DR. GÓGL ÁRPÁD egészségügyi miniszter: Elnök Úr! Tisztelt Ház! Talán azért jöttem fel a szónoki emelvényre, mert Béki Gabriella hiányolta, hogy túl részletező volt a 40 perc, és ennek ellenére hiányos, talán megkísérlem pótolni, ami még pótolható. Úgy gondolom, hogy kellő időt biztosított a Fidesz idejéből is a frakció, és a zárszónak is van egy adott ideje.
A tételes hozzászólásokból csak annyit említenék, ami az összegezést árnyaltabbá teszi. Örülök a Mefisztó-idézetnek, mert hitet építeni előre kétségtelenül szavakból lehet. Mi szeretnénk is hitet építeni, és szeretnénk is megtartani a betegek és az egészségügyben dolgozók hitét is. Amíg ez a Goethe-idézet pontos volt, addig a Magyar Orvosi Kamara elnökének tulajdonított minősítés sem tévedésen alapul, mert ez a HVG-ben ugyan megjelent valamelyik orvosi egyesület vezetőjétől, de nem a köztestületi kamarától. A hatékony együttműködés kétségtelenül szükséges.
A kisgazdapárti vezérszónokok által elmondottakból kettőt emelnék ki, amire reflektálni kell. Az egyik a kapacitásátalakítás és a kérdéses kórházak lehetőségei. Kérem, 50-70 ezer lakos alá nem lehet tervezni érdemi sürgősségi ellátóhelyet. A paraszolvencia, amelyre Turi-Kovács úr kitért, idegen test. Ezért is hoztuk létre azt a bizottságot. Utalnék itt Bauer képviselő úr és Béki Gabriella hozzászólására is, hogy a rövidített anyag a Magyar Orvosban megtalálható. Kétségtelen, hogy ennél jobban nem publikáltuk, de el fogom juttatni az SZDSZ képviselőinek a részletező anyagot is, hogy lássák, hogy milyen módon szeretnénk beépíteni. Egyébként egy kiegyensúlyozott fejlesztés nem jelent konzerválást, ahogy Turi-Kovács úr felvezette, mert ha semmi nem változik, sem a szereplők, sem az ellátók, sem a szerkezet, akkor konzerválnánk azt, ami van. Ezt semmiképpen nem szeretnénk.
Azt gondolom, Kuncze Gábor képviselő úrnak abban teljesen igaza van, hogy a többletforrás és a finanszírozható struktúra a kérdésünk. Azt hiszem, abban viszont alapvetően téved, hogy a keresleti oldal reformja a biztosítási reformmal összekapcsolható. Ez az alapvető hibája már hosszú idő óta az egyik reformelképzelésnek, mert az egészségügyi kereslet sajátossága részben egy spontán megjelenő kereslet, részben egy szűréssel feltárt keresletről szól, és ennek a feloldása az, amire egy ellátórendszert kell szervezni.
Dávid Ibolya számomra kiemelkedő megközelítésű beszéde a megelőzés, az alapellátás hangsúlyozása, az anyagi megbecsülés; és ami az ő beszédében először kapott nagyobb hangsúlyt, a harmadik eleme a programunknak: az egészségfejlesztés, a megelőzés kérdésköre. A hozzászólók döntő többsége az ellátórendszerrel foglalkozott, és nem azzal a kitüntetett új elemmel, amit egészségfejlesztésnek hívunk.
Azt gondolom, hogy Frajna Imre kitűnően bemutatta azt a tisztázó utat, azt az erőfeszítést, amelynek már eredményei is láthatók, hogy egy tisztázott befizetés és egy járulékkal való, jó gazda módjára való gazdálkodás az, ami az egészségpénztár dolga, hiszen neki kell a legjobb vásárlónak lennie. Azt gondolom, hogy másfél év után eredményt látni egészségfejlesztési programtól, ami ráadásul nem is létező, nem lenne jó, és ezért erre nem is szeretnék reflektálni.
Ékes képviselő úrnak teljesen igaza van: nemcsak egy rendszert kell felépítenünk, hanem a torzulásokat is korrigálnunk kell. Ezek a torzulások a nagyon helytelenül megválasztott módszerekkel, amelyekre a bevezető előadásomban utaltam, megtörténtek.
Az egészségfejlesztés, amit Deutsch Tamás minisztertársam elmondott a drogkérdésben, azt gondolom, hogy példaadó modellje lehet egy gond megközelítésének és feloldásának.
Kérem, nem részletezve, de szeretném összegezni, hogy világos legyen, hogy mit gondolunk reformon, és milyen retorikával akarunk ehhez híveket szerezni. Való igaz, hogy a döntéshozónak nem minden szereplője érzi még úgy át ennek a szükségességét, biztosítandó eszközrendszerét, mint ahogy magunk tesszük.
A célban nem volt vita közöttünk. A jelenlévők mindannyian elfogadták, hogy az egészség érték, és ezt célként kitűzni szabad. Talán a magyar valóságból kell kiindulni. Itt van egyszer egy betegérdek, azt gondolom, hogy ez a kitüntetett. Ilyen szempontból a három elemből az egészségügyi ellátás eleme azért kap nagyobb hangsúlyt, mert a beteget nem érdekli más, mint az, hogy hozzáférhető és számára biztonságos ellátást nyújtó rendszer működjék. Az egészségpolitikust nyilván az érdekli, hogy egy finanszírozható, ezt kiszolgáló rendszer legyen.
Emellett az is igaz, ami itt elhangzott, hogy ez az ország fogyó népességű, idősödő, nagyon beteg ország, és emellett nem is gazdag. Ha ezt a rendszert és ezt a célt tűztük ki, akkor az egészségpolitikusoknak, a kormánynak van egy kötött lehetősége, mert az alkotmány a rendszert és annak a működtetését, finanszírozását kormányzati feladattá teszi.
Maga a rendszer háromelemű, és ebből csak egy az ellátórendszer, a másik az egészségfejlesztés kérdésköre, ami kitüntetett, és olyan új elem, amely a terheket csökkenti, de az eredménye csak évtizedek múlva lesz látható. Van egy közegészségügyi eleme, amit ugyan a bevezetőmben említettem, és az európai uniós csatlakozás kapcsán hangsúlyt is kap, kitüntetett elem. Magának a rendszernek két része van mindenképpen. Egyrészt van egy ellátásszerkezeti eleme. Itt kétségtelenül az üzemgazdasági működés, az üzemszerű szervezés az, aminek meg kell valósulnia, hogy minden tisztázott legyen, és talán a végtermék esetén a számla is megjelenjen.
(14.10)
De van egy szakmai része, ami legalább ilyen fontos, ez a döntési rendszer, amelynek csak döntéselméleti felépítésűnek szabad lennie, s ezt a szakma fogja tudni biztosítani.
Magának az ellátórendszernek két eleme van, és én azt gondolom, hogy a programanyagunk, a tervezeteink és az eddigi retorikánk is világosan elmondta, hogy ennek van egy tervezett része, ami jól irányítható, a privatizált alapellátásra épül, és járóbeteg- vagy fekvőbeteg-konzultációban tudja feloldani a gondokat. És van egy sürgősségi rendszer, ami biztonságot ad mindenkinek, amely kapcsolódik ugyan az előbb említett járóbeteg- és fekvőbetegrendszerhez, de a beteg útvonala sokkal kötöttebb, időben is, térben is kötöttebb. Idetartozik az a térkép, ami Vojnik Máriánál térképpé módosult: a három kör. Az államnak biztosítania kell a nem halasztható, nem tervezhető rendszert és a kapcsolódó intézményeket. Valóban van egy második kör, amelyik már csak a tervezhető rendszerben kap szerepet, de a harmadik rendszer, amelyik kívül esik, ez nem az ország perifériáját jelenti, hanem az ellátórendszernek egy olyan elemét, ami kívül kerül a kötelező ellátó állami felelősségű rendszeren.
Finanszírozásban, azt gondolom világossá kell tenni, hogy az elsődleges pénzelosztásban, a költségvetés szférájában a bővítés el kell hogy érje az Európában megszokott nagyságrendet. A vállalati, vállalkozási jövedelemtulajdonosoknál megjelenítettük a baleset-biztosítási lehetőséget, jó kidolgozottsággal, mint forrásbevonási lehetőséget. Az egyéni jövedelemtulajdonosoknál azt gondoljuk, hogy jelen pillanatban is nagyobb a teher, mint amennyi megengedett, viszont a többletjövedelemmel rendelkezők számára a kiegészítő biztosításokat meg kell teremteni.
Az ellenőrzés is felvetődött mint egy kitüntetett és nagyon fontos elem. Teljesen egyetértünk ezzel, de a mi megítélésünk szerint a szakmai döntéselméleti, szakmai szerkezeti döntéseket igenis a szakmához kell rendelni, ezért hoztuk létre azt a 35 szakágat, amely a döntéseket uralni tudja, és a szakmai ellenérzést a Magyar Orvosi Kamarához továbbra is rendelni tartjuk szükségesnek, hiszen az etikai, szakmai, fegyelmi jogkörig való ellenőrzés a szakma dolga. A törvényi-rendeleti ellenőrzés köre a tisztiorvosi szolgálat feladata. Azt gondoljuk, hogy azt új, a mi parlamentünk által meghozott tisztiorvosi törvény erre lehetőséget, biztosítékot ad, és minden szervezeti, technikai, személyi feltétel biztosított a tisztiorvosi szolgálatnál.
Van az ellenőrzésnek egy harmadik eleme, amely ellen nagyon sokan berzenkednek; az előírásokat nem mindig kedvelik. Erre utalás is történt a szűrővizsgálatok, betegellenőrzések kapcsán. Az OEP mint finanszírozó, mint megrendelő, amikor utalványozásról van szó, igenis pénzügyi okokból is jogosan ellenőriz. Úgy gondolom, hogy egy olyan rendszer, amely a reális, tényleges gondok és azok belső arányainak megfelelően épül fel, biztosíthatja még szűk források mellett is viszonylag jó megelégedéssel a működést. Úgy gondolom, hogy a technikai, személyi feltételek, a struktúraátalakítás feltételei költségigényesek. Ezt a költséget, ezt a többletköltséget kell biztosítani, és az is igaz, hogy csak aktív, együttműködő résztvevőkkel lehet ezt biztosítani.
Teljesen egyetértek a hozzászólók mindegyikével, akik a magyar egészségügy legkritikusabb pontjának a bérezés kérdését tartják. Úgy gondolom, hogy a bérezés kérdésének megoldásához az első lépéseket a 2001. évi költségvetésben meg kell tennünk.
Én köszönöm az aktivitásukat, köszönöm mindazon hozzászólásokat, javaslatokat, ajánlásokat, amelyek előremutatóak. A kritikákat is szívesen vettük, mert a kritikából is tanulni fogunk. A "reform vagy retorika?" kérdésére azt gondolom, hogy a reform, az átalakítás egy jó célmodell felé elindult, de ezt jó retorikával el is kell adni.
Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)
Előző Következő