DR. FENYVESSY ZOLTÁN (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A Juharos Róbert képviselőtársunk által előterjesztett törvényjavaslat egy hosszú ideje létező és évről évre súlyosbodó problémára irányítja rá a tisztelt Ház figyelmét. Ez a probléma a lakások önkényes elfoglalásának emelkedő száma és a jelenség hatékony kezelésének az elmaradása. Az állam ez idáig nem mutatkozott képesnek arra, hogy hatékonyan kezelje ezt, a jelenlegi szabályozás szerint a szabálysértési elkövetői kört. Emiatt az önkényes lakásfoglalás kezd társadalmi tömegjelenséggé válni, és elkövetése egyre szervezettebb arculatot mutat.
Erre tekintettel a MIÉP képviselőcsoportja is fontosnak tartja az önkényes lakásfoglalás jelenségével szembeni határozott és energikus fellépést. Mivel napjainkra világossá vált, hogy a jelenlegi jogszabályi környezet alkalmatlan a jelenség kezelésére, ezért jogszabály-módosításokat is szükségesnek tartunk. A jogszabály-módosítások előtt azonban a jelenlegi szabályozás fogyatékosságainak a gyökerét kell feltárnunk első lépésként. A jelenlegi szabályozás legfőbb hiányossága az, hogy elsősorban birtokvédelmi ügyként kezeli az önkényes lakásfoglalás következményének a felszámolását. Ezt bírósági hatáskörbe utalja, és a bíróság feladatává teszi egy nem peres eljárás keretében a lakások kiürítésének elrendelését, és a bírósági végrehajtás szabályai szerint rendeli a lakás kiürítésének a végrehajtását. Eszerint rendelkezik a lakástörvény 91. §-a.
Ezenkívül szabálysértési tényállás szintjén szankciók kerülnek megfogalmazásra, de az elkövetői kör szociális összetétele miatt a szankciók érvényesítésre nem kerülnek. Az elkövetői kör vonatkozásában a birtokvédelmi eljárásnak nincs visszariasztó hatása. Ez az elkövetői kör egyébként is agresszívan deviáns, gyakran verekedős hajlamú, akik közül sokan életvitelszerűen törnek fel üresen álló lakásokat, és költöznek azokba be. A birtokvédelmi eljárást követően nagyon sokan közülük egy másik üresen álló lakás ajtaját szakítják be, és foglalnak maguknak lakhelyet. Néha az is előfordul, hogy ugyanazt a lakást foglalják el újra, ahonnan kiparancsolták őket. A gyakoribb jelenség azonban az, hogy egy újabb önkényes beköltöző jelenik meg a kiürített lakásban, és a kilakoltatott személy egy másik üresen álló lakás ajtaját töri fel. Az is gyakori, hogy az önkényes lakásfoglalók nagy értékű pusztításokat és károkat okoznak az általuk lefoglalt lakásban.
Gyakran előfordul azonban az is, hogy a lakás kiürítését elrendelő bírósági határozatot végrehajtó szervek teszik lakhatatlanná a lakást, hogy ezáltal védjék meg az újabb önkényes beköltözéstől. Eljárásuk részét képezi, hogy csákánnyal kibontják a nyílászáró szerkezeteket, leszerelik a kommunális fogyasztást szolgáló berendezéseket, gáztűzhelyet, bojlert, mosogatót, vécécsészét és így tovább, majd kiköttetik a villanyt, a gázt és a vizet oly módon, hogy a beömlőnyílásokat vakdugókkal látják el. Van, amikor még a fürdőkádat is kibontják és elviszik, illetve a világítótesteket is leszerelik. Ezzel az eljárással egy ajtó, ablak nélküli, kommunális szolgáltatásoktól megfosztott lakhatatlan lakást teremtenek, aminek a felújítási költségeit majd az viseli, aki lakásfelújítási pályázat révén a lakás bérletébe vagy tulajdonjogába juthat.
Van tehát a jelenlegi jogi szabályozásnak egy, a javak pusztítását előidéző, önsorsrontó hatása is, hiszen mindazt, amit az önkényes lakásfoglaló nem tett tönkre a lakásban, azt tönkreteszik a lakás kiürítését végrehajtó szervek. Kialakulhat azonban olyan szituáció is, amikor a végrehajtó hatóság nem végzi el az előbb ismertetett rombolást, de ebben az esetben őriztetnie kell őrző-védő magánvállalkozásokkal a lakást újabb önkényes beköltözők megjelenésétől.
A MIÉP képviselőcsoportja tehát örül annak, hogy Juharos képviselőtársunk felvetette ezt a problémát, hiszen égetően fontosnak tartjuk a megoldás kidolgozását. Az általa benyújtott törvénytervezet jogkövetkezmény-rendszere azonban nem tartalmaz olyan jogkövetkezményeket, amelyek visszariasztó hatást gyakorolnának az önkényes lakásfoglalók perspektivikus kalkulációira. A törvényjavaslat hibája, hogy hiányzik belőle a visszariasztó hatás kiváltása. A javaslat továbbra is birtokvédelmi ügyként, még ha kvázi birtokvédelmi ügyként is és erőteljesebb jogkövetkezmények alkalmazása nélkül kezelné az önkényes lakásfoglalás jelenségét.
Mivel jelenleg az önkényes lakásfoglalás gyakorlata népmozgalmi méreteket kezd ölteni, és a birtokvédelmi eljárás jogelméleti és gyakorlati alkalmazása a kérdés kezelésére nem mutatkozik alkalmasnak, ezért az államnak a jogrendszer sakktábláján más jogterületekre kellene átlépnie. Ez a terület a tevékenység kriminalizálásának a jogterülete. Egy elkövetői magatartást az állam részéről kriminalizálni annyit jelent, hogy amilyen tevékenységhez az állam korábban nem fűzött büntetőjogi következményeket, ahhoz az állam büntetőjogi következmények alkalmazását helyezi kilátásba. Ehhez az államnak közjogi méltóságából fakadóan van joga és lehetősége is, az elszánt akarat fennállása esetén. Erre tekintettel a MIÉP képviselőcsoportja kriminalizálni javasolja képviselőtársaimnak az önkényes lakásfoglalás elkövetői magatartását, annak súlyosan társadalomellenes megnyilvánulása esetén.
Kriminalizálni, azaz büntetőjogi tényállássá minősíteni az önkényes lakásfoglalás egyes eseteit, nem azt jelenti, hogy a tényállás minden elemében új jogintézményi fogalmat kell megalkotni. Ebben az esetben inkább az lenne célszerű, ha a már meglévő, meggyökeresedett fogalmak összerakásából keletkezne büntetőjogilag értékelhető, önálló különös részi tényállás a büntető törvénykönyvben. Vétségként büntetőjogi felelősségre vonást kellene kilátásba helyezni az olyan önkényes lakásfoglalás elkövetői körével szemben, akiknek a szabálysértési felelősségét két éven belül ismételten jogerősen megállapították önkényes lakásfoglalás szabálysértésének elkövetése tárgyában. Bűntettként kellene büntetőjogi felelősségre vonást kilátásba helyezni az olyan elkövetővel szemben, aki a Btk. alkalmazása szempontjából különös visszaesőnek minősülne, illetve aki bűnszervezet tagjaként vagy üzletszerűen működne közre ilyen cselekmények végrehajtásában, függetlenül attól, hogy tettesként, bűnsegédként vagy felbujtóként tanúsított elköveti magatartást. Szabálysértésként törvényi szinten a szabálysértésekről szóló törvényben meg kell fogalmazni az önkényes lakásfoglalás szabálysértési tényállását.
Ez a jogszabály ugyanis most március 1-jén lépett hatályba, és csak magánlaksértés szabálysértésének a tényállását tartalmazza a 139. §-ában, ami csak magánindítványra büntethető. Az önkényes lakásfoglalók azonban az esetek túlnyomó többségében üresen álló önkormányzati lakások ajtaját szakítják be, amelyek nem tekinthetők magánlaknak, hiszen nem lakik ott senki. Magánlakká ezek a lakások akkor válhatnak majd, ha az önkormányzat eladná vagy bérleti jogát kiutalná valakinek, és a tulajdonos vagy bérlő elkezdene ott jogszerűen magánlakni.
A probléma azonban abban rejlik, hogy az önkényes lakáshasználó általában szemfülesebb ember, mint az, aki a lakást jogszerűen birtokba szeretné venni, és hamarabb beköltözik abba.
A probléma komplex kezelése azt is igényli, hogy a bűnügyi nyilvántartásról szóló törvény végrehajtási rendeletét egy technikai módosítással kellene kiegészíteni. A szükséges módosítások megejtése esetén ugyanis el kellene kezdeni az önkényes lakásfoglalások szabálysértési elkövetőit nyilvántartani.
Az előzőekben kifejtettekből látható, hogy három jogszabály módosítása szükséges a kérdéskör kezeléséhez. Ezek: a Btk., a szabálysértési kódex és a bűnügyi nyilvántartásról szóló törvény végrehajtási rendelete. A felelősségi alakzat is hármas tagolású kellene hogy legyen: lenne egy szabálysértési minősítésű alapeset, lenne egy vétségi minősítésű bűncselekményi alapeset, és végül lenne egy bűntetti minősített eset. A minősítés hármas tagolása megfelel a jelenleg hatályos büntetőjogi szabályozás hagyományainak, és a jelenlegi jogrendszerbe zökkenőmentesen beilleszthető.
A Juharos Róbert képviselőtársunk által felvetett problémát tehát a MIÉP képviselőcsoportja időszerűnek, aktuálisnak tartja, örömmel nyugtázza a probléma felvetését.
(12.00)
Ezért - bár a fentebb felsoroltak szerint el tudnánk képzelni tökéletesebb megoldást is, amelyet azonban az illetékes minisztériumnak kellene kidolgoznia - támogatjuk az előterjesztést.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)