetve a 100 forintos érme bevonási határidejének bankszünnap miatti módosulása (1999. december 31-rõl 2000. január 4-re) következtében az 1999. évben ezen tételekbõl pénzbevonási nyereség nem keletkezett.

Az éven belüli kötelezettségek növekedésének oka, hogy az euró gyengülése következtében a mark-to-market számlák egyenlege emelkedett.

Az éven túli kötelezettségek között található deviza kötvények állománya a törlesztések következtében csökkent. A felvett hitelek állományának növekedését az IMF forintban elhelyezett éven túli betéteinek 79 675 millió forintos emelkedése okozta, ami februári kvótaemelés és az SDR átértékelésének hatása.

Az éven belüli kötelezettségek között az euró devizakör és a JPY negatív értéke a rövid swapok egyenlegébõl adódott.

Az MNB éven belüli lejáratú forintkötvényeinek alakulásáról részletesen lásd az E/I részt.

A befektetett eszközök a III/A/1. mérlegsoron találhatók, és az immateriális javakon, tárgyi eszközökön és beruházásokon (12 486 millió forint) túl a befekte-téseket (18 270 millió forint) is tartalmazzák.

Az elõzõ évhez képest csak az emissziós gépek leírási kulcsa változott.

1999-ben az alábbi befektetésekben volt az MNB-nek vagyoni részesedése:

Az MNB a jegybanki funkciókhoz nem kapcsolódó külföldi érdekeltségeit - a bécsi Central Wechsel- und Creditbank AG, (CWAG) kivételével - már korábban értékesítette vagy felszámolta.

A CWAG privatizációjára tett kísérletek nem jártak sikerrel és a bank sérült portfoliójának MFB által történõ átvételére sem került sor. Ezt követõen 1999. október 1-tõl megindult a CWAG végelszámolási folyamata, amelynek kezdetekor a CWAG likvidációs alaptõkéjét 60 millió ATS összegben állapították meg, a bank mérlegfõösszege pedig 1999 decemberére az elõzõ évi egyharmadára csökkent. A teljes portfoliót figyelembe véve a CWAG végelszámolásának várható veszteségeire 1999 végén 7,4 milliárd Ft céltartalék képzésre került sor (lásd: B/12.)

BIS: A részesedés összege eredeti devizanemben - arany frankban - nem változott. A nyilvántartás devizaneme és a forint közötti árfolyamváltozásból adódó átértékelés folyamatosan történt.

A jegybank belföldi érdekeltségi körébe tartozó társaságok megfelelnek az MNBtv. azon elõírásának, amely szerint az MNB csak a jegybank tevékenységével összefüggõ, illetve a hitelintézetek közötti elszámolás-forgalom lebonyolítására, az értékpapír- és tõzsdeügyletek elszámolására, valamint az értékpapírok kezelésére és tárolására szolgáló belföldi gazdasági társaságban rendelkezhet részesedéssel.

A jegybank emissziós tevékenységének ellátása érdekében három társaságban tulajdonos: a Pénzjegynyomda Rt.-ben, a Magyar Pénzverõ Rt.-ben és az MNB Érmekereskedelmi Rt.-ben.

A Pénzjegynyomda Rt. a bankjegyek mellett okmányokat, zárjegyet, értékpapírokat állít elõ elsõsorban intézményi megrendelõk számára. A bankjegygyártás teljes rekonstrukciója révén lehetõvé vált bankjegycsere 1999-ban fejezõdött be az utolsó új címlet gyártásával. A társaság 4 558 millió Ft forgalom mellett várhatóan nullszaldó körüli eredménnyel zárja az évet.

A Magyar Pénzverõ Rt. forgalmi pénzérméket és emlékérméket gyárt. Az érmecsere mennyiségi igényeihez igazodó megújított termelõkapacitást épített ki, aminek köszönhetõen az MNB rendeléseinek mindig eleget tett. Az emissziós igények nagymértékû csökkenése miatt a társaság árbevétele 890 millió Ft-ot ért el, amit a gazdálkodás 27 millió Ft-os vesztesége kísért. A veszteség nem érinti az MNB mérlegét, mert a Pénzverõ Rt. saját tartalékából rendezni tudja.

Az MNB Érmekereskedelmi Rt. a jegybank által kibocsátott törvényes fizetõeszköznek minõsülõ nemesfém és nem nemesfém forgalmi érmék bel- és külföldi értékesítését végzi. A társaság forgalmát és gazdálkodását az MNB érme-kibocsátási politikája mellett a nemzetközi piaci helyzet alakulása is befolyásolja, mert értékesítésében számottevõ hányadot tesz ki az export. Az 1999-es évet az emlékérmék iránti általános bel- és külpiaci keresletcsökkenés ellenére 267 millió Ft-os bevétellel és 27 millió Ft adózott eredménnyel zárta a részvénytársaság. Ez lehetõvé teszi a korábban a befektetés értékének csökkenése miatt képzett céltartalék kivezetését az MNB könyveibõl.

A GIRO Elszámolásforgalmi Rt. a bankközi elszámolások lebonyolítására alakult. Az MNB mellett 35 kereskedelmi bank rendelkezik az Rt.-ben részesedéssel. A folyamatos fejlesztéseknek köszönhetõen a megnövekedett forgalmat nagy biztonsággal bonyolította le a rendszer. Az elszámolt tételek ugyan jelentõsen emelkedtek, de a forgalomban részt vevõk érdekeit figyelembe véve az elmúlt évek trendjét követve tovább csökkentette tarifáit a társaság. Az árbevétel várhatóan megközelíti a 4 milliárd Ft-ot, míg az adózott eredmény 1 milliárd forint körül alakul.

A Központi Elszámolóház és Értéktár Rt. (KELER Rt.) a két tõzsde és a tõzsdén kívüli piac (OTC) forgalmának elszámolására, az értékpapírok biztonságos kezelésére létrehozott társaság. A társaságban az MNB mellett a BÉT és a BÁT rendelkezik 25-25%-os tulajdoni hányaddal. Az elszámolóház 1999-ben is fennakadás nélkül teljesítette szolgáltatásait, miközben jelentõs fejlesztéseket hajtott végre. A legjelentõsebb elõrelépés a valósidejû elszámolási rendszer bevezetése volt. A gazdálkodást tekintve az Rt. 6,4 milliárd Ft árbevételt és 1,4 milliárd Ft eredményt ért el, a díjtételek folyamatos csökkentése mellett.

Az MNB Üdültetési és Jóléti Szolgáltató Kft. (Bankjóléti Kft.) az apportálással tulajdonába adott üdülõk és sportlétesítmények kezelését, valamint a munkahelyi vendéglátást végzi. A jegybank szociális-jóléti kiadásainak csökkentése rákényszerítette a társaságot a létesítmények részbeni piaci hasznosítására. A társaság jegyzett tõkéjét 1999-ben az 1995-ig felhalmozott veszteségek miatt 602 millió forintra leszállították. Ez az MNB eredményét jelentõsen nem befolyásolta, mert a korábban megképzett céltartalék fedezetet nyújtott a tõkeleszállításból eredõ veszteségre. A beszámolási idõszakban a kft. 174 millió Ft árbevétel mellett 21 millió Ft veszteséget realizált, amit - az MNB mérlegét nem érintve - saját tõkéjébõl tud rendezni.

A Nemzetközi Bankárképzõ Központ Rt. a kétszintû bankrendszer létrehozását követõen alakult a szakemberképzés elõsegítése céljával. Alapítói ennek megfelelõen a pénzintézetek körébõl kerültek ki. A társaság a 90-es évek közepére némi piacvesztést szenvedett el, mert bevételeinek alakulása lemaradt az oktatási piac egészétõl. Ennek hatására új stratégiát alakított ki, melynek keretében erõsítette marketing tevékenységét és tanfolyamait átstrukturálta. Az új üzleti magatartás hatása már 1997-ben jelentkezett, majd 1998-ban és 1999-ben fennállásának legsikeresebb évét zárta a társaság. A tavalyi év során az árbevétel meghaladta a 400 millió Ft-ot, míg az eredmény 75 millió Ft-ot ért el.

A Budapesti Értéktõzsde formáját tekintve nem társaság, hanem sui generis non-profit szervezet, amely eredményét a tõzsdei rendszer fejlesztésére köteles fordítani. A tavalyi év során az értéktõzsde jövõjét alapvetõen befolyásoló döntés született, ugyanis a nemzetközi változásokhoz igazodva megkezdõdött a részvénytársasággá történõ átalakulás elõkészítése. A BÉT vagyonának újrafelosztása során az MNB - különleges szerepe miatt - a jelenlegi nyilvántartott tulajdoni aránynál magasabb, 7,5%-os részesedéshez jutott a majdani részvénytársaságban.

A céltartalékok állománya 60,3 milliárd forinttal csökkent 1998. december 31-hez képest.

A CW bankkal kapcsolatos kötelezettségvállalásokra képzett céltartalékok, azok érvényesítése (17,8 milliárd Ft garancia lehívás és a banknak nyújtott 45,9 Mrd Ft tulajdonosi hozzájárulás ) miatt, felszabadításra kerültek, így 1998-hoz képest állományuk 64,9 milliárd forinttal csökkent. December végén a CW bank végelszámolásának várható veszteségére, a teljes jegyzett tõke és az alárendelt kölcsöntõke együttes értékének (400 millió ATS) megfelelõ 7,4 milliárd forint céltartalék-képzés történt. (VIII. sor)

A vállalt árfolyamgaranciák miatt képzett céltartalék a hitelek törlesztése miatt felszabadult, az elõzõ év végéhez képest ez 3,6 milliárd forint céltartalék csökkenést jelentett. (VIII. sor)

További 1 milliárd forintos céltartalék-állomány csökkenést eredményezett a Bankjóléti Kft-ben végrehajtott tõkeleszállítás (lásd: B/11). Ezt az MNB rendkívüli ráfordításként számolta el, melyre az elõzõ idõszakban megképzett céltartalék nagyrészt fedezetet nyújtott. (III/B sor)

A hitelintézetekkel szembeni forintkövetelésekre az év során az MNB 1,5 milliárd forint céltartalékot-képzett. (I/B/1. sor)

A fenti kötelezettségek a decemberi bérek kifizetésének a következõ év januárjára való áthúzódása miatt jelennek meg a mérlegben.

A forint ügyletek miatti aktív idõbeli elhatárolások jelentõs mérséklõdését az MNB forintkötvény-állomány kifutása okozta.

A deviza ügyletek miatti idõbeli elhatárolások növekedése elsõsorban a devizatartalék növekedésének és a benchmark átrendezése miatt kötött fedezeti ügyleteknek tudható be.

A 2000. évi költségvetésrõl szóló 1999. évi CXXV.tv. 98.§ (2) bekezdése módosította a jegybanktörvényt. Az év végével az általános tartalék és tõketartalék összegét az eredménytartalék javára át kellett vezetni. (lásd A/3. részt)

Az értékpapírok piaci áron történõ értékelésébõl származó, nem realizált 1998. évi eredményt (2764 millió forint) a jogszabályváltozásból következõen az eredménytartalékkal szemben kellett elszámolni. (XI/3. sor)

A kiegyenlítési tartalék (lásd A/3a rész) hiánya 1999. december 31-én 60 581 millió forint volt. Ez 4 217 millió forinttal meghaladta az eredmény-tartalék - eredményelszámolás utáni - értékét (amely 56 364 millió forint), ezért ezt a különbö-zetet az MNBtv. 20.§ (3) bekezdése szerint a tárgyévi mérleget elfogadó közgyûlés napját követõ év január 15-ig a költségvetésnek az eredménytartalék javára meg kell térítenie.

A megváltozott számviteli szabályok szerint 1999-ben már nem része az MNB eredményének a deviza értékpapírok nem realizált árfolyamnyeresége vagy vesztesége, az 1998-as adat (-3,5 milliárd forint) viszont tartalmazza a nem realizált árfolyameredményt is (részletesebben az A/3. fejezetben) Az 1998-as módszertan szerint az értékpapírok árfolyamvesztesége 1999-ben 50,5 milliárd forint lett volna.

A deviza árfolyamnyereség számítás módszertana is változott. (lásd A/3.) Az 1998-as módszertan szerint az 1999. évi deviza árfolyamnyereség 44,5 milliárd forint.

A következõ táblázat adatai azt mutatják, hogyan alakult volna a devizaárfolyamok változásából származó, valamint a nettó kamat- és kamatjellegû eredmény 1998-ban, ha a kiegyenlítési tartalék kezelésére vonatkozó szabályozások már 1998-ban érvényben lettek volna

A fedezeti ügyletek a nettó devizapozíción a keresztárfolyam-ingadozások illetve kamatláb-változások miatt felmerülõ kockázatokat semlegesítik és segítenek az MNB Igazgatósága által elfogadott irányadó (benchmark) devizaszerkezet kialakításában. 1999. január 1-jétõl a hosszú lejáratú devizaadósság kezelését az Államadósságkezelõ Központ (ÁKK) vette át, az MNB pedig az Állam ügynökeként jár el. Az ÁKK jogosult a devizaadósság árfolyam- és kamatlábkockázatának fedezésére derivatív ügyleteket kötni a jegybankkal, amelyek fedezeteként az MNB ellenügyleteket köt a nemzetközi tõkepiacokon. Ezek az ügyletek az MNBr. alapján fedezeti ügyletnek minõsülnek.

A követelések és kötelezettségek állománynövekedésének oka, hogy a devizapozíció devizaszerkezetét részben fedezeti ügyletek segítségével alakította át a bank az új kosárszerkezetre (lásd az E/II/2. részt, illetve a 2. számú keretet). A devizaárfolyam-kockázat fedezésének fõ eszközei a rövidtávú devizaswap és forward üzletek, illetve a közép és hosszú lejáratú devizaswapok (currency swapok). Az MNB által kívánatosnak tartott kamatstruktúra beállítását célozzák a konkrét kötvénykibocsátásokhoz rendelt fedezeti célú kamatswap üzletek. Az opciós ügyletek nagyobb része az ÁKK miatt kötött ügylet.

A deviza repó ügyletekbõl származó követelések növekedése és kötelezettségek csökkenése a repó ügyletek elszámolásának változásából következett. Az MNBr. 1999. évi módosítása szerint a repó ügyleteket hitel/betét ügyletként kell elszámolni.

Az MNB legnagyobb értékpapír-számlavezetõivel kötvénykölcsönzési keretmegállapodást kötött. A kölcsönadott értékpapírok a devizatartalék részét képezik, és hozamuk annak hozamát növeli (lásd B/1.).

A garanciákból származó kötelezettségek állományának csökkenésébõl 46,6 milliárd forintot a CW bankkal kapcsolatos kötelezettségek érvényesítése indokolt.

A rendelkezésre tartott hitelkeretek növekedését az MNBtv. 19.§ (4) bekezdése alapján a központi költségvetésnek nyújtható hitel keretösszegének (a költségvetés bevételi fõösszegének 2%-a) emelkedésébõl adódott.

Az 1998-ra vonatkozó adatok nem hasonlíthatók össze az MNB 1998. évi beszámolójának Kiegészítõ mellékletében szereplõkkel, mert azok az 1997. évi szerkezetnek megfelelõen készültek.

A kamatjellegû bevételek és ráfordítások a magyar államkötvények nettó könyv szerinti értékének és névértékének különbözetébõl a lejáratig idõarányosan elosztott hozam jellegû részt tartalmazzák.

A forint kamat- és kamatjellegû eredményrõl részletesen lásd az E/I. részt.

Részletesen lásd az E/II. részt.

A devizaállományok átértékelésébõl származó eredmény összetevõi (Az eredménykimutatás III. és XI. sora)

A deviza árfolyamváltozásból származó eredmény tartalmazza a forint árfolyamváltozásának és a devizák keresztárfolyam-változásának hatását. A konverziós eredmény tartalmából adódóan és módszertani okokból csak nettó módon, az átértékelési eredménnyel együttesen értelmezhetõ. Részletesen lásd az E/III. részt.

Az 1998. évi rendkívüli eredmény fontosabb elemei a következõk voltak:

• A befektetett eszközök megszûnése miatti 2,9 Mrd forint bevételt és 2,8 Mrd forint ráfordítást a DU Bank felszámolása okozta,
• az egyéb rendkívüli bevételek 20 Mrd Ft feletti értékét a moszkvai Nemzetközi Beruházási Bankkal szembeni kötelezettség elõtörlesztésébõl eredõ 5,8 milliárd forint nyereség, valamint az MNB bécsi leánybankjának privatizációs költségeire 1997-ben elhatárolt 14,3 milliárd idõbeli elhatárolás visszavezetése miatti bevétel indokolja (visszavezetés nagyságrendjének megfelelõen pótlólagos céltartalékképzés történt),
• a végleges pénzátadás soron megjelenõ ráfordítás növekedés a CW banknak adott tulajdonosi hozzájárulás elszámolásából,
• a szokásos mértéket meghaladó hitelezési veszteségek az MNB által vállalt kötelezettségek (elsõsorban a CW bank követeléseire vállalt garanciák) lehívásából,
• az egyéb ráfordítás soron egy külföldi követelés értékesítése 1,5 Mrd forint ráfordítást jelentett (azonban ennek egy részére fedezetet nyújtott 1,3 Mrd forint céltartalék felszabadítása) származik.

1999-ben a következõ tételek határozták meg a rendkívüli eredmény alakulását:

• A 63,7 milliárd forint végleges pénzátadás a CW bankkal szemben vállalt kötelezettségek érvényesítésébõl (17,8 Mrd Ft garancia lehívás és a CW banknak adott 45,9 Mrd Ft tulajdonosi hozzájárulás) származik, amelyre a korábbi években megképzett 64,9 milliárd forint céltartalék fedezetet nyújtott.
• A befektetett pénzügyi eszközök megszûnése miatti 1 062 millió forintos ráfordí-tást a Bankjóléti Kft-ben végrehajtott alaptõke-leszállítás okozta.
• A szokásos mértéket meghaladó hitelezési veszteségek között egy fejlõdõ országbeli bankkal szembeni 0,5 Mrd forintos követelés hitelezési veszteségként történt leírása szerepelt.
• A szokásos mértéket meghaladó egyéb bevételek között egy IMF-tõl származó 9,2 millió SDR (3 Mrd forint) értékû rendkívüli tétel jelent meg. Ennek háttere a következõ: Az IMF az általa nyújtott hitelek kamatait úgy állapította meg, hogy abba kamatfelárat épített be, amelybõl tartaléka képzõdött. A tartalék (Special Contingent Account 2, SCA-2) arra szolgált, hogy az Alap hitelezõi felé akkor is tudjon törleszteni, ha adósai nem fizetnek. 1999-ben a Valutaalap úgy döntött, hogy ezen tartalékokra tovább nincsen szüksége és az SCA-2 számlán képzõdött összeget a tagországoknak visszajuttatta.

A banküzemi mûködési költségeinek a bank üzemvitele szempontjából lényeges elemeirõl részletesen lásd az "F) Belsõ gazdálkodás" címû részt.

Egyéb költségek összetétele

Az MNBtv. 78§ alapján az osztalékkal és saját tõkével kapcsolatos elszámolások a tárgyhót követõ hónapban voltak esedékesek. Így az adott évben az elõzõ év decemberi és a tárgyév január-novemberi eredmény-befizetés jelenik meg. Az 1998. évi magasabb osztalékfizetést az okozta, hogy a CIB bankban fennálló részesedés értékesítésébõl származó 30,4 milliárd forintos rendkívüli bevétel miatti osztalékfizetés - a fennálló szabályok szerint - 1998-ban történt meg.

1. A CW bankkal kapcsolatos céltartalék felhasználása és annak eredményhatása 1999-ben

1998. végén az MNB által a CW bankkal szemben, annak nevesített kockázatos követeléseire vállalt garanciák állománya 46,6 milliárd forint volt, amelyhez 100%-os céltartalék kapcsolódott. A várható további veszteségek fedezetére további 18,3 milliárd forint céltartalékot képzett az MNB, így a CW bankkal kapcsolatban várható veszteségekre képzett céltartalék állománya 1998. december 31-én 64,9 milliárd forint volt. (lásd: B/12.)

A CW bank 1999-ben a tételesen vállalt garanciákból (46,6 Mrd Ft) 17,8 milliárd forintot hívott le. A garancialehívás a rossz kihelyezések MNB általi átvételével, majd leírásával járt. A portfólió tisztítási folyamat további elõsegítése érdekében a CW bank fennmaradó céltartalékhiányát az MNB tulajdonosi hozzájárulásokkal (összesen 45,9 milliárd forint értékben) fedezte, egyúttal a kiadott tételes garanciákat is megszüntette. A két megoldás - garancialehívás ellenében a rossz követelések MNB általi átvétele és esetleges értékesítése, illetve tulajdonosi hozzájárulás fizetése és a rossz követelés CW bank általi értékesítése - a céltartalék felhasználás szempontjából egyenértékû.

A garancia vállalása, lehívása és a tulajdonosi hozzájárulás folyósítása egyaránt osztrák schillingben történt és az ATS árfolyamának csökkenése következtében a felszabadított céltartaléknál több mint egy milliárd forinttal alacsonyabb, összesen 63,7 milliárd forint összegû rendkívüli ráfordítást eredményezett 1999-ben. (lásd: C/4.)

A Kormány 2244/1999. (IX.29.) sz. határozatának megfelelõen a CW bank végelszámolással szûnik meg. Év végén a végelszámolásból eredõ várható veszteségekre további 7,4 milliárd forint céltartalék képzése vált szükségessé. Így a CW bank veszteségei - a korábbi céltartalékképzés miatt - 1999-ben a céltartalék felhasználás és a tényleges rendkívüli ráfordítások különbözetének figyelembe vételével 6,2 milliárd forinttal csökkentették az MNB eredményét.

A Magyar Nemzeti Bank mérlegének és eredményének alakulását alapvetõen a monetáris politika fõ céljai és a választott eszközök határozzák meg, ezért a számviteli szempontú elemzés sem nélkülözheti a makrogazdasági folyamatok áttekintését. A monetáris politika számára a kitûzött makrogazdasági célok elérése (az infláció fenntartható mérséklése, az árfolyampálya stabilitásának fenntartása) az elsõdleges fontosságú. A jegybanki eredmény nem tekinthetõ a jegybank célváltozójának, ugyanakkor annak elemzése, az eredményalakulás hátterének bemutatása lényeges feladat.

A gazdasági folyamatok hatását az utóbbi években elsõsorban négy tényezõ közvetítette:

• a forint árfolyamának változása,
• a forint adott árfolyamrendszer melletti árfolyampályán tartása érdekében az árfolyam ingadozási sávjának szélén kötelezõen végrehajtott devizavásárlás vagy -eladás forint ellenében (intervenció),
• az intervenciók pénzmennyiségre gyakorolt hatásának részleges semlegesítése (sterilizáció), valamint
• a nemzetközi piaci kamatok és a forint kamatok változása.

Ezek a tényezõk határozták meg az MNB eredményének négy fõ elemét: a deviza árfolyamnyereséget, a forint és a deviza kamategyenleget, valamint a deviza értékpapírok árfolyamváltozásából származó eredményt. Az 1. számú ábra a gazdasági folyamatok eredményre gyakorolt hatásának érvényesülési mechanizmusát szemlélteti.

1. számú ábra

Az elõzõ évekhez hasonlóan az MNB mérlegére és eredményére elsõsorban a devizaáramlás iránya és mértéke hatott, ezért az elõzõekben említett gazdasági tényezõk közül az intervenció és a sterilizáció meghatározó jelentõségû. 1999-ben - döntõen a devizabeáramlás intenzitása alapján - négy idõszak különíthetõ el, melyet a 2. számú ábra szemléltet.

Év elején a devizabeáramlás miatt a jegybank devizát vásárolt az intervenciós sáv erõs szélén. Ez a rövid intervenciós idõszak a késõbbiekben tapasztaltakhoz képest mérsékelt nettó devizakövetelés növekedést eredményezett. Az 1998. évi kedvezõtlen fizetési mérleg adatok és a koszovói válság hatására a forint árfolyama február közepétõl mintegy 3 százalékponttal gyengült, ezért ezt követõen az I. szakaszban devizapiaci intervenció nem volt és a nettó devizakövetelés értéke csökkent. A sterilizációs forint eszközök állományának az 1998 õszi orosz válságot követõ csökkenõ tendenciája folytatódott.

A második szakaszban a koszovói válság enyhülésének idõszakában a tõkebeáramlás erõsödött. Az MNB mintegy 346 milliárd forint értékben interveniált; mind a nettó devizakövetelés, mind a sterilizációs eszközök állománya jelentõsen növekedett.

A szeptemberi és októberi szünet után (kedvezõ makrogazdasági mutatók megjelenését követõen) november és december folyamán újra erõteljes devizavételre kényszerült az MNB, és a nettó devizakövetelés és a sterilizációs állományok emelkedni kezdtek.

A különbözõ szakaszokban az átlagos havi eredmény és fõbb elemei alakulását szemlélteti az 1. táblázat.

A sterilizáció elsõsorban a táblázat 1-3. soraira - általában késleltetéssel - van befolyással, míg az eredmény másik része, amelyet a 4. Egyéb eredménytényezõk összesen sora tartalmaz (a forint - (I./4.-IX./4.) és deviza kamatjellegû eredmény (II./5. - X./4.), a pénzforgalmi eredmény (IV. - XII.), a céltartalék képzés (VI. -XIV.) és a banküzemi (VII. -XV.) , valamint az egyéb (V. -XIII.) eredmény ) más tényezõktõl függ.

A táblázatból látható, hogy az év valamennyi szakaszában a deviza árfolyamnyereség és a nettó forint kamatráfordítás az eredmény két fontos meghatározó tényezõje. A nettó devizakövetelés és a sterilizációs eszközök állományváltozásainak eredményhatását tompította a forint és deviza átlagkamatok mérséklõdése

A második és a negyedik szakaszokban felerõsödõ intervenció következtében év végére jelentõsen megnõtt mind a nettó devizakövetelés, mind a sterilizációs eszközállomány, azonban sem az orosz válság elõtti szintet, sem az 1998-as átlagos értéket nem érték el. Mindezek következtében a forint és a deviza kamategyenleg jelentõsen csökkent, amit jól szemléltet az alábbi csoportosítás szerint a bevételeket a ráfordításokkal összevontan bemutató eredménykimutatás (2. sz. táblázat).

*A megváltozott számviteli szabályok szerint 1999-ben már nem része az MNB eredményének a deviza értékpapírok nem realizált árfolyamnyeresége vagy vesztesége, az 1998-as adat (-3,5 milliárd forint) viszont tartalmazza a nem realizált árfolyameredményt is (részletesebben az A/3. fejezetben) Az 1998-as módszertan szerint az értékpapírok árfolyamvesztesége 1999-ben 50,5 milliárd forint lett volna.

**A deviza árfolyamnyereség számítás módszertana is változott. (lásd A/3.) Az 1998-as módszertan szerint az 1999. évi deviza árfolyamnyereség 44,5 milliárd forint.

A forint kamategyenleget (2. sz. táblázat 1. sor) meghatározó fõ tételek eszközoldalon a forint refinanszírozási hitelek és az államnak nyújtott hitelek, forrásoldalon a költségvetés betétei és a sterilizációs konstrukciók. Ezek egyenlegét 1999-ben elsõsorban a sterilizációs eszközök 1998-hoz képest alacsonyabb átlagos állománya, kisebb mértékben a kamatlábak csökkenése javította. Ezt a hatást némileg mérsékelte a költségvetési betétszámlák (KESZ, ÁPV Rt.) magas állománya. A sterilizációs instrumentumok költsége 1999-ben a felére csökkent, az 1998-as közel 142 milliárd forintos értékkel szemben mintegy 70 milliárd volt. A többlet likviditás lekötésének csökkenõ ráfordítása a sterilizációs eszközök - a pénzpiaci betét és az MNB kötvények - átlagos állományának közel 40% körüli csökkenésével és az átlagos kamatláb 3,5 százalékpontot meghaladó mérséklõdésével magyarázható. Mindezek következtében az 1998-as több mint 90 milliárd forintos negatív kamategyenleghez képest a tárgyévi nettó kamatráfordítás 29,2 milliárd forint volt.

A nettó devizakövetelés az 1998 õszi orosz válságjelenségek hatására az 1998 elsõ hónapjaiban kialakult 6 milliárd USD-t (1300 milliárd forintot) meghaladó értékrõl 1998 végére 3,7 milliárd USD-ra csökkent. 1999-ben a nyári és az év végi intervenciós devizavásárlások mintegy 1,7 milliárd USD-ral növelték a nettó devizakövetelést, de a növekedés ellenére az 1999-es átlag nem érte el az elõzõ évit. Részben a nettó devizakövetelés átlagos értékének csökkenése, részben a számviteli átlaghozamok csökkenése miatt az MNB deviza kamategyenlege fedezeti ügyletekkel együtt számítva 1999-ben nem éri el a 33 milliárd forintot, az elõzõ évhez képest közel 9 milliárd forinttal alacsonyabb (2. sz. táblázat 2.a. sor).

A nemzetközi piacokon az MNB eredménye szempontjából meghatározó USD és EUR kamatszintek változásának kamategyenlegre gyakorolt hatása csak késõbb, több éves idõszak alatt érvényesül, mert a döntõen fix kamatozású hitelek, betétek, kötvények kamata a futamidõ alatt nem változik. Ennek megfelelõen 1999-ben az átlagos kamatlábak változása inkább az elõzõ években tapasztalt kamatcsökkenést tükrözte a tárgyévi kamatszint emelkedés ellenére. Ugyanakkor az 1999-es kamatváltozások lényeges hatást gyakoroltak az MNB eredményére a lejáratok, illetve értékpapír eladások miatt realizált értékpapír árfolyamveszteség által. A kamatemelkedések miatt a realizált értékpapír árfolyamveszteségek 1999-ben meghaladták a 19 milliárd forintot (2. sz. táblázat 2.b.sor). (Az értékpapírok nettó árfolyameredménye változásának elemzését lásd a 2. fejezetben.)

1998-ban a hivatalos leértékelés és a piaci árfolyamváltozások miatt a forint tényleges leértékelõdése 12,8 % volt. 1999-ben a számviteli szabályok módosulása következtében az MNB eredményében csak a forint hivatalos leértékelése tükrözõdik, ami a leértékelés mértékének fokozatos csökkentése miatt 6,5%. Elsõsorban ennek a nagy mértékû csökkenésnek az eredményeként 1999-ben 73,7 milliárd forint volt a deviza árfolyamnyereség, ami az elõzõ évi 136,4 milliárd forintos árfolyamnyereségnek alig több mint a fele. A csökkenésben az átlagos nettó devizakövetelések értékének mintegy 10%-os csökkenése is szerepet játszott.

A nettó egyéb eredmény (2. sz. táblázat 4. sor) soron szereplõ egyéb és rendkívüli bevételek és ráfordítások, a nettó céltartalékképzés, a pénzforgalmi eredmény és a banküzem mûködési költségei jellemzõen nem a makrogazdasági körülmények változásaitól függenek. Az 1999 évi mérsékeltebb 19,1 milliárd forintos nettó egyéb ráfordítás az elõzõ évhez képest jelentõsen alacsonyabb. (A nettó egyéb eredmény 1998-ban elsõsorban a CW-bankkal kapcsolatos céltartalékképzés miatt jelentett magasabb ráfordítást.)

Mindezeket összefoglalva megállapítható, hogy a makrogazdasági környezet változása miatt mind az MNB bevételei, mind a ráfordításai csökkentek. A deviza árfolyamnyereség és a deviza kamat- és kamatjellegû eredmény csökkenése meghaladta a forint ráfordítások csökkenését, aminek következtében a gazdasági folyamatoknak összességében eredménycsökkentõ hatása volt. Ugyanakkor az alacsonyabb tárgyévi céltartalékképzés miatt az elõzõ évhez képest összességében mégis nõtt az MNB eredménye.

Az érvényes osztalékszabályok következtében az MNB osztalékelõlegként a költségvetésbe összesen 30,6 milliárd forintot fizetett be. A tõkeszabály miatti költségvetési térítések meghaladták a 10 milliárd forintot, ezáltal az MNB 1999. évi nettó költségvetési befizetése 20,5 milliárd forint volt.

1999-ben folytatódott a forintkamatok csökkenése, ami csökkenõ átlagállományok mellett - az 1998-as tendenciát folytatva - a forint kamatbevételek és nagyobb mértékben a kamatráfordítások mérséklõdését eredményezte.

A központi költségvetéstõl származó kamatbevétel 1999-ben 97,3 milliárd forint volt, mintegy 20 milliárd forinttal alacsonyabb, mint 1998-ban. A követelések átlagos kamatlába az elõzõ évhez képest 0,9 százalékponttal, 11,8%-ra csökkent az állampapírkamatok változásának hatására. Az állományok az ütemezett hiteltörlesztéseken és kötvénylejáraton túlmenõen az elõtörlesztések miatt csökkentek. Az év során a költségvetés 4,2 milliárd forint adósságot elõtörlesztett, amibõl 0,5 milliárd forint származott pénzbevonási nyereségbõl, 2,2 milliárd forint pedig privatizációs bevételbõl.

A költségvetés betétállománya (az ÁPV Rt. betéteivel együtt) 1999-ben - az alacsony év eleji nyitóállományhoz képest - közel 160 milliárd forinttal nõtt. (3. sz. ábra) Az emelkedõ betétállomány miatt a jegybank kamatráfordításainak éven belüli alakulása csökkenõ átlagkamatok mellett is növekedést mutatott, 1998-hoz képest viszont mind az átlagkamatok (18,5% helyett 15,7%), mind a kamatráfordítás csökkent.

A jegybank az alapkamatot 1999-ben - négy lépésben - az év eleji 17%-ról 14,5%-ra csökkentette, ezzel az alapkamathoz kötött refinanszírozási hitelek kamata is mérséklõdött. A hitelintézetek refinanszírozási és egyéb hiteleinek állománya részben a régi konstrukciók, részben néhány éven belüli kihelyezés lejárata miatt lett alacsonyabb.

A kötelezõ tartalékokra fizetett kamatot az év eleji 10%-ról február 1-tõl 9%-ra, július 1-tõl 8,5%-ra, majd december 22-tõl 8,25%-ra mérsékelte a jegybank. Így a növekvõ átlagos tartalékszint ellenére a kötelezõ tartalékokra térített kamat az év során kis mértékben csökkent.

1999 elsõ félévét a sterilizációs instrumentumok folyamatos mérséklõdése jellemezte, de júniustól az ismételten megerõsödõ tõkebeáramlás hatására a pénzpiaci betétek állománya újra számottevõen megemelkedett. (4. sz. ábra) Az év során a használt konstrukciók aránya átrendezõdött, a forintkötvények részaránya folyamatosan csökkent, állományuk augusztus közepére teljesen kifutott. A pénzpiaci betétek használata az év egészét tekintve 55,7 milliárd forint kamatráfordítást eredményezett, ezen belül azonban a második félévi kamatkiadás 35 milliárd forintot ért el.

Összességében a forint kamateredmény az elsõ félévben a sterilizációs költségek csökkenésének megfelelõen folyamatosan javult, majd júliustól ismét romlott. A sterilizációs állományok - az év második felében tapasztalt növekedés ellenére - átlagosan jóval alacsonyabbak voltak az elõzõ évinél, elsõsorban ez indokolja a forint ráfordítások jelentõs mérséklõdését. A nettó kamateredmény 1998-hoz képest több mint 60 milliárd forinttal javult, összesen 29 milliárd forint nettó kamatráfordítás jelentkezett. A pénzpiaci betétek második félévben megindult növekedése ugyanakkor 2000-ben várhatóan ismét költségnövekedést okoz, bár ezt részben ellensúlyozhatja a kamatok csökkenése.

A jegybank számára kamatmentes forrást jelentõ készpénz aránya az összes forrásokhoz képest éves átlagban az 1998. évi 11,8%-ról 1999-ben 13,3%-ra emelkedett. A forgalomban lévõ bankjegy- és érme állománya év végén jelentõsen megemelkedett. Az év végi 122,5 milliárd forintos emelkedés oka az volt, hogy a december elsõ felére szezonálisan jellemzõ nagymértékû állománynövekedést - az év végi bankszünnapok és a gazdasági szereplõk 2000. év miatti nagyobb készpénz-tartalékolása következtében - nem követte a hónap végére szezonálisan jellemzõ visszaesés. 1999-ben a készpénzállomány átlagosan 17,6%-kal növekedett.

3.b. sz. táblázat

A táblázat 5.,6. sorában szereplõ 1998-ra vonatkozó adatok a devizaértékpapírok realizált hozamát tartalmazzák azok kamata helyett, ezért nem hasonlíthatók össze az 1998. évi Éves jelentés E) fejezetében található jövedelmezõségi kimutatás hasonló soraival.

A fedezeti ügyleteket is tartalmazó nettó kamatbevétel (2. sz. táblázat 2.a. sora) 1999-ben 32,9 milliárd forintra csökkent az elõzõ évi 41,5 milliárd forinthoz képest. Az értékpapírok árfolyamváltozása is nagyobb veszteséget mutat, amit a fõbb devizakamatok szinte minden futamidõre jellemzõ jelentõs emelkedése okozott.

A nettó deviza kamatbevétel csökkenése a bevételeknek a ráfordításokat is meghaladó mértékû visszaesésének köszönhetõ. Az 1998-asnál jelentõsen alacsonyabb bevételeket a devizatartalék hozamának csökkenésén túl a központi költségvetésnek nyújtott devizahitelek kamatának mérséklõdése okozta, ami néhány magas kamatozású hitel elõtörlesztésének a következménye, ami egyúttal a költségvetés kamatkiadásait mérsékelte.

Összességében a nettó átlagállomány 75,8 milliárd forinttal volt kevesebb az elõzõ évinél, a kamatbevételek és -ráfordítások is csökkentek.

Az elõzõ évhez képest a devizakövetelések és -kötelezettségek átlagállománya növekedett ugyan, de a kötelezettségek növekedése meghaladta a követelésekét. Ennek oka egyrészt az, hogy az 1998 év végi kötvénykibocsátás a forrásoknak csak az év végi állományát növelte, az átlagállományt növelõ hatás 1999-ben jelentkezett, másrészt az 1999 év eleji devizabeáramlás alacsony szintje miatt a deviza eszközök átlagállománya kevésbé nõtt.

A devizaértékpapírok realizált hozamát is tartalmazó nettó kamateredmény (a következõ részekben található a részletesebb elemzés) mintegy 40 milliárd forinttal 11,8 milliárd forintra csökkent 1999-ben. (Az átlagállomány és hozam adatokat a 3.b. sz. táblázat tartalmazza.)

A devizatartalék és eredményhatása

A devizatartalék állománya 1999 elsõ harmadában mind forintban, mind valutakosárban kifejezve ingadozott, késõbb eltérõ mértékben, de folyamatosan emelkedett. 1998 végéhez képest, egy év alatt 690 milliárd forinttal 2741 milliárd forintra (10,9 milliárd USD) nõtt. A növekedés dollárban kifejezve 1,5 milliárd USD, ami kisebb, mint az átlagos árfolyamon átszámított forintérték változás, mert az USD a forinthoz képest erõsödött. Az elmúlt évben bekövetkezett tartaléknövekedésbõl a tranzakciók miatti növekmény meghaladta az 500 milliárd forintot. Az állományok hónapok közötti eltérését elsõsorban a költségvetés külföldi hitelfelvételei, az intervenciós devizavásárlások, a folyamatos adósságtörlesztések, a forint árfolyamának I. félévet jellemzõ erõteljes ingadozása magyarázza.

A devizatartalék átlagállománya 1999. végére meghaladta a 2280 milliárd forintot, és ez az egy évvel korábbi adatokhoz képest több mint 300 milliárd forintos átlagállomány-növekedést jelent. Az ehhez az állományhoz tartozó kamatokból és a realizált árfolyameredménybõl együttesen származó bevétel 96,9 milliárd forint volt, az elõzõ évi 121,6 milliárd forinttal szemben.

A nemzetközi piacokon 1999 májusától érvényesülõ kamatemelkedési tendencia ellenére a devizatartalék nem realizált piaci értékelési hatás nélkül számított hozama az 1998. évi 6,4%-ról 1999 végére 2 százalékponttal 4,4%-ra csökkent (4. sz. táblázat és 1. sz. keret).

Az MNB eredményére a nemzetközi kamatváltozások több csatornán keresztül, különbözõ sebességgel, mértékben és irányban hatnak. Az alábbi táblázat a devizatartalék hozamát a jelenben, illetve a jövõben befolyásoló fõ hatásmechanizmusokat, összefüggéseket próbálja meg a teljesség igénye nélkül összefoglalni.

Az MNB devizatartalékának átlagos hátralévõ futamideje és így átárazódási periódusa (amennyi idõ alatt az átlagkamat megváltozik) viszonylag rövid. Ennek mértéke azonban meghatározza a kamatváltozások hatásának érvényesülési sebességét, illetve annak késleltetését. Például 1 éves futamidejû (vagy éves periódusonként változó kamatozású) értékpapír tartása esetén a kamatemelkedés csak nagyjából egy év múlva fogja megnövelni a kamatbevételeket.

A realizált árfolyameredményben a kamatváltozás hatása az értékpapír lejárat elõtti eladása esetén azonnal jelentkezik, a kamatváltozás irányával ellentétesen. Az értékpapírok nem realizált értékelési eredménye az MNB eredményét 1999-tõl nem befolyásolja, ugyanakkor az értékpapírok lejárat elõtti eladása esetén azonnal realizálódik. Ezzel szemben a devizaforrások jellemzõen hosszú lejáratúak, fix kamatozásúak és a piaci értékelési hatás a számviteli eredményben nem jelenik meg, ezért a források átlagkamata többnyire csak egy-egy kötvény, vagy hitel lejáratakor változik.

Az elõzõek alapján az 1998-ig tartó devizakamat csökkenés és az 1999. évi devizakamat emelkedés hatása az MNB eredményét minden ágon mérsékelte:

• 1999-ben az elõzõ évre jellemzõ kamatmérséklõdés áthúzódó hatása csökkentette a devizatartalék kamatbevételeit.
• A III. negyedévben az értékpapír portfolió átlagos hátralévõ futamidejének rövidítése érdekében tett portfoliócsere során az addig nem realizált árfolyameredmény egy része realizált veszteségként jelentkezett.
• A devizakosár váltás miatt végrehajtott portfolió átrendezés (lsd. 3. sz. keret) során kisebb mértékû veszteség realizálódott.

Ez utóbbi két tényezõ viszont az 1999-re jellemzõ és a 2000-re várható kamatemelkedésekbõl származó további potenciális veszteségeket mérsékelte.(lsd. 4. sz. táblázat)

A fent leírtakon túl a devizatartalékba sorolt értékpapíroknak a nem realizált (piaci értékelési) hatását is figyelembe véve érdemes elemezni a hozamalakulást, amit a következõ fejezet mutat be.

A devizatartalékba sorolt értékpapírok nem realizált eredményt is tartalmazó hozama

Mivel a devizatartalékok túlnyomó részét értékpapírok teszik ki, és az eredményre gyakorolt hatásuk a többi összetevõhöz viszonyítva a legerõteljesebb, így az értékpapír-portfolió elemzése részletesebb a szokásosnál; az összetételt és a hozamot is figyelembe veszi.

Az MNB az év során - a keresztárfolyam (EUR/USD) változásából eredõ kockázat minimalizálása érdekében - nettó devizapozícióját a valutakosár szerkezetéhez (70% euró-30% USD) közelítette. Mivel a devizaforrások devizaszerkezete kötött és a valutakosárétól eltér, ezért a devizatartalék és határidõs ügyletek ellensúlyozták ezt az eltérést. A 100%-ban eurót tartalmazó új benchmarknak megfelelõ nettó devizapozíció kialakítása során december végén az MNB a dollár kötvényportfolióból 700 millió USD névértékû értékpapírt eladott, helyette euróban denominált papírokat vásárolt.

A nettó devizapozíció szerkezetére vonatkozó átalakítás mellett 1999-ben az MNB Igazgatóságának döntése alapján két alkalommal, szeptemberben és év végén került sor a piaci kamatok alakulásához igazodóan a tartott értékpapírok átlagos hátralévõ futamidejének (duration) csökkentésére. Az értékpapír-portfolió szeptemberi átrendezõdésébõl adódó realizált árfolyamveszteség tovább csökkentette a realizált eredményt. A portfolió decemberben elkezdõdött és 2000 januárjára áthúzódó módosításának - a 100 % euróból álló nettó devizapozíció létrehozásához szükséges portfolió átrendezés, valamint a kitûzött duration célhoz történõ közelítés - eredményre gyakorolt hatása 1999-ben nem volt számottevõ, és egyértelmûen nem is lehet különválasztani hatásukat. A december végén eladásra került mintegy 700 millió USD névértékû papírból származó árfolyamnyereségek és -veszteségek összességében már csak 0,2 milliárd forinttal csökkentették a realizált árfolyameredményt. Ezek az intézkedések a késõbb potenciálisan jelentkezõ és a felmerült költségeket meghaladó tartási veszteséget mérsékelték.

Az értékpapírok árfolyamváltozása az 1998-as évhez képest kedvezõtlen irányt mutatott. Ennek oka, hogy általánosságban mind a dollár, mind az euró (korábban: márka) piacokon 1998 folyamán a különbözõ hátralévõ futamidejû értékpapírok hozamát mutató hozamgörbék lefelé, 1999-ben viszont felfelé tolódtak el (lsd 6.sz.ábra).

Az USD-ban denominált értékpapírok hozamai 1997-rõl 1998-ra jelentõsen mérséklõdtek, majd 1999 májusától kezdve szinte végig emelkedtek. Az év végi hozamok - a három hónapos lejárattól eltekintve - meghaladták az 1997 decemberieket. Az EUR-ban tartott értékpapíroknál jóval egyenetlenebbek voltak az évközi hozamgörbe elmozdulások. 1997-rõl 1998-ra minden lejáraton, 1999 szeptemberéig pedig az éven belüli lejáratokon mérséklõdtek a hozamok. 1999 végére az 1 éves és éven túli lejáratok esetében felfelé tolódott el a hozamgörbe az egy évvel korábbi szinthez viszonyítva.

Az A/3. fejezetben részletezett tartalmú piaci értékelés miatti kiegyenlítési számla veszteség jellegû eredménye év végén 31,3 milliárd forint volt, és év közbeni alakulása a közgazdasági összefüggéseknek alapján a piaci hozamok mozgásának megfelelõen változott.

1999-ben a realizált és nem realizált eredményt tartalmazó ex post hozam 2,8%-ra csökkent az elõzõ évi 6,4%-os szintrõl (5. sz. tábla 12. sor). Ez az erõteljes mérséklõdés a hozamgörbe szinte folyamatos emelkedésének tudható be, ami a deviza értékpapírok piaci árfolyamának csökkenésén keresztül egyre növekvõ mértékû veszteséget jelentett Ennek egy része az eladások és lejáratok során realizálódott és így az eredményben is megjelent, más része, mint potenciális veszteség a piaci értékelés miatti kiegyenlítési tartalék negatív egyenlegét növelte.

Az elmúlt két évre együttesen számított évesített hozam, ami a hosszabb idõszak miatt jobban jellemzi a teljesítményt, 4,4% volt, és ez más stratégiákkal összehasonlítva kedvezõnek minõsíthetõ. (3. sz. keret)

Az MNB devizatartataléka túlnyomó részben jellegébõl adódóan likvid, ezáltal az MNB devizaadósságánál jóval rövidebb futamidejû értékpapírokból áll. Az értékpapír-portfolió jellemzõit, így áttételesen annak tényleges hozamát elsõsorban az MNB Igazgatósága által elfogadott, a ténylegesen befektetett értékpapír portfólió hozamának megfelelõ kiértékelésére használt viszonyítási ("benchmark") portfolió jellemzõi (devizaszerkezet, átlagos hátralévõ futamidõ, hitelkockázati minõsítés stb.) határozzák meg. A benchmark portfolió jellemzõinek megállapításánál az egyik legfontosabb kérdés az átlagos hátralévõ futamidõ (duration) megállapítása. A különbözõ átlagos hátralévõ futamidõvel rendelkezõ portfoliók hozamának eltérését az eltérõ futamidõbõl eredõ kamatlábkülönbségek, valamint a piaci kamatlábak változásából eredõ árfolyamveszteség vagy -nyereség viszonya határozza meg.

A rövidebb átlagos hátralévõ futamidõvel jellemezhetõ portfoliók hosszú távon - normális esetben - relatíve alacsonyabb kamatbevételt érnek el, ugyanakkor árfolyamkockázatuk alacsonyabb. A közgazdasági elméletek szintjén a hosszabb befektetési idõtávhoz nagyobb kockázat kapcsolódik, amit ezen befektetések magasabb hozama kompenzál. A gyakorlatban ugyanakkor a hozamértékelések nem mindig ölelnek fel akkora idõintervallumot, hogy ez az elméleti tétel igazolódjék.

Nem lehet elõzetes számítások alapján optimalizálni az értékpapír-portfolió hozamát, mert sem a jövõbeli kamatlábváltozások, sem a hozamgörbe jövõbeli meredeksége (a különbözõ futamidõkhöz kapcsolódó kamatlábak eltérése) nem ismert és múltbeli értékeikbõl, illetve változásaikból megbízhatóan elõre nem jelezhetõ.

A döntéshozók számára mégis tanulságos lehet a múltbeli adatok, illetve elõrejelzés céljából a jövõre vonatkozó különbözõ forgatókönyvek tanulmányozása. A múltra vonatkozóan vizsgálható, hogy mennyiben tért volna el a ténylegestõl a devizatartalék hozama, ha kisebb, vagy nagyobb átlagos hátralévõ futamidõ jellemezte volna az értékpapír-portfoliót.

Erre a célra készült egy modell, amelynek fõbb következtetései a következõk.

A modell négy, különbözõ átlagos hátralévõ futamidõvel rendelkezõ fiktív portfolió hozamát hasonlítja össze (ld. alábbi táblázat). A hozam a kamatbevételt, a realizált és a nem-realizált árfolyameredményt is tartalmazza. A táblázatban szereplõ elsõ három portfolió eltérõ, de a vizsgált két év alatt változatlan átlagos hátralévõ futamidõvel rendelkezik. A negyedik portfolió átlagos hátralévõ futamideje az MNB által a hozamalakulásnak megfelelõen idõrõl-idõre módosított tényleges átlagos hátralévõ futamidejéhez igazodik. A táblázat utolsó sora az eredménykimutatásban szereplõ tényleges hozamokat tartalmazza.

A modell eredményei alapján megállapítható, hogy az elmúlt két év kamatalakulását tekintve a rövidebb (3 hónapos) duration kis mértékben alacsonyabb hozamot eredményezett, mint az 1,5 éves, illetve a hároméves, ugyanakkor a havi hozamok ingadozása (a kockázat) is kisebb volt. A modellben vizsgált negyedik portfolió hozama - két évet tekintve - felülmúlta az elsõ három portfoliót. Ez a portfolió a másodikhoz hasonlóan átlagosan 1,5 éves átlagos hátralévõ futamidõvel rendelkezett, de a múltbeli adatoknak megfelelõen idõben változott. Így a hozamnövekedés az aktív menedzsment eredményének tekinthetõ.

Az utolsó sorban a múltbeli tényleges hozamok szerepelnek, melyek alapján megállapítható, hogy a modell viszonylag jól közelíti a valós folyamatokat. A következõ ábra a modell (4. portfolió) és a tényleges értékpapír-portfolió számviteli hozamainak (a fenti táblázat 5. sora) alakulását mutatja.

Az eltérés mértéke átlagosan havi 0,75 milliárd forint, éves szinten 7-12 milliárd forint, ami a portfolió nagyságához viszonyítva (átlagállomány 1807 milliárd HUF) 0,4-0,7%-os évi eltérést jelent.

A kamat- és kamatjellegû eredményre ható egyéb tényezõk

A központi költségvetésnek nyújtott devizahitelek állománya 1999 során a sorozatos elõtörlesztések miatt folyamatosan csökkent. Az elõzõ év végéhez képest mintegy 390 milliárd forinttal (1721 milliárd forintra) mérséklõdött az állomány, melybõl 5,8 milliárd forint a privatizációs bevételekbõl, 1,3 milliárd forint pénzbevonási nyereségbõl származott. Negyedéves adatokat figyelembe véve az állományok után kapott kamatok is csökkenõ tendenciát mutatnak, az éves kamatbevétel közel 12 milliárd forinttal maradt el az elõzõ évitõl. Az átlagos kamatláb az elsõ félévben néhány - az átlagosnál magasabb kamatozású - kötvény kifutása miatt 7,4%-ra csökkent, így az egész évet jellemzõ átlagos kamatláb is ugyanennyi volt. A currency swappal módosított átlagos hozamszint (3/b táblázat 3. sor) 9,4%-ról 8,8%-ra mérséklõdött.

Az egyéb kötelezettségek legmeghatározóbb elemei az MNB által külföldön kibocsátott hitelek és kötvények (3./b táblázat 13. sor). Az 1998-hoz képest közel 250 milliárd forintos növekedés oka a még az 1998. végén történt, mintegy 100 milliárd forint értékû kötvénykibocsátás, valamint a forint leértékelõdése. Az éves áltagos kamatláb 1999-ben jelentõsen mérséklõdött, elsõsorban a korábban felvett hitelekre fizetett kamatok folyamatosan csökkenése miatt. Ennek oka Magyarország folyamatosan javuló hitelminõsítése, ami a kamatfelárak és a kamatok csökkenését eredményezte. Emellett a korábbi magasabb kamatozású állományok kifutása (alacsony kamatú 1998-as forrásbevonás) is csökkentette az átlagkamatlábat.

A hitelintézetek devizabetéteinek átlagállománya (3./b táblázat 12. sor) az 1998 augusztusában kitört orosz válság hatására az év végére ugrásszerûen megnõtt. Míg a válságot megelõzõen a bankrendszer devizaforrásait jellemzõen forintra váltotta és elsõsorban határidõs ügyletekkel fedezte ennek árfolyamkockázatát, a válságot követõen leépítette mérlegen belüli nyitott pozícióját és devizaforrásait ismét devizabetétben helyezte el az MNB-nél. 1999-ben az állomány az elõzõ év végéhez képest csökkent, de az éves átlagállomány még így is közel 150 milliárd forinttal haladta meg az 1998. évit. A betétekre fizetett átlagkamat az elõzõ évinél alacsonyabb, 4,4% volt

A devizaárfolyamok változásából származó eredmény tartalmazza egyrészt az MNB devizaeszközeinek és -forrásainak, valamint az ezekhez tartozó fedezeti ügyletek átértékelési eredményét, másrészt a konverziós árfolyameredményt.

A devizaárfolyam nyereséget meghatározó tényezõk közül (7. sz. ábra) a forint intervenciós sávon belüli mozgásából származó pozícióváltozás 1999-tõl már nem része az eredménynek, a kiegyenlítési számlán jelenik meg a mérlegben (lsd. A/4.). A keresztárfolyam (pl. EUR/USD) változásának hatása - a nettó devizakövetelések és a devizakosár egyezõ szerkezete miatt - 1999-ben elhanyagolható mértékû volt. Így döntõen a forint hivatalos leértékelése és a nettó devizakövetelés nagysága határozta meg a deviza árfolyamnyereséget.

Ebben a fejezetben a deviza árfolyamváltozásból származó eredmény elemzése céljából kitérünk a nettó devizapozíció alakulására, devizaszerkezetére, és a forint árfolyamának alakulására.

A nettó devizapozíció az 1999 második felében jelentkezõ devizabeáramlás hatására erõteljesen, 1,6 milliárd USD-ral növekedett. Így 1999 végén a nettó devizapozíció - az MNB deviza követeléseinek a deviza kötelezettségeket meghaladó többlete - elérte az 5,3 milliárd dollárt.

Az elsõ félévben a devizapozíció nagyjából az elõzõ év végi szinten maradt, enyhén ingadozott, majd az év második felében a pozíció folyamatosan (júliusban, augusztusban, novemberben és decemberben kiugró mértékben) növekedett, az intervenciós devizavásárlásokkal összhangban (8. sz. ábra).

December végén a nettó devizapozíció összetétele - az Igazgatóság döntésének megfelelõen - jelentõsen változott. 2000. január 1-tõl a deviza kosár összetétele 30% USD, 70% euróról 100% euróra módosult (1041/1999. Korm.hat.), ezért a nettó devizapozíció szerkezetének is ezt kellett követnie, a keresztárfolyam változásából adódó kockázatok minimalizálása érdekében.

A forint hivatalos árfolyama 1999. január elején több mint 2%-kal erõsödött és február közepéig - eltekintve a január 13-18-ig tartó átmeneti gyengüléstõl - a sáv erõs szélén tartózkodott (9. sz. ábra) Február második felétõl erõteljesen ingadozott, és a vártnál kedvezõtlenebb makrogazdasági adatok megjelenése után, illetve a koszovói válság hatására az árfolyam folyamatosan gyengült, illetve áprilisban a sáv közepe körül mozgott. Innentõl kezdve a forint árfolyama újból erõsödésnek indult, és május közepétõl augusztus végéig szinte teljesen a sáv erõs széléhez tapadt. Szeptemberben és októberben kisebb mértékben (40-50 bázisponttal) ismét eltávolodott a sávszéltõl, majd az év utolsó két hónapjában a forint visszaerõsödött, és folyamatos intervenciót tett szükségessé.

1999-ben az MNB összesen 711,8 milliárd forintnak megfelelõ értékben (2155 millió USD és 771 millió EUR) vásárolt devizát az intervenciós sáv erõs szélén. Az év elsõ felében visszafogottabb mértékû intervencióra került sor, 137 milliárd forint értékben, február közepétõl május közepéig a forint árfolyamának alakulása nem tett szükségessé intervenciós beavatkozást. A második félévben az ismét beinduló tõkebeáramlás következtében (szeptembert és októbert kivéve) folyamatosan nagyobb mértékû intervencióra került sor, összesen 575 milliárd forint értékben. A júliusi érték kiemelkedõen magas volt önmagában meghaladta a teljes elsõ féléves mennyiséget.

Elemzési célból - mivel lényegében átértékelési jellegû eredményt takar - célszerû a konverziós eredményt is az átértékelési nyereséggel együtt kezelni. A konverziós eredmény nagyrészt az azonnali (spot) konverziókból, illetve a lezárult, nem fedezeti célú határidõs ügyletekbõl származik. A forint árfolyamváltozásából eredõ átértékelési eredmény az év során összesen 81,5 milliárdos nyereség volt. A konverziós eredmény 7,8 milliárd forint veszteség volt. Az árfolyamgarancia beváltáson elszenvedett (de céltartalékkal fedezett) 3 milliárd forintos veszteségen kívül a nettó konverziós veszteség 4,8 milliárd forint, amelynek döntõ része inkább átértékelési jellegû, és csak technikai okok miatt került ide. A nem-fedezeti célú határidõs mûveletek eredménye mindössze 0,1 milliárd forint veszteség volt. Összességében az árfolyamváltozásból származó teljes éves eredmény 73,7 milliárd forint nyereség.

Az egyéb eredménytényezõk (2. sz. tábla 4. sor) 1999 évi eredménye 16,2 milliárd forintos, az elõzõ évinél jóval kisebb veszteség volt. Az 1998. évi kiugró értéket döntõ mértékben a CW Bankkal kapcsolatban várható veszteségre képzett céltartalék okozta.

1999-ben az egyéb bevételek és ráfordítások között jelent meg a CW Bankkal szemben vállalt garanciák márciusi érvényesítése, 17,8 milliárd forint értékben, majd áprilisban és júniusban összesen 45,9 milliárd forint tulajdonosi hozzájárulás kifizetése, valamint egy fejlõdõ országbeli bankkal szembeni 0,5 milliárd forintos követelés hitelezési veszteségként történt leírása. Mindezeknek azonban eredménycsökkentõ hatása nem volt, mert a korábbiakban megképzett céltartalékok felszabadítása fedezetet nyújtott (6. sz. táblázat 2. sor).

A nettó egyéb eredmény fõ tényezõinek a bemutatása a C/4. alatt található.

A vállalt árfolyam-garanciák miatt képzett céltartalékot a jegybank a hitelek második negyedév végi törlesztése miatt szintén felszabadította (ld. B/12). Szeptemberben - egyes hitelintézetek minõsítésének romlása miatt - 1,9 milliárd forinttal nõtt a céltartalék. 1999-ben a céltartalék állomány összességében 63,2 milliárd forinttal csökkent (6. sz. táblázat 3. sor).

A nettó pénzforgalmi ráfordítás - elsõsorban a bankjegygyártási költségek csökkenésének köszönhetõen - az elõzõ évhez viszonyítva 5 milliárd forintról 2,5 milliárd forintra mérséklõdött 1999-ben. Ennek oka, hogy a bankjegycsere befejezésével 1999-ben a legyártott bankjegyek mennyisége csökkent, az érmék esetében pedig az alacsonyabb gyártási költségû, kis címletû érmék elõállítására került sor. A pénzforgalmi bevételek egyik meghatározó eleme, az 1998 októberében bevezetésre került készpénzforgalommal kapcsolatos díjbevétel, melybõl az év során az MNB összesen 544 millió forintot realizált. A hitelintézetek számlaforgalmi jutaléka december végéig 491 millió forintot tett ki (6. sz. táblázat 1. sor).

A nettó banküzemi eredmény meghatározó részét a banküzem mûködési költségei adják, amelyek 1998-hoz képest az inflációnál jóval alacsonyabb mértékben, 3%-kal, (407 millió forinttal) nõttek (C/5. táblázat).

Bevezetõ

Napjainkban egy modern jegybanknak gazdálkodásában alapvetõen arra kell törekednie, hogy a legfõbb funkciók (monetáris politika vitele; devizatartalék kezelés; a fizetési-, valamint a törvény által elõírt információs- és beszámolórendszer mûködtetése, készpénzforgalom feladatai) minél hatékonyabb ellátásához a szükséges infrastrukturális hátteret megteremtse, a mûködés korszerû feltételeit biztosítsa. E feltételrendszer elemei közül a legfontosabb a magasan képzett munkaerõ és a színvonalas munkavégzéshez szükséges informatikai-technikai eszköztár.

A Magyar Nemzeti Bank belsõ gazdálkodásának célja ugyanez, eszköze pedig a fejlesztési és mûködési költségek körültekintõ tervezése, valamint a jóváhagyott pénzügyi keretekkel való ésszerû és takarékos gazdálkodás szabályainak érvényesítése.

Az említett célok elérését 1999-ben a beruházások terén néhány kiemelt jelentõségû, az elmúlt év(ek)ben megkezdett fejlesztés folytatása, részben befejezése szolgálta, pl.:

• az egységes és integrált informatikai infrastruktúra kialakításának folytatása, amely a megfelelõ színvonalú banki munkavégzés elengedhetetlen feltételeit teremtette és ¾ a még hátralévõ egyszeri ráfordításokkal, majd a folyamatos szinten tartással ¾ teremti meg, biztosítva az információk feldolgozását, gyors és biztonságos áramoltatását, megbízható és védett tárolását;
• a bankközi elszámolások modernizációja (a VIBER rendszer kialakítása és sikeres üzembe állítása), amely a fizetési megbízások gyorsabb és megbízhatóbb lebonyolításán túl a magyar bankrendszer európai integrációjának egyik alapfeltételét is biztosítja.

A MNB 1999. évi beruházási tevékenységének fõ irányait a fenti eszközrendszerek létrehozása, illetve folyamatos fejlesztése határozta meg amellett, hogy továbbra is kiemelkedõ feladat volt a mûemlék jellegû banki épületek állagmegõrzése és technológiai korszerûsítése.

Összességében az MNB 1999. évi belsõ gazdálkodása a jóváhagyott pénzügyi kereteken belül valósult meg. A tervek I. félévi teljesítését a belsõ gazdálkodás folyamatos kontrollját ügyrend szerint gyakorló állandó bizottság, valamint az MNB Felügyelõ bizottsága is áttekintette és az arról szóló beszámolót elfogadta.

A banküzem összes, 1999. évi tényleges költsége 3%-kal haladja meg az 1998. évit, azaz reálértékben erõteljesen (6,4%-kal) mérséklõdött; a bérköltség kivételével valamennyi üzemeltetési költségtényezõnél nominálértékû csökkenés mutatkozik, elsõsorban a Bank területi hálózatának racionalizálása következtében. Így az 1999-es mûködési költségek várhatóan már a racionalizált szervezet mûködési költségeinek alapját képezik, ezért további nagymértékû és tendenciaszerû reálérték csökkenés nem várható. A beruházási és üzemeltetési folyamatoknak a terv- és tényadatok tükrében történõ részletes ismertetését a II. és III. fejezet tartalmazza.

A szabályozási környezet és az információs rendszer változásai

1999-ben a korábbi évekhez képest lényegesen több változás és új vonás jellemezte a belsõ gazdálkodást. Ezek egy része a megelõzõ év gazdálkodási tapasztalataival összefüggõ új gazdálkodási szabályok bevezetésében, a költséggazdálkodás információs rendszerének korszerûsítésében nyilvánult meg, pl.:

• a fejlesztési keretek és kifizetések beruházási programonként történõ kezelése, amely a több éven keresztül folyó beruházások terv- és tényadatainak nyomon kísérését egyszerûsíti, követhetõbbé teszi;
• a fejlesztési keretátcsoportosítások esetében elõbb a feltételek szigorítása, majd a lehetõség megszüntetése, amely a banki fejlesztési irányok ráfordításaival és a rendelkezésre álló pénzügyi forrásokkal kapcsolatos tisztánlátást javítja;
• az anyagfelhasználások (pl. irodaszerek, adminisztrációs anyagok) költségkereteivel 1999-tõl az igénybe vevõ bankszervek gazdálkodnak (és nem egy összegben a beszerzésért felelõs fõosztály) azon cél érdekében, hogy a költségek felmerülésének helye és oka minél pontosabban kimutatható és elemezhetõ legyen, s csökkenjen a nehezen kontrollálható kiadások köre;
• összefügg az elõzõekkel, hogy a korábban összevontan, a keretgazdálkodás szempontjai szerint kezelt költségek havonként felosztásra és közzétételre kerülnek, a bankszerveket ténylegesen terhelõ banküzemi mûködési költségek kimutatása érdekében.

A belsõ gazdálkodás évrõl évre ismétlõdõ szabályait 1999. szeptember 2-tól elnöki és alelnöki utasítás tartalmazza. Ezen elõírások magukban foglalják a központilag kezelt tartalékok igénybevételének szabályait is, a kapcsolódó határozatok és utasítások pedig az összeghatárhoz, illetve konkrét eszközféleséghez kötött engedélyezési hatásköröket.

A belsõ gazdálkodás hatékonyságának növelése szempontjából ugyancsak alapvetõ volt a kötelezettségvállalás és utalványozás rendjérõl szóló, aktualizált elnöki utasítás, valamint ehhez kapcsolódva a beszerzésekrõl és az azokkal kapcsolatos szerzõdések elõkészítésének rendjérõl szóló alelnöki utasítás 1999. évi kiadása. Ezen utasítások általános szabályként írják elõ (a kis összegû beszerzések kivételével) a potenciális szállítók versenyeztetését, ami a kedvezõbb üzleti feltételek elérésének valószínûségét megnöveli. A szolgáltatók, kivitelezõk kiválasztásáról, a versenyeztetés rendjérõl és a pályáztatás szabályairól szóló beszámolót a Felügyelõ bizottság 1999 októberében tárgyalta és elfogadta.

Az új gazdálkodási szabályok egy részének bevezetését és a beszerzés-elõkészítés nyomon követhetõ nyilvántartását is támogatja az SAP rendszer 1999 áprilisában üzembe helyezett eszköz- és anyaggazdálkodási modulja, amely lényeges minõségi javulást eredményez a készletgazdálkodás naprakészsége, adatbiztonsága és információbázisa tekintetében. Egyúttal megteremtõdtek a technikai feltételei a jelenleg széttagolt igénykezelési, beszerzési és raktározási rendszer megújításának, a megfelelõ színvonalú ellátás mellett elõtérbe helyezve a költségminimalizálásban való érdekeltséget.

Az engedélyezett fejlesztési keretek és összesített felhasználásuk

Az 1999. évi beruházások jóváhagyott, a Bank egészére vonatkozóan összesített pénzügyi keretei a következõk voltak:

A központilag kezelt tartalékkeret terhére, illetve javára engedélyezett módosítások által a beruházó bankszerveknek felhasználás céljára kiadott fejlesztési keretek összege a következõk szerint változott:

A tervezési idõszakban jóváhagyott és az 1999 végére engedélyezett keret közötti különbség mértéke a korábbi évekével megegyezõ amellett, hogy a pótkeretek és a bevonások összege és gyakorisága emelkedett, elsõsorban a következõk miatt:

• a belsõ gazdálkodás rendje év közben megszüntette a keretátcsoportosítás lehetõségét, amely ¾ a nyomon követhetõbb gazdálkodási feltételek velejárójaként ¾ indukálta az engedélyköteles keretmódosításokat;
• az Igazgatóság által a tervezési idõszakban elõírt felülvizsgálatok egy részére ¾ és a korábbiaknál gondosabb elõkészítés után jóváhagyott fejlesztési célok fedezetének tartalékból való biztosítására ¾ év közben került sor. 

A fejlesztési célú kiadások tényleges összege (3.444 millió forint) a felhasználásra engedélyezett keret 96,0%-át teszi ki. A beruházási programok 1999. évi megvalósulása a következõ fejezetben kerül áttekintésre.

Az 1999. évi beruházási programok bemutatása

Látható, hogy az 1999. évi beruházások döntõ hányada (64%-a) informatikai jellegû fejlesztés volt (információ-technológia korszerûsítése: 1.363 millió forint, VIBER kialakítása: 845 millió forint), a fennmaradó kiadások közel kétharmada pedig a központi ingatlanok állagmegõrzését szolgálta (809 millió forint).

A beruházási programok 1999. évi megvalósulása a 8. számú táblázat felépítését követve kerül áttekintésre.

A korszerû számítástechnikai háttér kialakítása már több év óta a banküzem egyik legfontosabb beruházási programja. Ez szoros összefüggésben van azzal, hogy a törvényben rögzített jegybanki feladatokat az MNB alapvetõen a gazdaságról gyûjtött információk feldolgozása, azokból új információk elõállítása és mindezek elemzése által valósítja meg. A létrehozott nagy mennyiségû adatokat/dokumentumokat tárolni és közvetíteni ¾ rendeltetési helyükre kellõ idõben eljuttatni ¾ szükséges. Az elsõdlegesen digitális formában, számítógépekkel történõ gyors és célzott információáramlásnak elõfeltétele, hogy az információkat feldolgozó MNB-beli rendszerek megfelelõen kapcsolódjanak egymáshoz és az együttmûködõ intézmények hasonló rendszereihez. Mindehhez nélkülözhetetlen egy korszerû információ-technológiai infrastruktúra, amelynek megteremtése után a folyamatos továbbfejlesztés is évrõl évre jelentõs forrásigénnyel jár.

A jegybankban a fenti követelményeknek megfelelõ informatikai korszerûsítés nagyobb részt az MNB2000 szervezeti-informatikai program keretében, kisebb részben egyes szakfõosztályok üzemeltetési feladatkörében történt, illetve történik.

A beruházási program részelemeinek 1996-1999 közötti tényleges, továbbá a 2000. évre tervezett kiadásai ¾ tájékoztató jellegû összegzéssel ¾ a következõk:

A 2000-ben lezárásra és értékelésre kerülõ MNB2000 program az elmúlt négy év során megújította a jegybank információs rendszerét, megszüntetve az e téren korábbról származó lemaradásokat: az elavult eszközöket kiváltotta, leállította és a rajtuk mûködõ rendszereket korszerûbbekre cserélve integrált rendszereket vezetett be.

E több évet átfogó tevékenység 1999. évi fázisának legfontosabb, egymással részint összefüggõ feladatai a következõk voltak:

• a technológiai platformváltás befejezése, amely a teljesen amortizálódott számítástechnikai központ és eszközök kiváltását, az ugyancsak elavult és teljesítõképességének határán üzemeltett elektronikus levelezõrendszer helyettesítését, a korábban nem gépesített anyag- és eszközgazdálkodási feladatoknak a fõkönyvi könyveléssel integrált automatizálását, a WINDOWS NT hálózati operációs rendszer bevezetését foglalta magában.
• a 2000. évi dátumváltásra való felkészülés, amelynek részeként több mint 1100 PC-s munkaállomást kellett cserélni (vagy bõvíteni), 18 új WINDOWS NT ún. kiszolgáló számítógépet kellett üzembe helyezni, 110 alkalmazási rendszert kellett az új operációs környezetbe áthelyezni (illetve ahhoz adaptálni), az új számítógépeken 60 elektronikus könyvtárat kellett az adatok átmentésével (a mûködõképesség folyamatossága mellett) létrehozni. Emellett több száz, a dátumkezelést ellenõrzõ teszt végrehajtása volt szükséges, a zavartalan belsõ mûködési feltételek és külsõ partnerkapcsolatok fenntartásával. Az évezredfordulóval kapcsolatos dátumváltás az MNB informatikai rendszereiben zökkenõmentesen történt meg.
• önálló beruházási programként (és projektként) a VIBER rendszer kialakítása és üzembe helyezése [lásd a következõ b) fejezetben].

Az elõzõekben ismertetett kiemelt célok mellett 1999-ben az MNB ugyancsak végrehajtotta (többek között) az alábbi feladatokat:

• megtörtént a közgazdasági elemzések és a monetáris politika támogatására hivatott új, központi statisztikai adatbázis üzembe helyezése, valamint a fizetési mérleg alapadatait feldolgozó rendszer továbbfejlesztése;
• sor került a deviza- és pénzpiaci ügyleteket megerõsítõ SWIFT üzenetek automatizált egyeztetését-kiértékelését szolgáló rendszer bevezetésére, növelve ezzel a nagy értékû fizetések biztonságát;
• integrálttá vált az ügyfelek számláinak valamennyi devizanemben történõ vezetése;
• megvalósult a VIBER rendszer elemeinek összekapcsolása a Bank pénztári és analitikus könyvelési rendszereivel, valamint a KELER-rel, biztosítva ezzel az értékpapírok adás-vétele terén is a valós idejû elszámolást. 

A korábbi és az 1999. évi fejlesztések eredményeként az MNB-ben korszerû, a fejlett országok központi bankjaival és más pénzintézeteivel összemérhetõ információ-technológiai infrastruktúra alakult ki, amely biztosítja a jegybanki funkciók hatékony ellátását. A rendszer széles körû konnektivitása és kompatibilitása által megteremtõdött a feltétele a belsõ hálózat világhálóval történõ (a 2000. évben tervezett) összekapcsolásának, az arra jogosult munkatársak számára az INTERNET szolgáltatások közvetlen igénybevételének is.  

A fentiek mellett az informatikai szakterület célkitûzése 2000-tõl a kialakított rendszer belsõ kapcsolatainak további egyszerûsítése, elemeinek még magasabb szintû integrálása és védelme az illetéktelen hozzáféréstõl; mindezeken túl biztosítani kell az üzembe állított rendszerek folyamatos karbantartását és korszerûsítését is.

1999-ben sikeresen lezárult a Valós Idejû Bruttó Elszámolási Rendszer kialakítása, amely az MNB kiemelt ¾ és a nemzetgazdaság pénzügyi infrastruktúrájának fejlesztése szempontból is jelentõs ¾ beruházási programja volt. A VIBER a nagy értékû, illetve sürgõs bankközi elszámolást igénylõ fizetési megbízások gyors és megbízható lebonyolítására szolgál, s egyben javítja a bankrendszer likviditáskezelését és ezen keresztül a monetáris politika hatékonyságát. Kialakításával megteremtõdött a TARGET-hez (az európai jegybankokat összekötõ fizetési rendszerhez) történõ csatlakozás technikai feltétele is.

A rendszer létrehozásához kapcsolódó 1999. évi fejlesztési célú kifizetések összege 845 millió forint, amelynek 89%-a az applikációs szoftver beszerzése és üzembe helyezése érdekében merült fel. Az aktivált rendszer teljes ¾ a szoftvereket, a kapcsolódó hardvereket, használati jogot és szellemi terméket magában foglaló ¾  bruttó értéke 1.115 millió forint. Az üzembe helyezés után elsõ lépésben a bankok, majd 2000-ben az ügyfelek részére is lehetõvé vált a fizetési megbízások valós idõben történõ továbbítása, illetve teljesítése.

A VIBER jutalékrendszere olyan módon került megállapításra, hogy a beruházás érdekében közvetlenül felmerült kiadások és a karbantartási-támogatási költségek várhatóan 5 év alatt megtérüljenek. A jelenlegi díj (1.200 forint/tétel) a tételszámok növekedése esetén csökkenthetõ lesz.

Az elavult, amortizálódott és a biztonsági követelményeknek meg nem felelõ páncélozott pénzszállító gépjármûvek kiváltása érdekében 1999-ben 149 millió forint kifizetés történt, amely tartalmazza a beszerezni jóváhagyott 2 db gépkocsi elõlegét és az 1999 decemberében már átvett egyik jármû végelszámolásának és kapcsolódó kiadásainak összegét. A második jármû átvételére 2000 februárjának végén került sor.

Az MNB készpénztárolási, -nyilvántartási és -forgalmazási rendszerének továbbfejlesztésérõl hozott igazgatósági döntést, illetve a 2000-ben történõ megvalósítást részben megalapozta az egységes pénztárolási és csomagolási rendszer megvalósítási terve, amelynek elkészíttetése 49 millió forintba került.

E több év óta folyamatban lévõ program elsõsorban arra irányul, hogy a központi épületek az információtechnológiai infrastruktúra, a korszerû épületüzemeltetés és a biztonság követelményeinek megfeleljenek. Az 1999. évi munkálatok fõ elemét a "B" épület felújításának megkezdése jelentette (560 millió forint), a több évre vonatkozóan jóváhagyott tervek szerint. Teljes körû (építészeti, gépészeti, elektromos, távközlési) rekonstrukció valósult meg a IV. emelet egész területén és az I. emelet egy részén, a korszerû munkafeltételek kialakításával, illetve a mûemlékvédelmi szempontok figyelembevételével együtt. 

A Szabadság tér 11. számú lakóépületben lévõ 21 lakásból 1998-ban 7, 1999-ben 5 esetben került sor a bérleti jog megváltására (1999. évi kifizetés: 19 millió forint). A többi lakóval 2000 elején történt megállapodás. Ez teremti meg a lehetõségét annak, hogy a bankszervek (jegybanki funkciók) központi épületekben való elhelyezésére vonatkozó koncepció részeként a felszabaduló épület, illetve épületek mielõbb értékesítésre kerüljenek.

A területi igazgatóságokon megvalósított átalakítások és a helyi védelmi rendszerek korszerûsítési munkái 1998-hoz (146 millió forint) képest 1999-re jelentõs mértékben csökkentek (27 millió forint). Ez az elhelyezési feltételek viszonylagos konszolidálódása mellett annak is következménye, hogy a szükséges és 1999 végén jóváhagyott felújítások nagyobb része csak 2000-ben valósítható meg (elõirányzat: 62 millió forint).

Az eddig bemutatott beruházási programokhoz közvetlenül nem kapcsolódó, fõként pótlást célzó eszközbeszerzésekre (pl. irodai-, nyomdatechnikai- és kommunikációs eszközök, egyéb gépek és berendezések, mûszerek) és felújításokra fordított fejlesztési kiadások összege 130 millió forint.

Az eszközbeszerzéseken belül a hagyományos ügyviteli gépek (pl. a számoló- és írógépek) részaránya évrõl évre csökken, az információtechnológiai fejlesztésekkel összhangban. 1999-ben 5 db személygépkocsi cseréjére került sor (31 millió forint), a vonatkozó belsõ szabályok és az egységes ellátási követelmények szem elõtt tartásával. Az értékesítéseket, illetve a káreseményeket is figyelembe véve a személygépkocsi park állománya csökkent. 

A banküzem összes mûködési költsége

A banküzem összes mûködési költségének fõ tervezési és elszámolási kategóriák ¾ valamint az összehasonlítható tartalom ¾ szerint összesített tényleges adatai 1997-1999 között a következõképpen alakultak:

1998-ban a feladatkörök és a munkakörülmények elõzõ évihez viszonyított állandósága miatt a banküzemi mûködési költségek folyó áron számított növekedése az árszínvonal emelkedés nagyságához közelített (az összehasonlítható tartalmú kiadásokat tekintve 13,9%). 1999-ben viszont ¾ elsõsorban a területi hálózatot érintõ szervezeti változások következtében ¾ a mûködési költségek reálértékben ismét erõteljesebben (6,4%-kal) csökkentek. A nominálértékben egyetlen költségtényezõként növekedést mutató bér- és bérjellegû költségek esetében az 1999. évi tényleges összeg a jóváhagyott keretet nem haladja meg. A különbözõ költségfajták alakulásának okait részletesebben a következõ fejezetek tartalmazzák. 

A Bank 1999. évi általános mûködési költségterve a következõk szerint került jóváhagyásra:

A központi tartalékkeret terhére, illetve javára engedélyezett módosítások által a bankszerveknek felhasználás céljára kiadott költségkeretek összege a következõk szerint változott:

A keretbevonások jelentõs összege a belsõ gazdálkodás rendjének ¾ konkrétan a felhasználásra nem kerülõ keretek évközi visszajelentési kötelezettségének ¾ hatékonyabb érvényesítésébõl adódott és a következõ témakörökben volt jellemzõ:

• a szerzõdések felülvizsgálata nyomán a szükségtelenné vált megállapodások felmondásával "felszabaduló" keretek;
• a belsõ erõforrások rendelkezésre állásának és teljesítõképességének korlátai miatt halasztott feladatok;
• néhány költségfajta (pl. hírszolgálati és számítástechnikai szolgáltatások) egy évre elõre nem minden esetben tervezhetõ pontosan, pl. az igénybevétel "mennyiségének", valamint az árfolyamváltozásoknak a bizonytalansága miatt;
• a halasztott, vagy a tervezettnél késõbb üzembe helyezett beruházásokhoz kapcsolódó költségek nem, vagy csak kisebb mértékben merültek fel,
• megtakarítások elérése energiatakarékos berendezésekkel, illetve egyes szolgáltatások gazdaságosabb igénybevételét segítõ eszközökkel.

A felhasználásra nem kerülõ keretek visszajelentési kötelezettsége az üzemeltetési folyamatok tekintetében is javítja a tisztánlátást, a pénzügyi erõforrások rendelkezésre állásáról naprakész információ biztosításával.

Az általános mûködési költségek 1999. évi tényleges összege (4.439 millió forint) a felhasználásra engedélyezett keret 92,2%-át teszi ki; alakulását alapvetõen az elõzõekben felsorolt tényezõk befolyásolták, mivel a keretmaradványok legtöbb esetben azon költségtényezõknél keletkeztek, amelyeknél egyébként már évközi keretbevonásra is sor került.

Az 1994-1999 közötti idõszakban az általános mûködési költségek tényleges összege folyó áron és reálértékben a következõképpen alakultak:

A költségalakulásban egyrészt az intézményfejlesztés, másrészt a korszerû technológiákat bevezetõ beruházások eredményei jutnak kifejezésre. Az 1997. évben nominálértékben bekövetkezett ugrásszerû növekedés, illetve a folyamatos reálértékû csökkenés kismértékû törése számviteli okból, az általános forgalmi adó (ÁFA) bevezetésébõl adódik, amely korábban ráfordításként került elszámolásra. A bemutatott idõszak reálértékû költségcsökkenése elsõsorban a munkavállalói létszám, a szervezeti egységek, valamint a saját tulajdonú épületek és bérlemények számának tudatos, átgondolt csökkentésének következménye.

Az 1999. január 1-jével átszervezett területi hálózat közvetlenül kimutatható általános mûködési költségei közel 25%-kal (87 millió forinttal) mérséklõdtek, a frankfurti képviselet év közbeni megszüntetése pedig a költségeket több mint 70 millió forinttal csökkentette. Jelentõs a saját tulajdonú központi épületek és a bérlemények ún. épületüzemeltetési és fenntartási költségei terén elért megtakarítás is (mintegy 200 millió forint), amely azonban a már ismertetett okok (energiatakarékos üzem, bérlemények csökkenése) mellett a mérsékeltebb, illetve halasztott fenntartási munkákkal is összefügg (pl. a Szabadság tér 10-11. számú épületek esetében, a hasznosítás módjára vonatkozó döntésig).

Az elõzõeken túl a belsõ gazdálkodás rendjének szigorítása és az ésszerû takarékosság követelményének fokozott érvényesítése is hozzájárult az 1999. évi általános mûködési költségek reálértékben bekövetkezett csökkenéséhez.

Bér- és bérjellegû egyéb költségek, járulékok

A 10. számú táblázatban látható, hogy a bér- és bérjellegû költségek az elõzõ évhez képest 14,0%-kal növekedtek. Ugyanakkor az illetékes Humánpolitikai fõosztály jelentése alapján az is megállapítható, hogy a tényleges költségek (5.085,1 millió forint) nem haladják meg az 1999. évre jóváhagyott keretösszeget (5.113,7 millió forint).

A bérköltség növekedés eredetileg jóváhagyott mértéke 13,3% volt, amelyet évközi, ügyrendmódosítással összefüggõ döntés alapján növelt a Felügyelõ bizottság titkársága ¾ mint önálló bankszerv ¾  létrehozásának 13,7 millió forintos bérköltsége. Az 1999. évre e szerint engedélyezett keretösszeghez viszonyított megtakarítás (28,6 millió forint) ¾ bár meghaladta a betöltetlen felsõ vezetõi státuszokra elõirányzott tartalékot ¾ alacsonyabb az elõzõ évinél (82,6 millió forint), mivel négy területi igazgatóság 1999. január 1-jei megszüntetésével kapcsolatban a felmondási illetmény kifizetések 1999-re húzódtak át. E két tényezõ együttesen okozta a tényleges költségek 14,0%-os növekedését.

Az MNB teljes munkaidõs fõfoglalkozású munkavállalóinak éves átlaglétszáma az 1998. évi 1460 fõrõl 1371 fõre, 6,1%-kal csökkent. Az átlagkereset ¾ a létszámösszetételben bekövetkezett változások kiszûrésével ¾ 15,8%-kal emelkedett, amely elmarad a költségvetési (18,2%) és a pénzintézeti szféra (16,1%) keresetnövekedésétõl.

A bérjárulékok tényleges összegének mérséklõdése a munkáltatói TB járulék (39% helyett 33%) és a munkaadói járulék mértékének csökkenésével (4,5%-ról fokozatosan 3%-ra) függ össze.

Jóléti költségek

Az 1999. évi tényleges jóléti költségek (245 millió forint) mind a tervezetthez (270 millió forint), mind az 1998. évi ténylegeshez (269 millió forint) képest csökkentek:

Összhangban a Bank támogatási rendszerének változási irányával, emelkedtek a munkavállalók egészséges életmódját ösztönzõ kiadások. Az alacsonyabb nyugdíjak 1998-99. évi, átlagnál magasabb növekedése miatt is mérséklõdött az 1999-ben folyósított juttatások összege, mivel az MNB elsõsorban az alacsony jövedelmû nyugdíjasoknak nyújt rendszeres támogatást, szociális rászorultság alapján. Korábbi döntés következményeként csökkent a gyermekintézmények igénybevételének támogatása is.

Értékcsökkenési leírás

A tárgyi eszközök és immateriális javak 1999. évi értékcsökkenése az irányszámként tervezettnek megfelelõen alakult, tényleges összege (1.919 millió forint) az 1998. évi amortizációhoz képest 2,6%-kal csökkent. Ez elsõdlegesen két tényezõ együttes érvényesülésére vezethetõ vissza:

• egyrészt a korábbi években beszerzett, gyorsabban amortizálódó informatikai (hardver) és emissziós eszközök jelentõs hányadának 1999-ben már nem volt értékcsökkenési leírása, ugyanis a megelõzõ évben nettó értékük "nullára íródott";
• másrészt az 1999. évi (fõként informatikai) fejlesztések az amortizációs költséget csak kisebb mértékben növelték, mivel többségük üzembe helyezésére az év második felében, illetve az év végén került sor.

A fentiek alapján megállapítható, hogy az amortizáció 1999. évi csökkenése nem tekinthetõ tartós tendencia kezdetének.

Megjegyzendõ, hogy az 1999. január 1-jétõl megszüntetett (és kirendeltségként tovább mûködõ) területi igazgatóságok ingatlanjai az említett idõponttal a Magyar Államkincstár részére átadásra kerültek, de ennek az MNB-szintû amortizációs költségre gyakorolt hatása ¾ a kisebb leírási kulcs miatt ¾ nem számottevõ.

Budapest, 2000. április 27.

A Közgyûlés a Magyar Nemzeti Bank 1999-es üzleti évérõl szóló beszámolót két kiegészítéssel elfogadta (a kiegészítéseket a jegyzõkönyv tartalmazza). A Közgyûlés felkérte az MNB Felügyelõ Bizottságát, hogy vizsgáltassa meg az 1999. év során a CWAG-val kapcsolatban megképzett 7,4 Mrd Ft összegû céltartalék okát és a céltartalékképzés körülményeit. A vizsgálat terjedjen ki minden olyan ügyletre, amelyek 1999-ben is veszteséget okoztak a CWAG-nak, így többek között a BCL Trading-gel kapcsolatos ügyletre is. A vizsgálat eredményétõl függõen a jegybank Felügyelõ Bizottsága tegyen javaslatot az esetleg szükséges intézkedésekre és személyi változásokra.

A jegyzõkönyvhöz csatolni kell a CWAG MNB által, Korm.határozat értelmében a Magyar Fejlesztési Banknak történõ átadása tárgyában folytatott levelezés doku-mentumairól készült fotómásolatokat. Az Országgyûlés számára az MNB által benyújtásra kerülõ Éves Beszámolóhoz pedig a pénzügyminiszter által a Közgyûlésen a CWAG tárgyában az MNB-re vonatkozóan felolvasott bírálatra az MNB elnökének a Közgyûlésen elhangzott válaszait (szerkesztett formában) is mellékelni kell.

1. A Magyar Nemzeti Bank 2000. évi rendes Közgyûlése

- az 1999. december 31-ei mérleget és az 1999. évi eredménykimutatást elfogadta.

- A Magyar Nemzeti Bank

a) 1999. december 31-ei mérlegének fõösszegét

6.375.822 millió forintban,

35.352 millió forintban,
azaz: Harmincötmilliárd-háromszázötvenkétmillió forintban

állapította meg.

2. A Közgyûlés tudomásul vette, hogy a nyereségbõl

35.204 millió forint,
azaz: Harmincötmilliárd-kettõszáznégymillió forint

1. 1999. évben a Magyar Nemzeti Bank az alapítóval szembeni osztalék-elszámolás 

35.204 millió forint,
azaz: Harmincötmilliárd-kettõszáznégymillió forint,

35.204 millió forint,
azaz: Harmincötmilliárd-kettõszáznégymillió forint,

148 millió forint,
azaz: Egyszáznegyvennyolcmillió forint

4.217 millió forintot
azaz: Négymilliárd-kettõszáztizenhétmillió forintot

A Közgyûlés a Magyar Nemzeti Bank Alapszabályát az elõterjesztett javaslat szerint módosította. 

A Közgyûlés az Alapszabálynak megfelelõen három évre, azaz a 2003-ban tartandó évi rendes Közgyûlésig terjedõ idõtartamra dr.Farkas Ádám és dr.Török László ügyvezetõ igazgatókat a Magyar Nemzeti Bank Igazgatóságának tagjává ismételten megválasztotta.

A Közgyûlés az egyes tisztségviselõk javadalmazására vonatkozó elõterjesztésben foglaltakat azzal, a pénzügyminiszter - mint az MNB egyetlen tulajdonosa, az Állam képviselõje - által javasolt módosítással fogadta el, hogy az MNB elnökének, a CWAG Felügyelõ Bizottsága elnökének és valamennyi, az MNB-ben vezetõ tisztséget betöltõ CWAG felügyelõ bizottsági tagnak a Pénzügyminisztérium a 2000. évben az alapfizetésen túl a jutalom és a prémium 50%-ának kifizetését nem engedélyezi.

Jegyzõkönyv a Magyar Nemzeti Bank 2000. május 18-án tartott évi rendes közgyûlésérõl

Lap elejére

Vissza a tartalomjegyzékhez