DR. NAGY SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Idestova három éve van hivatalban a jelenlegi kormány, így egészen bizonyos, hogy ebben a ciklusban ennek a kormánynak már inkább van múltja, mint jövője. Már nem lehet meg nem történtté tenni azt, amit ebben a ciklusban elvégeztek vagy elmulasztottak: a nyugdíjasok megrövidítését (Moraj és derültség a Fidesz soraiban.), a mezőgazdaság egyre súlyosabb helyzetét, a környezetvédelem szempontjából elszalasztott éveket, az elmaradt egészségügyi reformot, az elmaradt adóreformot, a rászoruló családoknál a családtámogatás csökkenését, a növekvő jövedelemkülönbségeket, a kistelepülésekről, a falvakból továbbtanulni szándékozó gyerekek esélyeinek csökkenését, a mesterségesen alultervezett, ezért a reáljövedelmeket csökkentő 2000. és 2001. évi költségvetéseket; a csonka kuratórium teljesítményét, amely félkarú óriásként is jelentős tetteket hajtott végre, mert elveszítette a közszolgálati televízió vagyonát és felhalmozott több mint 10 milliárd forintot (sic!); az eddig zászlóshajóként tisztelt nemzeti nagyvállalatok egyre sokasodó gondjait, százmilliárdokat kitevő veszteségeit. Tudom, ez a felsorolás az, amire néha a miniszterelnök úr, gyakrabban Kövér László képviselőtársam, a Fidesz elnöke azt mondja, hogy az ellenzék elrontja az emberek kedvét. De miért gondolja bárki is, hogy az embereknek attól rossz vagy jó a kedve, amit a helyzetükről a politikusok mondanak, nem pedig attól, amilyen a helyzetük valójában?!

Kinek áll érdekében, hogy a látszat, a reklám, a megtévesztő szlogenek, a kommunikációs fogások uralják el a magyar közéletet, és nem a valóságos helyzet tisztességes, korrekt elemzése? Kinek áll érdekében, hogy egy heteken át tartó szappanopera, amely a Kisgazdapártról szól, eltakarja azokat a jóval súlyosabb történeteket, kérdéseket, tisztázatlan ügyeket, amelyek mind a mai napig megválaszolatlanok maradtak? Kinek áll érdekében, hogy az a benyomás keletkezzen a közvéleményben, hogy véget ért a koalíciós krízis, és a katarzis megoldást szül, miközben semmi nem oldódott meg, semmi nem változott?

Tisztelt kormánypárti politikus Hölgyek és Urak! Önök a kormányukat általában a polgárok kormányának, máskor nemzeti kormánynak szokták meghatározni. De ha ez a kormány nemzeti kormány, akkor hogy van az, hogy nem tartják a nemzethez tartozónak azokat, akik nem önökre szavaztak, nem az önök politikai nézeteit támogatják? Ha pedig ezeket a milliókat is a nemzet részének tekintik, hogy van az, hogy azokkal a pártokkal, szervezetekkel, amelyek ezeket a milliókat képviselik, érdemi kérdésről nem beszélnek, velük nem keresik a közmegegyezést?

Ha a nemzet érdekében kormányoznak, akkor legalább néha oda kellene figyelni az ellenzék véleményére, kezdeményezéseire! Akkor önöknek meg kellene beszélniük az ellenzékkel, hogy mire költik a költségvetés plusz százmilliárdjait. Ha komolyan meg akarnák oldani a mezőgazdaság, a vidék válságát, akkor ki kellene venni a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumot a Kisgazdapárt politikai befolyása alól, szakembert kellene kinevezni miniszternek, válságkezelő programot kellene csinálni és egy országos agrárfórumot összehívni, ahol meg kellene beszélni a legfontosabb teendőket.

Mindezt azért is mondom, mert ez nem pusztán a Kisgazdapárt, hanem a kormány egészének és a kormányfőnek is a felelőssége. És bár nincs itt Orbán Viktor miniszterelnök úr, szeretném megjegyezni, hogy a magyar agráriumban már régen nem az a kérdés, hogy a paplan keresztben vagy hosszában áll, hanem az, hogy van-e egyáltalán paplan. Ha valóban foglalkoztatja önöket az ország sorsa, akkor haladéktalanul egy nemzeti egészségügyi kerekasztalt kellene életre hívniuk, amelyik szakmai, politikai támogatást nyújthat az egészségügyi reform elindításához.

Az idő szorításában csak néhány példát említettem arról, hogy mit gondol a Magyar Szocialista Párt a nemzet érdekében történő politizálásról és a tavaszi ülésszak kínálta lehetőségekről. Mi nem a kétharmados törvényekről akartunk Szájer József képviselő úrral, frakcióvezető úrral tárgyalni, ez igaz, hanem az emberek kétharmadát foglalkoztató kérdésekről, mert ezekben az ügyekben mi készen állnánk, készen is állunk a párbeszédre - ha lenne hozzá partnerünk.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)