DR. KINCSES GYULA (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Pusztai Erzsébet államtitkár asszonynak nagyon köszönöm, hogy megkönnyítette a dolgom, és így rövidebb tudok lenni. Én a rám jutó rövid időkeretben, nem visszaélve az ellenzéki képviselők idejével, az egészségügy átalakításának a problémáiról szeretnék beszélni. Az egészségügy nagy rendszerének átalakítása minden társadalom életében történelmi és nagyon hosszú, felelős feladat. Ez a kormány elindította ezt a folyamatot, és nem is ígérte azt, hogy rövid idő alatt ezt megoldja, hiszen erre sehol a világon példa nem volt. Mi történt idáig? Az eddig egységes állami egészségügyi szolgálatnak a felbontása megtörtént, hiszen létrejött az állam felelősségét megjelenítő Állami Népegészségügyi Tisztiorvosi Szolgálat, és a gyógyító egészségügyi ellátás az önkormányzati feladatok körébe került. Ennek megfelelően a források megteremtése és megoszlása is megtörtént. Rendkívül fontos dolog, hogy a társadalombiztosításhoz sikerült végre ennek az Országgyűlésnek és ennek a Kormánynak hozzányúlnia. Az önállóan gazdálkodó biztosítóban elindult az önálló egészségbiztosítási alap kialakítása, és országgyűlési határozatunk értelmében remélem, hogy rövid időn belül önkormányzati felügyelet alá kerül. Milyen irányban kell továbblépnünk? - erről szeretnék röviden szólni. Azzal, hogy a biztosítási alapú egészségügyet kialakítjuk, nem lehet az államnak az egészségügyi szolgáltatások területéről kivonulnia. A népegészségügy, a megelőzés továbbra is nagyon fontos állami, kormányszintű feladat, és ebben a Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatot tovább kell erősíteni, hiszen a megelőzés nem függhet a biztosítási jogviszonytól, ehhez minden állampolgárnak egyaránt joga van. A társadalombiztosítás életében az új struktúra kialakítása a következő feladat, az önálló alapok megerősítése, és ehhez megfelelő informatikára és ügyfélszolgálati rendszer kialakítására van szükség. Nagyon lényeges kérdés, hogy az egészségügyi reformot hogyan folytatjuk tovább. Itt hallottunk ellenzéki oldalról kritikákat, és tulajdonképpen, ha valaki abban gondolkodik, hogy milyen nehézségekkel találkozunk az indításnál, akkor ezek a kritikák tulajdonképpen jogosak is. Én ugyanakkor azt szeretném mondani, hogy egy maratoni versenynél van annak némi presztizsértéke, hogy a stadionból ki fut ki elsőnek, de végeredményt általában a befutónál szoktak hirdetni. Az egészségügy átalakításánál alapvető, hogy eddig az egészségügyben az ellátás csak a beteg embert, illetve annak betegségét érintette. Az új egészségügyi struktúra alapelve az, hogy állampolgár-centrikus, tehát a még nem beteg embert is meg szeretné keresni, és az eddigi körzeti orvosok helyett háziorvosi rendszert léptettünk életbe, amely felelős a rájuk bízott állampolgárok egészségéért. Természetesen tudjuk, hogy mindez nem valósítható meg a finanszírozási struktúra megváltoztatása nélkül. Mindenki tudja, hogy eddig a magyar egészségügyben a szükségesnél kevesebb, de tulajdonképpen elég nagy mennyiségű pénz került felhasználásra, de ennek semmilyen irányelve nem volt, ez sem a szükségletekhez, sem a teljesítményhez nem igazodott. Alapvető váltás az az új egészségügyben, hogy teljesítményalapú finanszírozásra fogunk áttérni, ami közvetlenül biztosítja azt, hogy a pénzek ott és úgy kerülhessenek felhasználásra, ahogy erre szükség van. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)