IVANICS FERENC (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szabó Zoltán az előbb elmesélte nekünk, hogy 26 éves koráig volt kommunista. Nem tudom, hogy ez pontosan hogyan vág össze az életrajzi adatokkal, de ez azt jelenti akkor, hogy 1955-ös születésű lévén 1981-ben már nem volt kommunista; igaz ugyan, hogy a kommunista pártnak 1989-ig tagja volt, és 1989-ben sem ő lépett ki, hanem a párt szűnt meg.

Amiről szólni akarok, az egy más téma, mint amiről eddig a vita szólt, de valahol, azt gondolom, mégis fontos összetevője lehet annak az indoklásrendszernek, amit a Fidesz ennek az előterjesztésnek a kapcsán elmond. Azt hiszem, hogy megint a fortélyos félelem igazgat, és ez viszont teljesen Medgyessy Péterre igaz. Valószínű, hogy a miniszterelnök úrban élénken él a tavalyi október 23-i ünnepségnek az emléke, és ezért megpróbál valamilyen olyan ünnepséget kitalálni, hogy ne kelljen az emberek közé menni. Ugyanis parlamenti ünnepséget szeretnének szervezni, ünnepi ülést, szeretnének kitüntetéseket adni, ami nyilvánvalóan sajtóhírt jelent, de mindenképpen kerülni azt, hogy elmenjenek azok közé az emberek közé, akikben még mindig elevenen él 1956. Tehát én úgy hiszem, hogy ha ilyen okai vannak egy kitüntetés előterjesztésének, akkor az semmiképpen sem lehet indokolt.

Azt is szomorúnak gondolom, hogy Nagy Imre révén a kommunista világ megpróbálja rehabilitálni magát, megpróbálja megváltani magát. Úgy hiszem, hogy kétezer éve már egy ember halála révén megváltották a világot. Ez a kommunista világon belül, Nagy Imrén keresztül nem lehetséges, ugyanis Nagy Imre attól lett nemzeti hős, hogy kilépett ebből a kommunista világból (Az elnök jelzi az idő leteltét.), és a magyar értékek mellett tette le a voksot, ezért halt meg.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)