MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Bauer Tamás 13. pontban szereplő javaslatával kapcsolatban azt szeretném leszögezni, hogy a hatpárti egyeztetésen nyitottak voltunk Simicskó István akkori alelnök úr - akit elragadott tőlünk a kormány sajnálatos módon - nemzetőrségi koncepciójával kapcsolatban. A területvédelem problematikája, kérdése igazán nem megoldott. Régen voltak területvédelmi szervezetek, ezredek, keretek, az ország három vagy négy nagy honvédelmi körzetre volt felosztva és így tovább. Most más koncepció van, de valóban az otthonhoz, a környezethez, a területhez kötődő, az állampolgári aktivitásra és önkéntességre erősen épülő irányba kellene elmennünk, de a részleteken múlik minden.

Mi örömmel fogadtuk ezt a gondolatot, de nem találtuk olyan kiérleltnek, hogy ebben a formában ide kerülhessen. Én magam is nemzetőr, sőt nemzetőrparancsnok voltam '56-ban - nem dicsekedésből mondom -, de egészen másképp működtek az 1848-as nemzetőrök is, és valószínűleg Simicskó István nemzetőreinek is más lenne a feladata. Jó lenne ezt megtölteni, de addig is, amíg ez nem történik meg, a területvédelmi erők átalakításának feladata általánosabb halmaz, és ilyen szempontból elfogadható.

A másik, ami mellett szeretnék argumentálni: a 10., a 11., sőt a 9. és a 8. javaslataimba fésűt tettem. Valamikor természetjáró versenyző voltam, és akkor voltak ilyen irányfésűk, amikor egy-egy irányba el lehetett indulni, és csak az egyik vezetett a helyes útra. Azért írtam ennyi módosító javaslatot, hogy ha valamelyik részlet nem lenne mindenki számára elfogadható, akkor vissza lehessen vonulni egy másikhoz, és az elfogadhatóbb legyen. Ezekből a legpuhább javaslat - ami véleményem szerint elfogadható - a 11. számú, amely úgy szól, hogy "a szerződéses állomány arányának, anyagi és erkölcsi elismertségének fokozatos növelésével, a kiképzési, szolgálati és életkörülmények tervszerű javításával meg kell teremteni a hadkötelezettségen alapuló katonai szolgálatról az önkéntes katonai szolgálatra történő áttérés feltételeit". Ennek minden eleme elfogadható, minden eleme tulajdonképpen közös.

Javítani akarjuk a szerződéses állomány arányát? Igen. Többször előírtuk országgyűlési határozatban, hogy 6000-7000 - nem emlékszem a számokra -, jelenleg 3500 fő van. Miért? Mert nem megfelelő az anyagi és erkölcsi elismertség. Nem feltétlenül csak az anyagi elismertség a fontos, hanem az erkölcsi is, ennek a szakmának a becsületét meg kell teremteni, karriermodelleket kell létrehozni. Olyan életpálya-lehetőségeket kell teremteni, hogy mondjuk, szerződést kötünk vele, és azt mondjuk, hogy eljössz két évig a hadsereghez, megtanítunk a katonai szakma elemeire, és kapsz egy számítógép-kezelői kiképzést, vagy kapsz egy nehézgép-kezelői kiképzést, vagy harckocsi-vezetői képzést és így tovább, és majd két év után meglátjuk, hogy a szerződéses katona elmegy-e tiszthelyettesi iskolába, vagy kiderül, hogy nem, elmegy a hadseregtől, vagy esetleg kiderül, hogy tiszti iskolára is alkalmas, mert közben az érettségit megszerezte, beiskolázzuk, és kötünk vele egy másik szerződést, egy másik karriermodellt. Lehet, hogy kiderül, hogy orvostanhallgató akar lenni, akkor kötünk vele egy tízéves szerződést, öt évig jár egyetemre, öt évig szolgál a katonaorvosi karban és így tovább.

Ezeket csak példaként mondtam, ezek hiányoznak. Ezeknek az összefüggő rendszere hiányzik, hogy mindenhonnan legyen átlépés mindenhova, és bármikor el lehessen tisztességgel, emelt fővel és egy kis pénzzel hagyni a sereget. Ez az, ami vonzó lehet. Vonzó kiképzést kell biztosítani. Egyáltalán nem biztos, hogy a fiatalok a nehéz kiképzéstől félnek, hanem fordítva: egy erős ranger-kiképzés, egy nagyon határozott, katonás kiképzés adott esetben vonzó lehet. De ezt is látni kell, hogy nem pacuha tiszteknek pacuha reggeli torna nélküli életmódjával és így tovább - hogy ne legyek demagóg megint.

Az életkörülmények és a szolgálati körülmények tervszerű javításával kapcsolatban nem engedhető meg, hogy sorkatonákat is olyan körülmények között tartsunk, mint amilyenek jelenleg a laktanyai körülmények - erről már sokszor nyilatkoztunk.

Lányi Elnök Úr! Én egyetértek azzal, hogy legyenek kemény kiképzési időszakok, aludjanak sátorban, hidegben, próbálják ki, hogy fél napig nem kapnak vizet inni, egy napig nem kapnak enni, hatvan kilométert gyalogoljanak, egyetértek ezzel - de nem lehet állandóan így élni! Nem lehet azt mondani, hogy a laktanyába nem vezetünk be vizet, vagy kevés a vécé vagy kevés a zuhanyozó, edződjenek a fiúk, így lesznek jó magyar katonák. Nem, a laktanyában legyenek tisztességes körülményeik, és utána vigyük ki őket gyakorlatokra, ahogy a cserkészgyerekeink meg mások is kimennek kipróbálni az erejüket! Nem akarok dicsekedni, de az egyik fiam most a Himaláját mássza - de ez nem jelenti azt, hogy egész évben hidegben kell aludnia és oxigénhiányos környezetben kell élnie! Ezt a kettőt tehát el kell választani. Nem lehet a fejlesztés elkenését a kemény, katonás nevelés terhére róni!

Ezt a módosító indítványt szintén nagyon fontosnak tartom, és tisztelettel kérem ennek a figyelembevételét.