JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A vita e szakaszában tulajdonképpen egy módosító indítványom van az ajánlásban, de azóta már kapcsolódó módosító indítványt is írtam erről, és most szeretnék szólni.
A törvényjavaslat 60. §-a szabályozza azt a kérdést, hogy növényvédelmi bírságot kell fizetni, és hogy milyen esetekben, ki az, aki növényvédelmi bírságot kell hogy fizessen. A kapcsolódó módosító indítványban én azt kezdeményezem, hogy a 60. § (1) bekezdés felvezető mondata ne így szóljon, hogy "növényvédelmi bírságot köteles fizetni az, aki", hanem úgy szóljon, hogy "növényvédelmi bírsággal sújtható az, aki". Nagy különbség van a két megfogalmazás között. Az egyik, taxatíve azt mondja a törvény, hogy aki az (1) bekezdésben felsorolt dolgokat elköveti, azt márpedig a törvény erejénél fogva bírsággal kell sújtani, és nem ad a törvény lehetőséget mérlegelésre, eltekintésre, méltányosságra. Én úgy gondolom, hogy ez a megfogalmazás így, ebben a helyzetben, egy kicsit túlzó.
Itt fel van sorolva az m) pontig, tehát nagyon sok tevékenység, amelyek esetén a személy, ha azt elköveti, akkor bírsággal sújtandó. Ezen esetek nagy részében én teljesen egyetértek azzal, hogy bírsággal kell sújtani azokat a személyeket, akik ilyen dolgokat elkövetnek. De néhány esetben, például a h) pontban vagy a k) pontban, olyan dolgok vannak felsorolva, amelyeknek a súlyossága nem olyan nagy fajsúlyú, hogy rögtön 50 ezer forinttól egymillió forintig bírságot lehessen kiszabni, bár láttam a módosító indítványok között, hogy az 50 ezernek a 20 ezer forintra való lejjebb vitelét támogatja a kormány, amivel én a magam részéről egyetértek.
Én úgy gondolom, hogy például a szállításnál, raktározásnál vagy adatszolgáltatásnál is vannak olyan kisebb horderejű cselekmények, amelyeknél, főleg első esetben, nem indokolt kiszabni a bírságot. Ezért én nagyon javaslom megfontolásra a kormánynak, hogy fogadja el vagy az én módosító indítványomat, vagy egy ehhez hasonlót, ahol nem ennyire direkt és taxatív a bírság kiszabása.
A másik indítvány, ami már szerepel az ajánlás 62. pontjában, arra irányul, hogy az f) pontban szereplő, bírsággal sújtandó tevékenységek egy részét vegyük ki. Ez arról szól, hogy növényvédelmi munkavégzés bejelentett időszaka alatt a méhek biztonságba helyezését elmulasztja, vagy a vegyszeres növényvédelmi munkavégzést akadályozza. Én úgy gondolom, hogy a mondat második fele teljesen jogos, tehát ha valaki akadályozza ezt a tevékenységet, amely a termelő érdekét szolgálja, és a termelő eleget tett mindenféle jogszabályi kötelezettségének, akkor ott ne sértse senki, se méhész, se egyéb személy az ő munkáját, viszont az első részt túlságosan szigorúnak tartom. Nem biztos, hogy a méhész a méheit úgy tudja biztonságba helyezni, hogy elviszi, lehet más megoldást is találni, és nagyon sokszor előfordulhat az, sajnálatos módon, hogy nem tud eleget tenni ennek a kötelezettségének.
(10.00)
Tehát kár fogja érni a méhészt, de akkor sem tud eleget tenni a kötelezettségének, mert nem volt otthon, nem kapta meg az értesítést, vagy nincsen megfelelő eszköz, vagy beteg, nem tud megbízást adni. Tehát az élet sok olyan helyzetet hozhat, amikor kár keletkezik, de a méhészt éri a kár. Ekkor még pluszban egy növényvédelmi bírságot is kiszabni rá, úgy gondolom, méltánytalan, éppen ezért kérném képviselőtársaimat és a kormányt is, hogy támogassa ezt az indítványt.
Még egy dologról szeretnék szólni, erre nem tudtam elkészíteni a módosító indítványt, mert ennek a technikája nincs sehol leírva. Arról van szó, ami a parlamenti munkában már többször előjött, hogy a törvényjavaslatnak szerves része az indoklás, ami nagyon sokszor a törvény alkalmazása során előjön, amikor valaki kíváncsi arra, hogy tulajdonképpen hogyan is kell érteni azt az adott szabályozást, mit akart a törvényhozó, mi volt a szándéka. Láthatjuk, az Alkotmánybíróság is nagyon sokszor ide megy vissza.
Az indoklásban benne maradt egy olyan rész az 57. §-hoz, ami végül is a rendelkező részben nincs benne. Itt konkrétan arról van szó, hogy az 57. §-hoz fűzött indoklásban benne van az, hogy a jegyző intézkedhet arról, hogy a méhész felelősségére és költségére a méheket el lehet szállíttatni onnan. Úgy gondolom, ha lehet, az indoklásból valamilyen technikával vegyük ki ezt a részt, mert a rendelkező részben nincs ilyen joga a jegyzőnek, viszont itt, az indoklásban ez a dolog benne maradt. Ez valószínűleg a törvényjavaslat korábbi változatában szerepelt, és az indoklásban tévedésből maradt benn. Ha van erre valamilyen megoldás, akkor kérnék erre megoldást, hogy lehetőleg ez is kerüljön ki belőle.
Köszönöm szépen a figyelmüket.