DR. LAKOS LÁSZLÓ földmûvelésügyi miniszter: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! Az 1991. évi XXV. törvény - az úgynevezett elsõ kárpótlási törvény - 27. §-ának módosítását a kormány azért tartotta szükségesnek, hogy az úgynevezett "kettes" számú kárpótlási földalap árverésénél a helyben lakó kárpótlásra jogosultak fokozott elõnyben részesüljenek a nem helyben lakókkal szemben. A fokozott elõny konkrétan azt jelenti, hogy a törvényjavaslat elfogadása esetén az adott településen kijelölt állami földek 80 százalékát a helyben lakó kárpótlásra jogosultak - és akiknek ott volt a földje - között kell árverésre bocsátani. A törvény elõzõ rendelkezése szerint az állami földek 50 százaléka kerülne ilyen megközelítésben a helyben lakók között árverésre.
A törvényjavaslat tehát mindössze a százalékos arány megemelésére irányul. Ennek ellenére meglepõen szép számú módosító indítványt nyújtottak be képviselõtársaim. Ezek közül zöld utat biztosítottunk azoknak, amelyek a szöveg pontosítását célozták. A módosító javaslatok zöme azonban nem ilyen jellegû volt, hanem olyan rendelkezések beépítésére irányult, amelyekre a kormány szerint nincs lehetõség. Így nem került elfogadásra az a javaslat, hogy helyben lakó kárpótlásra jogosultnak többek között az a személy minõsüljön, akinek az állandó lakóhelye 1994. június 1-jén az árveréssel érintett településen volt. A törvény eredetileg kihirdetett szövege szerint az 1991. június 1-je óta állandó lakóhellyel rendelkezõ személy minõsül az adott település vonatkozásában helyben lakónak.
A kör utólagos bõvítésével kapcsolatban a jogalkotási törvény alapján vethetõk fel aggályaink. Nem értettünk egyet azokkal a látszólagos pontosítási javaslatokkal sem, amelyek szövegszerûen kívánták hangsúlyozni a törvényben, hogy a helyben lakó kárpótlásra jogosultak részére árverésre bocsátott földterületek maradékát ugyancsak árverésre kell bocsátani, és erre a földre valamennyi kárpótlásra jogosult is licitálhat. A földdel szemben felmerült rendkívül nagy számú igény alapján nem életszerû ez a javaslat.
Voltak olyan javaslatok, hogy a kormány kapjon felhatalmazást az Országgyûléstõl arra, hogy rendeletben határozza meg az "egyes" kárpótlási törvény 19. §-a alapján árverésre kerülõ állami tulajdonú termõföldek körét. Véleményünk szerint ilyen felhatalmazásra azért nem kerülhet sor, mert a "kettes" kárpótlási földalapba kerülõ földek kijelölése megtörtént. A kijelölésre a privatizációért felelõs tárca nélküli miniszter a földmûvelésügyi miniszterrel, a pénzügyminiszterrel, védett természeti területek tekintetében pedig a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterrel egyetértésben kapott - még 1993 decemberében - felhatalmazást.
Az úgynevezett "kettes" számú földalapba kijelölt földekrõl az Országos Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal, valamint a megyei kárrendezési hivatalok tudnak felvilágosítást adni.
(20.30)
A vázolt okok miatt ezt a módosító javaslatot sem fogadtuk el.
Tisztelt Országgyûlés! Tisztelt Képviselõtársaim! A kormány által benyújtott törvényjavaslat egyik azok sorában, amelyek a kárpótlási folyamat meggyorsítására és ha még lehetséges, igazságosabbá tételére, minél elõbbi befejezésére irányulnak. Ennek a törvényjavaslatnak a többi módosítást igénylõ kérdéstõl való elkülönítését és önálló beterjesztését az indokolta, hogy az úgynevezett 2. számú kárpótlási földalap árverései megkezdõdtek és szeretnénk, ha a kormány által javasolt módosított törvényi rendelkezés - amely a kárpótlásra jogosult helybenlakókat elõnyben részesíti - minél hamarabb, a most megindult árverések során is alkalmazásra kerülhetne.
Kérem képviselõtársaimat, hogy ehhez adják szavazataikkal a hozzájárulásukat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a bal oldalon.)