DR. ŐRY CSABA szociális és családügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Szociális és Családügyi Minisztérium képviseletében nem is nagyon kezdhetném mással a felszólalásomat, mint annak az egyszerű igazságnak a kimondásával, hogy a családok egészsége lehet az alapja a teljes nemzet egészséges fejlődésének.
A társadalom arányos és egészséges fejlődése érdekében a kormányzatnak - ezen belül a Szociális és Családügyi Minisztériumnak - éppen ezért kétirányú tevékenységet kell egy időben kifejtenie. Az egyik s természetesen nagyon fontos feladat, hogy segítséget nyújtson a különböző problémákkal küszködők, nehéz, az átlagosnál rosszabb körülmények között élők számára. Meg kell oldani például a hátrányos helyzetű emberek foglalkoztatását, szükség szerint pénzbeli támogatást, gondozást, ellátást kell biztosítani részükre. E feladatcsoport abba a hagyományos értelemben vett szociálpolitikai tevékenységbe illeszkedik, amit a korábbi kormányok is jól-rosszul, jobban-rosszabbul, valamilyen szinten mindig elláttak. E területen attól függően teljesítettek, hogy milyen koncepcionális alapelveket követtek.
A mostani kormány nagyon hangsúlyosan deklarált egy másik, korábban igencsak elhanyagolt területet; nevezetesen azt, hogy a maga sajátos eszközeivel a normális társadalmi működés feltételeit kívánja megteremteni. Mivel hisszük, hogy egy kiegyensúlyozottan, normálisan működő társadalom csak kiegyensúlyozott családokra épülhet, munkánkban mindenekelőtt a családok megerősítésére koncentrálunk.
Olyan családpolitika alapjait kívánjuk lerakni, amire építkezve minden családi kis közösség képes lesz ellátni a normális társadalmi élet kialakításához szükséges funkciókat. Mivel ez a vitanap az egészségügyről szól, a családok által ellátandó legfontosabb funkciók közül elsőként említem a gondozási, ellátási feladatokat. Ennek tartalmát az adja, hogy az ember különböző életszakaszokban - különböző okokból - gondozásra vagy ápolásra szorulhat, melynek optimális színtere legtöbb esetben a család lenne.
De a kényszerűség okán ebből túlságosan is nagy részt vállal a társadalom, a maga intézményrendszere, kórházai, bölcsődéi, iskolái s a többi útján. A gondozási funkció családon kívülre kerülése komoly társadalmi veszteségnek tekinthető, hisz miközben a feladatra rendelkezésre álló intézményrendszer nem bír megbirkózni, minőségi szempontból sem képes ugyanazt nyújtani, mint egy jól működő család, ugyanakkor mindezt drágán, már-már finanszírozhatatlanul drágán teszi.
A megoldás ugyanakkor természetesen nem lehet az, hogy az intézmények egyik napról a másikra lecsökkentik az ápolási-gondozási feladatok ellátását anélkül, hogy a családok szintjén megteremtődnének ennek a funkciónak az ellátási feltételei. Összehangolt, két oldalról is menedzselt intézkedésekre van tehát szükség ahhoz, hogy az ápolást, a gondozást - és hozzáteszem, a nevelést - lehetőség szerint minél nagyobb arányban azok a szerető családtagok végezzék, akik ebben a folyamatban leginkább érintettek és leginkább érdekeltek.
A családokat segítő intézkedéseket tehát azért tartjuk alapvető fontosságúnak, mert a családi funkciók erősítésétől a társadalmi élet egyéb területein is jótékony hatás várható. A modernizálódó társadalom sem nélkülözheti a család szocializációs, szellemi, kulturális funkcióit; a gyermekek a családban tanulnak felelősségtudatot, elsősorban itt tudják elsajátítani a szolidaritás érzését, a tolerancia készségét, szerepkészletük a családban látott minták alapján fejlődik.
(12.30)
Tisztelt Képviselőtársaim! A kormánynak az a véleménye, hogy egy építkező társadalom fejlesztését az alapoknál kell kezdeni. A kormány működésének megkezdése első pillanatától kezdve olyan intézkedések meghozatalát szorgalmazta, melyek elsősorban a gyermeket nevelő családok helyzetét javította.
Annak érdekében, hogy anyagilag hátrányosabb helyzetű tehetséges fiatalok ne szoruljanak ki a felsőfokú oktatási intézményekből, eltöröltük a tandíjat, és a kormányunk a családok támogatásáról új törvényt készített elő. Itt elsősorban a gyesről és a gyedről kell beszélni.
Talán még a tévéközvetítési időben megemlíteném azt, hogy nagyon jónak és megfontolandónak tartjuk a Fidesz-frakció javaslatát a gyed és a részmunkaidő összekapcsolásáról, illetve ennek kiterjesztéséről, hisz így egyszerre lehetne meghosszabbítani azt az időt, amit a gyerekkel tölthet otthon a szülő, és egy rendezett visszaigazodást, visszavonulást lehet teremteni a munka világához is. Ki fogjuk dolgozni a javaslatot, és be fogjuk terjeszteni, ide hozzuk a parlament elé.
Köszönöm szépen, majd a későbbiekben még folytatom a hozzászólást. (Taps a kormánypártok soraiban.)