*

SZILÁGYI LÁSZLÓ (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Igyekszem a tárgynál maradni, nem nagyon elkalandozni tőle, de nyilvánvalóan említeni kell az otthonszülésről szóló kormányszintű szabályozást is, hisz többen is megtették előttem. Mi magunk is szorgalmaztuk ennek a szabályozásnak a létrejöttét a tavalyi felszólalásainkban, örülünk, hogy ez megszületett, azzal együtt, hogy több ponton kritikusak vagyunk ezzel kapcsolatban, és azt gondoljuk, hogy itt nem szabad megállni, hanem több más szabályozási lépésnek is kell ezt követni.

Az előttünk fekvő törvényjavaslat alapvetően támogatható, az LMP támogatni fogja, egy ponton érezzük azt, hogy talán módosítani kellene. Addig teljesen rendben van, és az otthonszülésről szóló kormányrendeletből ez levezethető, hogy a tervezett otthonszületést be kell jelenteni az orvosnak vagy a bábának, tehát a közreműködő személynek a születést követő első munkanapon az anyakönyvvezető felé. Viszont a nem tervezett otthonszüléseknél a szülő 8 napon belül köteles bejelenteni a születést egy szülész-nőgyógyász szakorvos igazolásával, mi ezt gondoljuk egy kicsit aggályosnak. Tisztázni kellene, hogy mi alapján adja ki ezt az igazolást a szülész-nőgyógyász, milyen vizsgálat előzi ezt meg, megvizsgálja-e az anyát is, vagy pedig a gyereket, vagy mindkettőt. Mit tud megállapítani egy szülész-nőgyógyász, mondjuk, egy 8 napos csecsemő és az édesanyja közötti kapcsolatról? El tudjuk-e kerülni az emberi méltóságot esetleg sértő, szükségtelen nőgyógyászati vizsgálatot, hiszen nagyon sokan abból a körből, akik az otthonszülést választják, éppen az ilyen típusú procedúrákat szeretnék valamilyen módon megúszni. Én azt gondolom, hogy ez a fajta vizsgálat, akárhogy is fog ez folyni, nem feltétlenül jó az anyának, nem jó a vizsgáló orvosnak sem, és nem is feltétlenül lesz objektív az eredmény.

Mi azt javasolnánk, hogy maradjon inkább a mostani eljárás az intézményen kívüli, tehát nem tervezett otthonszülésnél, hogyha nincsen orvos és bába közreműködő, akkor a szülő bejelenthesse az anyakönyvvezetőnek a születés tényét egy élveszületési lappal a gyerekgyógyász igazolása alapján. Itt felhívnám a figyelmet, hogy nem kapunk sokkal rosszabb eredményt ebben az esetben, és gondoljanak arra - éppen az elmúlt kedden, a napirend előtti hozzászólásomban számoltam be a kelet-magyarországi tapasztalataimról -, hogy hogyan férnek hozzá az alapellátáshoz és a szakorvosi ellátáshoz a kistelepülésen élők. Bizony az a helyzet, hogy éppen a leghátrányosabb helyzetű térségekben a legmagasabb a nem tervezett, szaksegítség nélküli és gondozás nélküli várandósságok és születések száma. Mikor találkozik egy kistelepülésen élő kismama és a babája egy szülész-nőgyógyásszal? Van, amikor egy hónapig nem jön, még a kistérségi szakorvosi rendelőbe sem jön szülész-nőgyógyász szakorvos, úgyhogy ez rendkívül aggályos. A gyerekgyógyász-ellátás viszont így-úgy meg van oldva még a kistelepüléseken is, sokkal gyakoribb az orvos-beteg találkozó, tehát azt gondoljuk, hogy egy gyerekgyógyász igazolása elég kell hogy legyen.

Nyilván a törvényhozónak a legextrémebb esetre is fel kell készülni, hogy olyan gyereket akarnak anyakönyvezni, amelyik esetleg nem ahhoz az anyához tartozik, valamilyen módon lopott gyerekre meg ilyesmire is fel kell készülni, de én azt gondolom, hogy ez a norma nem éri el azt a kívánt célt, amit itt kitűztek. Extrémebb esetekben nyilván DNS-vizsgálatot kell végezni, de ez teljesen atipikus, és másképpen kellene szabályozni.

Az is nagy kérdés, államtitkár úr, hogy - itt két jogszabály módosításáról van szó, van ez régi törvényerejű rendelet és van egy új, még nem hatályos törvény - az új törvény hatályba léphet-e januárban, készen van-e az az informatikai rendszer, amelyik megalapozza a központi anyakönyvi nyilvántartást, hatályba lehet-e léptetni az új törvényt, hogy el tudjuk felejteni a régi törvényerejű rendeletet.

Egy-két kérdést engedjenek meg, hogy említsek az otthonszülés szabályozásával kapcsolatban. Az mindenképpen nagyon fontos, hogy az intézeten kívüli szülés kizárása a tb-finanszírozásból abszolút diszkriminatív, ezt mindenképpen szabályozni kell a későbbiekben, és ilyen módon nem maradhat. Nagy valószínűséggel sokkal olcsóbb ellátási forma az intézeten kívüli szülés, mint a kórházi szülés, úgyhogy itt az állam is jól járna, hogyha ez rendesen szabályozva lenne, és itt is gondolni kell azokra a kistelepülésen élőkre, akik nehezen férnek hozzá az orvosi ellátáshoz, őket kellene segíteni, hogy hozzájuk közelebb vigyük az ellátórendszert, méghozzá a tb-finanszírozott ellátórendszert.

Nem lett jól megoldva, én azt gondolom, a kormányrendeletben az önrendelkezés és a szakmai kompetencia kérdése és elismerése, nem hagy lehetőséget és mozgásteret se a szakembernek, se az anyának arra, hogy a konkrét esetben a tényezőket mérlegelve döntsön, hogy milyen feltételekkel, hol vállaljon szülést, és nem tekinti a jogszabály felelős, saját ügyeiben kompetens személynek se az anyát, se pedig a szaksegítséget végző felelős személyt.

Sok tekintetben úgy gondoljuk, hogy az evidenciaalapú szemlélet hiánya jellemzi ezt a bizonyos kormányrendeletet, a kizáró okok között szereplő állapotok jelentős részére nincs igazi tudományos bizonyíték. Azt gondolom, igaza van Novák képviselő úrnak, hogy túl aggályosra sikerült ez a kormányrendelet, és máris felülvizsgálatra szorul. Nagyon nehézzé teszi az intézeten kívüli szülés biztonságos megvalósítását, túlzott nehezítések vannak benne.

Azt gondolom, további fontos lépések kell hogy kövessék ezt a szabályozást, bábai protokollokat kell kidolgozni, bábai szakkollégiumot kell felállítani, a bábai gondozási modellt már a várandósságra is ki kell terjeszteni, hiszen ez abszolút hiányzik a mostani szabályozásból. Hiába kaptak szakmakódot a bábák, ez nem terjed ki a várandósság segítésére, a várandósság kísérésére. Azt gondolom, sokkal jobb és részletesebb, nyilvánosan hozzáférhető és közérthető statisztikák kellenének a kórházi ellátásról is. Ha ezek rendelkezésünkre állnának, akkor többet tudnánk arról, hogy hol milyen típusú problémák merülnek föl, hiszen csak a médiából értesülünk néhány extrém esetről az otthonszüléssel kapcsolatban, de nem tudjuk, hogy a kórházi oldalon pontosan milyen adatok vannak. Ha ezt pontosan tudnánk, akkor valószínűleg a szabályozás is sokkal jobb és pontosabb lenne.