KOVÁCS LÁSZLÓ külügyminiszter: Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselő Úr! Kérdésének otromba címével nem akarok foglalkozni (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Válaszol, nem minősít!), ez önt minősíti, és nem akarok foglalkozni a bevezetőben közölt igen szellemtelen eszmefuttatásával sem.

Azt viszont látom, hogy ön nem tud megbirkózni a saját maga által feltett kérdéssel, ugyanis azt nem érti, ha valaki a hetvenes-nyolcvanas évek fordulóján a magyar kémelhárítás tisztjeként akadályozta a szovjet - nem az orosz! - titkosszolgálatot abban, hogy hozzáférjen magyar pénzügyi titkokhoz, az hogyan lehet partnere a jelenlegi orosz - nem szovjet! - vezetésnek. Úgy látom, ez az a dilemma, amellyel ön nem tud mit kezdeni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Mese, mese, mátka!)

Valószínűleg átaludta az elmúlt tizenkét esztendőt, ezért nem tudja, hogy már nincs Szovjetunió, hanem Oroszország van, és a kettő nem ugyanaz, bár a fővárosa mindkettőnek Moszkva. (Font Sándor: Erről szólt a kérdés?) Nem vette észre, hogy közben Oroszországban is lezajlott egy rendszerváltás, és Putyin orosz elnököt ugyanúgy nem lehet azonosítani az egykori szovjet KGB-vel, még akkor sem, ha annak tisztje volt, mint ahogy, mondjuk, az előző kormányból Pintér Sándort, Martonyi Jánost, Járai Zsigmondot - nem akarom tovább sorolni a neveket - nem lehet azonosítani az egykori Magyar Szocialista Munkáspárttal, noha annak tagjai voltak. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ez a magyarázata annak, hogy Putyin elnök igenis partnerként, szívélyesen fogadta Medgyessy Pétert, és Medgyessy Péternek és kormányának jó esélye van arra, hogy helyrehozza mindazokat a károkat, amelyeket az önök kormánya okozott a magyar-orosz kapcsolatokban. (Arnóth Sándor: Régi elvtársak! - Dr. Pósán László: Egy hálózatban így szokott ez lenni!)

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)