DR. MEDGYASSZAY LÁSZLÓ (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Köszönöm a szót mindannyiuknak. Azzal akartam kezdeni felszólalásomat, hogy ma itt a magyar parlamentben két okból kifolyólag is jó állatorvosnak lenni. Egyrészt jó volt hallgatni a bizottsági ülésen és itt is a nem állatorvos képviselőktől a dicsérő szavakat, másrészt jó volt élvezni azt a békét, amely e téma kapcsán itt lengett közöttünk, és amely béke egy kicsit az elmúlt percekben felborulni látszott, de javaslom, hogy gondoljunk a disznótorra, és újra lakozzék béke a lelkünkben (Derültség az MSZP soraiban.), mert ez a téma valóban egy békés, tisztességes szakmai munkát igényel.
Az állatorvosok dicsérete elhangzott - a szolgálat dicsérete. Gyakran úgy érzem, hogy már csak tiszteletbeli állatorvos vagyok, mert tíz éve nem gyakorlom ezt a nemes és kemény hivatást, és egy kicsit kívülállóként is talán, de belül lévén azért természetesen a körben, talán ahhoz hasonlíthatnám ezt a szolgálatot és az állatorvosi munkát, hogy olyan, mint az oxigén: ha hiányozna, akkor éreznénk igazán a fontosságát. Hiszen ez a szolgálat, az állatorvosi munka felöleli az élelmiszer-biztonságot, az élelmiszer-higiénét, az élelmiszer-előállítás egész folyamatának az ellenőrzését - állati eredetűre gondolok természetesen -, a prevenciót, a gyógyítást, a járványmegelőzést, és higgyék el, hogy vidékfejlesztés szempontjából még humán erőforrást is jelent a vidéken maga az állatorvos.
A Magyar Állatorvosi Szolgálatról Czira Szabolcs adott egy visszatekintést. Én nem akarok visszamenni az Árpád-korig, csupán egy századra tekintek vissza büszkén, amikor olyan professzoraink voltak, mint Marek, Mócsi, Manninger, Hutyra, Kotlán professzor úr - a legutóbbit még volt szerencsém hallgatni. Ezek a szellemóriások, tudósaink a világ minden táján ismertek voltak, katedrákat kaptak, és könyveiket a világ minden nyelvére - ott, ahol folyt állatorvos-oktatás - lefordították.
Amikor ezek a nagy emberek dolgoztak, akkor nőtt fel a magyar állat-egészségügyi igazgatás is ahhoz a feladathoz, amelyet a XX. század megkövetelt, és kissé csendes, de megalapozott büszkeséggel mondhatjuk mi, állatorvosok, hogy ez a szolgálat mindig alkalmazkodni tudott az adott gazdasági, társadalmi körülményekhez. Néha nem volt könnyű alkalmazkodni, de a szolgálat mindig szolgálat volt, és a gyakorló állatorvos éppen ezért volt mindig megbecsült embere a falu társadalmának.
1990 óta - tíz éve - az állatorvosok helyzete nem javult, nem lett könnyebb, nehezebb lett. Egyszerű az ok: kevesebb az állatlétszám, kisebb a szolgálat létszámigénye bizonyos mértékig, de a szolgálat most is helyt áll, és a XXI. században az uniós csatlakozásra - mégiscsak meg kell említeni, szeretem az uniós csatlakozást, és szeretem Európát - készülünk, és ezen követelménynek kell megfelelni.
Csodálkozva hallok olyan vitákat, hogy különbséget kell tenni, mondjuk, épp az élelmiszernél az uniós elvárások és a magyar elvárások között. Szó sincs róla, én azokkal értek egyet, akik azt gondolják, a magyar fogyasztónak éppen olyan minőségi élelmiszert kell fogyasztania, mint amit az Unióban fogyasztanak.
(16.10)
A törvényről néhány szót - bár nagyon nehéz, amikor szinte már mindent elmondtak a kedves képviselőtársaim, amit én is szerettem volna. Úgy közelítek meg minden törvényt, különösen - ne vegyék rossz néven, ha elfogult vagyok - az állategészségüggyel kapcsolatos törvényalkotást vagy módosítást, hogy két szempontot veszek figyelembe. Az egyik a közérdek, a másik - Orosz Sándor képviselőtársam, bizony ez is fontos - az állatorvosok érdeke; mert a kettő összefügg. Rossz közérzettel dolgozó szolgálattal nagyon nehéz a közérdeket megfelelő módon képviselni, és a közélet érdekében teljesíteni. A kettő rendkívül összefügg, ezért nagyon fontos, hogy mind a kettőnek megfeleljünk.
Régi törekvés, amely valóban már a '95-ös törvényalkotáskor is megfogalmazódott, hogy a hatósági ellenőrző szolgálat és a szolgáltató magán-állatorvosi szolgálat kettéválása megtörténjen - ez egy régi törekvésünk -, ezt mindig figyelembe vettem e téma tárgyalásakor, hogy vajon az ott dolgozó állatorvost vidéken hogyan fogja érinteni, kedves barátaim, ez a törvény, ez a szétválasztás.
Az anyagi források tekintetében valóban van kormányzati feladat. Néhány megyében, Győr-Moson-Sopron megyében is minden magán-állatorvos ebben a pillanatban részfoglalkozású köztisztviselő is, és van nagyon sok hatósági állatorvos is a kerületeken kívül. Tehát ha ezeknek a díjazása megszűnik, a forrás valószínűleg meglesz arra, hogy kevesebb hatósági állatorvost megfelelő díjazással és megfelelő egzisztenciával lássunk el.
Nem félek a negatív szelekciótól vagy a kontraszelekciótól, ahogy sokan félnek. A vidéki állatorvosok helyzete ma sajnos nem olyan rózsás, hogy kvalifikált, nagyon jó állatorvosok ne mennének szívesen olyan közszolgálatba, ahol gépkocsit kapnak, egzisztenciát kapnak, megfelelő fizetést kapnak. Ne higgyük azt, hogy ma a gyakorló állatorvosok dúskálnak. A gyakorló állatorvosok ma a középosztály alsó rétegébe kerültek, kérem. Lehet, hogy vannak kivételek, és az önök ismeretségi körében van ilyen, de országos átlagban az állatorvosok jövedelme sajnos rendkívül romlott az utóbbi időben. Tehát én nem félek a negatív szelekciótól, sőt azt látom a környezetemben, hogy nagyon kiváló állatorvosok szívesen mennek állami szolgálatba.
Azt hittem, hogy nem fogom tudni kitölteni a tíz percet, de már hat percnél tartok. (Derültség. - Taps az SZDSZ soraiból.)
Éppen ezért kicsit fordítok a mondandómon, egy-két lényeges elemet szeretnék kiemelni. Kevesebb szó esett a laboratóriumok fenntartásáról és kötelező jellegének a megszüntetéséről. Életszerű a dolog, de megint az állatorvos szempontjából nézem, ezért nagyon kérem a kormányzatot, hogy ahol majd megszűnik az állatorvosi laboratórium, gondoskodjunk a kollégák elhelyezkedéséről.
Nem esett szó arról, hogy az állattartó telepeken bizonyos előírásoknak megfelelően, vagy bizonyos létszámú állattartó telepeken kötelező lesz állat-egészségügyi állatorvosi szerződést kötni. Nagyon fontos előrelépés: megszűnik az, ami nem általános érdek, hanem közérdek, a járványmegelőzés, járványvédelem szempontjából érdek, hogy állattartók akár egy évben egyszer hívnak állatorvost. Ez nagyon fontos éppen most, a jelenlegi járványhelyzet időszakában, amikor csak imádkozhatunk, hogy a vírus kerülje el hazánkat.
Egy-két reflexió az elhangzottakra: nagyon örülök annak, hogy Czira Szabolcs felvetette az élelmiszer-biztonsággal kapcsolatos új intézmény létesítését. Aggódom! Mi ez az intézmény? Bizonyára kevés az információm róla, de van információm. Szeretnék ráerősíteni, hogy nagyon vigyázzunk - és ez nem állatorvosi sovinizmus, nagyon hatékony élelmiszer-ellenőrző szolgálat működik ebben az országban évtizedek óta -, nehogy lobbiérdekeknek kerüljön áldozatává. Ez az élelmiszer-szolgálat biztosítja ma az exportot, a töretlen exportot az élelmiszer-nagyüzemekből.
A másik felvetés a hullamegsemmisítés kérdése. Györkös Péternek igaza van, visszalépés a dögkút és dögkert. A hullamegsemmisítésnek új módszerei vannak kialakulóban, hiszen ne felejtsük el, hogy a dögből készített húsliszt állati takarmányba keverése befejeződött (Dr. Kis Zoltán: Így van! Így igaz!); lehet, hogy még nem, de be fog fejeződni. Nagyon örülök annak, hogy a Győr mellett lévő ATEV már új eljáráson dolgozik, komposztál, trágyaként használja fel, persze ott is megfelelő csírátlanítás után. Ezt kell támogatni, ezeket a törekvéseket. Kétségkívül a hullabegyűjtés, főleg mivel összefügg az állatlészám-csökkenéssel minden... - kevesebb állat, kevesebb hulla, költségesebb a begyűjtés. Ezt kell támogatni - a miniszter úr és kolléga biztosan érti -, nem pedig például azokat a dögkamrákat, ahol amíg kijön az ATEV, addigra kifeszítik, és a comb már hiányzik. (Dr. Kis Zoltán: Ja!) Ez is probléma.
A másik a kistermelők kérdése. Nem akartam hozzászólni, kérem, nem tudom, miről beszélnek. Győr-Moson-Sopron megyében Kiss néni Öttevényről csak úgy tud szállítani füstölt húst, hogy megcsinálta a húsfeldolgozóját, kérem. A hizlaldára előírások vannak. Ma is vannak előírások! A tényői csirkés barátom akkor tud szállítani a hűtőkocsijával piacra bontott baromfit, ha megcsinálta a kis feldolgozóját az ötezer csirke mellé. Hát ne menjünk a Balkánra! (Dr. Kis Zoltán: Ja!) Ne higgyük azt, hogy elmondjuk ország-világ előtt, hogy milyen lehet... - kérem, nincs ilyen körülmény. A disznótor egy dolog, az anyós szalámija ugyancsak egy dolog (Dr. Kis Zoltán: Így van!), nagyon finom lehet, de kérem, piacra, közfogyasztásra csak szigorúan állatorvosi ellenőrzés mellett lehet vinni terméket. Hát akkor kit védünk? Nem kell senkit védeni. Megvannak a szabályok. Mindenki a szabályoknak feleljen meg! Ez az a kivételes eset, amikor egyetértek Orosz Sándorral, meg kell teremteni a feltételeket, és aki megteremti a feltételeket, viszi a piacra az áruját, semmiféle akadálya nincsen.
Franciaországot lehetne említeni, ott is volt különbség. Emlékszik, államtitkár úr? (Dr. Kis Zoltán, felállva: Igenis, államtitkár úr!) Az a kis szarvasmarhatartó gazda megmondta, nem vihet, csak harminc kilométeres körzetben. Kétfajta előírás ott is van. Tejfeldolgozója volt, és vitte a teljes tejet. Kérem, megnéztem állatorvos szemmel, nem volt olyan szigorú az a feltétel. Ezt nálunk is meg lehet csinálni, és meg is történik ilyen feltétel szerint. Tehát nem kell a kistermelőket sem ijesztgetni, sem elkényeztetni. A közérdek az, hogy az őstermelő megfelelő módon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) megfelelő árut áruljon. Azt hiszem, hogy a tíz perc csak ajánlott, és nem előírás a vezérszónoklatnál.
Még egy témát szeretnék felvetni, amely kicsit meglepő lesz. Az export-importtal kapcsolatban nagyon sok aggály merült fel, és kérem, ez lassan európai probléma lesz, a tenyészállatok szállításának kérdése. Felhívom a figyelmet, főosztályvezető úr, miniszter úr, hogy a jövő útja nem a tenyészállat-szállítás, hanem az embrióexport és -import. Magyarország ebben kezdeményező szerepet játszhatna. Egész más járványveszélyek vannak egy embrió importálásánál, exportálásánál, mint az élőállat-szállításnál.
Nem adok neki tíz évet, Európában tilos lesz élő állatot szállítani, hús- és embriószállítás lesz. Ezzel a gondolattal zárom a mondandómat, most nem tudom kifejteni bővebben, mert nem akarok visszaélni az elnök úr türelmével. Ezzel a gondolattal fejezem be e törvénnyel kapcsolatos hozzászólásomat. Ez is majd az állat-egészségügyi törvényben való szabályozást fog igényelni, foglalkozzunk előre is ezzel a gondolattal.
Köszönöm a türelmüket. Elnézést, hogy kissé töredezett volt a hozzászólásom, nem gazdálkodtam eléggé az idővel. Most fogok kétpercezni, ha lementem a helyemre. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)
Előző Következő