KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Selmeczi Képviselő Asszony! Ünnepélyesen bejelentem önnek, hogy én kiábrándultam, de erre ön ne legyen büszke. (Selmeczi Gabriella: De az vagyok!) Hiszen azt gondolom, hogy arra kellene büszkének lenni, ha el tudták volna érni azt, hogy legyen olyan egyeztetés (Béki Gabriella: Így van! - Göndör István tapsol.) szakmán belül, politikuson belül, mert ön hivatkozott arra, hogy bizony, hosszú távon egyetértésre kell jutni, nem lehet a rendszert négyévenként mozgatni. Ha elhatározzuk magunkat bizonyos változtatási irányokban, azokból nem szabad úgy, ahogy a nyugdíjrendszert visszacsinálták, ugyanúgy az egészségügyi változtatásokat visszacsinálni.

Tehát innentől kezdve teljesen világos, elmúlt több mint két és fél év a kormányzásból, ön arra büszke, hogy nem törekedtek és nem is fognak törekedni semmiféle egyeztetésre - ennek egyébként látható jelei voltak -, csak én azt hittem és örültem, hogy megváltozott az álláspontjuk, és elkezdenek a szakmával és az ellenzéki politikusokkal is hosszú távon egyeztetni bizonyos kardinális kérdéseket. Ez világos, ebben a vitában egyértelmű volt. Ennyi hozama azért van a mai vitának, hogy számomra ez teljesen világossá vált. De, képviselő asszony, az összes felelősség az önöké. Horváth Zsolt államtitkár úr még tavaly sokszor hivatkozott arra, hogy egy hét alatt nem akarjuk elfogadni az önkormányzati törvény módosítását. Tehát próbálta áttolni a felelősséget hozzánk.

Most ez teljesen világos, Frajna államtitkár úr, amikor megszólalt, rögtön azt hangsúlyozta, hogy szó sincs itt arról, hogy mi egyetértésre szeretnénk jutni önökkel. Világos a Fidesz álláspontja, az összes felelősség és az összes teher az önöké, ami ebből fakad. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm szépen.