Köszöntő
Tisztelt Olvasó!
A tájainkat festőivé varázsoló szőlőültetvényeink, a gazdag múltbéli hagyományokat tovább vivő pincészeteink napjainkban már nem kizárólag a minőségi magyar bortermelés jelképei. Borvidékeink olyan védjegyek, amelyek egyben kulturális és történelmi örökséget közvetítenek.
Az Országház Bora elnevezésű mustránk elkötelezetten támogatja a magas színvonalú honi bortermelés kiteljesedését, borászaink szakmai kapcsolatrendszerének bővítését, boraink nemzetközi hírnevének öregbítését. Az elmúlt évek során megtapasztaltuk, hogy az Országházba látogató vendégeinket nemcsak a borok íze, hanem a szőlőt termő vidékek, a palackot megtöltő borászok s az italokat övező történetek is érdeklik.
A borhoz kapcsolódó anekdoták, helyi népszokások, értékek és gasztronómiai hagyományok által teremtett légkör nagy hatással van a nedűk fogyasztóira. Rendezvényünk ezért a borkultúra és a turizmus összekapcsolódását szintén hivatott támogatni.
Hiszünk abban, hogy bormustránk tekintélyével, kapcsolatrendszerével és díjnyertes boraink minőségével hozzá tudunk járulni borvidékeink fejlődéséhez, idegenforgalmi vonzerejének növeléséhez, egyben erősítve ezzel a helyi közösségek gazdaságát, munkahelyteremtő képességét is.
Kövér László
az Országgyűlés elnöke
Az Országház Bora története
Magyarország nemzeti és nemzetközi arculatának évszázadok óta fontos pillére a jó hírű magyar bor. Az Országház Bora pályázat célja kiválasztani azokat a kiemelten jó minőségű borokat, melyek reprezentációs alkalmakkor a magyar Országgyűlést képviselik.
A borkiválasztáson a minőségi kritériumoknak megfelelve minden olyan borászat indulhat, amely a magyar bortermelés tradícióit tartja szem előtt, illetve a történelmi magyar borvidéken működik. Az Országgyűlés ezzel a gesztussal is meg kívánja erősíteni az Alaptörvény Nemzeti Hitvallásában foglaltakat. A bormustrán a bortermelők mindazon palackozott minőségi és különleges minőségű borai vehetnek részt, melyek a hazai előírásoknak megfelelnek, és Magyarországon kereskedelmi forgalomba kerültek.
2017-ben az első, hagyományteremtő bormustrán 13 történelmi magyar borvidék képviseltette magát, és egy nevezés érkezett Arad-hegyaljáról is. A meghirdetett nyolc kategóriában 81 pincészet összesen 147 palackkal pályázott. Az Országház Bora 2018-as megmérettetésen hazánk 17 borvidékének 90 pincészete összesen 160 palack borral vett részt. A 2019-ben meghirdetett bormustrán 19 hazai és 2 határon túli történelmi magyar borvidék 113 borászata 203 tétellel volt jelen. A versenyre 2020-ban, immáron kilenc kategóriában, 18 magyar borvidék 103 borászata 231 tétellel nevezett. A 2021-es borkiválasztásra 19 magyar borvidék 93 borászatának 218 tétele érkezett. A 2022-es mustrán 19 magyarországi borvidék 89 borászata 181 palack borral szerepelt, Az Országház Bora 2023 címet viselő italokat pedig 16 magyarországi és 1 határon túli borvidék 83 borászatának 187 bora közül választották ki.
A 2024-ben meghirdetett fajtabor és házasítás kategóriák a következők: olaszrizling (száraz), furmint és furmint alapú házasítás (száraz), egyéb fehérbor (száraz) – hárslevelű, juhfark, kéknyelű, ezerjó fajtákból –, pezsgő, kékfrankos (száraz), bikavér (száraz), cabernet franc (száraz), kadarka (száraz), tokaji aszú, az eseményen 18 magyarországi és 2 határon túli borvidék 89 borászata vett részt 185 borral.
A fődíjat az Országház főrendiházi társalgójában látható szőlőművelés szoborcsoport egyik nőalakjáról mintázták. A Zsolnay Vilmos műhelyében készült háromalakos kompozíció nem véletlenül került ilyen kiemelt helyre. Steindl Imre a magyar borkultúra fontosságára kívánta ezzel felhívni a képviselők figyelmét. Ők pedig tették a dolgukat, aminek köszönhetően a magyar törvényhozás és a honi szőlészet-borászat a modern Magyarországon szorosan összekapcsolódott, és ezt a köteléket még a diktatúrák sötét korszakai sem tudták elvágni.
Az Országgyűlés elnöke ezzel a díjjal kívánja megtisztelni mindazokat a borászokat, akik kitűnő boraikkal elnyerik e jeles elismerést.
Törvényi háttér
A XIX. század folyamán két olyan törvényt hozott a magyar Országgyűlés, amely lefektette a hagyományos bortermelés jogi alapjait. Az 1893. évi XXIII. törvény az első olyan szabályozás volt, amelyben az állam védte meg a magyar borászok érdekeit a borhamisítókkal szemben. Ezt követően az 1894. évi XII. törvénycikk által jött létre a hegyközségek országos hatáskörű szervezete, amely a magyarországi minőségi bortermelés nélkülözhetetlen alapja lett. A magyar törvényhozás ezekkel a jogi szabályozásokkal a hazai borkultúrát szilárdította meg.