DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Mielőtt az általános kérdésekről szólnék.. - s mindjárt megjegyzem, hogy elsősorban az áfáról szeretnék szólni, mert a jövedéki törvényről, a borról már olyan sokszínűen mondták el véleményüket képviselőtársaim, hogy én, aki a bort nem iszom, nem tartom magamat jogosultnak arra, hogy erről szóljak. (Varga Mihály: Csak töményt!) Azt se! Töményt se!
A másik, amit szeretnék mondani az általános vita előtt: szeretnék három konkrétumot megemlíteni. Egyrészt azt, hogy jó lenne, ha az áfa-visszaigénylési lehetőséget, a folyamatos áfa-visszaigénylési lehetőséget megvalósítanák. A másik, hogy a személygépkocsiját munkaeszközként használó vállalkozó visszaigényelhesse a jármű áfáját, ugyanis ekkor személygépkocsija haszonjárműként üzemel. Tudom, hogy ezzel visszaélési lehetőségek lennének, de mégis, ha konkrét munkát végez és vállalkozói tevékenységet végez, akkor természetes, hogy jogosult; így levonásra is kerülhessen az üzemanyag áfája a vállalkozó számára.
Ezek után, mivel általános vita van, szeretném az általános vita törvényei szerint elmondani véleményemet, és majd a különböző részletes dolgokról a részletes vita során szólnék. Az köztudott, hogy a nyolcvanas évek második felében a fejlett országokban megvalósított adóforradalom után csökkent a közvetlen, tehát a jövedelemhez kapcsolódó, és nőtt a közvetett adók aránya. Annak ellenére, hogy a fejlett országokban nőtt a közvetett adó, tehát a forgalmi adó és az ezzel kapcsolatos adók aránya, ennek ellenére hazánkban a forgalmiadókulcs aránya az összes adóbevételhez képest igen magas a fejlett országokhoz viszonyítva, még egyszer mondom, pedig ott nőtt ezen adók aránya.
Az előző ciklusban többször szóltam arról, hogy sok neves nyugati adószakértő bizonyította az adókulcsok csökkentésének kedvező voltát, mert az fokozza a teljesítményt, a megtakarításokat, és ezáltal a beruházásokat is. Ezáltal nő az adóalap, így alacsonyabb adókulcs ellenére is emelkedik a befizetett adó összege. Feldstein, a kínálati gazdaságtan amerikai szakértője megállapította, hogy ha az adókulcsok csökkenése mégsem eredményezi a befizetett adó összegének növekedését, akkor sincs gond, mert a szükségszerűen növekvő megtakarítások miatt finanszírozható a költségvetési hiány. Azonban csak az antiinflációs folyamatok eredményezik a megtakarítások emelkedését.
Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy mindezek alapján van erkölcsi alapom az adókulcsok szükségszerű csökkentéséről szólni, mert már az előző ciklusban, 1996-ban, '97-ben többször ecseteltem ennek közgazdasági indokoltságát, és írásaimban is többször kifejtettem ezt.
Amit Selmeczi Gabriella képviselőtársam tegnap mondott, hogy azt tapasztalják, hogy ha az adókulcsokat csökkentik, akkor az adóbevétel nő, ezt Magyarországon még nem nagyon tapasztalhatta, legfeljebb elolvasta a jegyzőkönyvben az általam '96-ban, '97-ben a parlamentben elmondottakat.
Európában a nyolcvanas évek második feléhez viszonyítva ismét adóforradalom van. Az adóforradalom hatására különösen Franciaországban, de Németországban is jelentősen csökkennek az adókulcsok.
(11.00)
Ezt nemcsak azok a belső közgazdasági okok indokolják, amelyekről már szóltam, hanem az is, hogy Európa Amerikához és különösen Japánhoz képest versenyhátrányban van. Ha Európa Amerikához és Japánhoz képest versenyhátrányban van, akkor még inkább versenyhátrányban vagyunk mi Európához képest, és ezért is indokolt lenne annak az adóreformnak a megkezdése, amit a kormányprogram tartalmaz, de nem lett belőle semmi.
Hazánkban elsősorban költségalapú infláció van, ha a központi terheket csökkentenék, az mérsékelné a költségeket és az inflációt is. Magyarországon '88-ban nulla, 15 és 25 százalékos áfával indult a forgalmi adó; 1958-ban Franciaország az amerikaiak tippje alapján bevezette, majd úgy jó tíz év múlva a többi európai országban is elterjedt az áfa, de a kulcsok rendszere másképpen valósult meg ezekben az országokban.
1988-ban, amikor bevezettük az áfát, nullakulcsos volt az egészségügyi, a kulturális javak és az élelmiszer főárucsoporthoz tartozó javak nagy része; '93-tól 6, 15 és 20 százalékra, majd később 15 és 25 százalékra változott az áfakulcs, így megszűnt az előbbi javak áfamentessége. Ez a helyzet különösen az alacsony nettó keresetű háztartásoknak jelent jelentős gondot. Már szóltam a tisztelt Házban arról, hogy ezen háztartások jövedelmüknek mintegy 95-96 százalékát fix költségként használják fel, tehát az előbb említett javakra fordítják, és alig van diszponálható, szabad rendelkezésű jövedelmük. Ezért egyértelmű az, hogy az igen magas áfakulcs árnövelő hatása miatt tovább csökken a szabad rendelkezésű jövedelem és ez a kisjövedelműeket, a nyugdíjasokat nagy mértékben sújtja.
A termékek és szolgáltatások adója, tehát a közvetett adók, a forgalmi adó a fejlett országokban az összes adóhoz viszonya mintegy 32 százalékot tesznek ki, ugyanakkor hazánkban ez 39,1 százalék. Ez az arány igen nagy, köztudott, hogy csak Portugáliában és Görögországban magasabb ez az arány Magyarországhoz viszonyítva. A magas áfakulcs is hozzájárult ahhoz, hogy a megtakarítási hajlandóság csökken - különösen az elmúlt két évben. Ennek a tendenciának a felerősödése igen veszélyes, mert végső soron hosszú távon a növekedés gátja lehet.
A kormány az inflációt 2001-ben is alacsonyabb szintre tervezi, mint ahogy azt a szakértők mondják, így a költségvetési tervhez képest szükségszerűen magasabb áfabevétel keletkezik; már többször szóltam arról, hogy az infláció viszont befolyásolja a jövedelmeket és a jövedelmek elosztását, így a pénzerózió az adózás egyik formája. Az infláció alultervezése csökkenti a forint iránti bizalmat, és növeli a pénzromlással kapcsolatos várakozásokat. Azt, hogy még mennyi negatív hatása van, nem mondom el, mert azt hiszem, a keddi nap folyamán már szóltam erről a Házban; csak annyit: rövid távú gondolkodásra vall az, hogy a kormány alultervezi az inflációt. Az infláció egyéb negatív hatásairól tehát nem akarok most szólni, viszont az tény, hogy a magyarországi igen magas áfakulcs és az ezáltal növekvő árak növelik a szegények gondjait, a szegénység fokozódása viszont a költségvetési kiadások növekedését eredményezi - ha a kormány valóban érzékeny a szegénység problémáira. Ezért az áfakulcsok megfontolt és fokozatos mérséklése a szegénység elleni küzdelem egyik - ha nem is legfontosabb - eszköze is.
Az áfakulcsok és ezáltal az árak mérséklése a fogyasztást is növelné, ami serkentené a kínálatot és a termelést. Matolcsy György miniszter úr még a kilencvenes években "Ne temessük, olvassuk Keynest!" című írásában többször kiállt amellett, hogy a fogyasztás serkentése mennyire fontos a nemzetgazdaság számára. Én is ezt mondom, és remélem, ő se felejtette ezt el. Tudniillik ha a fogyasztást serkentenénk, az a kínálatot és a termelést is fokozná. Ez jó hatással lenne a turizmusra is, mert minden bizonnyal több külföldi turista keresné fel hazánkat, ha az áfakulcsok csökkentése az árakban megjelenne. Ez pedig a vendégforgalom aktívumát, ezáltal a folyó fizetési mérleg egyenlegét kedvezően befolyásolná. Azt pedig Magyarországon már mindenki tudja, hogy a folyó fizetési mérlegen belül évről évre pozitívumot csak a turizmus, a vendégforgalom, az idegenforgalom biztosít. Ha ez igaz, akkor ennek érdekében a kormánynak többet kellene tenni.
Az egyértelmű, ha a fogyasztás nő, akkor alacsonyabb áfakulcs ellenére is nagyobb adóbevételre számíthat a központi költségvetés.
Itt persze még felmerülhet az a közgazdasági gond, ha a fogyasztás és a bérek nőnek, ez nem indít-e el kereslet alapú inflációt. Nyilvánvaló, hogy nem, mert egyértelműen bebizonyosodott, hogy Magyarországon van mobilizálható kapacitástöbblet, és hála istennek, a vállalkozók egyre inkább gyorsan tudnak reagálni a piaci igényekre, a kereslet változásaira.
Amit elmondtam, jobbító szándékkal mondtam, nem az ellenzékiség, hanem a szakmaiság szólt belőlem.
Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiból. - Ughy Attila tapsol. - Dr. Kis Zoltán: Jó volt, Imre bácsi!)