BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! A Velencei-tó-Vértes kiemelt térség. Sokunkban nagy megdöbbenést keltett egy nyári újsághír, hogy 9 vagy 7 négyzetkilométeren bányászatra, kutatásra elvi, de valóságos engedélyt adott ki a bányakapitányság. Megfellebbeztük, több ezer aláírás gyűlt össze ennek a kutatásnak a megakadályozására, hiszen kifejezetten aranyra és egyéb fémekre érkezett ez a kutatási igény. Ezt követően megkapva a miniszter úr levelét, további kérdéseim vannak, tisztelt államtitkár úr.

Hogyan kaphat kutatási engedélyt egy nemrég bejegyzett külföldi érdekeltség a kiemelten védett területen, amelyet több törvény és kormányhatározat, megyei közgyűlési határozat véd? Az engedélyező hatóság megállapítása szerint a bányatelek fektetésére belterületen - egyetlen település rendezési terve sem tartalmazza egyébként a bányanyitást - a tulajdonossal megállapodást kell kötni. Ön szerint hány szegény tulajdonos lesz, aki a jól csengő arany hírére ilyen szerződést fog kötni? Nemrég kaptam azt a hírt egyébként, hogy anno, amikor az autópálya-helyszín kijelölése folyt, itt egy nagymértékű állami területté való kisajátítás történt, azóta is állami tulajdonban van ennek a megkutatott területnek a jelentős része. Ismeri-e államtitkár úr a bányatörvény bányafektetésre vonatkozó, az állam érdekeit a közösségi és magántulajdon elé helyező szemléletét és ennek a következményeit? Ismeri-e államtitkár úr azt a magyarországi gyakorlatot, hogy az új bányatelkek nyitásánál a táji, a természeti és az épített környezet tudatos, kíméletlen pusztítása jelentkezhet? Melyek azok a nemzetközi egyezmények (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és hazai jogszabályok, amelyek megvédik a vizes élőhelyeket, nagy tavakat, magyarországi folyók környezetét az emberi mohóságtól?

Tisztelettel várom az államtitkár úr válaszát.