DR. KOSZTOLÁNYI DÉNES, a politikusokról és más közéleti személyiségekről, valamint azok családtagjairól az előző parlamenti ciklusban folytatott törvénytelen és titkos adatgyűjtést vizsgáló bizottság elnöke: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A most lezárult részletes vitában elhangzottak indokolják, hogy ahhoz a vizsgálóbizottság elnöke most is és majd a határozathozatal előtt is hozzászóljon. (Bauer Tamás: Azt nem lehet a Házszabály szerint! - Közbeszólás az MSZP soraiból: Azt nem lehet! Egyszer lehet!)
A mostani megszólalásomnak két további komoly oka is van. A három héttel ezelőtti vitában, az általános vita során ígéretet tettem arra, hogy mindazon képviselők hozzászólására azonnal reagálok, akik a bizottság munkájában nem vettek részt és tudomásuk arról csak áttételesen van - Csákabonyi Balázs úr ezt így beismerte, hogy neki csak áttételesen van hallomása a bizottsági munkáról. Csákabonyi Balázs képviselő úr, aki írásban jelezte felszólalási szándékát, megérdemli, hogy a bizottsági munkában részt vett párttársaitól kapott hamis és félinformációk helyett objektív, valós válaszokat kapjon felvetett problémájára.
A másik indok ennél még nyomósabb - Csákabonyi úr biztos nem tudja, hogyan jutottunk el a módosító indítványok mai tárgyalásához -, ez a még nyomósabb indok az és abból adódik, hogy az MSZP-SZDSZ módosító javaslatokat előterjesztő képviselők a megfigyelési bizottság március 16-ai ülésén nem voltak hajlandók indokolni a javaslataikat. A számukra valóban megoldhatatlan helyzetből úgy kívántak szabadulni - folytatva egyéves botránypolitizálásukat -, hogy nem vettek részt az ülésen, mint Nikolits képviselő úr, illetve arról kivonultak. (Keleti György távozni készül. - Közbeszólás: Mint most!) Keleti György alelnök szokásos, szánalmas trükkjét adta elő, amikor az ülésen napirend előtt kért szót, hogy aztán a napirenden lévő témában minden indokolás nélkül azt állítsa a már jóváhagyott jelentésről: az hemzseg a valótlanságoktól (Bauer Tamás: Hemzseg is! - Dr. Toller László: Így van!), és természetesen a következtetések is valótlanok. (Az ülésterem ajtajában álló Keleti Györgyre nézve:) A jegyzőkönyv kedvéért megállapítom, hogy Keleti alelnök úr most is távozik.
Az alelnököt ilyenkor a szélsőséges elvakultság vezeti, és nem zavarja, hogy ő nyújtott be módosító javaslatot, amely a 15 oldalas jelentés 8-14. oldaláig terjedő tartalmát teljes egészében elfogadja. Félig igen, félig nem? - kérdezhetném Keleti úrtól, ha itt maradt volna. Érdekes, de jellemző álláspont Keleti úrnak a felemásságára. (Közbeszólás az MSZP soraiból.)
Keleti úr a napirend megszavazása után - követve dr. Kóródi Mária és dr. Világosi Gábor képviselőket - hisztérikus közbekiabálása mellett kivonult az ülésről; ez történt, Csákabonyi úr. Bizottsági tisztség viselésére mutató alkalmatlanságát ezután megismétli a nemzetbiztonsági bizottság mint kijelölt bizottság ülésén, ahol megkísérelve a szólás és a véleménynyilvánítás szabadságának elvonását mind a kormánypárti, mind az ellenzéki képviselőktől, az ülés vezetését feladja és az üléstermet elhagyja. Visszatérve - Keleti úr körülbelül a napirendi tárgyalás végén visszatért - odaszólt nekem mint előterjesztőnek: elnök úr, mondta, ha megengedi, a következő plenáris ülésen fogom kifejteni az álláspontomat, gondolom, elismeri, hogy ehhez jogom van. Elismertem, ki is fejtette az álláspontját. Szóval ma volt itt erre az alkalom.
Nekem is most van alkalmam az országgyűlési határozat tervezetének általános és részletes vitájában elhangzottak tükrében megvizsgálni a benyújtott módosító javaslatok összefüggéseit. A javaslatok megfogalmazása időrendben elhelyezhető és kapcsolható a bizottsági munka 1999. évi menetéhez.
Igennel szavaztam, elnök úr, arra, hogy az egyes részletrendelkezések összekapcsolásával a vitát egy szakaszban folytassuk le. Ez ad lehetőséget arra a helyes módszerre, hogy a módosító javaslatokat a benyújtás sorrendjében, növekvő alszámon tárgyaljuk. Ezzel a módszerrel talán megérthetővé válik a módosító javaslatokat benyújtók valós szándéka, célja, bár logikája semmi esetre sem.
Február 29-én Nikolits és Tóth képviselő urak, MSZP, 2. számon módosító javaslatot nyújtottak be. A módosító javaslat - megismétlem, mert ez nagy elismerést váltott ki - szövegszerűen azt a sekélyes közhelyet akarja határozati rangra emelni, amely a kádárizmus csőlátó vezetőinek tízparancsolatában szerepelt. Szerte az országban vállalati vezetők, párttitkárok, pártállami bürokraták előszeretettel fogadták el a szocbrigádok és aktívák ajándékaként azt a kis táblát, amit nagyon sok helyen láttam, amelyre az volt írva: 1. § ad 1. A főnöknek mindig igaza van; ad 2. Ha nincs igaza a főnöknek, akkor az 1. § lép életbe. Önök, kedves MSZP-s képviselőtársaim, szinte minden irodában találkozhattak ezzel.
Az ajánlás 3. pontja szellemeskedő formában teszi ugyan, de valójában kétségbe von minden demokratikus eljárási rendet és módot. Sajnálatos, hogy a két szocialista képviselő ennyire jutott a szóban forgó bizottsági munkája során. A módosítást benyújtók sajnálatos módon a mai napig nem ébredtek rá arra, hogy ezzel a javaslattal politikai súlytalanságukat tárják a közvélemény elé.
A blődségen túlmenően figyelmen kívül hagyják a Házszabály rendelkezéseit is. Talán nem értik - nem is érthetik, mert nem elég felkészültek a Házszabályból -, mit jelent az a parlamenti igény, amit úgy fogalmaz meg a Házszabály 97. §-a, hogy "az indítványok szabályszerűsége". Tisztelt Ház, a 97. § a következőt mondja: "(1) Az indítványnak tárgyalásra és határozathozatalra alkalmasnak kell lennie. A módosító javaslat indokolásában meg kell jelölni az elfogadás esetén várható társadalmi és becsült gazdasági hatásokat." (Nikolits István: Az a költségvetés!) Ezzel szemben az indokolás, Nikolits úr, az önök indoklása csupán azt tartalmazza, hogy a módosító javaslat a bizottság munkájából levezethető, ezért fenntartom, hogy ez házszabályellenes.
Tisztelt Ház! Egyéves bizottsági elnöki munkám során tevékenységemért valóban többször kaptam pozitív elismerést mind ellenzéki, mind kormánypárti képviselőktől. Ennek ellenére nem tartom helyesnek, ha egy bizottsági elnök egy országgyűlési határozatban név szerint megemlítésre kerül, mert nem a politikus személye a fontos, hanem - mint esetünkben is - a bizottság eredményes munkája és a jelentése. (Vancsik Zoltán: Nem is vettelek a számra!) Fenntartom, hogy ez a határozati javaslat jogszabály- és házszabályellenes.
Nem kívántam volna foglalkozni azokkal a javaslatokkal, amelyek a kijelölt bizottságban, tehát a nemzetbiztonsági bizottságban egyharmad támogatást sem kaptak. Tisztelt Ház, ha önök nem tudnák: a megfigyelési bizottságban a módosító javaslatok - nulla igen, nulla tartózkodás mellett - egyetlenegy igen szavazatot sem kaptak. Az öt módosító javaslat közül a nemzetbiztonsági bizottságban kettő nem érte el az egyharmadot sem, de miután az SZDSZ-es képviselők mégis szóba hozták, ezért szeretnék reagálni arra a kiváló /6. számú módosító javaslatra, amit március 2-án Bauer, Kóródi és Világosi képviselőtársak nyújtottak be.
(16.40)
A módosító javaslatot jegyzők között megszólal az első és egyetlen nem - SZDSZ-es - bizottsági tag, név szerint Bauer Tamás. Az SZDSZ korszakalkotó javaslata - nézzék meg a módosító indítványt - a vonatkozó országgyűlési határozat feladatkijelölő részét szintén negligálva - bár ezt most mintha felismerte volna Bauer képviselő úr, hogy itt miről van szó -, azt tudatosan megmásítva, hogy a bizottsági munkát elölről kell kezdeni - mondja az SZDSZ.
Nem az a baj ezzel a javaslattal, hogy az MSZP lezárná a vizsgálatot, az SZDSZ újrakezdené az egészet, hanem az a kérdés: mit csinált dr. Kóródi Mária és dr. Világosi Gábor SZDSZ-es bizottsági tag közel egy éven keresztül a bizottságban, azon kívül, hogy szavazataikkal szolgalelkűen kiszolgálták az MSZP-t? Mutattak bizonyos elhatárolódást az MSZP-től, de ennek nem a bizottságban, hanem a sajtóban adtak elsősorban hangot. Ők ketten belátták - gondolom, most a módosító javaslatnál -, hogy talán kicsit kínos saját munkájuk megismétlésére felkérni saját magukat. Ezért importálták a javaslattevők közé a vizsgálatokhoz mint öncélú családi hagyományokhoz fűződő, kötődő Bauer képviselő urat. (Bauer Tamás: Micsoda?) Bauer úr aztán meg is mondja - figyeljék meg - mit kell csinálni, kit kell meghallgatni előszörre, másodszorra, ismételten.
Bauer képviselő úr volt az, aki a bizottság engedélye alapján az igen terjedelmes anyagba betekinthetett. Betekintési igényét nem indokolta, én magam arra gondoltam, hogy a Csepelen reá leadott 78-as, mindösszesen 2038 választói voks könyörtelen szorítása készteti munkálkodásra, hogy válaszolni tudjon, ha esetleg a Kvassay zsilipnél a választópolgárok megállítják és megkérdezik, hogy Bauer úr, mi a helyzet. (Vancsik Zoltán: Elnök úr!) Ő nem elégedett, a benne hánykolódó kérdésekre a jelentés nem ad választ, jegyzi az indokolásban - talán mert rosszul kérdez, rossz lelkiismerettel.