KUNCZE GÁBOR (SZDSZ): Elnöknő! Tisztelt Képviselőtársaim! Csak mert Frajna Imre képviselőtársam volt olyan kedves és megemlékezett rólam iménti felszólalásában, gondoltam, hogy reagálok.

Én nyolc dolgot soroltam föl, ebből négy történt a '90-94 közötti időszakban, négy a '94-98 közöttiben. Jellemző a beállítás, hogy gyorsan leértékeljük, amit mondtam, és utána felnöveljük, ami nem akkor történt. De ez tulajdonképpen nem érdekes.

A finanszírozás problémái valóban borzasztó nehezen oldhatóak meg, tisztelt képviselő úr, csak szerintem ebből az nem következik, hogy ha nem tudjuk a választ, akkor ne beszéljünk róla. De az sem következik belőle, hogy mondjuk azt, hogy kell a több pénz, de hallgassunk arról, hogy honnan akarjuk mindezt előteremteni.

Amiért viszont szót kértem, az azért van, mert az ellenzéki felszólalásokból is - szerintem - és kormánypárti felszólalásokból is kicsengett azért az az igény, hogy itt egy olyan problémáról van szó, ami az egészségügy gondjainak megoldását illeti, ami semmiképpen nem szeletelhető fel négyéves kormányzati ciklusokra. Mert minden, amit az egyik kormány jól csinál, az a következő ciklusban pozitívumként jelenik meg; amit meg elront, azt a következő kormánynak meg helyre kell hoznia. Nem soroltam fel '94-98 közül azokat az intézkedéseket, amelyek a korábbi rossz intézkedések romjainak eltakarítására vonatkozott - a miniszter úr most sorolt fel ilyeneket, egy részük biztos jogos, a másik meg, gondolom, nem, de nem érdemes erről vitatkozni.

Én azt mondom, hogy olyan programokat kell elindítani, amelyek széles politikai támogatottságot élveznek, mert bizony a tennivalók egy része kemény intézkedéseket követel, ez politikai támogatás nélkül nem megy. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezért van szükség arra, hogy a politika legalább az alapkérdésekben törekedjen az egyetértésre.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)