DR. NAGY FRIGYES földmûvelésügyi miniszter: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy a mezõgazdaság életében egy rendkívül fontos törvénytervezet tárgyalásának a vége felé járunk. Az agrárgazdaságról szóló törvény nagyon fontos szerepet játszik mindazoknak az országoknak az életében, ahol a mezõgazdaságnak jelentõsége van. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Magyarország ezek közé az országok közé tartozik.
Ugyanakkor értelemszerûen nagyon sok vita kísér egy ilyen törvényjavaslatot végig a parlamenten: az általános vita, a módosító javaslatok vitája. Amikor a kormány a nemzeti agrárprogrammal foglalkozott és tárgyalássorozatok révén próbált a mezõgazdasági célkitûzések területén elõre lépni, akkor elemi erõvel jelentkezett az az igény, hogy szükség van egy agrártörvényre Magyarországon is, amely a mindenkori kormányok számára elõírja a mezõgazdaság megfelelõ, sok esetben megkülönböztetett kezelését, egyidejûleg a mezõgazdaságot a komplex vidékfejlesztés rendszerébe foglalja.
Úgy érezzük, hogy ez a törvény megfelel azoknak a kereteknek, amelyeket a konkrét intézkedésekkel, az agrárpályák megfelelõ szabályozásával konkrét tartalommal lehet megtölteni. Értelemszerûen egy kerettörvényrõl van szó, és ilyen szempontból a német agrártörvényhez hasonlít. De éppen ez az elõnye, hogy nagyobb lehetõség van megfelelõ tartalommal, intézkedésekkel kitölteni. Lényeges viszont, hogy egyértelmû utasításokat adjon ezen a területen.
Már a törvény elnevezésérõl is sok vita folyt, és a módosító javaslatok között is találunk olyat, amely az agrárgazdaságról szóló törvényjavaslat helyett az agrárgazdaság támogatásáról szóló törvényjavaslatot veszi elõtérbe, amely egy determináló tényezõ ezen a területen. A kormányzatnak nem lehet kifogása, hogy ilyen értelemben foglalkozzunk ezzel a törvénnyel.
Nagyon jelentõs eleme ennek a törvénynek, hogy a mezõgazdaság mindenkori támogatását a gazdasági élet teljesítményétõl teszi függõvé. Amennyiben növelni tudjuk a gazdaság teljesítményét, a GDP-t, akkor növelni lehet a mezõgazdaságra és a vidékfejlesztésre direkt fordítandó támogatásokat.
A törvény foglalkozik a mezõgazdaság versenyképességének javításával, más ágazatok esélyegyenlõségének megteremtésével, amit a módosító javaslatok esetében is az illetõ benyújtók messzemenõen akceptáltak. Jelentõs elemeként kidomborodott az általános és a részletes vitában is a lakosságmegtartó képesség szerepe, és nem utolsósorban a módosító javaslatok között került kihangsúlyozásra, hogy még nagyobb szerepet és jelentõséget kell tulajdonítani az emberi, a humán erõforrásoknak a magyar mezõgazdaságban.
Mindenki egyetért azzal, hogy döntõen a magántulajdonon alapuló mezõgazdaságra van szükség és egy változatos üzemi struktúrára, ahol a kis-gazdálkodók, a családi gazdaságok, a fiatal gazdák és a nagyobb gazdaságok, a szövetkezetek, részvénytársaságok is megtalálják a maguk számítását.
Nagyon jelentõs követelmény, hogy a parlament rendszeresen kapjon tájékoztatást a mezõgazdaság helyzetérõl. Ennek megfelelõen a középtávú tervet a parlament elé kell terjeszteni. A földmûvelésügyi miniszter évente köteles beszámolni arról, hogy a mezõgazdaság milyen állapotban van, és milyen formában, hogyan használta fel a rendelkezésre álló forrásokat, azokat a támogatásokat, amelyek a piacra jutást, a termelést, a kamatokat, az állami kezességet, a fejlesztéseket, a kedvezõtlen térségek támogatását és a föld védelmét célozzák.
Szó esik az intézményrendszerrõl is, arról, hogy megfelelõ közhasznú adatbázis rendelkezésre álljon. Ezzel is számos módosító indítvány foglalkozott, amelybõl a mezõgazdálkodás és a gazdaság irányításához szükséges következtetéseket le lehet vonni.
Az agrártársadalom nagy figyelemmel kíséri ennek a törvénynek a megszületését és nagy várakozással tekint elé.
A Földmûvelésügyi Minisztérium nevében mindenkinek megköszönöm a munkáját, aki a vitában részt vett, aki módosító javaslatot nyújtott be és gazdagította ezt a törvénytervezetet.
Megköszönöm a figyelmet, és kérem a törvénytervezet elfogadását. (Taps a kormánypárti oldalon.)