SOLTÉSZ MIKLÓS (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Nagyon rövid leszek: először Kósa úrnak köszönöm a szavait, másrészt pedig az elnök úrnak, hogy empátiából igenis megadta ezt a lehetőséget, még ha nem is volt házszabályszerű.

Azt hiszem, Kósa úr fejezte ki mindannyiunknak azt a közös véleményét, hogy igenis, ebben a kérdésben konszenzus kell. És ön fejezte ki azt a véleményt is, még ha feddett is minket a szavaival, de kifejezte azt a gondolatot, amit mi órák óta próbálunk elmondani, hogy ki vagy kik jegyezzék ezt a törvényt. Ha megengedi, egy szintén személyes élmény: nyolcéves gyermekemnek hasonló szavakkal, mint ahogy ön elmondta, ugyanígy magyaráztam el Nagy Imre nagyságát, magyarságát, egész tragédiáját.

Én köszönöm az ön hozzászólását, és arra kérem, hogy próbálja meg frakciótársait is meggyőzni arról, hogy egy ilyen díjnak az előterjesztése csak ilyen konszenzusban lehetséges, mert akkor lesz tiszta, akkor lesz jövőbe mutató. Köszönöm. (Taps az ellenzék soraiból.)