DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ez év január 6-án, 2001 vízkeresztjekor Rómában bezárult a Bramante és Michelangelo által tervezett, Szent Péterről elnevezett katedrális csodálatos, hatalmas bronzkapuja, jelezve ezzel, hogy vége a szentévnek, és egyben azt is, hogy néhány nappal korábban elmúlt a második évezred, kezdetét vette a XXI. század. (Folyamatos zaj.) Nálunk, magyaroknál, a magyar történelemben, a szűkebb történelmünkben pedig eltelt ezer év a keresztény államalapítás óta, amelyre mindig emlékeztet bennünket a Parlament kupolacsarnokában a Szent Korona, ahova - minden korábbi heccelődés ellenére - közel egymillió állampolgár látogatott el, tisztelegve államiságunk e jelképe előtt.

Ezekről is szólt a miniszterelnök úr most és a Vigadóban elhangzott beszédében, amelyről egyesek fanyalogva azt mondták, hogy a tények mögött nincsenek számok - most hallhattuk a számokat is. Ezek a számok impozánsak, még akkor is, ha a vágyak szemszögéből nézve nem elégségesek; mindenesetre jelzik, hogy elkezdődik talán egy jobb kor lehetősége; jelzik, hogy a gazdaság, a társadalom, a lakásépítés, az oktatás, a tudomány, a foglalkoztatáspolitika erősödik; jelzik azt, hogy a kisgazda hármas jelszó egyike: a család szentsége, a család társadalommegtartó ereje és pillére is erősödik és nő; jelzik tulajdonképpen azt, hogy az 1998-ban elfogadott kormányprogram jó úton halad, és azt is, hogy most, a nemzetközi érdeklődésre is számot tartó Széchenyi-terv új lehetőségeket nyitott a felemelkedésre.

A beszéd tartalmazott szép és találó hasonlatokat is, mert hisz nem vitás, hogy ha fát ültetünk, azt unokáinknak is ültetjük, de az is igaz, hogy az őseink által ültetett fákra is figyelemmel kell lennünk építkezéseink során. És az is igaz, hogy a hajót mindenképpen vezetni kell, még akkor is, ha időközben ellopták a hajó kasszáját.

Nem nélkülözte ez a beszéd a pátoszt sem, és igaz, hogy a pátoszra időnként feltétlenül szükség van, különösen olyan időkben, amikor évtizedeken át mesterségesen rombolták az emberek lelkét. Szükség van a pátoszra, szükség van a hitre; szükség van a hitre, hogy elhiggyük azt: hétköznapjainkat az örökké léthez kell igazítani. Igen, ezt elfogadjuk, azonban azt is tudnunk kell, hogy egyre csökkenő éveinket mégis a mában éljük, ma is szeretnénk jól élni; ahogy a költő mondja: "Adjátok a köznapok titkát, az egyszerű, vézna csodát, csak egyszer jönne legalább!" Tehát a hit mellé jogot is kell adni az embereknek, hogy ezt a mai napot is meg tudják élni, hogy meg tudják élni a vézna csodát.

A jog, a törvény itt születik, a parlamentben; ezeket a törvényeket mi hozzuk, nekünk, képviselőknek az a munkánk, hogy a társadalmi viszonyokat törvényekkel rendezzük. Hatalmas felelősség ez, és azt hiszem, nem használok nagy szavakat akkor, ha azt mondom: az ország sorsa ezért rajtunk áll.

A tavaszi ülésszak kezdetén erre a felelősségre szeretném felhívni az egész patkó figyelmét, hogy ezen óriási felelősség szellemében cselekedjünk most és az elkövetkezendőkben. (Taps a kormánypártok soraiban.)