DR. BARTHA LÁSZLÓ, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy néhány mondatban összefoglaljam a Fidesz-frakció véleményét a benyújtott törvénytervezetről.
Bevezetésként néhány előzményi adatot, illetve tényt szeretnék említeni, ami indokolja azt, hogy miért tudunk itt ma a tisztelt Házban erről a törvénycsomagról beszélni. 1991-ben az akkori magyar kormány az Európai Közösséggel egy megállapodást kötött. Ez a megállapodás az Európai Megállapodás címet viseli, sokan társulási szerződésként elhíresülve ismerik ennek a tartalmát. Ebben akkor egy olyan döntés született, amely általában egymás országaiban a vállalkozások szabad áramlását teszi lehetővé. Akkor úgy döntöttek, hogy a hatálybalépést követően ötéves türelmi időt adnak majd Magyarországnak azért, hogy megerősödhessen az ország vállalkozói közössége. 1994. február 1-jén lépett hatályba a törvény, az öt év türelmi idő pedig '99-ben járt le. De a '99-es évhez egy másik dátum is kötődik, méghozzá az, amikor Pulay Gyula közigazgatási államtitkár úr - akkor még a Szociális és Családügyi Minisztériumban volt államtitkár - tárgyalásokat folytatott, és akkor a kormány nevében vállalta azt, hogy 2002. január 1-jére a jogharmonizációs kérdések mind a szociális területen megalkotásra kerülnek, és ebben az egészségügyi kérdések is benne foglaltattak már.
Térjek rá picit az Európai Unió szerkezetére! Maga az Európai Unió jó néhány országból áll, de van néhány ország, amely nem tagja az Uniónak, de egyébként különböző szerződésekkel társult ehhez az Unióhoz, ezt európai gazdasági térségnek nevezzük. A magyar társadalom túlnyomó többsége már évek óta várja és igényli azt, hogy Magyarország jogi szempontból is ismételten Európához tudjon tartozni. A közvélemény-kutatások egyértelműen mutatják azt az igényt, ami a magyar társadalomban megfogalmazódott. Azt gondolom, hogy ennek a feltételnek meg kell felelni a magyar parlamentnek és a magyar kormánynak is, és amikor erről a törvénycsomagról itt tudunk tárgyalni, ennek az igénynek teszünk eleget.
Az európai uniós csatlakozásnak vannak kötelezettségei, vannak feltételei, esetenként vannak hátrányai is, de ha összességében vizsgáljuk ezt a csatlakozási folyamatot és az abban rejlő lehetőségeket, egyértelműen kijelenthető, hogy az előnyök vannak többségben. A felmérések, a közvélemény-kutatások azt bizonyítják - mint ahogy említettem már -, hogy a társadalom várja a csatlakozást, és a magyar kormány megígérte ezt a választóinak, megígérte a magyar állampolgároknak, hogy mindent elkövet, hogy minél gyorsabban teljesülhessen.
Az a törvénycsomag, amit megkaptunk, két fő elemre bontható a megítélésünk szerint. Az egyik, amely kifejezetten az európai uniós jogharmonizációval foglalkozik, és van egy olyan része, amely bár szorosan véve nem európai jogharmonizációs követelmény, de minden, európai értékrendet magán viselő országban gyakorlatilag föllelhető ennek a mintája.
Először engedjék meg nekem, hogy az európai jogharmonizációs csomagról ejtsek néhány szót! A kormány fölvállalta azt, mint már említettem, hogy 2001. december 31-éig vagy 2002. január 1-jéig a maga részéről kész a csatlakozási folyamatra, a maga részéről a jogharmonizációt befejezettnek kívánja tekinteni. A polgári kormány már bebizonyította többször a szavazóinak és a magyar lakosoknak, hogy amit megígér, azt megpróbálja megtartani. Így van ez ebben az esetben is, tehát amikor ellenzéki vádak érik, nem értik a sürgősséget, nem értik, hogy szerintük miért ilyen elkapkodott módon van benyújtva a törvény, akkor ez egy '91-ről elindult folyamat, amiben teljesen ütemszerűen haladunk, és a vállalt ígéreteinket próbáljuk megtartani, és megígérhetem, hogy meg is fogjuk tartani.
(10.00)
Van egy másik fontos része is ennek a csomagnak, ami két olyan alapelemet tartalmaz, amiről miniszter úr, illetve államtitkár asszony már szólt az előzőekben. Az egyik a fogászati, illetve fogmegtartó kezelések újbóli térítésmentessé tétele a beteg számára - hiszen ezt más forrásból majd a társadalombiztosítás fedezi, amiről később szeretnék szólni -, a másik pedig a gyednek egyfajta szintre emelése, amely szintén társadalmi igényt fogalmaz meg. Mind a kettő olyan igény, ami ebben a törvényben kezelhető.
Visszatérek az EU-s várakozásokra. Az EU-s várakozások esetében vannak témakörök és vannak feltételek, amiket teljesíteni kell. Ez a törvénycsomag két alapvető feltételt próbál meg teljesíteni, az egyik a személyek szabad mozgásához, a másik a szolgáltatások szabad áramlásához kapcsolódó európai követelmény. Ebben a Házban nem is olyan túl rég más témakörben, az egyéb vállalkozásokkal kapcsolatban már volt vita, amikor is érthetetlen módon vita kerekedett ezekről a feltételekről, és sajnos most is ez várható.
A feltételek két formáját is ismeri az EU. Ezeket azért szeretném kihangsúlyozni, hogy amikor vita zajlik e Házban, akkor minden hallgató tudja azt, hogy mikről vitatkozunk. Direktívák és rendeletek vannak az Európai Unióban. A direktívákat be kell építeni egy ország jogrendjébe, annak gyakorlatilag a tükörképét kell adni. A rendeleteket pedig ha beépíti, ha nem az adott ország a saját jogrendjébe, akkor is végre kell hajtania. Az egészségügyön belül is vannak konkrét direktívák, amelyek a képzési rendszerre, az egészségügyi munkaerő szabad áramlására, az egészségügyi szolgáltatások és az egészségügyi vállalkozások szabad áramlására vonatkoznak.
A törvény hét olyan európai direktívát idéz, amelyekhez kapcsolódnunk kell, ha az Európai Unióhoz kívánunk csatlakozni, illetve nem próbáljuk meg nehezíteni a csatlakozás folyamatát, és ezek közül öt a különböző egészségügyi szakmákról szól. Ilyen az általános ápolónővérek, a fogszakorvosi, a szülésznői, a gyógyszerészekkel és az orvosokkal foglalkozó, amelyek a diploma és a végzettség elismerésével, a szolgáltatásnyújtással és a letelepedés lehetőségével foglalkoznak. Ezek hatálybalépése csak akkor várható, ha Magyarország az Európai Unió tagjává válik. Minden olyan félelemkeltés, amely a magyar orvosokat, gyógyszerészeket, ápolókat és minden, az egészségügyben dolgozó szakembert megpróbál megrémíteni azzal, hogy kinyitjuk a kaput mások előtt, és nekik ez a lehetőség nincs megadva, az ebben a formában nem valós, hiszen a törvények többsége az európai uniós csatlakozással lép érvénybe, és a csatlakozás után a lehetőségek a magyar egészségügyi dolgozók előtt is nyitva fognak állni.
A jogharmonizációs csomag másik kiemelkedő eleme a természetbeni egészségügyi ellátások kérdésköre. Itt azt érdemes és kell hangsúlyozni, hogy - említettem az elején, hogy az EU-n kívül van még egy másik forma, az európai gazdasági térség is - az európai gazdasági térségben jelen pillanatban csak részleges egészségügyi ellátásokat finanszíroz a társadalombiztosítás. Ha ezt a törvényt elfogadjuk, akkor gyakorlatilag a teljes egészségügyi ellátás finanszírozását magára vállalja a magyar társadalombiztosító, ami a külföldön megbetegedettek számára csak előnyt jelent, mert teljes ellátást tudnak kapni, ami viszont teher a magyar költségvetés, illetve a társadalombiztosítás számára.
Egy gondolat erejéig szólnék arról, valóban úgy van, hogy a Magyar Orvosi Kamarának és a Magyar Gyógyszerész Kamarának van némi ellenvéleménye ezzel a törvénnyel kapcsolatban. Az egyeztetések megtörténtek, de azt nem lehetett várni, hogy ezek a szervezetek teljes örömmel fogadják majd ezt a törvénycsomagot. Ez így van rendjén, hiszen nekik az a dolguk, hogy a saját érdekeiket Magyarországon belül próbálják meg védeni. Ugyanakkor az európai jogharmonizáció nekünk ezt a kötelezettséget előírja, és tekintettel arra - mint már említettem -, hogy a törvény a csatlakozással együtt lép érvénybe, a kötelezettségek és a lehetőségek mind a Magyar Orvosi Kamara, mind más orvosi kamarák részére eggyé válnak, és mind a magyar, mind a külföldi egészségügyi dolgozók részére is ugyanazok lesznek.
Most két olyan témára térek vissza, ami nem szorosan jogharmonizációs kérdés. Tudom jól - hiszen gyakorlatilag minden egyes plenáris héten többször hallhatjuk -, hogy az ellenzék soraiban a Bokros-csomagnak tulajdonítanak minden földi jót. (Bauer Tamás: Mert így is van.) Önök nagyon sokszor elmondták, hogy a gazdasági fellendülés, az, amit Magyarországon prosperitásnak hívunk, mi mindennek köszönhető. Engedjék meg, hogy mi ezt másképp, a polgári kormány gazdaságpolitikájának értékeljük. (Bauer Tamás: 1997-ben még nem volt polgári kormány!)