DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Szabó Zoltán Képviselő Úr! Legyen szabad figyelmeztetni magunkat arra - tisztelettel teszem -, hogy amit már egyszer eladtunk, azt nem lehet másodszor eladni. (Dr. Szabó Zoltán: Ez a baj?) A mezőgazdaságban igen, mert a következő évben is terem búza, és azt el lehet adni. De ugyanazt a földet kétszer nem lehet eladni. (Dr. Katona Béla: Persze! - Keller László: Bizony!) Értjük (Dr. Katona Béla: Mi is!), hogy különböző gazdasági tevékenységekről van szó.

Az tehát, hogy Magyarországon a privatizálódás hol tart ma, igen erősen meg van határozva azzal, hogy mi történt korábban. Ha már privatizálva lett az előző két-három kormány alatt valamilyen értéktárgy, annak a privatizálására most nem kerülhet sor. Tehát versenyt látni... - ugyanis olyanféleképpen folynak itt a beszélgetések időközönként, mintha versenyeznének a kormányok abban, hogy ki mennyit privatizál. Ez egy teljesen fals látás, mert a dolog természete ezt nem teszi lehetővé.

Még azt legyen szabad hozzátennem ehhez az egészhez, hogy ezek a megjegyzések, hogy rossz szándékúak… Nagyon sajnálom, hogy a miniszter úr elment, mert azzal kezdte, hogy azt mondta, mi pedig itt képmutatók vagyunk. Én olyan rosszul éreztem magam! Miért vagyok én képmutató? Erre nézett, az Országgyűlésnek erre a felére. (Dr. Katona Béla: Máriuszt nézte!) Igen tisztelt miniszter úr, igen tisztelt Ház, igen tisztelt elnök úr, én nem vagyok képmutató! Nem szeretem, ha így beszélnek, beszélünk ebben a Házban, még ha valaki miniszter is, és leckéztetni akar bennünket egy olyan témában, mint a privatizáció. A magánosítás a nemzeti vagyon ügye, és ez nemcsak egy egyszerű gazdasági kérdés, hanem van valami emocionális és patrióta jelentősége is, társadalomszervező jelentősége. Itt illik illendőnek, illedelmesnek lenni.

Köszönöm szépen.