FODOR TAMÁS (SZDSZ): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Be kell jelentenem, hogy az SZDSZ el tudja fogadni a kormánybeszámoló oktatásra vonatkozó kulcsmondatának első felét. A második fele nemcsak számunkra, de valószínűleg a szülők számára és a több százezer pedagógus számára is elfogadhatatlan. A kulcsmondat így hangzik: "A kormányprogram nem ígért, mert nem ígérhetett látványos javulást, de ígérte a működőképesség megőrzését, a struktúraváltás megindítását, a művészi, tudósi, pedagógusi, alkotói szuverenitás, szabadság visszaállítását." Egyetértünk tehát a mondat első felével, és el is fogadjuk. A látványos javulás ígérete irreális lett volna, és az SZDSZ soha nem kért számon a Kormánytól olyasmit, amit maga sem tudott volna megtenni. Ami viszont a mondat második felét illeti, arról nemes egyszerűséggel csak annyit lehet mondani, hogy nem igaz. Nem igaz, hogy sikerült megőrizni a működőképességet. Nem igaz, hogy megindult a struktúraváltás, és nem igaz, hogy helyreállt a tudósi, pedagógusi szabadság. Pedig ezeknek a céloknak a teljesítéséhez még pénz sem kellett, csak politikai elszántság. Nézzük sorban. A működőképesség. Az iskolák állnak, a gyerekek elmennek reggelenként az iskolába, a pedagógusok órákat tartanak. Ez tény. Ez volna a működőképesség? Ez csak a tehetetlenségi erő működőképessége. A tantestületek lendülete és hivatástudata viszi még az ügyeket. Ám maga a közoktatás rendszere - mert itt egy rendszerről van szó - , ez az, ami a működésképtelenség jeleit mutatja. Egy közoktatás rendszere akkor működőképes, ha képes társadalmi szükségletek kielégítésére, ha válaszol az állampolgár kérdéseire. Először: ma a szülők nem tudják, mivégre küldik gyerekeiket nap mint nap az iskolába, és ott mit és milyen színvonalon fognak tanulni, és az oktatott tudás milyen életesélyeket ad. Egy kis türelmet, mert rosszul lett valaki. Pintér József (Független Kisgazdapárt) rosszul lett; (kitámogatják a teremből.)