KAPRONCZI MIHÁLY, a MIÉP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Ház! A tisztelt Ház előtt fekvő T/3622. számú törvényjavaslat, mely az alkotmány módosításáról szól, és a T/3623. számú javaslat, mely a Honvédelmi Minisztérium és a honvéd vezérkar integrációjával érintett törvények módosításáról szól, rendkívül nagy jelentőségű változásokat jelentenek hazánk védelmének, biztonságának rendszerében. Ezek a módosítások a már elkezdett folyamat részét képezik Magyarország honvédelme NATO-ba integrálódásának útján.
A hadsereg modernizálásának tulajdonképpen minden politikai erőnek örülnie kellene, ha egyben ezek a változások teljes bizonyossággal hazánk védelmének erősödését jelentenék. Nem lenne ekkora jelentősége a változásoknak, ha a harmadik évezred elején a világot belátható időn belül valóban nem fenyegetnék olyan érdekütközések, konfliktusok, amelyek magukban hordják a helyi, a regionális, sőt sajnos a világháború veszélyét is.
Hogy mennyire kiszámíthatatlan a világ, ezt elsősorban a fejüket ingató képviselőtársaimnak mondom. Merte volna-e valaki még 1986-ban kijelenteni, hogy öt év múlva nemcsak szovjet megszállás nem lesz, de még Szovjetunió sem fog létezni? De sorolhatnám a berlini falat és a jugoszláviai eseményeket is. Ez egyben azt is bizonyítja, hogy még közvetlen környezetünkben, a Balkánon sem lehet hosszú távon álmodozni a kiszámítható biztonságról. De említhetném az izraeliek által elkövetett arab-iszlám ellenes összetűzéseket is, melyeknek több száz áldozata között sok a fiatal, s a nők közül is sokan áldozatul estek a faji és vallási intoleranciának. A legutóbbi választás eredménye vajon nem világháborús veszélyt hordoz-e közép- vagy hosszú távon?
Meg kell állapítanunk tehát, hogy igen nagy jelentősége van a Ház előtt fekvő törvényjavaslatoknak; a kérdés csak az, hogy elfogadásuk esetén erősödik vagy gyengül hazánk védelmi ereje. Mint ismeretes, a MIÉP-nek végig eltért a véleménye a többi öt pártétól a NATO-ba való belépéstől kezdve egészen a jelen törvényjavaslatokig.
Annak idején a NATO melletti propagandakampány központi jelszava az volt, hogy a NATO olcsóbb lesz, mint ha saját magunk védenénk meg magunkat nemzeti hadsereggel. Ehhez képest tanulságos a vadászgépek ügye. A NATO eleve deklarálta, még a felvétel előtt, hogy nekik nagyon megfelelnek még hosszú ideig a MiG-29-esek. A felvétel után rögtön elkezdték kritizálni - elsősorban amerikai részről - a MiG-29-eseket. Nem beszéltek már a gépekbe építendő barát-ellenség felismerő rendszerről, sőt még az amerikai kormányt is erősen befolyásoló Lockheed társaság által sugalmazott budapesti amerikai nagykövetjelölés lobbizása három politikai államtitkár nyaktörésébe került. Semmi értelme nem volt a botránynak. A lelépő jelenlegi USA-nagykövet ugyanis - mint kiderült - annak a cégnek a lobbistája volt, hiszen a magyar kormányzat, mikor igen okosan a MiG-29-esek 20 milliárd forintért való felújítására és NATO-kompatibilissé tételére egyezményt írt alá egy német-orosz céggel, követ úrnak azonnal Taszáron lett fontos dolga, ahol az egybegyűlt amerikai katonák előtt keményen minősítette a magyar kormány döntését, és az egyedül üdvözítő utat a Lockheed cég F-18-as vagy F-16-os gépeinek megvásárlásában látta. Hogy milyen háttérnyomások eredményeképpen, azt nem tudom, de tény, hogy ma már úgy, mint a régi szép időkben, ismét a nagy testvérnek lett igaza, és az amerikai bálabutikokból F-16-osokat béreltünk, tizenötszöröséért a magyar MiG-ek árának, hozzávetőlegesen 300 milliárd forintért. Csak remélhetjük, hogy ezek a használt F-16-osok nem azokból a javíthatatlan F-16-osokból kerültek hozzánk, amelyek ezelőtt húsz évvel negyven kiváló amerikai pilóta halálát okozták, melyről egy nagyszerű filmet is láthatott a magyar közönség.
Az is kérdés, hogy a 300 milliárdon felül mennyi lesz ezeknek a gépeknek a felújítása, és érdemes lesz-e felújítani egy negyedszázados, elavulóban lévő géptípust. Hát ennyit az olcsó NATO-ról és az ígérgetésekről!
Ami sokkal nagyobb gondot okoz, az az, hogy ezek a hatalmas összegek csak akkor áldozhatók a birodalmi hadiipar profitjának a növelésére, ha a magyar hadsereg minden más területen lefaragja a költségvetését szinte a működési lehetőség szintje alá. Mi ennek tudjuk be a magyar hadsereg trianonizálását; arra még gondolni sem merünk, hogy a NATO szándékosan gyengíti le trianoni szintre az országot.
A MIÉP véleménye szerint Magyarországon még sokáig fent kell tartani a teljes körű hadrafoghatóságot, ami a megfelelő idejű sorkatonai szolgálat nélkül nem biztosítható. Ennek elsődleges oka, hogy olyan térségben élünk, ahol környezetünkben még mindig a tömeghadseregek dominálnak, és ez minimum tíz évig közvetlen szomszédainknál is így lesz; mindaddig, amíg ők is nem válnak NATO-tagokká, nekünk is olyan erőt kell fenntartanunk, ami alkalmas arra, hogy egy esetleges tömeghadsereg támadása esetén az ország elözönlése megállítható legyen. Néhány kimustrált F-16-os géppel ezt nem lehet biztosítani, csak fegyelmezett, kiképzett, hadra fogható lakossággal.
A NATO-szövetségesek védelmi készségét mi nem vitatjuk. De a politika általában szövetségek megkötéséből és szövetségek megszegéséből áll. Távol álljon tőlünk, hogy feltételezzük, ami a múlt században megtörtént, hogy védelmi szövetségesünk támadt ránk túlerejével 1956-ban. Mindaddig, amíg teljes mértékben nincs leszögezve konkrétan, minden alternatívára kiterjedően, hogy adott támadás esetén milyen konkrét védelmet kap az ország a szövetségeseitől, addig nem szabad jelképessé tenni a hadsereget! A 30-40 ezer főre zsugorított hadsereg hadra fogható hátország nélkül képtelen teljesíteni a honvédelemnek az alkotmányban előírt kötelességeit.
A konkrét alkotmánymódosítással kapcsolatban az alkotmány 19/B. § (2) bekezdésének módosítása esetén megállapítható, hogy az ellenzék jelenléte csak a képviselőcsoportjainak vezetőin keresztül biztosított, és csak törpe kisebbséget jelent a Honvédelmi Tanácsban, hiszen az Országgyűlés elnöke is kormánypárti, a miniszterelnök is és a miniszterek is. Ez azért aggályos, mert az Országgyűlés helyett mégiscsak kisebbségi döntés születik.
A 40/B. § (3) bekezdésének módosítása után úgy tűnik, hogy ha a nemzetközi szerződés másképpen rendelkezik, a nemzetközi fegyveres erők irányításának kérdésében nem az alkotmányban meghatározott keretek között, hanem más módon történhet a hadsereg irányítása.
Az új alkotmányszöveg előírja azt is, hogy az országgyűlési képviselők kétharmadával elfogadott törvény állapítja meg az alapvető szabályokat. Az aggályaink, úgy érezzük, ezért jogosak, mert a részletes szabályozás a kormány kezébe kerül, és a legutóbbi alkotmánymódosításnál a 40/C. § törlésével a kormány kezébe került a nemzetközi katonai szerződések megkötésének joga is. Tehát a kormány köti meg a szerződéseket, melyek feltételei megelőzik az alkotmányos kereteket, és a hadsereg irányításának részletes szabályait ugyanez a kormány határozza meg, és súlyos konfliktus vagy háború esetén ugyanez a kormánytöbbség a Honvédelmi Tanácson keresztül irányít is. Márpedig ha alkotmányértelmezésünk helytálló, akkor ezt egy kicsit túl sok jogosítványnak tartjuk.
A T/3623. számú törvényjavaslatban a vezérkar integrálásnak elveivel egyetértünk. Lényegében a hadsereg szervezettsége javul a centralizált vezetéssel. Jelentős lesz az anyagi megtakarítás is, és egységesen átláthatóbb és kisebb létszámú tisztikar sokkal hatékonyabb lehet a jelenlegi szerteágazó, komplikált, fölösleges és párhuzamos tiszti állásokat fenntartó rendszernél. A Magyar Igazság és Élet Pártja mégsem tudja elfogadni ezt a törvényjavaslatot, mivel eszköze és végrehajtása a trianonizációnak, melyet bizonyítanak az alábbi azonosságok és eltérések.
A trianoni békeszerződés meggátolta az általános hadkötelezettség bevezetését, Magyarországon csak toborzáson alapuló, 35 ezer fős zsoldos hadsereg felállítását engedélyezte.
A másik lényeges közös pont a trianoni békeszerződés előírásai, valamint a folyamatban levő haderőreform átalakítása között nem a katonaság méretében, hanem jellegében van. Mind a trianoni békeszerződés, mind a jelenlegi haderőreform elveti az általános hadkötelezettséget, és toborzáson alapuló zsoldos hadsereg felállítását írja elő. Mivel pedig ezek anyagi feltételei szűkösek, így könnyen előfordulhat, hogy a tisztek katonák nélkül maradnak.
(18.50)
Tehát nem csupán méreteiben, hanem jellegében is kimutatható a hasonlóság.
A harmadik lényeges közös pont a trianoni békeszerződés előírásai, valamint a jelenleg folyamatban lévő haderőreform között annak következményeiben mutatható ki. Mind a trianoni békeszerződés, mind a jelenleg folyamatban levő haderőreform koncepciója nagymértékű haderő-leépítést eredményezett. Mivel a jelenlegi haderőreform napjainkban is folyamatban van, ezért mostanság további haderő-leépítés várható. Az akkor élt emberek általában nem szívesen álltak be önként katonának, viszont ha behívót kaptak, akkor kevés kivételtől eltekintve természetesnek vették, hogy menniük kell. A helyzet manapság is hasonló. Manapság sem tolakodnak szerződéses katonának állni a fiatalok, még a munkanélküliség ellenére sem, hiszen akármelyik őrző-védő cégnél jóval magasabb a munkabér. Csak amikor nemzetközi nyomásra Magyarországnak valamilyen békefenntartó akcióban kell részt vennie, van lehetőség sokmilliárdos kiadás mellett nagyobb illetmény kilátásával összetoborozni egy zászlóaljnyi katonaságot. Erre a kiemelt bérezés miatt általában kalandvágyó fiatalok szoktak jelentkezni. Egy nemzeti véderőt azonban ezekre alapítani nem lehet.
A trianoni békeszerződés előírásainak, valamint a manapság tíz éve tartó haderőreformnak további közös hasonlósága a nemzeti véderő tartalékos állományában bekövetkezett tetemes veszteség. A békeszerződés 1921-ben történt aláírásától a katonai ellenőrző bizottság 1927-ben bekövetkezett távozásáig a véderőrendszer elveszített hét évfolyamot, akiket így nem hívhattak be katonai szolgálatra.
A trianoni békeszerződés honvédségre vonatkozó rendelkezései és az azt utánozni akaró jelenlegi haderőreform lényegi azonossága mellett kimutathatók bizonyos eltérések is. Ezek az eltérések a következők.
Az egyik ilyen eltérő körülmény, hogy a trianoni békeszerződés egy borzalmasan súlyos háborúvesztés következménye volt. A győztesek egy más, részleteiben is súlyos békeszerződés keretében erőszakoltak rá Magyarországra egy haderő-korlátozást. Mivel akkoriban még őszintébben nyers viszonyok uralkodtak, nem is akarták ezt feltüntetni haderőreformnak. A győztesek nem reformálni akarták a magyar véderőt, hanem korlátozni. A jelenlegi haderőreformot - ami lényegét tekintve a trianoni békeszerződés vonatkozó előírásainak az átültetése napjainkra - nem előzte meg ilyen súlyos háborúvesztést követő békeszerződés.
A másik lényeges eltérés, hogy a trianoni békeszerződés megkötése után a politikai vezető réteg a békeszerződés honvédségre vonatkozó részeit a békeszerződés egészéhez hasonlóan egyértelműen kényszernek tartotta; mindent megtettek annak érdekében, hogy ahol csak lehet, kijátsszák az előírásokat.
A győztesek katonai ellenőrző bizottsága többször le is leplezte őket, és ilyenkor személyüket tisztázva, visszavonuló fújására kényszerültek; ezt követően óvatosan ott folytatták, ahol abbahagyták.
Napjaink haderőreformnak titulált haderő-leépítési folyamatával kapcsolatban a jelenleg uralmat gyakorló politikai elit részéről nincs ilyen teljes egyetértés. Nagyon sokan kötelezték el magukat egy zsoldos hadsereg működtetése és az általános hadkötelezettség feladása mellett. A sorozott katonaság azonban kevesebbe került, mint a zsoldos hadsereg, és hatékonyabb is volt annál. Egy ilyen koncepció keretében a toborzáson alapuló zsoldosok amúgy is csak bizonyos elit alakulatok létrehozásakor kerültek szóba. Az elit azonban mindig kisebbséget képez a többségen belül, tehát nem alkothatja egy szervezet gerincét. Ezeknek az egyszerű szempontoknak az átlátása akkor teljesen világos volt. Ma ez nem mondható el.
A fentiekben elmondottakra tekintettel a Magyar Igazság és Élet Pártjának frakciója nem a most tárgyalt törvénytervezetben látja a haderő kérdésének a lényegét. Csekély ugyanis annak a jelentősége, hogy egy leépülőben levő haderőnek milyen az irányítási konstrukciója. A kérdés lényege a haderő tényleges értékében rejlik. A jelenlegi haderőreform trianoni elképzelései pedig nem alkalmasak a véderő értékelésének, értékének a növelésére. Ezért a két törvényjavaslat szavazása során a tartózkodás lesz a Magyar Igazság és Élet Pártjának a szavazata.
Köszönöm a figyelmüket.