DR. ANTALL JÓZSEF miniszterelnök: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az egyik, amiért szót kértem: röviden jelezni kívánom, hogy a bősi erőművel összefüggésben milyen helyzet alakult ki, és milyen lépésekre kerül sor az elkövetkező időszakban. Gondolom, tisztelt képviselőtársaim az elmúlt napokban figyelemmel követhették a kormányzat által megtett lépéseket, amelyeket természetesen az ügynek megfelelően az érdekelt bizottságok vezetőivel és a frakciók képviselőivel való folyamatos tárgyalás keretében tettünk meg. Egyben be kell jelentenem azt, amit tájékoztatásul megkapott a Kormány: a Duna medrének elrekesztése megtörtént, az esőzések miatti nagy mennyiségű víz miatt azonban a víz átbukik a gáton, ezenkívül a gát mögött elhelyezett zsilipen keresztül is kerül még víz az Öreg-Dunába. Az Öreg-Dunában a vízszint süllyedése jelentős, de közvetlen veszéllyel még nem jár. A víz szintjének figyelése folyamatos, az árvízvédelmi készültséghez hasonló figyelőszolgálatot és figyelőrendszert működtetünk. A Paksi Atomerőmű vízhűtése jelenleg még nincs veszélyeztetve. A figyelőszolgálat folyamatos, a fejleményekről folyamatosan érkeznek a jelentések. Annyit szeretnék még hozzátenni, hogy a már közölteknek megfelelően a Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordultunk, holnapi válaszok alapján fogunk az EBEÉ konfliktusmegelőző mechanizmusával összefüggő intézkedéseket tenni, és a holnapi napon, természetesen ettől teljesen függetlenül és nem is e tárgykörben, Londonban kerül sor Major miniszterelnök és Delors, az Európai Közösség végrehajtó bizottsága elnökének meghívására egy ülésre, ahol a visegrádi csoport országainak és az Európai Közösség viszonyának a megtárgyalására kerül sor. Így ezen a napon, holnap, holnapután az ügy, tehát a Közös Piaccal és a visegrádi csoporttal kapcsolatos kérdésekben leszek távol. A másik ügy, amiről szólni kívánok - és erről szóltam az elmúlt napokban, éppen az 1956. október 23-i forradalom és szabadságharccal összefüggésben -, azokról a jelenségekről, illetve a megtörtént incidensekről itt, a Kossuth Lajos téren. Szeretném hangsúlyozni azt, amit a miniszterelnöki sajtóhivatal eleve közleményben közzétett, és amit ismertetett a rádió, televízió és a sajtó egy része is. Ezzel kapcsolatban le kívánom szögezni először is azt, hogy sajnálatosnak és mindenkor elítélendőnek tartjuk, ha ünnepélyes alkalmakkor, nemzeti ünnepünkön kerül sor olyan jelenségre, amelyik az ünnepélyesség hangulatát megzavarja. (15.10) Ez vonatkozik az 1956. október 23-án, itt a Köztársaság téren történt+ (Közbeszólás: Kossuth Lajos téren!)+ Kossuth Lajos téren történt ünnepségre. A második: sajnálatosnak tartjuk azt, ha a köztársasági elnökkel, aki alkotmányjogilag felette áll a napi politika kérdéseinek, történik hasonló incidens, ezeknek a megállapítása mellett, amit nemcsak most és itt teszek meg - most csak megismétlem -, hanem megtettem az Operában rendezett ünnepélyes előadáson is, és amit megtett a miniszterelnöki sajtónyilatkozatban a Kormány is. De ehhez kapcsolódik az is, hogy ezzel összefüggésben, e jelenséggel összefüggő nyilatkozatok után olyan megjegyzések hallatszottak és hangzottak el politikusoktól, közéleti személyiségektől, a sajtótól és a sajtóban megjelent egyes véleményekként, ami arra utal, vagy arra céloz, mintha a Kormány vagy akár a kormánykoalíció szervezte volna, vagy egyáltalán ehhez köze lett volna, ami történt a köztársasági elnök úr beszédének el nem mondásával összefüggésben itt a téren. A leghatározottabban visszautasítom bárki részéről, hogy ilyet feltételezzen, és ezt a - nyugodtan mondhatom - alpári észjárást+ (Zaj az ellenzék soraiból.)+, ami egyesekre jellemző,+(Szórványos taps a kormánypártok soraiból.) + szíveskedjenek maguknak megtartani és nem átruházni a kormányzatra! (Nagy taps a kormánypártok soraiban.) Mindazoknak a jelenlegi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelően, ha egy ilyen eseményre kerül sor, akkor sajnálatos módon előfordulhat - ahogy nemcsak a kormányzat részéről utaltak rá, hanem bárhol és bármikor előfordulhat -, hogy egy kisebb csoport ilyen hangot enged meg magának, vagy fütyül, vagy egyéb hasonlóra kerül sor. Érdeklődöm, miért nem volt hasonló a felháborodás, amikor a Parlament elnökét fütyülték ki az egyik ünnepségen, vagy tettek különböző megjegyzéseket. Vagy más alkalommal, vagy sorolhatnám tovább, + (Zaj az ellenzék soraiban.)+ de nem kívánok egy ilyen kérdésben ennél megmaradni, számos példa van. Sajnos, a politikában előfordulhat, hogy egy olyan helyen, ahol nagy tömeg gyűlik össze, ott sor kerül nemkívánatos hangvételre. Ennél sajnálatosabbnak tartom azt, hogy nemzeti ünnepünkön, meghatározott nemzeti ünnepünkön tüntetően távol maradtak+ (Zaj. - Közbeszólások: Nem kaptunk meghívót! - Dr. Szigethy István: Nem volt meghívó!)+ Nem kellett külön meghívó ahhoz, tisztelt képviselő, + (Dr. Tölgyessy Péter: Az Operába?)+ nem kellett külön meghívó ahhoz, hogy valaki + a frakcióvezetők kaptak meghívót, és ezenkívül venni lehetett a jegyeket, azonkívül megjelent a diplomáciai kar képviselője + (Zaj. - Dr. Tölgyessy Péter: 500 forintért vették a jegyeket!) Egyelőre a téren belül vagyunk, uraim! Ennek következtében sajnálatosnak tartom azt a tényt, amire rámutattunk a Kormány nyilatkozatában is, hogy nem most, hanem már az elmúlt esztendőkben gyakorlattá válik, hogy a közös nemzeti ünnepeinket külön- és ellenrendezvényekkel rendezik. Nagyon sajnálatosnak tartjuk,+ (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Ki? - Zaj.) + legyen az akár országos, akár a főváros részéről vagy bárhol. Éppen ezért, amikor egy ilyen jelenséget vizsgálunk, akkor azt meg kell vizsgálni jogi szempontból,+ (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Meglesz!) + megtörtént, hallhatták, a legfőbb ügyész úrtól kezdve, az ezzel kapcsolatos megnyilatkozásokat. Ezen lehet változtatni jogi úton, lehet megítélni politikailag, de akkor politikusokként kell megítélni az eseményt és politikusként kell viselni az adott szituációt. (Közbeszólás: Helyes!) A másik pedig, hogy minden ilyen esetben meg kell tenni azokat a lépéseket, ha kell, kezdeményezéseket, amelyek az olyan helyzetet, mint például totalitárius rendszerekkel összefüggő szimbólumok használatát, megfelelő módon kiiktatják a nyilvános szerepeltetésből, és akkor nem kerülhet sor ilyen szituációkra. De teljesen eltúlzottnak tartom, hogy egy ilyen jelenségnél a kormányzatot vádolják, a pártkoalíciót vádolják, azok beszélnek hangulatkeltésről, akik a kútmérgezésnek - ahogy már alkalmam volt itt egyszer elmondani - + (Felzúdulás az ellenzék soraiból. - Zaj.) + folyamatos gyakorlói+ (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Rágalom!) + majd a téren kiabáljon! (Derültség és nagy taps a kormánypártok soraiban.) És a leghatározottabban visszautasítom, hogy 1956 forradalmával és szabadságharcával összefüggésben olyanok próbáljanak kioktatni, akár párttisztségben, akár tisztség nélkül, akik semmiképpen nem az 1956-os forradalom oldalán álltak. (Közbeszólás a jobb oldalról: Éljen! - Nagy taps a kormánypártok soraiban.) (15.20) És a köztársasági elnök urat+ - bár a politikában, hasonló jelenség elítélése mellett, mind a téren történt kiabálást, mind azt, hogy nem mondta el a beszédét, sajnálatosnak tartom, de ez nem ok és nem alkalom arra, hogy az ország izgatására és egy ilyen hangulatkeltésre használják fel ezt a jelenséget, és különböző hamis beállításokat adjanak mindannak, ami történt, a teljes tájékozatlanság mellett. (Taps a jobb oldalon, közbeszólás: Úgy van!) Ha az elemi udvariasság alapján vizsgáljuk - nem kötelességem a Parlament előtt erről beszámolni, de -, jelzem, hogy a történtek után, ahogy a köztársasági elnök úr hazaért, azonnal felhívtam telefonon, még az operai előadás előtt. (Zaj, közbeszólások a bal oldalon.) Úgy látom, a kedves megjegyzéstevőknek inkább hasznos lenne Orbán Viktor tánc- és illemtanóráira járni, (Derültség, taps a jobb oldalon.) mint az énnekem tett megjegyzéseire. Éppen ezért a legnagyobb udvariassággal felhívtam a köztársasági elnök urat, sajnálatomat fejeztem ki a történtekért, és megkérdeztem természetesen, hogy ott lesz-e az Operában, ahol egyik meghívó volt. Emberileg nyilvánvalóan érthető, hogy felindultságában lemondta. Mint meghívó fél szerepelt a meghívón, ennek megfelelően a diplomáciai kar doyenje előtt kimentette a kormányzat a meghívót. Ennek következtében (Közbeszólások a bal oldalon.) - az elnöki páholyba együtt szólt a meghívó, nem tudom, ki volt a tisztelt képviselő urak közül, aki itt beszólt (Zaj, az elnök csenget.)+ - talán jobb lett volna, ha tavaly is ott lettek volna, amikor az elnök úrral együtt ültünk ugyanúgy, mint ahogy idén szólt a hármunk helyjegye, ha úgy tetszik. Éppen ezért a kialakult helyzetben, ahol ez az egész kérdés a sajnálatossága mellett teljesen túldimenzionált, teljesen ferde beállítottságú, egyáltalán nem indok és ok arra, amit egyesek jeleztek, hogy valami ad hoc jogi bizottság vagy ad hoc vizsgálóbizottság kell, hogy ezt a helyzetet megvizsgálja. A kormányzat nyilvánvalóan meg fogja vizsgálni, hogy milyen előzetes információk érkeztek, és az előzetes információk meddig terjedtek, és ez alapján milyen jogszerű lépéseket lehetett tenni. Abban az esetben, hogyha az igen tisztelt ellenzék egyes képviselőinek több információja volt, és olyan információja, ami bármilyen szempontból valóban veszélyeztetett helyzetet vagy egyáltalán incidenst sugallt, akkor jó lett volna egyrészt, ha megjelennek - tudták, hogy az elnök úr fog beszélni -, másrészt nagyon jó lett volna, hogy akkor előre közlik, ha "magánszimat műveik" jobban működnek (Derültség.), és azonkívül pedig egy ilyen helyzetben nyilván nem helyes, hogy távol tartották magukat. Egyébként bármi történt volna - és ezt az ellenzéktől egyáltalán nem veszem nyilván zokon -, akkor is elmondanák a kritikájukat. Ha ott, helyben a belügyminiszter felrohant volna, kívánságuk szerint, és leintette volna a tömeget, és az elhallgat, akkor most azt hallgatnánk, hogy mi sem bizonyítja jobban, mint hogy mi rendeztük, minthogy vezényszóra elhallgatnak. (Taps a jobb oldalon.) Egyébként 1956 után tanárként jártam így, hogy egyik vád volt éppen ez, mert sikerült a diákjaimat elhallgattatni, és amikor éppen erre hivatkoztak, hogy aki el tudja hallgattatni, vagy rendet tud teremteni, akkor bizonyára ő is szervezte. Úgyhogy tisztában vagyunk azzal, hogy bármi történt volna, itt az önök kritikája változatlan lenne. (Közbeszólás a bal oldalon: Még el sem mondtuk.) Összegezem - de hallottam eleget a nyilatkozatait Orbán Viktor képviselő úrnak, azt is, hogy egyedül találta magát, és távozott, oktató hangjával együtt, ugye. (Derültség.) Tehát ebből következik, hogy mindaz, ami elhangzott, mindaz, ami történt, nem volt méltó 1956 október 23-a Kossuth téri ünnepléséhez. Ezt sajnáljuk, és ami egyébként pedig ehhez kapcsolódik, az az elhangzott kormánynyilatkozatban is és az elhangzott nyilatkozatokban benne van. Úgy gondolom, hogy az ország jelenlegi helyzetében - és nem elterelés a bősi elterelésről - ez sokkal nagyobb problémát jelent, és sokkal fontosabb kérdést, ami egységet kíván, és igenis azt kívánja, hogy ezekben a nehéz napokban és hetekben az ország egységes magatartást tanúsítson, és ne pedig ilyen kérdéseknél maradjunk leülepedve. Köszönöm. (Nagy taps a jobb oldalon.)