SCHIFFER JÁNOS (MSZP): Köszönöm a szót. Nehéz most itt a szóban elhangzott számok után pontosan megítélni, vajon választ kaptam-e a kérdésemre. Én úgy gondolom, erőteljesen szét kell választani a különböző normatív rendszereket, és nem jó, ha a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket besoroljuk esetleg valamelyik nemzetiségbe, ez tévedésekre adhat okot. Az sem jó, ha az imbecillitást, a szellemi fogyatékosságot vagy a testi fogyatékosságot soroljuk ide. Nem véletlenül volt a címe az interpellációnak az, hogy a szociokulturális hátrányokkal küszködő gyerekekről van szó, azokról a gyerekekről, akik nemzetiségüktől vagy bármitől függetlenül hátrányos helyzetben vannak - akiknek a szülei esetleg munkanélküliek, akik hátrányos helyzetű településeken élnek, akik olyan szétszórt családokban élnek, ami ma már itt felmerült. Ezeknek a gyerekeknek az oktatására külön normatívára van szükség, ugyanúgy, mint a testi és a szellemi fogyatékos gyerekek számára is külön normatíva van, mert nem bírják el ugyanazt, vagy szükséges, hogy ne ugyanaz a rendszer kezelje őket, mint a normál gyerekeket, mert hátránnyal lépnek be az életbe. Elképzelhető, hogy jobb lett volna, ha az interpelláció novemberben vagy decemberben fogalmazódik meg, amikor a költségvetésben talán a minisztérium tudta volna ezt érvényesíteni, de akkoriban ezek az intézmények, iskolák, amelyek ilyen típusú munkát folytattak, azt az ígéretet kapták, meg fogják kapni azt a támogatást, amit a szellemi és testi fogyatékos gyermekek kapnak. Ez nem olyan nagy szám. Tehát én azt szeretném kérni a tisztelt Háztól, hogy ennek a pár tízezer - maximum pár tízezer - gyereknek az érdekében ne várjunk egy következő költségvetésre, vagy ne várjunk arra a törvényre, amelyről nem tudjuk, pontosan mikor hozzuk meg. Legyen mód az Országgyűlés bizottságaiban végigtárgyalni, hogyan oldható meg, hogy e gyerekeket oktató iskolák megkapják talán már holnaptól vagy holnaputántól azt a normatívát, amivel a testre szabott, egyéni nevelésükhöz szükséges oktatást oldják meg, olyan formákban is, amit a miniszter úr mondott. Úgy hiszem, nem szabad ezt tolni, mert minden egyes nap kitolásával gyerekek élete kerülhet zsákutcába. Ezért ahhoz kérem támogatásukat, hogy legyen mód a költségvetési és kulturális bizottságban megtárgyalni ezt a kérdést. Ezért nem tudom elfogadni a választ. Köszönöm szépen. (Taps.)