DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A T/1952. számon benyújtott önálló indítványomat szeretném röviden indokolni.

Mint önök előtt is ismeretes, a 2000. március 1-jén hatályba lépett szabálysértési kódex bevezette az önkényes lakásfoglalás tényállását, és a törvényhozás szándéka szerint az önkényes lakásfoglalás így 2000. március 1-jétől társadalomra veszélyes cselekménynek minősül. Ehhez természetesen szankciót is párosított a szabálysértési kódex, elzárás szankcióval fenyegetett cselekménynek, tehát egy viszonylag súlyos cselekménynek minősítette a szabálysértési kódex különös része az önkényes lakásfoglalást.

Ugyanakkor nem rendeződött ennek a kérdésnek a másik oldala, és ez természetesen nem is a szabálysértési kódex feladata: a kiürítés kérdése. A kiürítés problematikájával pedig az önkormányzatok, amelyek elsősorban érintettek ezen feladat kapcsán, az előző öt-hat évben egészen biztosan nem tudtak megbirkózni. A bírói út, amit a lakástörvény nyitva hagyott, gyorsított eljárást tartalmaz; a végrehajtási törvény egyrészt nem tartalmaz határidőt, másrészt egy olyan eljárásnak néznek elébe az önkormányzatok, amelynek az időtartama, annak ellenére, hogy nem peres eljárásról van szó, és a végzés első fokon végrehajtható, néha egy évet is meghalad.

Én alapvetően alkotmányjogi megközelítésből fogalmaztam meg azt az állítást, hogy a jogállamban a tulajdon biztonságához fűződő érdek olyan alkotmányos érdek, amelynek erősebben kell a latban nyomnia, mint hogy tolerálja az állam azt, hogy a bíróság a döntését olyan lassan hozza meg, mint amilyen lassan hozza meg. Tehát ez a javaslat valójában a bírói gyakorlatnak is egy nagyon-nagyon erős kritikája.

Annyit mindenképpen szeretnék elmondani, az állításom az, hogy ott a jogállamiság nem tud érvényesülni, ahol a tulajdonok biztonsága nem érvényesül, és ahol több mint egy évet kell várni a tulajdonosnak ahhoz, hogy a tulajdonával rendelkezni tudjon, ott bizony erős kritika fogalmazható meg a jogállamisággal szemben.

A bizottsági vitában nagyjából már világosan kiderült, hogy önmagában a végrehajtási törvény határidőzése sem jelent megfelelő megoldást, hiszen számos alkalommal tapasztalhattuk azt, hogy határidőt tűz törvény vagy más jogszabály, és a bíróságok nem tudnak megbirkózni ezzel a határidővel sem. Tehát nem hiszek abban, ha csak önmagában a végrehajtási törvény határidőzését oldanánk meg, mondjuk, egy 30 napos határidőt tűznénk, akkor onnantól kezdve a bírói út járhatósága kellő biztonságot jelentene a tulajdonosok számára a tekintetben, hogy meg tudják védeni a saját tulajdonukat.

 

 

(10.10)

 

 

Ez a javaslat életszerű, hiszen az önkormányzatokat, elsősorban a nagy lakásállománnyal rendelkező önkormányzatokat érinti, amelyek valamilyen oknál fogva nem tudták még a lakástörvénynek megfelelően elidegeníteni a saját lakásállományukat - ilyenek tipikusan a budapesti önkormányzatokból elsősorban a belső pesti kerületek, és számos megyei jogú város önkormányzata küzd hasonló problémával -, tehát tipikusan önkormányzati tulajdont érintő a problémafelvetés. De ugyanakkor a másik oldalról azt is el kell mondani, hogy nem lehet az alkotmány szerint megkülönböztetést tenni a köz- és a magántulajdon között, és az alkotmány alapján ez a két tulajdoni forma egyenlő és egyforma védelmet kell hogy élvezzen.

Tehát ezért a javaslat is ennek szellemében készült. Azt kell hogy mondjam, életszerű ez a javaslat, hiszen az önkényes lakásfoglalások száma és előfordulása tömeges, tömegesnek mondható. A budapesti kerületeknél ez olyan százas nagyságrend kerületenként, vidéki városokban is nagyon sok helyen eléri a százas nagyságrendet, míg az üresen álló önkormányzati lakások száma ennek közel duplája. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzatok által valamilyen oknál fogva üresen tartott lakásállománynak közel a fele önkényes lakásfoglalók által lakott. Ezen a körülményen kell most változtatni.

És önmagában felemás helyzetet eredményez az, hogy egyrészről megbüntetjük az önkényes lakásfoglalót, másrészről pedig nem rendelkezünk a kiürítésről. Gondolják el, a bíróság szabálysértésért szabálysértési büntetési tételt szab ki, majd az önkényes lakásfoglaló a legrosszabb esetben leüli a 30 nap elzárást, és visszaköltözik abba a lakásba, amit elfoglalt. Nyilvánvalóan felemás ez a helyzet, és ezt az ellentmondást fel kell oldani, tehát az eljárás gyorsításától, a kiürítési eljárás gyorsításától ezért és ennek érdekében nem lehet eltekinteni. És nyilvánvalóan adódott a lehetőség, amikor kerestük a megoldást, hogy van egy törvényben szabályozott birtokvédelmi eljárás, ahol a jegyző jár el birtokvédelem kérdésében, és nyilvánvaló volt az, hogy ennek analógiájára kellene megalkotni azt az eljárási szabályt, amely az eljárás felgyorsítását eredményezheti.

Itt annyit szeretnék elmondani, hogy voltak olyan vélemények is, amelyek azt fogalmazták meg, hogy tulajdonképpen az önkormányzatok, illetve más tulajdonosok a birtokvédelmi eljárás szabályait is alkalmazhatnák az önkényesekkel szemben. Mégis, amikor elkezdtünk mélyebben foglalkozni ezzel a problémával és az önkormányzatok véleményével is szembesültünk, akkor meg kellett állapítani azt, hogy ez azért nem áll meg és azért van szükség egy kvázi birtokvédelmi eljárásra, mert itt birtokba nem vett lakásokról van szó. Az esetek többségében birtokba nem vett lakásról van szó, hagyatékos lakásokról, felújítási, rehabilitációs céllal üresen tartott lakásokról van szó, amelyek esetében a régi birtokos már kikerült a birtokából, a tulajdonos tiszta, a tulajdoni viszonyok tiszták, de a tulajdonos nem vette birtokba azért, mert birtokba kívánja adni másnak, és ez a más nem tud beköltözni, mert helyette az önkényes lakásfoglaló költözött be a lakásba.

Tehát életszerű és sajnos azt kell mondani, szervezett jelenséggel találkozhatunk, hiszen ma már a lakásmaffia az önkényes lakásfoglalás területén nagyon komoly pozíciókkal rendelkezik; a belső pesti kerületekben ez egyértelműen állítható és alátámasztható tényekkel. A címeket adott esetben hamarabb szerzik meg, mint a hatóság, és abban a pillanatban máris áruba bocsátják ezeket a címeket, és nagyon sokszor távoli megyékből jönnek föl - migrációs hullámot indukálva - Budapestre, hivatkozással azokra a címekre, amelyeket pénzért vásároltak meg.

Tehát azt gondolom, ez a helyzet meglehetősen súlyos, és azért is tarthatatlan a jelenlegi állapot és azért van szükség erre a törvényjavaslatra, mert végrehajthatatlan, ugyanis amikor a bírói határozatot kézhez veszik, ennek a lassúsága miatt és az önkényes lakásfoglalók szervezettsége miatt minden esetben azzal kell szembesülni, hogy amikor kézbesítik a határozatot, már nem az az önkényes lakik ott, aki a lakást feltörte, hanem helyette valaki más; egymás között cserélnek. Ily módon vannak olyan lakások, amelyek öt-hat éve folyamatosan önkényes lakásfoglalók által lakottak. Ez képtelenség! Ez képtelenség, és a tulajdonos nem fér hozzá a tulajdonához.

Tehát én azt szeretném itt még egyszer kérni, hogy ezeket a szempontokat mérlegeljék. Az önkényes lakásfoglalás által okozott kár mértéke több száz milliós, ezt felmértük. Önkormányzatonként több száz millió forintot költenek el arra, hogy egyrészről őriztessék a lakásokat, másrészről pedig tipikusan nem fizetnek lakbért, nyilvánvalóan erre jogcímük sincsen, de a közműdíjakat sem fizetik, lelakják a lakásokat, iszonyatos károkat okoznak az önkormányzatoknak, az önkormányzatok pedig közpénzekből kell hogy finanszírozzák az önkényes lakásfoglalók által okozott károkat. Ez pedig azt jelenti, hogy ha kiszámolnánk országos szinten, szerintem a milliárdos nagyságrendet eléri az önkényes lakásfoglalók által okozott kár. Ez a pénz egyébként a szociálpolitikából hiányzik, abból a szociálpolitikából, amely feltehetően hivatott lenne a hajléktalanná válás kérdéskörét rendezni.

Tehát én azt mondom, hogy a vitában ezt a két kérdést ne mossuk össze: az egyik a jogállamiság, a tulajdon szentségéhez fűződő érdek, az, hogy a tulajdonosnak joga van a tulajdonához; a másik pedig a szociálpolitika kérdése. És a szociálpolitikának állami szinten és önkormányzati szinten is foglalkoznia kell azzal a kérdéssel, hogy a hajléktalanná válás problémáját hogyan fogja megoldani. Ma ez a probléma feszíti a társadalmat, ezt nyilvánvalóan érezzük mindnyájan, de én azt gondolom, hogy nagyon buta megoldás lenne az, ha az önkényes lakásfoglalókat méltányossági alapon hagynánk abban az állapotban, mint amiben most vannak. Álszent dolog az, hogy méltányosságból szemet hunyunk az önkényes lakásfoglalás felett, mint ahogy a megélhetési bűnözés kategóriáját sem tudjuk úgy elfogadni, hogy azt mondjuk, hogy nyilván, ha a tényállás megvalósult, akkor a szankciót ki kell szabni. És itt is ez a helyzet, hogy ha a tényállás megvalósult, akkor annak az elkövetőre nézve következményekkel kell járnia.

Az pedig egy nagyon-nagyon fontos kérdés, hogy egyrészről, amikor a törvény hatályba lép - illetve most már a szabálysértési kódex hatályba lépett, és ennek a végrehajtása meg is kezdődött -, az önkormányzatok felkészüljenek és az állam is készüljön fel arra, hogy ha sikerül végre a jogbiztonságot megteremteni, akkor ennek lesznek olyan következményei, hogy emberek nyilvánvalóan hajléktalanná válnak, illetve korábbi hajléktalanok továbbra is hajléktalanok maradnak. Tehát ezzel foglalkozni kell.

A másik ugyanilyen probléma, amit a javaslat egyébként nem érint, de hamarosan foglalkozni kell vele, az pedig a nem fizető bérlő elleni végrehajtás, a kiürítés kérdése a nem fizető bérlők esetében. Azt gondolom, hogy az államnak és az önkormányzatnak fokozottan oda kell figyelni arra, hogy ne kerüljenek emberek olyan élethelyzetbe, amely azt eredményezi, hogy nemfizetés okán az önkormányzatnak vagy a bérbe adónak fel kell mondania a bérleti szerződést.

Ugyanakkor azt is állítom, hogy ha szerződésszegés esete áll fenn, tehát nem fizet a bérlő, akkor nyilvánvalóan vele szemben a szerződésszegés következményeit szintén alkalmazni kell, ugyanis ez is a jogbiztonsághoz tartozik, a jogbiztonság kérdéskörébe tartozik. És ma például bérbeadás céljára azért nem szeretnek lakásokat építeni és finanszírozni, mert a bankok és azok, akik bérbeadás céljára építenének lakásokat, nincsenek kellően biztosítva a tekintetben, hogy a megépítendő lakóház esetében, mondjuk, ha a bérlők 30 százaléka hirtelen elkezdi nem fizetni a bérleti díjat, akkor mi lesz a fedezete, hogyan fog megtérülni az a lakásprojekt. És ezért a bankok nagyon bizonytalanok a lakásfinanszírozás vonatkozásában, ezért ezt a kérdéskört mindenképpen tisztázni kell, ha komolyan gondoljuk azt, hogy a lakásépítési programot végre akarjuk hajtani.

De mondom, ez egy kapcsolódó probléma, kicsit hasonló, mégis más. Más azért, mert az önkényes lakásfoglaló dolog elleni erőszakkal jut a lakás birtokába, nyilvánvalóan közösségellenes magatartást tanúsít, míg a másik oldalról a nem fizető bérlő pedig valamikor jogcímmel rendelkezett, csak valamilyen oknál fogva nem tud fizetni.

(10.20)

 

De az önkormányzatok, amelyek a törvényjavaslatot támogatták, számomra jelezték ezt a problémát. Szeretném is elmondani, hogy van negyven vidéki város, amelyik támogatja, eddig negyven vidéki várostól és nyolc budapesti kerülettől kaptam támogató nyilatkozatot, ők támogatják ezt a törvényjavaslatot ebben a formájában; ugyanakkor erre a problémára is felhívták a figyelmet, hogy sajnos egyre több a nem fizető bérlő, akikkel szemben a szerződésszegés következményeit alkalmazni kell, és itt a szociálpolitikának megint nagyon-nagyon komoly tennivalója lesz.

Annyit kérek önöktől, hogy mérlegeljék az itt, illetve a bizottsági vitában elhangzott érveket. A törvényjavaslat részletes indoklását már nem szeretném megismételni, hiszen a szakmai bizottsági üléseken elhangzott. Ha ez a törvényjavaslat nem kerül elfogadásra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), akkor ennek a következménye az lesz, hogy egy felemás szabályozás marad hatályban, ahol egyrészről a kis büntetőjogi, szabálysértési szankciókat érvényesítjük, másrészről pedig a kiürítés kérdésében egy pillanat erejéig sem léptünk előre, marad ugyanaz a lassú bírói eljárás, amely jogbizonytalanságot eredményez. Éppen ezért kérem önöket, hogy támogassák a javaslatot.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz padsoraiból.)