LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az egy évvel ezelőtt történt ciánszennyezés mértékét és veszélyességét utólag is igazolja, hogy a szomorú évfordulóról több nyugat-európai lap is megemlékezett.

A cikkírók, amellett, hogy elmarasztalták a keleteurópai országok környezetvédelmi gyakorlatát, súlyosan elítélik a fejlett világ ökogyarmatosítóknak bélyegzett cégeit is, elsősorban bizonyos ausztráliai és kanadai bányatársaságokat. Az idézett írások utalnak arra is, hogy a Tiszát nem egyedi baleset sújtotta, mert korábban hasonló tragédiák történtek az Egyesült Államokban, Guayanában, Kirgizisztánban és Ecuadorban is, melyek hátterében mindig elavult technológiát üzemeltető bányatársaságok álltak.

A szomorú esemény évfordulóján a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Alföldi Tudományos Intézete, a gödöllői Szent István Egyetem, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, a Nagyalföld Alapítvány és a Tisza Szövetség tudományos konferenciát szervezett a Tisza menti településen, Lakitelken, a népfőiskolán. A szaktárcák tájékoztatóját és a vitaindító előadásokat követően a résztvevők, tudósok, képviselők, polgármesterek, intézmények vezetői, gazdasági szakemberek hat szekcióban - jelesül a hidrológiai, az ökológiai, a mezőgazdasági, a kultúrtáj-, a környezetvédelmi, illetve a területfejlesztési szekcióban - elemezték a ciánszennyeződés következményeit, s megfogalmazták a kormánynak és az országnak címzett ajánlásaikat.

Ezen a konferencián került sor a népfőiskolai hagyományokat is megújító Tisza Kollégium munkájának értékelésére is. Mint ismeretes, a Szamos és a Tisza drámai küzdelmével párhuzamosan megkezdődött a mérgezés ökológiai, társadalmi és gazdasági következményeinek felmérése. A gödöllői Szent István Egyetem tanárai és a diákok, alapos felkészülés után, 23 csoportban járták be a Tisza menti településeket Szolnoktól Csongrádig. Mint a két világháború közötti falukutatók, a közel százötven diák és pedagógus - az elméleti tudás és a gyakorlati tapasztalatszerzés kettős követelményét összhangba hozva - a következmények részletes és tudományos szintű elemzését végezték el. A Magyar Tudományos Akadémia szakmai támogatásával tavasszal és ősszel szervezett kutatás kiterjedt a Tisza menti települések összlakosságának 12 százalékára.

A rendelkezésemre álló rövid idő miatt a fiatalok kutatásait, elemzését is összegző Tisza-konferencia ajánlásai közül csak kettőt emelek ki. Az egyikben kérik az Országgyűlést, hogy a Balaton környezetét szabályozó törvényhez hasonlóan, törvény szabályozza a Tisza környezetét is. Ez a törvény hangsúlyosan ne csak a Tiszatóra, hanem a Tisza-völgy egészének a környezetére irányuljon, valamint a szükséges és lehetséges költségvetési támogatásra is. Egy másik ajánlás arra kéri a kormányt, hogy a Tisza menti települések természeti kincseinek, társadalmának és hagyományos gazdálkodási formáinak megóvása érdekében továbbra is bízza meg a kormánybiztosi irodát, vagy hozza létre a Tisza-intézetet, egy Tisza menti koordinációs és fejlesztési intézetet, amely a kívánatos jövő érdekében készíti elő a Tisza-törvényt és felügyeli a végrehajtását. Olyan Tisza-törvényre van szükség, amely képes enyhíteni és folyamatosan megszüntetni a tulajdonrendezés káros következményeit. Olyan törvény kell, amelyik a természeti környezet megvédése mellett létbiztonságot, munkahelyet is garantál az itt élők számára, s ezzel a hagyományos Tisza menti társadalom is megújulhat. Olyan Tisza-törvényre van szükség, amely a kiszámítható jövő biztonságával erősíti az itt élők kötődését, iskoláját, templomát.

Befejezésül hadd utaljak arra, hogy keleti szomszédságunkban a helyzet változatlan. Most januárban a Kárpátok túlsó oldalára lefutó Szeret folyót érte az éves, immár menetrend szerinti ciánszennyezés. A romániai környezetvédelmi minisztérium - az érintett moldvai megyék környezetvédelmi felügyelőségeivel együtt - összegezte a Szereten és mellékfolyóin januárban levonult mérgezés szomorú következményeit.

Itt volna az ideje annak, hogy végre a józan ész, a közös érdek alakítsa a jövőt, ne pedig a gátlástalan nyerészkedés! Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)