BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is ehhez az álhumanizmushoz meg hetet-havat összehordunk kérdéshez szeretnék egy megjegyzést fűzni. Én azt gondolom, és ebben biztos egyetértünk Juharos Róberttel és Révész Máriusszal, hogy itt egy szemléletbeli különbség van köztünk. De ez a szemléletbeli különbség nem abban van, hogy a jogsértő magatartást vajon jogsértőnek tekintjük-e, ebben nincs köztünk vita, egyetértünk vele. A szemléletbeli különbség abban van - és ez végigvonul ezen a most már közel két éven -, hogy amikor a törvényalkotó, az állam súlyos társadalmi devianciákkal találkozik, akkor a súlyos társadalmi devianciák kezelését egyoldalúan a represszió oldaláról kísérli meg, vagy mélyebbre néz, megnézi, hogy melyek azok a kiváltó okok, amelyek ezeket az újratermelődő devianciákat kiváltják, és legalábbis egyensúlyt teremt a represszív kezelés és az okokat megszüntetni igyekvő kezelés között.

Ha visszagondolunk arra a vitára, ami kábítószerügyben folyt közöttünk, ahol önök a büntető törvénykönyv módosításával és szigorításával kezdtek, és egy évvel később jelentek meg egy kábítószerügyi program tervezetével; ha visszagondolunk arra, ahogy a családtámogatásokat módosították, és pont a legrászorultabbakra nézve hátrányos módon módosították a családtámogatások rendszerét; ha visszagondolunk arra, ahogy a munkanélküliség kérdését a vonatkozó jogszabályok módosításával néhány hónappal ezelőtt kezelték, akkor azt látjuk, hogy az egyoldalúan represszív kezelése a különböző társadalmi devianciáknak az, ami az önök kormányzását jellemzi, és ebbe a sorba illik ez a törvénymódosítás, amely csak a jogsértés szankcionálásával foglalkozik, és a feltételek, a deviancia kialakulása feltételeinek a kezelését egyszerűen félresöpri (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ahogy ezt Juharos képviselő úr ma tette.

Köszönöm szépen.